Szabad Magyarság, 1959. január-december (4. évfolyam, 1-50. szám)
1959-03-08 / 10. szám
12. oldal SZABAD MAGYARSÁG 1959. március 8 Kommunista karriervadász hazafias mezben A “Detroiti Újság” 1959 II. 13-i számában cikk jelent meg “Király Béla Detroitban” címmel, melyet “A Szabadságharcos Szövetség” és a “Volt Politikai Foglyok Szövetségeinek detroiti csoportja írt alá. Tekintettel arra, hogy a cikk Király Bélát, az emigráció legkontroverbálisabb alakját óhajtja a detroiti magyarságnak mint “áldozatos” és “becsületes” munkát végző magyar hazafit bemutatni, kénytelenek vagyunk ehhez a saját részünkről némi kiegészítést hozzáfűzni. Király Béla, mint vezérkari százados gyakran volt látható 1945- ben Kőszegen 10 cm. széles árpádsávos nyilas karszalaggal Beregffy Károly, a Szálasi kormány hadügyminisztere oldalán. Mint miniszteri osztályfőnök, a párthadsereg felállításának leghevesebb szószólója volt, mindazonáltal ott maradt Kőszegen, hiszen valakinek át kellett adni Jurisich végvárát az oroszoknak. Csodálatos módon nem a Kisgazda Párt, vagy mondjuk a Szoci Demokrata Párt tagja lett, hanem jó orral azonnal a Kommunista Párté, s így nem csoda, hogy a néphadseregben hamarosan alezredes, sőt ezredes lett, amikor a legnépszerűbb magyar katonákat, Szombathelyi, Hindy, Beregffy, Jány, Feketehalmi Czeidner tábornokokat kivégezték a politikusok százaival együtt. A magyarországi vörös hasereg kiképzési csoportfőnöke és vezérőrnagy lehetett-e valaki, aki a kommunista pártnak nem tett óriási szolgálatokat? Ezekről sokat olvashattunk az utolsó két évben. Király Béla börtönbejutása ne tévesszen meg senkit, az ugyanolyan lebukás volt, mint Rajk Lászlóé, Péter Gáboré, Pálffy- Österreicheré, vagy Beriáé, Malenkové, Molotové, stb. A “Hungárian Freedom Fighter” 1957 júniusi számában “Major General Béla K. Király: Statement” cím alatt olvashatjuk: ”...as soon as I realized the great importance ofthe October events, I joined the Hungarian IIevolution”. Ennél találóbb jellemzést erről a karriervadászról senki sem adhatott volna, mint amit itt ő saját maga mond. Szóval csak akkor csatlakozott a magyar “forradalomhoz” (talán szabadságharchoz, Király szds. ur ?) amikor rádöbbent, hogy az októberi események átgázoltak az ő múltján. Mellesleg ekkor már Király Béla régen szabadlábon volt, de csak a szabadságharc győzelme után, az utolsó napokban lett a nemzetőrség és Budapest városparancsnoka, ahol is, a kimenekült szabadságharcosok szerint, a legjobb esetben semmit sem csinált, mert sokan állítják, hogy szabotálta az ellenállás megszervezését. Csak természetes, hogy sikerült neki kimenekülnie Nyugatra, Király Bélákat nem szoktak kivégezni. S ha már itt volt, természetes, hogy a másik “szabadságharcos”, a vén fogatlan oroszlán Kéthly Annával és a hadbíró századosból fővárosi polgármesterré előléptetett Kővágó Józseffel marxista alapon megalkották a “Magyar Bizottság”-ot, mely Király Béla detroiti előadása szerint “nem csúcsszerve az emigrációs magyarságnak”, hanem, “mint világszerte (?) ismert külképviseleti szerv, tárgyal a szabad államok vezető politikusaival a legjobb tudása és szándéka szerint a magyar kérdés megoldásáról...”. Hát ez az, ami nekünk nem tetszik Király úr, mert sem Ön, sem Kéthly nekünk nem garancia sem “tudás”, sem jellem, se a “szándék” szempontjából, hogy ez a magyar népnek a legjobb jövőt készíti elő. Sőt. A magyar nép és mi vele együtt nem értünk egyet az önök titoizmusával, marxizmusával és atheizmusával. Horthy tiszt — Szálasi kormány minisztériumi osztályfőnök, népidemokratikus vezérőrnagy — (Rákosi-Róth szolgája), szabadságharcos nemzetőrségi parancsnok — nemkülönben marxista külügyér és Free Europe kitartott, ez a kanyargás itt nem csoda, ha a szabadságharcosok nagy többségét szembeállította Király Bélával s az US-ban élő Turáni András, Szeredás Jenő, dr. Szentmiklósi Gyula, dt. Dömötör Tibor stb., nem akarnak semmi közösséget vállalni Király Bálával. (De a szabadságharcos Világszövetség se, melynek elnökét is meg akarta buktatni.) Hogy a szabadságharcosok közt áldatlan harc folyik, annak egyetlen oka Király Béla és az általa kezelt Free Europe pénz, amelylyel destruál. Érthető ezek után, ha a volt kommunista párttag, istentagadó, titoizmusa miatt börtönbe kerülő Király Béla kijelentette: “A szabadságharcosok és a régi emigráció között az egység elképzelhetetlen.” Az ősmagyarok az árulókat négyfelé vágták, Ocskayt lefejezték, Görgei Arthur az áruló Zichy gróf őt főbelövette; az emigráció becsületes nemzeti érzésű tömegei tartoznak önmaguknak annyival, hogy nem pont Király Bélát akarják vezetőik közt látni. Király Béla első látogatása az USA-ban a Klár szerkesztésében megjelenő “Az Ember” c., Göndör- Strausz Náthán alapította vörös újságnak szólt, mely a felforgató tevékenységet kifejtő orgánumokhivatalos amerikai listáján szerepelt. “Sapienti sat” — a többit a józan gondolkodású nemzeti érzésű, vallásos alapon álló detroiti magyarságra bízzuk. Az idézett cikk végén tett összehasonlításhoz — Király Béla és Tollas Tibor tevékenysége között — csak azt fűzzük hozzá, nem hisszük, hogy Tollas Tibor ennek a párhuzamba hozásnak túlságosan örülni fog. Az “AFABN” Kereszt és Kard Mozgalom” Detroiti Magyar Oszálya. Egy gép szárnyra kel Vitéz HEFTY FRIGYES (46) Végre! Úgy érzem, nem vagyok szerénytelen, ha azt hiszem, rászolgáltam, hogy megduplázott első és másodosztályú ezüstérmeim után ebben is részem legyen. A legénység, és a tisztikar sorain alig hallható morajlás, a meglepetés és elismerés áltja suhant végig, de Strohschneider már erre is jelentős pillantással ad kifejezést nemtetszésének. A század első arany vitézségi érme kerül átadásra, s ez bárhol bensőséges és hangos ünneplésben jutna kifejezésre. Most kísérteties a parancsnok kíméletlen és indokolatlan zordságának visszhangja. Kiveszi dobozából az érmet, melyet még az ősz uralkodó, I. Ferenc József képmása ékesít s a háború előtti idők 100 koronás aranyérmének mintájára, 22 karátos aranyból készítettek. A dobozban elhelyezett tűvel vitézségi érmeim elejére kellene felerősítenie, ehelyett közelebb lép s idenyujtja: — Itt van, — aztán remélem, egy darabig békét hagy nekem. . . Ennél fényesebb beszéd kíséretében még aligha nyújtották át a legmagasabb kitüntetést. Strohschneider kezet se fog, csak ujját sapkájához üti és sarkon fordul. Pillanatok alatt megfagy a díszben álló század hangulata. Azt hiszem, taglóval sem ülhettek volna főbe eredményesebben. Kábán nézek a vadember után s az aranyérem megrezzen kezemben. Aztán Strohschneider megáll egy pillanantra. Visszapillant s tekintete találkozik alárendeltjeivel. Tétova léptekkel elém jön s hirtelen kezét nyújtja. Nincs egy szava s megint elfordulni készül, mikor nagyon erőltetetten, vállán keresztül visszaszól: — Übrigens — gratuliere! — Danke gehorsammst! Alig jutott néhány lépés távolságra, a szomszéd század parancsnoka intésére a napostiszt lelépteti a századot. Pillanatok alatt vállukon vagyok s úgy dobálnak fel háromszor, hogy nagy gondom a drága elismerést kézben tartanom. Mintha mindenki átérezné velem a méltánytalanságot, kezemet szorongatják, vállaimat veregetik s ez a szívből jött együttérzés kárpótol a keserű pillanatokért. Este rögtönzött együttléten az ünnepelt helyett Risztics János csiccsent be alaposan s alig tudok kitérni rábeszélési kísérletei elől, hogy azon mód ruccanjunk le Triestbe, ahol a frontmegletti élet nélkülözött örömei várnak. De a kávéház zsölyéjénél jobban csábit az ágy öle, s nem az álom, de az emlékezés nyugalmára vágyom. Sí-Másnap bevonul uj századparancsnokunk, Háry László százados. Teljes a magyar együttes. S uj fejezete kezdődik életünknek. Frontáttörés Harmadik éve tart már ez a rumli, ötször kértem szabadságot, a papám is szaladgált az Arsenálban, hiába. Most megint nem kapok, mert a németek befejezték felvonulásukat s felrámolják ezt az istentelen karsztot, addig, meg se mozdulhatunk, mert készenlétben vagyunk egész héten át — ömlik a panasz áradata csoportunk fullajtárjából, mintha sereghajtó szerepe létkérdése lenne a század harcképességének. Még lamentálna, de megakasztom: — Ha olyan nagyon vágyódsz szabadságra, add el a soros utadat, aztán eltűnhetsz egy napra Proseccoból. — Mit fizetsz? — Húszat! — Jó! De nem lírában, hanem koronában! Két perc alatt kész volt az alku. Frontlíra helyett “jó” 20 koronával váltottam meg Smekal bajtársamtól azt a jogot, hogy soros útját átvéve, én nyugtázhassam a talián repülők malaszttal teljes üdvözleteit. De mi nem telik ki egy ambiciózus ifjú titántól! Ahogy diákkorban egyesek bélyeget, mások cserebogarat, vagy lepkéket, én ellenség feletti repüléseket gyűjtök. Csereberével s ha nem megy másként, pénzzel. Egész gázsim megváltásokra megy. Mások többször ennyit adnának, ha nem kellene ide kijönniök, én fizetek érte, hogy több kockázatot vállaljak. — Bolondság? Talán. De iszonyúan érdekes és egy kicsit izgalmas is ez a versenyfutás. “Flugfresser” lettem — ez is életcél. .. Számolok, mint a kisfiú karácsony előtt. — Még háromszor kell aludni... már csak két utat kell tennem, a mai után még egy, aztán kereken 200 ellenség feletti repülésem van! Ezt a repülést naplómban pirossal fogom jelölni. És ha megint meg kell váltanom, negyven koronát adok a jubiláris repülésért. Csaknem három órai út után szokatlanul fáradtan térek haza. Máskor lélegzet-visszafojtva teszem le a gépet a reménytelenül köves talajra, most futóművem rugóitól várom a leszállásnál való átejtés felpuhítását. Wagner műmester veszekszik, de mert nem kap választ, odaböki: — Tudja, hogy egyelőre nem repül tovább? — Hogy-hogy? — döbbenek meg kijelentésére. — Riszticcsel együtt két nap pihenőre megy, — mondja engesztelőn, — jobb lesz, ha nem hajszolják a repüléseket, mert ezen az átkozott kőplatón megették már az összes tartalék kerekeket. — Hurrá!. . . Szabadság!. . . Lélekszakadva futok szállásunkra. Feledve fáradtságot, soros utat, — öt perc alatt már meg is beszéltük az ügyet. Egy búcsúpillantás a Hermadára, ahol egy második San Michele poklában állják hőseink a mind tűrhetetlenebbé váló olasz nyomást, aztán már csak a Via Ponte del Rosso “piccola fanciulla”-i járnak eszünkben. Még a Triest feletti Opicináról aláereszkedő sikló tempóját is lassúnak találom, hogy mihamarább ott ülhessünk a Caffe Stella repülő törzsasztalánál, ahol nem kopog a Spad gépfegyvere és a gránátok süvöltése helyett Cavaradossi áriáját élvezhetjük a Capella di Vincenzo előadásában... Egészen szép az élet! Lassan ránk sötétedik, de még mindig csak Marcella csacsogását hallgatjuk. Nyugtalanul figyelek, dél óta sejtem, hogy most indul az offenzíva. Kilenc óra körül egyszerre megzörrennek az ablakok és egyenletes, tompa mozgás zaja szűrődik a hangversenyző zenekar muzsikáján át. — Idrovolante — vizirepülőgép — emeli ujját ajkai elé Marcella. — Pergőtűz — ugrok fel én és Riszticcsel együtt futólépésben sietünk le a kikötőbe. Dante poklának Inferno jelenete fut éppen. Mefisztót a háború démona alakítja s acsarkodó, vad dühvel ontja kénköves tüzét. A díszletek tervezője csodás hátteret varázsol 30 kilométer távlatába. (Folytatjuk) VESZEK ! ELADOK! CSERÉLEK! Magyar könyveket és bélyegeket. Kérjen díjmentes árjegyzéket! Magyar és külföldi bélyegek a katalógus ár 50 c/ójáért. L. DEBRECZENI, magyar könyv- és bélyegkereskedő, 42—11 Ithaca Street, Elmhurst 73. N. Y. * Elismerés a magyar csendőrnek New Brunswickról Írják a Szabad Magyarságnak: A m. kir. csendőrség 78. születése napját a new brunswicki csendőr bajtársak ismét lelkesen megünnepelték. Az ünnepség ■szentmisével és Istentisztelettel kezdődött. A Szent László róm. kat. templomban Pius Atya, míg a Református templomban, Nt. Kósa András emlékeztek meg elismerő szavakkal hős csendőreinkről. Utána az Egressi vendéglő különtermében gyülekeztek a csendőr- és honvéd bajtársak, családtagjaikkal és barátaikkal. Horváth Sándor bajtárs üdvözölte a vendégeket és bajtársakat. Beszédében annak az óhajának adott kifejezést, hogy a legközelebbi csendőrnapot már Budapesten a Böszörményi úti csendőrlaktanyában szeretnék megünnepelni. Ezután Zalántay János csődezredes méltatta a nap jelentőségét és kérésére a közönség egy perces néma felállással adózott az idegenben elhunyt és hősi halált halt csendőr bajtársak emlékének. Ebéd Után Pius Atya a csendőrség tagjait mint jellemes, öntudatos és bátor hazafiakat jellemezte. Párhuzamot vont az 1945 és 1956- os ítéletek között. Amíg 1945-ben a csendőröket és számtalan magyar hazafit, a gyűlölet és bosszú alapján a magyar nép ellenségei végeztették ki, addig az 1956. októberi szabadságharcban a hírhedt ÁVO felett tényleg a magyar nép ítélkezett. Bodnár Gábor az amerikai cserkész szövetség vezetője rámutatott arra, hogy a csendőr-bajtársak voltak azok, akik az emigrációban 1945. után a magyar cserkészek megszervezésében úgy erkölcsileg mint anyagilag a legszebb példát mutatták. Vasvári Zoltán, az AFABN- Kereszt és Kardmozgalom n. v. főtitkára a bolsevista aknamunkára figyelmeztette a közönséget nagyhatású beszédében. Horváth Sándorné, Kürthy Zsuzsa “Kassa énekel” című verset szavalta átérzéssel és könnyeket csalt a hallgatóság szemébe. Horváth Sándor a Szabad Magyarságból felolvasta vitéz Ághy Zoltán cső.ezredes cikkét s egyúttal a nemzeti emigráció legerőteljesebb, angol-magyar nyelvű harcosa, a Szabad Magyarság előfizetésére buzdította a közönséget, aminek eredménye azonnal megmutatkozott 12 előfizetővel. (A megjelentek nagy része eddig is a lap táborához tartozott.) Az ünnepségen mintegy 120-an vettek részt, nemcsak régi és szabadságharcos, hanem másodgenerációs magyarok is. Ennél szebb és ékesebb bizonyíték a magyar csendőrség mellett nem is szólhat. Ez bizonyítja legjobban, hogy a kakastollasok még mindig a magyar nép szívében élnek és akkor lesz boldog, újra a magyarság, ha vagyona és álma felett a magyar csendőrség őrködik. A rendezésért elismerés illeti meg Horváth Sándort és Földes Domokost. A. H.