Szabad Magyarság, 1959. január-december (4. évfolyam, 1-50. szám)
1959-03-22 / 12. szám
12. oldal SZABAD MAGYARSÁG 1959. március 22 magyarságának küldöttei megkoszorúzták a new yorki Kossuth-szobrot. Épígy megkoszorúzták Kossuth szobrát, s a magyar emlékműveket Clevelandon, s minden városban, ahol ilyenek állnak, megtöltötte a hatalmas termet. A műsor azzal vette kezdetét, hogy a zongora kíséretet is kitűnően ellátó Pongrácz István zongoraművész a Rákóczi-indulót játszotta, mialatt a színpadra felvonult a magyar asszonyok, leányok, férfiak, tánccsoportok magyar ruhás, színpompás sora cserkészekkel, s a zászlótartókkal. Az amerikai himnuszt Fodor Györgyivel, a magyar himnuszt pedig Kátay Mihállyal az élén énekelte a közönség. Megnyitó imájában dIt. Ladányi Zsigmond ref. lelkész az elvesztett magyar szabadság visszanyerésére kérte Isten áldását. A közönséget a kerületi elnök, Hattayer József köszöntötte. Ezután Ibos Béla alelnök, műsorvezető egymás után jelentette be a változatos műsorszámokat. Serényi István nagy hatással szavalta el Petőfi Nemzeti dalát. Fodor Györgyi, a kiváló operaénekesnő “Magyar miatyánkja” és más dalai magas művészi színvonalat jelentettek. Kondor Mariska számai a magyar népdalt képviselték. Dr Bebek Tibor, a republikánus párt new yorki magyar tagozatának vezetője, aki amerikai egyetemeken tart külpolitikai előadásokat, angolnyelvű ünnepi beszédében méltatta 48 és 56 szabadságharcának jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy a politikai, vallási, egyéni szabadság egy, és ha ezt az egységet megbontják, ha a szabadságjogok egyike elvész, a többi veszélyben forog. A zsarnoksággal megalkudni nem lehet. Hogy a szabadságot visszaszerezhessük és megtarthassuk, szükség van a teljes magyar összefogásra is. Sötét felhők tornyosulnak Berlin körül és lehet, hogy a közeljövőben a mi szabadságunk is veszélybe kerül. A Szózatot szavalta el Fekete Ica, majd a szabadságharcosok és politikai foglyok nevében Kapun Eduard beszélt, akit otthon 1956. okt. 30-án az Uránia-filmszínházban tartott gyűlésükön a kommunisták volt politikai foglyainak szervezete elnökévé választott. Részletesen ismertette, s fejtegette 48 és 56 eseményeit, ezek jelentőségét. Utalt arra, hogy a modern tiranusok fejét nem korona, hanem ideológiai zagyvaság jellemzi. Most a párt molochja emészti kíméletlenül nemzetünket. A vörös csillagos antikrisztus vért, verítéket, ideget emészt, s hibbant mániákusai nyomorítják, pusztítják fajtánkat. Erőss Éva, a v. m. kir. operaház táncművésznője az “Éljen a magyar” című tánckompozíciót adta elő rendkívül nagy sikerrel. Munkácsi Piri szavalata után Kapin Aranka magyar dalai, s tánccsoportja táncai, majd Kátay Mihály székely dalai és a Rapszódia Népi Tánccsoport kitűnő előadása keltett tetszést. Ft. Slezák Imre záróimája és a Kossuth-nóta fejezte be a lelkes, sikeres ünnepséget. Open Letter to Vice President Nixon Mr. Richard Nixon, Vice President of tlie United States of America, Dear Sir: Today free Hungarians throughout the world commemorate fhe llOth anniversary of the Hungárián Fight fór Freedom of 1848—49. On this remarkable occasion pléase allow rae to address myself to you who have shown so much helpful understanding fór the Hungárián cause. Hungary’s heroic struggle fór her liberty and indepence was fought under the leadership of Louis Kossuth who won sympathy and morál support of the United States of America. Unfortunately Hungary’s Freedom Fight was defeated with the help of the same dictatorial power which crushed in blood the nation’s historic uprising in 1956. Thus Louis Kossuth’s century old prophecy became a tragic realty: Russian imperialism in the form of Bolsevism and intérnatiohaí Communism grew to be the wold’s most terrible menace. Today Hüngaryans, — as did Alexander Petőfi, the famous Hungárián poet on the first March 15th in 1848 — pút question: “Shall we remain slaves or to be free?” VVe hope that the West and especially Washington’s freedomlóving hátion together with her prudent Leaders will give a satisfactory answer to this question of the many millión slaves behind the Írón Curtain. Very restpectfully yours, Chairman of the Group The Hungárián Veterans’ Association of Canada (MHBK.) Az MHBK kanadai Az MHBK kanadai főcsoportja, melynek jelszava: “Tollal, verejtékkel., ha kell vérrel dolgozz fajtádért, Rab-Magyarország felszabadításáért” — az 1848-as szabadságharc évfordulóján fenti angolnyelvű levelet intézte Nixon alelnökhöz. Ebben jelzi, hogy a szabadságharc 110 éves fordulójáról emlékezett most a magyarság. Utal arra, hogy Kossuth amerikai útján kimutatta az itteni nép Magyar főcsoportja Nixonhoz ország és hősei iránti elismerését. Sajnos az 56-os szabadságharc ugyanattól a túlerőtől bukott el, mint a 48-as. Utal Kossuthnak az orosz imperializmus veszélyéről tett jóslatára. Petőfivel most nemcsak mi, hanem a rabnépek milliói teszik fel a kérdést: rabok legyünk vagy szabadok ? Nem kétséges, hogy a nyugat, s Washington Amerikája szabadsággal felel. A new yorki ünnepség egyike volt a legnagyobb szabású Március idusa-ünnepségeknek a new yorki, amely a Hunter College hatalmas dísztermében zajlott le szombaton este az Amerikai Magyar Szövetség keleti kerületének rendezésében. A világváros és a környező városok magyarsága Egy gép szárnyra kel Vitéz HEFTY FRIGYES (47.) Egy pillanatra bizsergető izgalom fut át rajtam: — nem látom még, saját, vagy ellenséges gépek-e? Néhány percig Velence irányában repülnek, de mire túlértek Gradon, visszafordulnak. Most megpillantom oldalukat, — a jellegzetes magasított oldalkormányon fekete kereszt. Föléjük húzom a Berget s erős bedőléssel fordulok utánuk, mig szabad balkezemmel integetek nekik. Az L. 72 Lohner hydroplán orrán zsebkendő villan,a közös üdvözlés s máris rajta ülök a Gradót a Belvederrel összekötő töltésen, melyet Bevillaque magasságában néhány nap előtt, nagy darabon a tengerbe omlasztott egyik vízigépünk 100 kilós bombája. Belignánál jobbra fordulok, már itt füstöl előttem a repülőtér felgyújtott pilóta lakása, felrobbantott han gárja, melyet kitűnő álcázása folytán csak a naplemente hosszú árnyékában sikerült fotografálnunk. Húsz méter magasan körözök a repülőtér felett. Alant látszólag minden csendes, de a hangárok s a rombadőlt lakóház között alakok mozognak. Újabb kör alatt meggyőződöm, hogy polgári személyek, néhány férfi, asszonyok, gyerekek bámulnak meglepetten a vaskeresztes gép felé. A repülőtérnek alig nevezhető hosszanti leszállómező közepén bombavágta lyukak, a hangárok felöli fronton szerte-széjjel szórt törmelékek, de az Aquileia felőli út mentén sima rézsáv kínálkozik leszállásra. Pillanatok alatt határozok. Megrántom géppuskám ismétlő karját, minden rendben van. Benzinórám 5 litert mutat, motorom kitűnően fut. Elveszem a gázt s egy pillanattal később könnyedén gurulok idegen földön. Az olaszok, élükön egy piros jambósapkással, lassan mozognak előre, aztán tanácstalanul megállnak. Az életükben először közelről látott fekete keresztet bámulják. Várják, mi fog történni. Felgurulok a használhatónak ítélt sáv felső pereméig s biztonság okáért be is állok startirányba. A motort tovább járatom, oldaltáskámból kiemelem tzlövetű Mauser pisztolyomat s kiugrom a gépből. Az olaszok még mindig ott állnak, de azonnal észreveszem, hogy a pirossapkás eltűnt közülük. Körülpillantok, nincs-e valaki a gép közelében, de a talán 50 lépésre húzódó, derékmagasságú kőkerítésig semmi nem mutatkozik. Tudom, hogy ha most nem vagyok óvatos, könnyen meglepetés érhet. Most háttal állok a gépemnek s a beszállásnál az olaszoknak fogom hátamat mutatni. Felemelt pisztollyal, határozott léptekkel megyek az emberek felé s ekkor látom, hogy néhánnyal megszaporodtak. Pillanatig, gondolkodom, van-e értelme ennek a kockázatnak, hiszen több irányból megrohanhatnak, fegyverük is lehet, az asszonyok keze kötényük alatt van... Nem túl kalandos ez a vállalkozás? De ha megkezdtem, be is kell fejeznem. Egy másodpercig farkasszemet nézek a csoport élén álló öreggel, aki komoly, határozott arcvonásaival egyáltalán nem árult el félelmet, aztán pisztolyomat leeresztve, lassú léptekkel megyek a füstölgő romok felé. Most már dacos akarat hajt, megnézni mindent s bizonyítékot vinni magammal jelentésem mellett. Habozás nélkül lépek be az ajtón. Visszapillantva látom, hogy az olaszok megindulnak gépem felé.. . Ez megint megzavar. Ha csak egyetlen részét megsértik a viszonylag gyenge kormányfelületnek, már képtelen vagyok hazatérni. Ki-kipillantva a folyosó ablakán, sietve nézek be a kiszakadt ajtójú szobákba. A falakon relikviák, tört propellerből fényképkeret, az asztalon Chiantis üveg. Látszik, hogy menekülésszerűen távoztak innen. Az egyik szoba felett tábla: Commandatura. — Benézek, iratok tömege szerte-széjjel, a sarokban amerikai íróasztal, redőnye betörve, a széken nyitott kis vasládikó. Talán kézipénztár, üres, de a széken kis ezüst féllirás. Zsebreteszem. Talizmán. Az ablak felöli fal hosszában rajzszeggel odaerősített fényképek. Gyors mozdulattal szedem le őket s dugom kabátom hajtása alá. Az ablakpárkányon motormágnesből készült öngyújtó. Éppen fel akarom emelni, mikor meglátom, hogy egy alak odakint a propeller körül botorkál. — Attenzione! — ordítok ki az ablakon, de a járó motorom kipuffogójának zaja valószínűleg elnyomta hangomat. Az alak ott lebujik a szárnyak alá s valamit felvesz a földről. — Kő — villan át agyamon, — ha a propellerbe dobja, foglyuk vagyok! Nagy lendülettel felugrom az ablakra s onnan a földre. Egy tégladarab szélét érintem sarkammal s az bokacsontomnak pattan. Éles fájdalom nyilai a lábamba, de nem törődhetem vele. Futólépésben, pisztolyommal hadonászva sietek a Berg felé. Az emberek észrevesznek s hátrahúzódnak. A piros jambós megint nincs közöttük. — Avanti!... avanti!... — intek erélyesen a hangár felé mutatva az olaszoknak, akik sietve térnek viszsza előbbi helyükre. Motorom elolajosodik — fut át rajtam a gondolat. Fellépek a törzsre s rövid “gázfröccsel” megjáratom a motort, mely minden köhintés nélkül felveszi a fordulatszámot. Felléleszem. Jó volna már beszállni, mert benzinórám nullán áll, igaz, hogy ferdén álló helyzetben az óra aligha is mutathat többet. Érzem, hogy izzadok, mert mind világosabban mutatkozik, milyen ésszerűtlenül nagy kockázatot vállaltam. Benzinem már alig lesz elég hazáig, s a tengeren át légvonalban is 40 km.-re vagyok állomásomtól. Itt elég egy ellenséges mozdulat s lehetetlenné válik viszszatérésem. De... és ez a “de” nem hagy nyugton. Dolgavégeztelenül menjek el? Onnan a 100 lépésre lévő, füstölgő hangárból idelátszik egy Savoya Verduccio megroppant váza, — ezt a masinát meg kell néznem közelebbről s hoznom valami emléket onnan is. Már éppen indulni akarok, mikor az az érzésem, mintha valami piros foltot láttam volna megvillanni... mintha valaki az alacsony kőfal mögött lehajolva futna gépem felé. Egyszerre észbe kapok. Vigye az ördög a hangárt, még végül itt maradok. Gyorsan bedobom magam az ülésbe, az évet bekötni se időm, se kedvem. Belököm a gázkart s 60 méter után felkapom a Berget. Jó darabig nyomom egyenesben, aztán éles fordulóval suhanok a repülőtérnek. Irány a kőfal hosszában. Már messziről megpillantom a vörössapkást. A fal tövében térdel, puskát irányit felém. "— Hát így vagyunk? Éles szögben, húzott fordulóval kapom fel a gépet, aztán le a gázt a zuhanórepülésben neki a vörös jambónak. Két másodpercre nyomom csak meg a billentyűket, t alant 8—10 foszforcsík vágódik a fal tövébe. A vörössapkás felugrik, aztán mint egy zsák zuhan vissza. A pirosság végigömlik rajta... Partizánok nem ellenfelek, számukra nincs kegyelem. Póttartályom nem hagyott cserben, de a begurulásnál már csuklik motorom s megáll. Szerelem lihegve forgatja a csavart, hiába. Leszedjük a motorburkolatot s billegetjük a porlasztó szivókáját. Hiú erőlködés. Még a vezetékben sem volt többé egy csepp benzin. — Harminc másodperccel később már csak a Karszt reménytelen kősíkjára szánhattam volna le. * San Lorenzo nyomasztó emléke még sokáig kisért. Nem sokkal később feltűnően szép olasz leányt ismertem meg. Első találkánk utolsó is lett... Vörös jambója volt! (Folytatjuk) Magyarlakta városok ünnepségei A clevelandi Magyar Segély és Közművelődési Egyesület nagy sikerű márciusi ünnepségén vitéz Kovács Gyula altábornagy, a Felszabadító Bizottság alelnöke mondott hatásos ünnepi beszédet. Lapunk más helyén ezt egészben közöljük. Baltimore-ban az ottani magyarság közös rendezésében a Szt. Ignacius rend kultúrtermében március 14-én este zajlott le szép márciusi ünnepség, melynek szónoka Füry Lajos író volt. A fiinzi magyar egyesületek márciusi ünnepségén Vasvári Zoltán, az AFABN Kereszt és Kardmozgalom ügyv. főtitkára volt az ünnepi szónok. A 48-as események méltatása és az 56-os hősi kiállással való összehasonlítása után vázolta a magyar emigráció feladatait. Az ünnepségre még visszatérünk. A newarki ref. magyar egyház NII. Eár Kovács Ferenc rendezésében vasárnap délután tartotta márciusi ünnepségét telt ház mellett. Nagy sikerrel szerepelt a műsoron az MHBK Erkel-énekkara is. Az ünnepség részleteire még szintén visszatérünk. Pittsburghban az egyletek és egyházak rendezésében a Hazelwood-i Magyar Házban tartottak vasárnap nagyszabású szabadságünnepséget. Az ünnepség szónoka Füry Lajos író volt. Kellemes Húsvéti ünnepeket kivánnak a “Szabad Magyarság” előfizető és olvasó táborának Hausel Lajos és Családja 4143. Woodbridge Ave, Cleveland 9. Ohio. Kellemes Húsvéti ünnepeket kivánnak a “Szabad Magyarság” előfizető és olvasó táborának Szilvási Szilveszter és Családja 8927. Buckeye Rd. Cleveland 4. Ohio.