Szabad Magyarság, 1960. január-november (5. évfolyam, 5-45. szám)
1960-04-03 / 14. szám
1960. április 3 SZABAD MAGYARSÁG 3. oldal Közérdekű levelek írja: DR. RÁTTKAY KÁLMÁN A Nemzetőr nemrég leközölte a bécsi Menekültügyi Szolgálat vezetőjének, dr. Taubingernek nyilatkozatát, amelyből kiordít atudatlanság és rosszakarat. Mert a Nemzetőr Amerika jobboldali magyarságának támogatását is élvezi, ezért intézi munkatársunk, Dr. R.K. az alábbi nyílt levelet a lap szellemi irányítójához, — Tollas Tiborhoz.) Tisztelt Honfitársam! Egy éve lesz, hogy e hasábokon komoly kérelemmel és intelemmel fordultam Hozzád, — a Nemzetőrrel kapcsolatban. Kifogásoltam — és ezt joggal! — a lap irányát. Azt a bizonyos titóista-népidemokrata szellemet, amely csak arra jó, hogy a szakadékot köztünk elmélyítse. Kifogásoltam a háborús magyar múlt és a politikai jobboldal állandó rágalmazását, mert ez csak népünk jóhírét tépázza. Híve lévén az egyenes szónak, — ezt is írtam: a politikai morál szempontjából megengedhetetlen, hogy lapod elfogadja a jobboldali, 45-ös emigráció dollárjait, — a “Tollas Tibor Körök” gyűjtését, — ugyanakkor ócsárolja annak politikai múltját és szereplőit. Ma sajnálattal kell megállapítanom, hogy üres falra hánytam borsót. Lapod nemrég közölte az ügyesen helyezkedő, széllel bélelt Taubinger hosszú nyilatkozatát. Mert minden kritikai megjegyzés nélkül közölted, ez annyit jelent a sajtó nyelvén, hogy annak minden állításával azonosítod magad. Itt azonban fejéhez kap minden minimális politikai intelligenciával megáldott magyar, s kérdezi önmagától: Horthy m.kir. csendőrségének volt aktív főhadnagya vájjon teheti ezt? Tisztelt Barátom!, — ezek a hasábok nem arra valók, hogy azokon pont Herr Taubingerrel, a Free Europe magyar (?) felhajtójával, az egykori pesti dandy-vel folytassunk politikai vitát a magyarság sorskérdéseiről. Tehát nem erről lesz szó az alábbiakban! * Ellenben szó lesz a jobboldal becsülete védelméről, a taubingeri ostoba, célzatos statisztikai hazugságok helyreigazításáról. Ismétlem, ezt nem a rágalmazó kedvéért, hanem a Te felvilágosításodra. Mert hiszen azzal semmire sem megyünk, ha hazug adatokkal mérgezzük az emigrációt és butítjuk a világot, amely egyébként is oly kevés jót hajlandó rólunk, magyarokról elhinni. Íme, a taubingeri rágalom és tudatlanság első gyöngyszeme: “a hitlerista legsúlyosabb nyomás idején sem érte el (Magyarországon) a szélsőjobboldal száma az összlakosságnak még egy százalékát sem.” Te az 1939-es országgyűlési választások idején már csendőrhadnagy voltál. A csendőrségünk, mint legfontosabb rendfenntartó szerv asszisztált végig minden választást otthon. Eszerint közvetlen tudomásod lehet a következőkről: kerekítve 1.200.000 szavazatot kapott a nagy kormánypárt és 750.00-et a két szélsőjobb párt (Nyilaskeresztes Párt és a Nemzeti Front) — és csak utána és harmadsorban következett az akkori legnagyobb ellenzéki párt, a Kisgazdapárt 540 ezer szavazattal. Budapesten 95 ezer szavazatot kapott a kormánypárt és kerek 72 ezret a szélsőjobb. Végeredmény: az összes ellenzéki pártok, tehát a kisgazda, szocdem és keresztény ellenzék együttvéve alig több, mint fele annyi mandátumot kapott, mint a szélsőjobb. Így került be a Parlamentbe az 1939. évi általános és igenis titkos választások eredményeként 183 kormánypárti és 51 szélsőjobboldali képviselő. Aki mást mond, hazudik! Ha ez Herr Taubingernek egy százalékot jelent, akkor őt sürgősen vissza kell küldeni az elemibe, hátha megtanul 20-ig számolni. És a második ordító taubingeri ostobaság: “a magyar kormány a háború alatt egy millió üldözött, keleteurópai zsidó polgárnak adott menedéket.” Ezzel a statisztikai szélhámmal röviden végzünk. Íme: a Magyar Statisztikai Zsebkönyv 1940. évfolyama szerint (54. oldal) a hivatalos népszámlálás 1939-ben kerekítve 445 ezer zsidót és 43 ezer kikeresztelkedettet számolt meg az országban, összesen tehát 488 ezret. Ha ehhez hozzáadjuk a Taubinger szerint befogadott további “egy millió” zsidót, úgy 1.488.000 zsidó polgára lett volna a háború végén az országnak. Ez viszont agyrém! A tárgyi igazság ez: a Stat. Évkönyv 1942. évi kötete szerint a Felvidék, Kárpátalja, Erdély és Délvidék visszatérése után kb. 800 ezerre volt tehető a zsidóság összlétszáma az országban. (Ez becslés volt, de tudni kell, hogy a háború alatt nem volt újabb népszámlálás!) Most csak az a kérdés, tisztelt Barátom, amit célzott a Taubinger, amikor hasból közel a duplájára dagasztotta a zsidóság számát, 800 ezerről 1,488.000-re? Avagy úgy vélte ő, hogy talán kevés a klárzoltáni 600.000 (ez sem igaz!) zsidó életéért felelőssé tenni a magyar jobboldalt (a németek helyett!) — feleljen az kétszer annyiért! — Akkor is, ha azok soha nem is léteztek magyar földön? Nem, tisztelt Barátom, így nem lehet sem a történelmi igazságot, sem a magyar jövőt szolgálni. Még akkor sem, ha a Kossuth-címer díszíti a Nemzetőr fejlécét! És akkor sem, ha az USA-ban a Tollas-körök lelkesen gyűjtik a dollárokat a lap sajtóalapjára. Ez tömény destrukció és tudatos történelemhamisítás. Felelőtlen visszaélés a sajtószabadsággal! Mert: minden nyomtatott szó tanít, épít és használ, vagy ellenkezőleg mérgez, butit és rombol. Igaz, te költő vagy, s nem lapszerkesztő: erre a nehéz és felelősségteljes mesterségre nem készültél fel. Ez lehet mentőkörülmény Nálad, de nem felmentés. Legkevésbbé a saját lelkiismereted előtt. Magyar üdvözlettel: Dr. R. K. Füry Lajos előadásai Füry Lajos író, a Szabad Magyarság kitűnő szépirodalmi munkatársa és regényének írója, az utóbbi időben Amerika több városában is szerepelt. Eltekintve a montreali szabadságünnep beszédétől, Clevelandon a csendőrvacsorán olvasta fel egyik elbeszélését, Torontóban pedig a Képes Világhíradó irodalmi estjén mutatta be két új novelláját. Mindkét helyen nagy sikerrel. Az utóbbi irodalmi estén még Martzy Liza, Jánossy Margit, F. Medek Éva, Fáy Ferenc, Korodini Ferenc, Mrs. Barton, Szilvássy László és Erdélyi Barna zenekara szerepeltek elismeréssel. Hurka, kolbász magyar és né-met módra! Friss hentesáruk! YORKVILLE PACKING HOUSE 1530 2nd Ave. — (RH 4-5936) UTCAI ORVTÁMADÁS A BERLINI FŐRABBI ELLEN Lapzártakor jelenti európai munkatársunk. Botrányos utcai támadás áldozata lett dr. Goldstein Izsák berlini főrabbi, akinek a megbékélésről, a gyűlöletmentes megértésről szóló intervjúját méltattuk hasábjainkon. Goldstein Izsák főrabbi már hetek óta kapta a gyűlölködő, aszövetségi fajvédők fenyegető leveleit. Március 12-én, fényes nappal, déli 1 óra 30 perckor a nyugat-berlini Olivier Platzon egy támadó háta mögé került és öklével kétszer az arcába sújtott. A főrabbi nem vesztette el lélekjelenlétét, hanem — készen álló autón — menekülő támadót megtagadta és átadta a rendőrségnek. A tettes Brühl Leó, a berlini zsidó hitközség tagja. A Deutsche Soldaten Zeitung megállapítja, hogy a támadásra az a megbékélő szellemű intervjú szolgáltatott okot, amelyet a DSZ közölt (és a Szabad Magyarság részletesen méltatott). A DSZ felveti a kérdést, hogy amikor a gyerekes horogkeresztmázolókat két évi szabadságvesztésre ítélték, mit fog kapni most Brühl Leó, aki példátlan, kiált szellemben egy zsidó főrabbit támadott meg fényes nappal, csupán azért, mert nem akar gyűlölködni. AKI MEGALKUSZIK, SAJÁT SÍRJÁT ÁSSA... -A nyugat nem látja tisztán a válság lényegét- KOVÁCS GYULA a magyar kérdésről Buffaloban Buffalóból írják a Szabad Magyarságnak: Márciusi nemzeti ünnepét Buffalo magyarsága a hagyományos formák között ülte meg, az Actio Hungarica egyesület és a Penn buffaloi fiókja együttes rendezésében. Az ünnepi beszédet vitéz Kovács Gyula altábornagy, a Magyar Felszabadító Bizottság ügyvezető alelnöke mondotta. — A mi életünk felsőbbrendű ideálok szolgálata nélkül nagyon nehéz, szinte elviselhetetlen, — úgymond Kovács Gyula. — Nekünk hinni kell abban, hogy az emberiség legszentebb eszméi: a szabadság,, az emberi egyenlőség, az igazság, — cselekvő erő az emigrációban is. — 1848-49-ből nekünk magyaroknak legmaradandóbb és legértékesebb örökségünk a magyar vérrel és vassal írott történelemben újból és újból megismétlődő történelmi tanulság: nem elég a szabadság eszméjét csak a szánkra venni, nem elég a szabadság eszméjéért csak élni tudni; a szabadság eszméjéért úgy kell tudni meghalni, mint 1848-49-ben, — úgy kell tudni meghalni, mint a II. világháborúban a Kárpátokban, Erdélyben, az Alföldön, Budapesten, Dunántúlon, — és úgy kell tudni meghalni és példát adni, mint 1956 őszén a magyar nép, a magyar ifjúság tette. hadsággal együtt érzett, "együtt volt a jövendő, a világ ifjúsága is. Az 56-os magyar szabadságharc adta vissza ennek a reményvesztett, összetört nyugati világnak a hitét, hogy egyszer minden börtönnek kinyílik az ajtaja. Van kivezető út — Mi nem félünk az élettől és nem félünk a haláltól. Ez volt és ez marad 1848 március 15-ének és Budapest kettős mártíromságának mély értelme és jelentősége. Mielőttünk a magyar nemzet és emberiség történelmének a szebb, a nemesebb oldala az irányfény. E fénnyel megvilágított út a maradandó értékek küzdelmének a színtere. — Ebből a mai szennyből és pusztulásból is van kivezető út. Az erkölcs, az igazság, a szabadság eszméjének fenséges győzelme fogja felemelni az elesett népeket. És az ebben való hit tart meg minket is, világon szétszórt magyarokat! — fejezte be nagyhatású beszédét Kovács Gyula.* Az ünnepi beszédet magas színvonalú műsor fogta közre, melyben közreműködtek szavalatokkal Tatár József, De Grille Lola, Soltész Ildikó, zongora és hegedűszámokkal Alapi Endre zongoraművész, Kovách Gyula és neje, Budavári Ákos, Budai Mercedes hangversenyénekes és az Actio Hungarica tánccsoportja a körmagyarral. A műsor minden száma nagy tetszést váltott ki, s a nagyszámú közönség egy szép magyar est emlékével, s Kovács Gyula altábornagy meggyőző beszéde tanulságaival tért haza. (hs) A hősök és mártírok nem alkudtak Ezek a hősök és mártírok nem alkudoztak senkivel, nem kötötték földi előnyökhöz és feltételekhez a szabadságért hozandó áldozatot. Ezek a hősök és mártírok tárták elénk, hogy nincs a történelemben helye olyan népnek, amely mások áldozatától várja saját nemzete sorsának jobbrafordulsát. — Nyugat népei mintha elvesztették volna az érzéküket, hogy tulajdonképpen mi a jó és mi a rossz, hogy ki a barát és ki az ellenség, mik a tények és mik a koholmányok. Nem tiszta Nyugat emberei előtt a világválság lényege. — Egy évszázaddal később Európa és vele együtt Nyugat, erkölcsi tekintélyét és politikai hatalmát vesztve hanyatló fordulatot vett. E hanyatlás jellegzetes szakaszában a II. világháború végén az egész Dunamedencében Magyarország maradt az egyetlen és utolsó fegyveres ellenállás a kommunizmussal szemben. — Ebben az erkölcsi összeomlásban, ebben az irányvesztett világban egyedül a magyar nép nem sütött piszkos politikai pecsenyét a vörös tűzvésznél. Budapest akkor lépett be először a világtörténelem hőseinek a csarnokába. Nyugat akkor ezt nem értette meg, bűnt látott benne és büntetett érte. Nekünk azonban akkor is szentek és — Kelet és Nyugat között a szabadság eszméje ütközik a rabszolgasággal, — ez a lényeg és ebben a harcban csak egy győztes lehet. Aki megalkuszik, az a saját sírját ássa. — Mi magyarok azonban nem kérdezzük senkitől, hogy mit kellene tenni, merre kellene menni. A mi népünknek, amióta a történelem csak tud róla, mindig volt lámpása. Amikor az új kor hajnalán a szabadság eszményének a fényénél az egész világ felfelé menetel, a magyar nép, — 1848 március 15 a bizonyságtétel, — tiszta célokkal, tiszta fegyverekkel velük együtt az élen halad. hősök voltak azok, akik védték a Kárpátokat, Erdélyt, Budapestet az utolsó szent kis magyar régig. 1956 őszén a magyar szabadságharcosok rázták fel ennek a tunya világnak a közvéleményét. A népek ez egyszer nem törődtek kormányaik hivatalos politikájával, hanem nyíltan lelkesedve álltak a magyar szabadságharc ügye mellé és — ami mindennél fontosabb, — a magyar szó Az utolsó fegyveres ellenállás . . . Friss hurka, kolbász és mindenféle finom hentesáru kapható MERTL JÓZSEF magyar hentes 1508 Second Ave. (RH 482^2) (78. és 79. utcák között). HÁZ ÉS TELEK vétele, eladása vagy cseréje esetén Clevelandban és környékén hívja bizalommal Gaál Mihályt a Power Realty képviselőjét. — Telefon: WA 1-0704.