Szabad Magyarság, 1961. január-december (6. évfolyam, 1-49. szám)

1961-11-05 / 43. szám

1961. November 5. SZABAD MAGYARSÁG 7. oldal Somody István: Emlékezzünk a november 4-iki szovjet mészárlásra A világlelkiismeret ostromolja a NN-t a magyar szabadságért Amikor e sorokat írjuk, vi­lágszerte napokon, heteken át ünnepli a magyarság az 1956- os, vérbefojtása ellenére di­csőséges szabadságharc ötö­dik évfordulóját. S közeleg a nov. 4-iki szovjet vérengzés gyásznapja. A “veszedelmes” évfordulón új megmozdulástól tartó pesti vörös bábkormány ugyanakkor sorozatos letar­tóztatásokat fogantosít és megfélemlítési terrorhadj­ára­­tot indít el. Hiába minden, ismét és is­mét felszakadnak a soha be­gyógyulni nem tudó sebek. A szabad világot eredménytele­nül riadozó SOS-jelek, a Nyu­gat gyáva magatartása, a szabadságharcos magyarság magárahagyása, elvéreztetése és a nov. 4-ei mészárlás, rom­­málövés szörnyűségének se­bei. November 4 tanulságait lapunk mai vezércikke mond­ja el, itt csak néhány ceruza­vonással kívánunk emlékezni és emlékeztetni, a mai jelen­ségek, fejlemények vázolásá­val. « Azok számára, akik gyáva­ságukban ma is inkább meg­alkudni akarnak a szovjet fe­nevaddal, s adják a hiszéke­nyet, elrettentő példaként idézhetjük azt az álnokságot, melyet Kruscsev a szabadság­­harc során tanúsított. Október 28-án megígérte és látszólag megkezdte a buda­pesti férfiak, nők, ifjak, leá­nyok, gyermekek hősi szabad­ságharca során megvert csa­patai kivonását. Mivel erre a párisi “békeszerződés” is kötelezte, a 12 éves rabságból felszabadult magyarság szí­vesen elhitte ezt. De a feke­ték új államait oly gyorsan elismerő nagyhatalmak, a N­­N-nel együtt nem siettek el­ismerni a magyar független­séget. " Mi, amerikai magyarok, ta­pasztalt antibolsevisták, nem hittünk a kruscsevi ígéretnek. Segítséget, fegyvert sürget­tünk. New Yorkban és más városokban önkéntes sorozá­sokat tartott a magyarság, csapatok küldését és soraikba a magyar önkéntesek beosztá­sát sürgette. Akkor még mi se tudtuk, hogy az itt elhangzó szép sza­vak mögött is hamiskodás hú­zódott meg, s olyan üzenet, mely közvetve megnyugtatta a Szovjetet, nem kell a nyu­gati megtorlástól, beavatko­zástól tartani. (Ennek a tisz­tázására, melyet a kongresz­­szusban Feighan magyarba­rát képviselő már rég sürget, szintén itt volna az idő.) Így aztán az álnok Szovjet csak azért vonta vissza csa­patait, hogy ezek összeköt­tetést teremtsenek a benyo­muló új csapatokkal. A re­pülőtereket azon a címen szállták meg, hogy biztosítsák a sebesültjeik és hozzátarto­zóik elszállítását. A kormány a honvédségnek megtiltotta a tüzelést, s így a repülőterek a Szovjet kezén maradtak. Az október végi aggasztó hírek — új csapatok és tankcsor­dák benyomulásáról, — nov. 1-én arra késztették Nagy Imre miniszterelnököt, hogy — mint másolatban alábbi ko­rabeli eredeti pesti lapközlés ezt nov. 2-án elmondotta — táviratot intézzen a nemrég Afrikában elpusztult Ham­­marskjöld UN-főtitkárhoz, s tiltakozzék a szovjet csapatok benyomulása ellen. Egyben bejelentse a varsói paktum felbontását, az ország függet­November 3-án estére kivonulá­si tárgyalásra invitálta a kor­mány képviselőit egy pestkörnyéki helységbe.. .Maléter Pál, az aznap kinevezett honvédelmi miniszter vezette a küldöttséget, melyet éj­félig szóval tartottak, s aztán — a kormányfővel folyt rövid tele­fonbeszélgetése után — letartóz­tattak. Ugyanakkor az orosz csa­patok, tankcsordák parancs sze­rint megközelítették, majd körül­zárták Budapestet. A főváros mit sem sejtő sza­badságharcos népe nyugodtan aludt. Az elaltatott nyugati lelki­­ismeret szintén... Sohasem felejtjük el aznapi new yorki élményünket. Itt este 10 óra volt, míg Budapesten haj­­nali 4 tájban járt az idő. Éppen sorozógyűlésen voltunk, amikor felhívott egyik barátunk, s öröm­mel újságolta, hogy hosszas kí­sérlet után most tudott telefonon beszélni Budapesten élő felesége­lenségét és semlegességét, s ennek megvédésére kérte a NN-t. Sajnos, süket fülekre ta­lált. Nov. 2-án és 3-án újból szorgalmazta ezt, Mindszenty bíborossal és a szabad rádi­ókkal együtt. SOS ... SOS ... Hiába. A szabad világ nem mozdult. M­-berkekben és másutt érvényesült a világ­összeesküvés befolyása... Magyarországon pedig a ha­gyományos szovjet álnokság, vel­e 12 év után. Boldogan szá­molt be szabadságukról, új életük­ről. Hanem, mire véget ért a be­szélgetés, tompa, távoli morajlás keltett nyugtalanságot. A többit a rádiójelentések mond­ták el, melyekről következő hívá­sában rémülten számolt be bará­tunk. Budapestre minden borzal­mával rászakadt a pokol... És akik ott voltunk, azon az emlékezetes, szörnyű éjszakán, nem tértünk nyugovóra, hanem riasztottuk a nemzeti szervezetek tagjait és ott tüntettünk, követel­tünk a MN előtt napokon át. Mi­ként a világ minden részén a ha­zafias magyarság. Lodg­e odabenn, mi kívül hiába ostromoltuk a világ lelkiismeretét. Csak szép szavakat, elismerést, majd gyógyító orvos­ság­írt és menekültjeiben tömeg­tábort, kivándorlást kapott a vér­­befojtott szabadságharc. Az amerikai presztízs, népsze­rűség lehanyatlott ... küldeni, annál inkább, mert hír szerint csak decemberben kerül sor a magyar ügy tárgyalására, s a nagyvilágból is két részben küldik az aláírásokat. Igen, szorgalmazzuk az ügyet, kiáltsunk minél többet és nagyob­bat Magyarország igazáért, sza­badságáért, hátha új csoda törté­ Vörös álnokság, árulás, pokol . . . Tevékenység a magyar szabadságért Aztán a csoda is megtörtént, hogy a MN el merte ítélni, meg merte bélyegezni a szovjet bruta­litást, sőt még kivonulásra is kér­te, s a magyar nép szabadságá­nak visszaadására. Aztán minden maradt. S tombolt a bosszú, a terror, gyilkolás. Öt éven át ... És most új csoda történt. A sok kiáltás, felvilágosító propaganda mégis megtette hatását. A Szov­jet minden ellenzése ellenére ki­tűzték a M­ közgyűlés tárgysoro­zatára a magyar ügyet. Akármily keveset várhatunk et­től a szovjet befolyástól átszőtt intézménytől, a remény szikrájá­val szívünkben is meg kell ten­nünk mindent árva rab népünkért. Az eddigi rész­siker után a világ valamennyi szabad államában élő magyarságnak tovább kell ostro­molnia a hatalmasok lelkiismere­tét, hogy utasítsák MN-képviselő­­iket a szovjetl kivonulás, szabad vá­lasztás és függetlenség érdekében szankciókkal hozandó határozat megszavazására. Még egy kis reményt ad több világrész sajtójának az a közlése, hogy a fenti közlést tartalmazó memorandumot a NN-hez millió­nyi aláírás közt számos vezető államférfi, politikus, ismert író, művész, stb. is aláírta, s a new­­yorki szabadságünnepen is kap­tunk erre ígéretet amerikai té­nyezőktől. A Szabad Magyarság előfizető­ihez lapunkban mellékelt aláírási ívek és ezek aláírásának száma is tetemesen gyarapodott, s formás kötetbe gyűjtésük folyamatban van, úgyhogy rövidesen átadhatjuk a NN magyarügyi előadójának, a derék magyarbarát Munro nagy­követnek, aki lelkesen fáradozik a kérdés megoldásán. Több lelkes aláírásgyűjtőnk folytatni kívánja a gyűjtést, s kéri, ne zárjuk le az első gyűjtési eredmény beadá­sával. Helyes. Pótlóan is be lehet nik, s a süket fülek megnyílnak a hallásra, a homályos szemek a látásra, alvó lelkiismeretek, feke­­teték felszabadításával foglalkozó elmék a megértésre. Ehhez hoz­zájárulhatnak az ötéves forduló során rendezett ünnepségeken el­hangzó illetékes megnyilatkozá­sok is. Magyar vonatkozásban is hal­lottunk a new yorki ünnepségen olyan megnyilatkozásokat­, ígére­teket szabadságharcos részrő­l, me­lyeknek beváltása reményt adhat a tisztulásra, a rég sürgetett ma­gyar összefogás előrevitelére a szülőhaza felszabadításáért folyó küzdelem javára. Érdekes volt e téren a fizetett, s jórészt volt szovjet kollaboránsokból kineve­zett, gúnyosan “nemzeti képvise­letként” emlegetett Nemzeti Bi­zottság megtagadása s igazi nem­zeti képviselet sürgetése szabad­ságharcos részrő­l. Errő­l röviden már múlt számunkban szóltunk, s most rátérünk a részletekre. Meglepetések a new yorki ünnepségen A new yorki szabadságünnep­ségre, melyet az egyházak és egyesületek nagybizottsága rende­zett, zsúfolásig megtelt a Hunter College nagyterme. Számos angol­amerikai vendég is megjelent, így a Free Europe több vezető tagja és alkalmazottja is, az ismert bi­­zottmányosok azonban távollétü­k­­kel tüntették. Ennek az a ma­gyarázata, hogy nem sikerült be­­erőszakolniuk a műsorba saját szónokaikat és úgy látszik szabad­ságharcos részről számítottak a támadásra. A cserkészek, népi táncosok, szabadságharcosok, magyarruhás leányok és asszonyok felvonulá­sával kezdődött a műsor. Feltűnt, hogy a felvonulók közül hiányoz­tak az egyenruhás lövészek, akik pedig nagy számban vettek részt a rendezés és rendfentartás mun­káiban. A Hu­szava énekkar him­nuszai vezették be a műsort. Szoó József dr., a nagybizott­ság elnöke angol és magyar nyelvű megnyitó beszédben méltatta a szabadságharc jelentőségét és nagyszerű példamutatását az egész világ számára. Javíts republikánus szenátor el­ismeréssel szólt a hősies magyar szabadságharcról, a nemzet el­szántságáról. Sajnos, hogy áldoza­tul esett a szovjet túlerőnek. Éle­sen támadta a vérengző Kruscse­­vet, majd párhuzamot vont az ak­kori helyzet és a mostani berlini kérdés közt. Kruscsev nemcsak Berlinre, hanem egész Németor­szágra vágyik, a USA viszont szabad Európát akar. Nem kell sietni a tárgyalásokkal, nem lehet szó kompromisszumról. Magyaror­szágon­­támogatni kell a szabad választások ügyét. ALÁÍRJÁK A KÉRÉST A MAGYAR SZABADSÁGÉRT Rockefeller kormányzó üzenetét Lefkovitz állami főügyész, new yorki republikánus polgármester­jelölt tolmácsolta. A kormányzó, mint ismeretes, október 23-ait az egész állam területére magyar szabadságnapnak deklarálta. Me­legen méltatta a magyar szabad­ságharc nagyszerűségét és sza­badságot kíván Magyarországnak. A kormányzó és a többi állami vezető tisztviselő is aláírja a Munro nagykövet út­ján a LTN-hez intézendő kérést, melyben a világ magyarságával együtt százezrek, milliók kívánják Magyarország és a többi rabnép szabad választását, függetlenségét. Gilhooley szakszervezeti vezető, aki szintén magas tisztségre pá­lyázik a városi választáson repub­likánus részről, szintén a magyar szabadság mellett szállott síkra. Nagy tapsot kapott, amikor kö­zölte, hogy az egyik nemzetközi szakszervezeti értekezleten, ahol ő elnökölt, eltávolíttatta a pesti vörös bábkormány által küldött delegációt. Az eddigi és későbbi beszédek közt a műsor művészi részén meg­érdemelt sikert értek el Dékán­y László színművész szavalata, a Hitszava Énekkar Vállay S. Gy.­ a magyar kormány tiltakozik az újabb szovjet csapatok bevonulása ellen Szerint felbontjuk a varsói szerződést Semlegességünk védelmére a négy nagyhatalom segítségét kérjük Nagy lenne tár Krata ász ENSZ főtitkárának A Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke mint meg­bízott külügyminiszter, az alábbia­kat hozza Excellenciád tudomására: A Magyar Népköztársaság kormá­nyához hiteles értesülések érkeztek újabb szovjet alakulatok Magyar­­országra való bevonulásáról. A Mi­nisztertanács elnöke mint megbízott külügyminiszter magához kérette Andropov urat, a Szovjetunió­­ ma­gyarországi rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetét és a legerélye­sebben tiltakozott az ellen, hogy újabb szovjet katonai alakulatok vo­nulnak be Magyarországra. Követel­te ezeknek a szovjet alakulatoknak haladéktalan, azonnali visszavonását. Közölte a szovjet nagykövettel, hogy a magyar kormány a varsói szerző­dést azonnal­­elmondja, egyidejűleg kinyilatkoztatja Magyarország sem­legességét, az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez fordul és az ország semlegességének védelmére a négy nagyhatalom segítségét kéri. A­­szovjet nagykövet tudomásul vette a Minisztertanács elnökének, mint megbízott külügyminiszternek tiltakozását és közlését, és megígérte, hogy haladéktalan választ kér kor­mányától. • • Felkérem tehát Excellenciádat, hogy ezt a közlést szíveskedjék az Egyesült Nemzetek Szervezete vala­mennyi tagállamának­­ tudomására hozni; kérjük, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete most meg­nyíló, XI. ülésszakának napirendjére­­ soron kívül kitűzni szíveskedjék. N­agy Imre beszéde: Magyarország népe! A magyar nemzeti kormány a ma­gyar nép és a történelem előtti mély felelősségérzettől áthatva, a magyar nép millióinak osztatlan akaratát ki­fejezve kinyilvánítja a Magyar Nép­köztársaság semlegességét. " A­ fflagyini nép-­k- függetlenség­ért egyenjogúság alapján az ENSZ alap­okmánya szellemének megfelelően igaz barátságban kíván élni szom­szédaival, a Szovjetunióval és a világ valamennyi népével. Nemzeti forra­dalma vívmányainak megszilárdítá­sát és továbbfejlesztését óhajtja anélkül, hogy bármelyik hatalmi csoportosuláshoz­ csatlakoznék. A magyar nép évszázados álma való­sul meg ezzel. A forradalmi harc, melyet a magyar múlt és jelen hősei vártak, végre győzelemre vitte a sza­badság, a függetlenség ügyét. Ez a­­ hősi küzdelem tette lehetővé, hogy népünk államközi kapcsolataiban ér­vényesítse alapvető nemzeti érdekét, a semlegességet. Felhívással fordulunk szomszé­dainkhoz, a közeli és távoli orszá-­­­gokhoz, , hogy­ tartsák tiszteletben­­ népünk megmásíthatatlan elhatáro-­­ zását. Most valóban igaz az a szó, hogy népünk olyan egységes ebben az elhatározásban, mint a történelme során még soha. Magyarország dolgozó milliói véd­­jétek és erősítsétek forradalmi el­szántsággal, önfeláldozó munkával, a rend megszilárdításával hazánkat, a szabad, független, demokratikus és semleges Magyarországot.. Éjszaka jelentik. A szovjet nagykövetség hivatalos közleménye szerint a szovjet hadse­reg gépesített alakulatai körülzárták­ a magyarországi katonai repülőtere­ket abból a célból, hogy biztosítsák az orosz polgári személyek és a se­besültek légi úton való elszállítását.. A repülőterek honvéd alakulatai ítészen álltak­ az í­­jleatns - wtrobgal­­fegyveres harcra, azonban a kor­mány határozott utasítására­­ nem­ nyitottak tüzet. Honvéd alakula­taink most fegyelmezetten állnak szemben a szovjet csapatokkal­, várva azok elvonulását. Elég volt a szovjet csapatok ma-­­­gyarországi­­ „sétakocsikázásából"! ' Mielőbb be kell fejezni az elszállí­tást és a szovjet csapatok teljesítve­­vonását! '■ "

Next