Szabad Művészet, 1948 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1948-11-01 / 11-12. szám

Olyanféle előfutára a népi realizmusnak, mint az irodalomban Tolnai Lajos. Mednyánszky Lászlónak (1852—1919) Justh Zsigmond lehetne litterátus analógiája, (még családilag is rokonok voltak ehhez a hasonlósághoz). Az öreg báró, pedig előbb kezdte Tornyainál, inkább csak műkö­désének végefelé készített megdöbbentő tanúsítványokat a tragédiás figurákról, külvárosi rész­letekről, lumpenproletárokról, hadszínterekről, meggyötört és szenvedő katonákról. Bár a termé­­szetelvűség legokosabbja olcsó fanyalgással Mednyánszky beteges hajlamait jelölte meg szociális érdeklődése indítékául, modelljeinek kifejező megfestése, fejtanulmányainak jellegzetessége mégis a festői ábrázolás csúcsait közelíti meg. Ecsetjei nyomán élő egyéniségek jelentek meg gyűjtemé­nyeinkben, olyan hús-vér alakok, akiknek karakterük, élettörténetük van, mindegyikük egy-egy terjedelmesebb beszélyt hozott magával a létfenntartási küzdelmekről, az esettség és elveszettség okairól. Törvényszerűnek kell tartani, hogy realista elődeink arcokon, fejkompozíciókon, portré­kon kezdték forradalmaikat és fejlesztették alkotóerejüket, így humanizálták megint hivatásukat, megtöltötték tartalommal ez egyre desztillálódó formákat, a mértani elemekre szegényedő festői eljárásokat. Az emberszabásúvá nemesedő művészetnek, mint ahogy a szovjet filmeken is meg­figyelhető, nincs hatásosabb nevelője egy tekintet, egy homlokredő vagy arckifejezés lelkiisme­retes megelevenítésénél. Nagy Balogh János (1874—1919) is arcmásaiban és anyja portréiban kereste meg mester­sége értelmét. Hagyatéka úgy néz ki, mintha kizárólag csak részletekkel foglalkozott volna. Mint­egy félezer képes grafikája a készülődés jellegét viseli. Szoba-konyhás proletárlakását leltározta, a vaságyat, a kezdetleges konyhát, mezei virágot bögrében, a nap fénypontját , a krumplileves elkészítését. Ha ki is lépett olykor szánalmas miliőjéből, a művészi alkotótevékenységet csak kulti­kusok, építkezők megfogalmazására tartotta célszerűnek. Semmit sem bízott a képzeletre, csupán megtörtént jelenetek megörökítése foglalkoztatta képességeit. Az első munkásfestőnk, romlatlan NAGY BALOGH JÁNOS (1874—1919) : Virágcsendélet 341

Next