Szabad Művészet, 1951 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1951-01-01 / 1. szám

épületeit szerető gonddal óvják és őrzik, mint a múlt értékes hagyományait. A helyes városrendezés kérdése aktualitást csak az utolsó évtizedben kapott azáltal, hogy egyre növekvő fővárosunk és vidéki ipari-kulturális gócpontjaink arculatán mind­inkább kiütköztek annak a súlyos szervi betegségnek jelei, amelyet a rövidlátó, önző spekulációs városépítési politika idézett elő. A városrendező és városépítő politika a múltban minden megmozdulásával a haszon­­szerzésre törekedett és más szempontra alig volt tekintettel, így történt meg az, hogy pl. Budapest a századforduló idején ugyan jelentős fejlődésen ment keresztül, azonban ez a fejlődés a műemlékek védelme szem­pontjából igen sok bűnt követett el. Számos városrészletet, műemlékjellegű épületet le­romboltak, körülépítették, elvették perspek­tíváját, mivel túlnyomó esetekben a telek­­spekuláció szempontjai voltak a döntőek. A tehetség és koncepció nélküli városépítés folytatódott a későbbi évtizedekben is, így figyelmen kívül hagyták, hogy a középkori védelmi szempontokat követő építkezés emlé­keit a Vár igen jellegzetesen őrizhette volna meg késői korok számára. Többek közt nem voltak tekintettel arra sem, hogy a barokk­kor monumentalitásra törekvő épületei, mellé­jük emelt ötemeletes szecessziós bérházak­kal nem lehet agyonnyomni. Ezt a szellemet sínylette meg többek közt a Lánchíd budai hídfőjének kialakítása is, mint ezt a kiállítás egyik táblája jól illusz­trálja. Hasonlóképp az Erzsébet híd építésé­nél sem vették figyelembe, hogy a hídfő­kiképzéssel a pesti oldal legjelentősebb mű­emlékét, a XII—XV. században épült Bel­városi templomot mintegy a föld alá süllyesz­tették. A fejlődő kapitalizmus városépítési prog­­rammjának kivitelezése során számos műemlék jellegű épület lett rommá kontár vállalkozók kezén. Ekkor „rendezték át“ a Belvárosban többek közt a Sebestyén- és Rózsa teret, lerombolták a Kasselik-Hild építette régi Városházát. A Várban lebontották a Bécsi­kaput, befalazták a Ferdinánd kaput s a Vár számos emlékét, melyeknek egy része az ural­kodóházzal szemben folytatott harcokra emlé­keztetett. Viszont gombamódra nőttek a stílustalan épületszörnyek. Az elmúlt évtizedekben nyugati példák­tól elvakultan úgy akarták világvárossá fej­leszteni Budapestet, hogy igen jelentős rész­ben letörölték a város arcáról azokat a tör­ténelmi jegyeket, amelyek tükröznék főképp Budának történelmi múltját. A műemlékvédelem és városrendezés kérdései csak most vettek kedvező fordulatot, mikor népi demokráciánk nagyvonalú gon­doskodása a műemlékek megóvásával igyek­szik úgy alakítani a városképet, hogy az művészeti és célszerűségi szempontoknak egyaránt megfeleljen. A fővárosban, de főképp a Várban lévő épületekben a kontár és merkantil szellem­nél is nagyobb kárt tett az ostrom. A bomba­záporban igen sok műemlék rommá lett. A jól csoportosított kiállítás bemutatja a török időkből származó épületekben kelet­kezett pusztulást. A bemutatott anyag jól tárja elénk, hogy a romok alól évszázadok óta elrejtett értékek is előbukkantak. A Fortuna­ utca 16. számú házban került napvilágra a legtöbb közép­kori emlék: a gótikus kapualj, a két egymás­alatti pince (az alsóban török kút volt). Az ostrom okozta sérülések hozták felszínre azo­kat a középkori falakat, amelyekből a 18. sz. házat a barokk­ korban kialakították. A sérült műemlékek hosszú sorát mutatja be a kiállítás, köztük a török alapokra épült tabáni templomot, a Batthyány­ utcai Fehér­ Kereszt ház rokokó épületét, a renaissance emlékeket idéző Corvin-tér 3. sz. házat, a copf stílusú, provinciális ízlésű Corvin-tér 13-at, a dísztéri Batthyány palotát, a For­tuna­ utca 7. sz. házat, középkori kapualj heve­dereivel, továbbá a Hild és Czigler tervei szerint az 1849-es ostrom után egyszer már újjáépített ugyancsak copf stílusú krisztina­városi templomot és az 1698-ban épült híres, gótikus-barokk-copf stílusú Russwurm házat. A háborús események következtében aránylag kevesebb kár esett a pesti oldalon. Ezekből a kiállításon főképp a XIX. század romantikus, illetve klasszicista épületeit lát­hatjuk. Legjelentősebb háborús épületkázaink közt kell nyilvántartani Hild teljesen meg­semmisült Lloyd-palotáját és Feszi erősen megrongált Vigadóját. Rommá lett a volt Nemzeti Casino, az Akadémia­ utca sarkán állt István főherceg-szálloda és a Tanzer-ház. A kiállítás érdeme, hogy nemcsak a rég­múlt vagy romantikus emlékekkel foglal­kozik, hanem elénk tárja a 18. század végén megindult iparosodás építészeti emlékeit is. A legérdekesebb a Harrer Pál­ utcai selyem­gombolyító, melynek egyemeletes copfstílus­ban hajló barokk épülete, mint a magyar

Next