Szabad száj, 1949 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1949-07-14 / 29. szám
Matek a Franzstablisan is diplomák Az egyik ferencvárosi kiskocsmában, amikor közeledik a záróra, a pincér egy táblát akaszt ki, ezzel a felírással: „MINDENÜTT .10 — RE LEGJOBB LESZ MÁR HAZAMENNI!“ Hangszórók pótolják ezentúl a falusi dobolást — Tudja Isten, ennek jobb a hangja, de a Pistának szebb bajusza volt... A dormányjövedék figyelőjébe Békeévekhez vizonyítva háromszor több dohánynemű ég el. Reméljük, hogy a minőség is lépést tart majd a mennyiséggel. Magasiskola Egy rosszmaájú megállapítás szerint Budapest a rosszmájúság verhetetlen világbajnoka. Mindenesetre, ha nem is százszázalékos ez a megállapítás, sok igazság van benne. Ezt csek azért mondjuk el, mert a napokban egy beszélgetést hallottunk az egyik kávéházi törzsasztalnál Egyik színházunkról vett szó és Rosszmájú Ember rettenetesen tepocskondiérti a kitűnő intézmény most futó darabját. — Ugyan kérlek — szólt közbe valaki — felelőtlenség ilyesmit állítani. Én éppen tegnap néztem meg a darabot és mondhatom, régen láttam ilyen telt házat. — De miért? — mondta Braszmiású Ember —, mert egész Budapest elmegy megnézni, hogy milyen rossz a darab. ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ❖❖ó♦ ♦ Futószalagon készülnél! a típusbakancsok he gold — Úgy látszik ... hukk ... hogy ez is ... hukk . körfutószalagon készült... Ősze szopni szervezüük a straatouis cP cöl ig. Helyszíni felvételünk az első előadásról. | A hét legpolitikusabb gyerekszája | | A kis Zsuzsit korhoja anyukája: J ►—De szivecském, hogy mersz ilyen piszkos kezekkel az asztalhoz ülni? | ► — De anyuci — védekezik Zsuzsi — hiszen nincs más... | ♦ ♦ Sic transit...Belgium 85 millió dolláros kölcsönt ad Angliának." (Újsághír.) Na fogja, fiam ... ! Röpke vers Jön az alumínium-könyv, Csudaszép lesz, csudaló, Végre itt van valóban a Könnyű olvasnivaló... A képzelt beteg Van a pesti művészvilágnak egy hipochonder alakja, aki képzelt betegségeivel és az ezeket kísérő panaszokkal ékíti újjá teszi összes ismerősei és barátait. A napokban barátai ugrató tanácsára elment az orvoshoz, aki alapos vizsgálat után kijelentette:• Kedves barátom, magiéinak a világon semmi baja sincs. — Ajjaj, — nyögte barátunk — most Isten tudja, hány évig kell majd agonizálnom. Botrány Csepelen csodáiéra járnak Annak, akiről szól az ének.• Négy szarva van, bizony, négy szarva Egy most született kis kecskének ... Szégyene, voljuk meg kérem, Oly indokolt a kecskefémnek, Hisz e dupla szarv bizonyítja: Két apja van a kis kecskének. BUDAPESTI NEMZETKÖZI ŐSZI VÁSÁR 1949. szept. 16 — okt. 2. Kiállítók jelentkezése július 15-ig a városligeti vásárirodában (telefon 181—095). Rendezi:__az Árumintavásári és Kiállítási R. T., Budapest, VI., Szegfű utca 6. Telefon 183-980, 183-989, ISI-093. Vannak még szerencsés férjek! Papotykai áradozva mondja barátjának: — Én nem panaszkodható:!, öregem, nekem igazán elragadó feleséget rendelt a sors. Ez az asszony, barátom, olyan jó, mint egy falat kenyér. Nemcsak a háztartásban, takarításnál és mosásnál segít, de néha még a konyhában is meglátogat. VAStaps a motorcsónakversenyen 03 — Figyeld ezt a Lajost, milyen remekül veszi a kanyart... Halló, itt strandhíradó Aki rendszeresen jár strandra, az az újság és a rádió szokásos anyagán felül megtud számos olyan hírt, amit semmiféle újság nem közöl és amiért Idáivá csavargatnád világvevő készüléked valamennyi gombját. A strandon ugyanis pihenés közben csevegni szokás, lehetőleg teljes hangerővel, mert ki gondol ugyebár arra, hogy a társaság körén kívül heverésző szemüveges alakok közé beszivároghat olyan is, aki ismerőse, rokona, esetleg udvarlója lehet netalán a szóbanforgó Gizinek. Mert éppen Gizi van terítéken — ez az undok perszóna — aki nem átall késő este kis utcákban tekeregni azzal e dagadt palival, aki egyébként a Lepatkoló nászvény társaság igazgatója, de röpülni fog, mert nem tud elszámolni a patabu ladikkal. — Ojjé — vágja rá egy szeplős gömböc — éppen tegnap láttam kijönni őket a KisSzering espressóból, a Gizin volt egy 7 pettyes micsoda, na hallod, az ő idejével már meg sem váló kirakatba tenni a bájakat. — Miért — kérdi a kékszemüveges szőke —, ha a Dusi a legszebb férfikorában óvodás kislánynak öltözhet, akkor a Gizi nyugodtan tegyen fel partedlit. — Hozzám fordulhattok — szól a negyedik barátnő — pontosan tudom az életkoraikat. A Dusi és a Gizi egyformán harminchat éves, mindkettőnek őrmester fia lehetne. Az ám, ha lehetne, de nem lehet és hogy miért nem, arra kimerítő választ kapsz. Mert letárgyaltatik Gizi és Dusi egész biológiája, funkcionális és élettani szempontból. Megismerkedsz öröklött és szerzett tulajdonaikkal, megtudod, ki milyen terhelt volt a családban, kinek az apja végezte fegyházban és kié gumidominók között. És miután a társalgás nem foroghat örökkön egyazon családi körben, pár perc múlva lelk rémizettel tölt el a fordulat, mert egyszerre csak sor kerül a te családodra, sőt legszemélyesebben rád magadra is. Azt sem tudod, kik a csevegők, csupa strandszemüveggel álcázott hangszóró, de ők mindent tudnak rólad és megdöbbenéssél hallod az újságot, hogy fiadat kicsapták és feleségeddel válófélben vagy, mert reggeltől estig a kocsmában ülsz, ahelyett, hogy kihoznád néha családodat a strandra. Óvatosan felállsz és elszakadsz hát a csevegő társaságtól és feleségeddel és fiaddal, akik most jönnek a melg medencéből, a hírközponttól megfelelő távolságra telepedsz le. Nehogy feleséged megtudja, hogy ő tulajdonképpen boldogtalan veled és nehogy fiadnak a fülébe jussom, micsoda semmirekellő apa szülte. Kjjó. Vigyázat! Szóviccről vala szó... A kitűnő karikaturista a közéleti férfiút rajzolja, de a rajz sehogysem akar sikerülni. — Ei, — fordul bosszúsan a közéleti férfiúhoz — nem hittem volna, hogy ilyen nehéz feje van. Két pár a debreceni a gólzsáknak — Remélem, Ferikém, meg leszel elégedve a kiszolgálással. — Én nem szoktam panaszkodni, csak az a kérdés, hogyan fog ízleni a lengyeleknek? Filozofikus megállapítás arról, hogy a szerencséhez sem mindig elég az amulett... Az egyik nagykörúti kávéház előtt, kis asztalkán árusítja szerencséthozó amulettjeit egy utcai árus. Amikor aziránt érdeklődtünk, hogy bíznak-e a jó pestiek a szerencsét hozó apróságokban, a filozófus hajlamú árus sóhajtva válaszolt: — Az még nem volna baj, hogy a pestiek nem bíznak az amulettekben, mert attól még megvehetik azokat. A baj ott van, hogy én nem bízom bennük. Mert, tessék csak nézni, ha ezek az amulettek szerencsét hoznak, akkor valamennyit el kellene adnom. De ha eladom, többé nem hozhatnak szerencsét. Viszont, ha szerencsét hoznak, miért nem tudom eladni őket? Kritikus helyzet — Aladár, az ég szerelmére, ugorj le gyorsan!