Szabad száj, 1949 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1949-07-14 / 29. szám

Matek a Franzstablisan is diplomák Az egyik ferencvárosi kiskocsmában, amikor köze­ledik a záróra, a pincér egy táblát akaszt ki, ezzel a felírással: „MINDENÜTT .10 — RE LEGJOBB LESZ MÁR HAZAMENNI!“ Hangszórók pótolják ezentúl a falusi dobolást — Tudja Isten, ennek jobb a hangja, de a Pistá­nak szebb bajusza volt... A dormányjövedék figyelőjébe Békeévekhez vizonyítva háromszor több dohánynemű ég el. Reméljük, hogy a minőség is lépést tart majd a mennyiséggel. Magasiskola Egy rosszmaájú megálla­pítás szerint Budapest a rosszmájúság verhetetlen világbajnoka. Mindeneset­re, ha nem is százszázalé­kos ez a megállapítás, sok igazság van benne. Ezt csek azért mondjuk el, mert a napokban egy be­szélgetést hallottunk az egyik kávéházi törzsasztal­nál Egyik színházunkról vett szó és Rosszmájú Ember rettenetesen tepocs­kondiérti a kitűnő intéz­mény most futó darabját. — Ugyan kérlek — szólt közbe valaki — felelőtlen­ség ilyesmit állítani. Én éppen tegnap néztem meg a darabot és mondhatom, régen láttam ilyen telt házat. — De miért? — mondta B­raszmiás­ú Em­ber —, mert egész Budapest elmegy megnézni, hogy milyen rossz a darab. ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ❖❖ó♦ ♦ Futószalagon készülnél! a típusbakancsok he gold — Úgy látszik ... hukk ... hogy ez is ... hukk . körfutószalagon készült... Ősze szopni szervezü­ük a straatouis cP cö­l ig. Helyszíni felvételünk az első előadásról. | A hét legpolitikusabb gyerekszája | | A kis Zsuzsit korho­ja anyukája: J ►­­—De szivecském, hogy mersz ilyen piszkos kezekkel az asztalhoz ülni? | ► — De anyuci — védekezik Zsuzsi — hiszen nincs más... | ♦ ♦ Sic transit...­­Belgium 85 millió dolláros kölcs­önt ad Angliának." (Újság­hír.) Na fogja, fiam ... ! Röpke vers Jön az alumínium-könyv, Csudaszép lesz, csudaló, Végre itt van valóban a Könnyű olvasnivaló... A képzelt beteg Van a pesti művészvi­lágnak egy hipochonder alakja, aki képzelt beteg­ségeivel és az ezeket kí­sérő panaszokkal ékíti­ új­­já teszi összes ismerősei­ és barátait. A napokban barátai ugrató tanácsára elment az orvoshoz, aki alapos vizsgálat után ki­jelentette:­­• Kedves ba­rá­tom, ma­giéinak a vil­ágon semmi baja sincs. — Ajjaj, — nyögte ba­rátunk — most Isten tud­ja, hány évig kell majd agonizálnom. Botrány Csepelen csodáiéra járnak Annak, akiről szól az ének.­­• Négy szarva van, bizony, négy szarva Egy most született kis kecskének ... Szégyene, vol­juk meg kérem, Oly indokolt a kecskefém­nek,­­ Hisz e dupla szarv bizonyítja: Két apja van a kis kecskének. BUDAPESTI NEMZETKÖZI ŐSZI VÁSÁR 1949. szept. 16 — okt. 2. Kiállítók jelentkezése július 15-ig a városligeti vásárirodában (telefon 181—095). Rendezi:__az Árumintavásári és Kiállí­tási R. T., Budapest, VI., Szegfű­ utca 6. Telefon­ 183-980, 183-989, ISI-093. Vannak még szerencsés férjek! Papotykai áradozva mondja barátjának: — Én nem panaszkodható:­!, öregem, nekem iga­zán elragadó feleséget rendelt a sors. Ez az asszony, barátom, olyan jó, mint egy falat kenyér. Nemcsak a háztartásban, takarításnál és mosásnál segít, de néha még a konyhában is meglátogat. VAStaps a motorcsónakversenyen 03 — Figyeld ezt a Lajost, milyen remekül veszi a kanyart... Halló, itt strandhíradó Aki rendszeresen jár strandra, az az újság és a rádió szokásos anyagán felül megtud számos olyan hírt, amit semmiféle új­ság nem közöl és amiért Idáivá csavargatnád világ­­vevő készüléked valamen­­­nyi gombját. A strandon ugyanis pi­henés közben csevegni szokás, lehetőleg teljes hangerővel, mert ki gon­dol ugyebár arra, hogy a társaság körén kívül heve­­résző szemüveges alakok közé beszivároghat olyan is, aki ismerőse, rokona, esetleg udvarlója lehet ne­talán a szóbanforgó Gizi­nek. Mert éppen Gizi van terítéken — ez az undok perszóna — aki nem átall késő este kis utcákban te­keregni azzal e dagadt palival, aki egyébként a Lepatkoló nászvény társa­ság igazgatója, de röpülni fog, mert nem tud elszá­molni a patabu ladikkal. — Ojjé — vágja rá egy szeplős gömböc — éppen tegnap láttam kijönni őket a KisSzering espressóból, a Gizin volt egy 7 pettyes micsoda, na hallod, az ő idejével már meg sem váló kirakatba tenni a bájakat. —­ Miért — kérdi a kék­szemüveges szőke —, ha a Dusi a legszebb férfikor­­ában óvodás kislánynak öl­tözhet, akkor a Gizi nyu­godtan tegyen fel parted­lit. — Hozzám fordulhattok — szól a negyedik barát­nő — pontosan tudom az életkoraikat. A Dusi és a Gizi egyformán har­minchat éves, mindkettő­nek őrmester fia lehetne. Az ám, ha lehetne, de nem lehet és hogy miért nem, arra kimerítő választ kapsz. Mert letárgyaltatik Gizi és Dusi egész bioló­giája, funkcionális és élet­tani szempontból. Megis­merkedsz öröklött és szer­zett tulajdonaikkal, meg­tudod, ki milyen terhelt volt a családban, kinek az apja végezte fegyház­­ban és kié gumidominók között. És m­iután a társalgás nem foroghat örökkön egyazon családi körben, pár perc múlva lelk ré­mizettel tölt el a fordulat, mert egyszerre csak sor kerül a te családodra, sőt legszemélyesebben rád ma­gadra is. Azt sem tudod, kik a csevegők, csupa strandszemüveggel álcá­zott hangszóró, de ők min­dent tudnak rólad és meg­döbbenéssél hallod az új­ságot, hogy fiadat kicsap­ták és feleségeddel váló­félben vagy, mert reggel­től estig a kocsmában ülsz, ahelyett, hogy kihoznád néha családodat a strandra. Óvatosan felállsz és el­szakadsz hát a csevegő társaságtól és feleségeddel és fiaddal, akik most jön­nek a melg medencéből, a hírközponttól megfelelő távolságra telepedsz le. Ne­­hogy feleséged megtudja, hogy ő tulajdonképpen boldogtalan veled és ne­hogy fiadnak a fülébe jus­som, micsoda semmirekel­lő apa szülte. Kjjó. Vigyázat! Szóviccről vala szó... A kitűnő karikaturista a közéleti férfiút rajzolja, de a rajz sehogysem akar sikerülni. — Ei, — fordul bosszúsan a közéleti férfiúhoz — nem hittem volna, hogy ilyen nehéz feje van. Két pár a debreceni a gólzsáknak — Remélem, Ferikém, meg leszel elégedve a ki­szolgálással. — Én nem szoktam panaszkodni, csak az a kérdés, hogyan fog ízleni a lengyeleknek? Filozofikus megállapítás arról, hogy a szerencséhez sem mindig elég az amulett... Az egyik nagykörúti kávéház előtt, kis asztal­kán árusítja szerencsét­­hozó amulettjeit egy­ ut­cai árus. Amikor aziránt érdeklődtünk, hogy bíz­nak-e a jó pestiek a sze­rencsét hozó apróságok­ban, a filozófus hajlamú árus sóhajtva válaszolt: — Az még nem volna baj, hogy a pestiek nem bíz­nak az amulettekben, mert attól még megvehetik azokat. A baj ott van, hogy én nem bízom ben­nük. Mert, tessék csak nézni, ha ezek az amulet­tek szerencsét hoznak, akkor valamennyit el kel­lene adnom. De ha el­adom, többé nem hozhat­nak szerencsét. Viszont, ha szerencsét hoznak, miért nem tudom eladni őket? Kritikus helyzet — Aladár, az ég szerelmére, ugorj le gyorsan!

Next