Szabad száj, 1949 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1949-12-29 / 53. szám

Nincs többé kemény dió A Szabad szól s­zaba­dal ma azok részére, akiknek még nincs háztartási ezermesterük. A szamár betévedt a virágoskertbe, ahol bu­ján pompázott a rózsatő. A szamár megállt előtte és elgondolkozott: — Ez hát az a világhírű virág, az igézetes ró­zsa, amelyért az emberek annyira rajonganak. Kíváncsian letépte a legszebb rózsát és meg­ette. Kiábrándultan csóválta a fejét: — Ez minden? Ettem már jobbat is. (S) Az Andrássy-úton találkoztam régi jó ismerőd­sömmel, a vak asszonnyal. Fehér botjával tapoga­tózva, óvatosan surrant el a nagy házak mellett. Hogyan, hogy nem, az uccasarkon mégis nekivágó­dott az egyik ház falának. Mérgesen felemelte fe­hér botját és megfenyegette a hazet: — Förtelmes gonosz épület! Nem nekimegy a szegény védtelen vak asszonynakl SbeAvA l\£“S ri­­ »»! A tudós orvosprofesszor rajtakapta kisfiát, amikor az besettenkedett a laboratóriumba és já­tékosan húzogatni és tépdesni kezdte az egyik kí­sérleti nyulacska fülét. A tudós professzor éktelen haragra gyűlt és kitépte a jámbor nyulacskát a ke­gyetlen fiú kezéből. Ráförmedt a fiúra: — Haszontalan kölyök! Hogy mered az ártatlan nyulacskát kínozni? Hányszor tanítottalak már arra, hogy szeresd az állatot? Ha még egyszer meglá­tom, hogy gyötröd az állatot, agyonütlök. Egyelőre két pofont adott csak neki és a bőgő kölyköt kilökte a laboratóriumból. Aztán szelíden megsimogatta a megkínzott nyu­lacskát és elevenen fölboncolta. Shumonstd. heMfo Jóbarátom, a híres humorista ,a halállal vívódott. Amikor meglátogattam, nagyon megörült nekem, de haldoklását nem hagyta abba. Mereven nézett maga elé, összefüggés nélkül való szavakat mormolt, az­tán megrázkódott, fejét csóválta és azt mondta: — Nem. Nem jó. Ez sem jó... — Mi nem jó? — Nem jó. Nem elég mulatságos... Ez sem elég mulatságos... Megint magába mélyedt, tovább tűnődött. Fejét csóválta. Hosszasan hallgatott. Mindez nagyon meghatott. Szorongán megkér­deztem tőle: — Tulajdonképen min töröd a fejedet? Elmosolyodott és ravaszkodón ezt felelte: — Utolsó szavaimon. Az ártatlan fehér nyulacska találkozott a csör­gőkígyóval. A csörgőkígyó megbűvölőn nézett rá. A kis nyúl megdermedt félelmében. El szeretett vol­na menekülni, de a kígyó varázsa megbénította. Szédülten hallgatta a csörgőkígyó férfias suttogását: — Nyúl! Kis nyúl! Szép kis nyúl! Nem is tudod, hogyan szeretlek. Fiatal vagy, fehér vagy, kívánatos vagy, ha egyszer megölelhetnélek, örökre az enyém maradnál. Kis nyúl, eszem a szádat, légy enyém. Boldogságom, kis nyúl, légy enyém. Lelkedet akarom, fehér lelkedet, testedet akarom, fehér testedet. A csörgőkígyó szeme babonásan villogott, szája, kitátott nagy szája végzetesen közeledett a kis nyáléhoz. A kis nyúl behúnyta szemét és félig ájultan, lassan-lassan lecsúszott a csörgőkígyó tor­kán. Utolsó gondolata ez volt: — Most nem tudom, csakugyan igazán szeret-e ez az állat, vagy csak meg akar kapni? * ezt is a karácsonyi vásáron látták Kérem, azt hiszem eltévesztettem az utat... Térképosztály, negyedik emelet balra. c Csendélet a 8anán°íoronynál Az­ egyik fiziball­ pálya tribünjén olvassuk a kö­vetkező figyelmez­etést: ,,A játékvezető sár égeté­se esetén a pálya kiürít­jük, ille­ve betilt­juk!“ Hogy hogyan történik egy pálya kiüríése, azt el tud­juk képzelni, azonban hogy egy fu­tba­lpályát hogyan lehet betiltani, arra nézve semmiféle tam­pon­un­k nincs. Hacsak nem úgy, hogy a beli.mt­ pálya megfe­llő a képzés után kénytelen magának valami más pályát válasz­tani ... EZ AZ A SUBA 000 —, amely alatt lehet kapni az citromot. 2.60-ért 1.30-as­t. Az Andrássy-út elején­­ lévő Minerva papírkeres­■ kedés egyik kirakata csu­­­­pa bűvészdolgokkal van 5 tele. Ezek között láttunk g egy kartotékfél­e tasakot,­­ melyre ez van felírva: ■ J'r k .kút élemiszer­­g jegy-rendező­* g Hát gratulálunk a prak­­­­tikus feltalálónak, mert a bűvész legyen a talpán, S aki még mindig tud itt­­ élelmiszerjegyeket rendez- E ni... — Na, végre sikerült egyet szereznem!... ( IVB) ■hat mnonum. K­EDVES nem­t őszintén köszönöm karácsonyi Jókívánságait, én is kívánok kegyednek szép, 300 centiméteres karácsonyfát, sok ajándékot reára és alája, de legfőképpen jó 3 étvágyakat a dogádéval'elkészített tő './káposztához, a diós- és mákoskalá- 3 csokhoz, és szomjas torkot a piros és fehér borokhoz, amelyek így, István nap­kor elmaradhatatlanok... No, de közben hadd válaszoljak kedves kérdésére, nevezetesen arra, hogy mi a titokzatosság? Emlékszik még kegyed Stiglic Ferkó, keszeg kis barátunk válóperére, amely a szülővárosunk bírósága előtt zajlott volt le? Stiglic Ferkó végrehajtó vala és I nehezebb esetekben magával vitte az árverésekre a kedves feleségét is... Mert­­ I a kedves felesége hatalmas termetű és hatalmas erejű­­ asszonyság volt, aki alatt I bizony megmozdultak járás közben az utcai fürdakövek. Emlékszik tán kegyed­ü s arra is, hogy Stiglicék lakása szép gonddal volt berendezve és egy hatalmas zongora is állott az ebédlősorokban? Nos, a válóperi tárgyalás során kiderült, hogy a termetes asszonyság egy nehéz karosszéket röpített a végrehajtóhoz s ez a cselekedet súlyos koponya­deformációkkal járt. Ám Strolic úr kijelentette: — Nem is a karosszékröpítés miatt akarok elválni Teréziámtól, hanem a nézése miatt... A bíróság elcsodálkozott. — Igen, — folytatta a végrehajtó, —» mert miután hitvesem hozzámvágta a karosszéket, reánézett a zongorára... íme kedves Ficerém, ez a kijelentés is titokzatos és mégis mély értelme van. Következésképpen minden titokzatosságra fény derül egyszer... Hát mégegyszer ,kellemes karácsonyi ünnepeket kíván kegyednek igaz és őszinte híve Babay József.■..................—■— ------------................ * 1 A „S­zalad száj" színháza:­­ „fiz­e­ idoll menyasszony" — Kérem, én régi ember vagyok a szakmában. Nyugodtan ajánlha­tom önnek... — Jó, jó, de maga túlságosan elkendőzi a leánykát. — Nem kell félni, uram. Majd megmutatja nekünk az igaz! arcát... . . . Este tíztől reggel hétig kedvezményesen lehet telefonálni . Szívem, most már gyorsan be kell fejeznem, mert rögtön 7 óra. . Amikor a sülőfaluja megemlékezett Csók István sikeréről Az a megtiszteltetés ért, hogy Csók Istvánnal, haj­lékában elbeszélgettem. Már úgy, hogy ő beszélt és én hallgattam, és milyen élvezetes volt, amit előadott­ és milyen lendülettel tette. Igaz, hogy csak 85 éves. Mialatt elhallgattam visszaemlékezéseit, nekem is eszembe jutott néhány aranyos történet, ami a nagy mester személyéhez fűződik... Közel negyven év előtt egy nemzetközi kiállítás után, a firenzei Uffici­ önarcképet kért Szinyei­ Mersétől és Csóktól. A kitüntető felszólítás kissé zavarba hozta akkori hivatalos köreinket, mert a rendezési apparátust úgy állították be, hogy ezúttal a nagy­díjat nyert Szinyei-Merse nemzetközi sikere legyen az ünneplések központja. Technikai dolog­ról volt szó, nem Csók háttérbe szorításáról, de mégis úgy történt, hogy csak a Szinyei­ Merséhez intézett felhívás került nyilvánosságra. Ünnepelték is a nagy művészt országszerte. Csók is őszinte örömmel vett részt pályatársa ünneplésében. Mi tagadás, azért kicsit fúrta az oldalát, hogy legalább a szűkebb pátriája egy üdvözlő levél erejéig sem emlékezik meg róla. Egy napon éppen e téma körül évődtek Csókkal barátai, amikor a postás állított be a lakásba. Csók fürgén ugrott fel, a levélre pillantott és diadallal tette barátai elé a borítékot. — Korai volt az ugratás! A borítékon ez állott: «Cece község elöljáró­ságától». Természetes, hogy csak a várt üdvözlés tehetett benne. Szinte feleslegesnek is látszott a levél fel­bontása. De azután mégis széles mosollyal kezdett hozzá Csók a felolvasáshoz: «Felszólítom, hogy 70 korona adótartozását 8 napon belül fizesse meg. Ellenkező eset­ben a végrehajtás foganatosítása iránt in­tézkedés történik.» Paff. Cik.T" A Szabad száj számára rajzolta Csók István Derűs ötletünk _______________ elkeseredett sízők számára.

Next