Szabad Szó, 1945. május (2. évfolyam, 101-122. szám)

1945-05-02 / 101. szám

Szabad Szó2 Ez a május elseje az első, mely valóban felszabadultan talál bennünket. Friss munkakedvben, az alkotás boldog révületében, így menetelnek végeláthatatlan sorokban munkástestvéreink ki a szabadba, a májusi napfénybe, hogy büszkén az eredményekre és bizakodva a jövőben ünepeljék a szent napot. S ha odakint a szabadban, a tiszt­­ultabb légkörben széttekintünk, világosabban bontako­zik ki előttünk a múlt, az út, mindaz, amit idáig elértünk, míg ehhez a má­jusi pihenőhöz eljutottunk. Hét nehéz hónap áll mögöttünk at­tól az esős őszi naptól, amikor a né­met fasiszták dinamitpatronjainak robbanásai reszketették meg a leve­gőt. Amikor éles késként hasított be­lénk a fájdalom, hogy kiszolgáltatá­sunk tehetetlenségében végig kellett néznünk miként repülnek a levegőbe erőtelepek, gyárak, hidak, alkotások, melyek fejlődésünknek egy-egy mér­­földjelzői voltak. Ájultságba süppedt város, füstölgő romok, kirabolt lakások, kifosztott, felgyújtott üzletek, elhagyott műhe­lyek, kettévált hidak, összetört vasúti ginek — ez a kép kíséri a német rab­lók kitakarodását. Ez volt az a pillanat, amikor ebben a dermedt csendben az ittmaradottak egy része, az álhazafiság mételyétől megtévesztettek húra adták fejüket és a négyéves fasiszta uralmat siratták. Ugyanekkor a munkásság hivatott vezetői a helyzet komolyságát átlátva, egy-kettőre felmérték a tennivalókat. Megalakul a Szaktanács, a dolgozók ezrei sereglenek mögéj­e. Előkerülnek a munkaszerszámok, gyűlnek a külön­böző munkacsoportok és nem telik bele néhány nap, már csákányozzák a ro­mokat, építik a felrobbantott hidakat, idegindul a vasútépítés nagy mun­kája. Élet költözik az eseményektől még kábult, csüggedt városba, felhívá­sok jelennek meg, melyek irányt mu­tatnak a tétovázóknak is és csakha­mar a munka ütemének hangjára me­netel a sokezernyi dolgos sereg. Mennyi nehézséget kellett legyőz­­niök azoknak a lelkes embereknek, akik egy belső erkölcsi parancs sugallatára e város dolgozói iránti szeretetüktől vezérelve az élre álltak. Nemcsak a munka menetét kellett megszervez­nek, nyersanyagról gondoskodniuk, szállítási nehézségekkel viaskodniok, a közellátást rendszeresíteniük, de­­a kusza és szövevényes politikai hely­zetben is irányt kellett mutatniok.­ De még messzebbmenő feladatokat is tűz­tek maguk elé. A négyesztendős mun­káskizsákmányolás felszámolása, a munkásságnak erőszakosan jobboldali szerevzetekbe terelt tagjainak újbóli beszervezése, demokratikus irányvo­nal létrehozása, a fasiszta propaganda ellensúlyozása — csupa komoly pro­bléma, melyek megoldását ugyan­ez a néhány kipróbált harcos vállalta. E hatalmas erőfeszítéseket mennyi gáncsoskodás, mennyi rosszindulat kí­sérte ! A nagytőke, mely még a válto­zás után is azt hitte, hogy korábbi szerepét megőrizheti, sanda szemekkel tekintett a munkásság erőfeszítéseire. Az az erő azonban, melyet a munkás­egység jelent, visszaverte a burkolt támadásokat és a munkásság megmu­tatta, hogy önmaga is tud tőkét te­remteni, üzemeket létrehozni és fenn­tartani. A megalakított üzemi bizott­ságok csakhamar lehetővé tették, hogy a munkásság a maga kezébe vegye a termelést illető kezdeményezést, ellen­őrizze az üzem menetét és megtanulja az irányítást, vezetést. De sohasem szabad megelégedni az elért eredményekkel! Valamennyiünk­nek arra kell törekednünk, hogy a munkahelyek számát fokozzuk, egyet­len műhelynek, üzemnek nem szabad elhagyatottan, üresen tátongani, ha­nem mindenütt építő munkának kell megindulnia. A munkásságnak soha­sem szabad szem elől tévesztenie, hogy a munkának társadalomformáló jelen­tősége­ van, vagyis azt­ a marxi tételt, hogy ,,amilyen a társadalom termelési módja, olyan alapjában vév, maga a társadalom is, olyanok eszméi és el­méletei, politikai nézeei és intézmé­nyei“. De tisztábban kell lennie azzal az igazsággal, hogy a társadalom törté­nete mindenekelőtt a termelés fejlődé­sének története. Ma már a munkás, a legegyszerűbb is, saját tapasztalatából meggyőződ­hetett arról, hogy munkájával többé nem a kapitalizmus profit­éhségét csillapítja. Többé nem történhetik meg — mint a múltban, — hogy a ter­melőerők fejlődésével a tőke még in­kább a termelés urává lett és a ter­melés egyik legfontosabb tényezőjét, a munkást mindjobban szolgájává tette. Ha ma a munkás többet termel, töb­bet dolgozik, egyetlen munkahelyet sem hagy kihasználatlanul, magának, munkástársainak és­­ a dolgozó társada­lomnak áll a szolgálatában. Ha a ter­melés fokozódik, növekszik az áru­mennyiség, kialakul az árversenygés és beáll az ármorzsolódás. Éppen itt van a kapitalista és az irányított ter­melési rend közötti lényeges különb­ség. Láttuk a múltban, hogy a ter­melő erők jellege és a termelési viszo­nyok közötti ellentmondás időnként túltermelést eredményez. Ilyenkor a kapitalisták nem találva vásárlóképes felvevő piacot — hiszen a lakosság nagy tömegét ők maguk juttatták tönkre — kénytelenek termékeiket el­égetni, kétleépü­ltet mapa enim fen'Viam. Azonban most, amikor végső fokon a munkásság psúc­szervezete irányíthat­ja a termelést, szövetkezetei által is­merheti a fogyasztás mérvét, mindez nem történhetik meg. A cél az, hogy mind­en munkásnak módja legyen emberhez méltó életet élni, de ezt egymagában munkabér­­emeléssel sohasem érhetjük el, ha ugyanakkor nem igyekezünk a terme­lést fokozni, a termékek mennyiségét növetni Mindehhez a k­ét, mun­katöbbleten keresztül vezet. Ez a jövő­ben nem egyesek, ha­nem a köz javára szolgál. * «-» Ezért kell valamennyiünknek többet dolgoznunk, mindig újabb és újabb ter­melőeszközöket kapcsolva be, hogy m­­egvalósítsuk a szabad emberek együttműködésén­ és kölcsönös segítsé­gén felépülő új, eszményi társadalmi rendet. De a munkásságnak nem szabad szem elől tévesztenie korunk jellegze­tes problémáját, a racionális munka­megosztást sem. A racionális termelés legfőbb alapelve, hogy a munkást, le­gyen az fizikai, vagy szellemi mun­kás, olyan helyre állítja, ahol képessé­geinek legjobban megfelelő munkatel­jesítményt fejthet ki. Nem a tőke „profit rátáját“ növeli,­­ ahogyan Marx az értéktöbbletnek az egész tő­kéhez való arányát nevezi , hanem az értéktöbbletet a közösség a társa­dalom javára hasznosítja. Ez a társa­dalom pedig a jövőben nem alakulhat másként csak a dolgozók társadalma­ként, mert a kollektív termelésben az az úgynevezett középosztály, mely csak munkáltatni tud, de maga dől­ Pintér Zsuzsa szavaló­estje A Salamon Ernő-Athenaeumsaak megint egy hasznos és tanulságos kezdeményezésé­ről számolhatunk be. (A múlt hét végén a Közművelődési Ház kistermében zajlott le Pintér Zsuzsa szavalóestje ,forradalom és költészete­ ámen. *Művelt közönségünk leg­különbözőbb rétegei ez alkalommal őszinte meglepetéssel tapsolhattak a fölfedezésnek, hogy az előadó művésznő fővárosi színvona­­lon áll, de talán még inkább annak, hogy a jelenkor annyi mondanivaló­ját klas­szikus is új költőink milyen erővel fejez­ték ki már az utolsó százötven évben. A gyönyörű és merész versek e bemutatóján hozzájárult a nagy sikerhez az is, hogy Pin­tér Zsuzsa estjének fokozatos nevelő bátasa volt, mert bebizonyult, hogy legjobb köl­tőink remekei, de néha nem is a legjobb versük, elkeseredetten álltak a szoáális elő­készítés szolgálatában: mintha látnoki cél­juk lett volna a szocialista állam is tár­sadalom elérése! Ezt igazolg, két előadásában is, Polgár István, aki elmélettel támasztotta alá a fenti igazságot. Írói kedvvel elemezte előbb a vers leglelkét, „az istenek legszebb aján­dékát“, melynek meghatározója sem a forma, sem a benne fölolvadó tartalom, de még csak nem is a költői hangulat, hanem tán csak a pillanat, amelyet az enrökk való­ságból üstökön ragad az alkotó. Második és kissé elsietett előadásában a magyar vers történelmi forradalmiságáról beszélt az el­adó, meggyőző példák fölsorakoztatásával és azok rövid, éles méltatásával. Pintér Zsuzsa igen helyesen Csokonaival kezdte a magyar forradalom és szocializ­mus fejlődésének ábrázolását.­­Az estre“ «­­ábrándot mondta el a szegénység megszű­néséről és az örök holdv­ng egykedvűségé­ről, a természet és küzdő ember kísérteties közelségében. A fiatal előadónő m­ár ebben a versben is csupa értelemtől sugárzott. Az­után Arany ,,A­­walesi bárdok“ elem­ hala­dójában éreztette egy nép harcát a zsar­nokság ellen: elhittü­k neki, hogy a spalon­­tai világ­ír 6 paraszt csak így fogadhatta egykor Ferenc József császárt. A következő Petőfi-versek inkább magyar korszerűsé­gükkel hatottak, mint szépségükké. De még aktuálisabb és viharkeltőbb volt Ady már­ciusi parazsa és Juhász Gyula „Új vallo­­más“-a. Az est eldöntő hatását pedig Ba­bits Mihály „Húsvét előtt“ című hóke-rap­­szódiája érte­ti. Ebben az elemi erejű köl­teményben Pintér Zsuzsa nemcsak megrázta és elsodorta hallgatóit, hanem a háborús infernet befejező lírájával is előcsatta a tö­meg önmagét sirató könnyeit. Érdekes, hogy akik még e­mlékeztek a kontinentális versnek 1917-ben ugyancsak itt, a nagy költő által használt, franciás recitativ mód­szerére, azok megállapíthatták, hogy az elő­adó művésznő most nem kisebb sikerrel él­te ál ezt a nagyszerű háboré-tesnetést. A nagy veres, Íme, lelete ét átvészel korokat és emberű­ffket.. Legyen béke már, legyen vége már... A művésznő ezután napjaink szocialista ver­seivel világosított föl bennünket, hogy nem máról-holnapra lettünk demokrata és szo­cialista néppé. Salamon Ernő ,aPrológ­­ja az eszme­nevelő szegénységet tükrözte. Kodolányi elégiája bús pesti nép“-rM­ét gúnyé „Uriasxxong“-a, ilyét Gyula ki­­zítása is felelősség-vállalása a kazánfűtő robotjáért, aztán Kisz László gazdagot tá­madó verse a tőke-ellenes közhangulatot csúcsra emelte. Úgyhogy csak pont volt már a mai Erdély „i“ belőjön Áron Qatrin Dózsáról és Horiáról szóló proletár-pár­huzama, mely után tüntető dajlamnak hal­latszott József Attila három szocialista vert­­marsa. Ezekben már tündöklő diadallá lett a társadalmi megújulás százados vágya. S mi elmondhatjuk, hogy ez az est vált eddig az itteni munkás-propaganda legeredménye­sebb tette. Mert csak agén­scenes eszközök­­kel­­vitethetjük el, hogy a munkások szen­vedése és a költők vetése nyomán megérett a föld a szocializmus aratására. Pintér Zsuzsa derekasan megküzdött rop­­pant feladatával. Rokonezennel láttuk ezt a művészi küzdelmet, amelyhez nem elég még a hanganyaga, úgyhogy háromszor is megcsúsolott a tizennyolc vers szövegének crescendoiban. Néha sietett is, talán nem ért ki benne eléggé a kőkemények sokféle hangulati árnyédata, pedig akárhányszor nem, c­ekély színésznői képességét is segít­ségül hívta. Mégis tehetsége lényegévé nyerte meg a szép csatát: fűtött egyéniségé­­vel és szuggesztíven közlő értelmével, ame­lyekkel óriási szolgálatot tehet még az er­délyi és egyetemes vers Hetében. . m. sfc. Fontes Loyd Uniti bármilyen nagyüzemnek, kereskedők részére Szállítási, ügynökségi és bizományi iroda. Kasztner és Dávid. Szíves tudomására hozzuk az összes nagyüzemeknek és kereskedők­nek, hogy Marosvásárhelyen, Churchill-tér 9. szám alatt ás Bukarestben, Paleologus­ utca 20. szám alatt szállítási, ügynökségi és hasományú irodát nyitottunk és abban a helyzetben vagyunk, hogy el tudjuk létra bármilyen áruval tisztelt megrendelőinket és vállalni az áruszélütést Buka­restbe és vissza, vagy bármely más városba. Kereskedelmi összeköttetéseink megengedik, hogy meghívott­ainkat a leglelkiismeretesebben és leggyorsabban tudjuk kiszolgálni. Részletesebb tájékoztatást a Church­ill-tér 9. szám alatti irodánkban nyerhetnek a t. érdeklődők. ■ — ... ■ —«— A"wr~ jidi. -v-'llh ü.>. _.i-- "n-'iLvt-uwag^g- $ —1 "r" i Orvosi hír Dr. Kolvczvald Tibor med. tmkr. vá­rosi orvos, vevlt bőrklinikai tanár­segéd, bőrgyógyász, urológus, vepe­­rológus, rendelését Régibaromvásár­­utca 15. szám alatt, dr. Kabdebó ren­delőjében, megkezdte. Rendel d. e. 9—10-ig, d. u. 4—6-ig. Diathermia, puartz, rövidhulláru kezelések. ­m adta . gozni neon akar, — amúgy is kiesik. A munkásság — meggyőződésem szerint — valóban átérzi a felelőssé­get, mely most a történelmi változás, az osztályuralom megdöntése, a demo­krácia hajnalán reáhárul. Ennek a május elsejének azonban nem csak az kölcsönöz különös jelen­tőséget, hogy a proletáriátus itt első ízben ünnepelheti meg szabadon, csendőrszuronytól mentesen a mun­kásság nagy ünnepét. Jelentőségét fo­kozza, a munkástétek szárnyalását, a szív örömét, növelheti az az önkéntes fogadalom és ez az, ami igazi ünnepé, új, szabad ,,vörös május“-sá avatja a mai napot, ha hitet teszünk, hogy még többet dolgozzunk. Dolgozunk a mű­helyben, a gyárban, az üzemekben, ha kell falumunkát végzünk, hogy egysé­ges erővel, erős hittel mi is felépítsük azt a szociális társadalmat, amelyet látnoki erővel csaknem egy évszázad­dal ezelőtt Marx és Engels álmodott meg s amelyet Lenin csodálatos zse­nije és Sztálin emberfeletti akarata szemünk előtt valósított meg. S. L. lüztsrMvahmn ks mepszSat az atsCHétffé» Moszkva, április 38. A moszkvai la­pok utolsó oldalán rövid, de annál je­lentősebb közlemény jelent meg, mely szerint a kormány rendelete ért£%nó­­ben április 26-ától kezdve Mossd«».­rosában megszűnik az elsötétítás.____­ Nagyobb munfejifflgfdin­ed­ JTawUSk essze magunkat, dolgo­nnak hmm határozottsággal, keményen, Infeilldo. acc«, dobjuk félre a csoport­érdeke­ket, a céh-érdekeket, áldozásunk fel minden magánérdeket. E neffdtS! nem LENIN

Next