Népujság, 1950. január (7. évfolyam, 1-23. szám)

1950-01-01 / 1. szám

K ^sd y P»? m a*. a i *- ■' •• '. » * ''V; v;• *, • : rAi#rw»r/* eiruriMmt m V­asárnap 1950 január 1. ARA 4 LEJ IIF. évfolyam 1 szám l sztálini DMizndlsnyi ina alkalmazása nwzMsaggna Irin: Takác Lajos nemzetiségügyi miniszterhelyettes A nagy Sztálin hatalmas étet­művében igen jelentős helyet foglalnak el tanításai a nemzeti kérdésben. Lenin és a Bolsevik Párt egész vezetősége Sztálin elvtársai a nemzetiségi kérdés legkiválóbb szakértőjének te­kintette. Sztálin művei: „A marxizmus és a nemzeti kér­dés­’, „A leninizmus alap­jai“, „A leninizmus és a nem­zeti kérdés“, valamint számta­lan más tanulmánya, beszéde, kongresszusi jelentése a nem­zeti kérdés elméletének és gyakorlati megoldásának mind megannyi gazdag forrása. A sztálini nemzetiségi poli­tika azt tanítja, hogy a nem­zetiségi kérdés szorosan össze­függ azzal a harccal, amelyet a­­dolgozó tömegek visznek a mindenfajta elnyomás és ki­zsákmányolás megszünteté­séért és a szocialista társadal­mi rend felépítéséért. Sztálin azt tanítja, hogy az elnyomott népek felszabadítása a prole­tariátus egyik fő feladata, mi­vel a proletariátus nem lehet szabad, nem rázhatja le a ki­zsákmányolás igáját, ha egy­idejűleg nem szünteti meg a nemzetek közötti ellentétekért és nem valósítja meg a dolgozó nép tökéletes egységét, tekin­tet nélkül a nemzeti és nyelvi különbségekre. Ezt az elvet fe­jezi ki a marxi tanítás: „Nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyomni. Ebből következik a sztálini tanítás másik nagy alapgondolata, mely szerint tekintettel arra a szoros összefüggésre, amellyel a nemzeti kérdés kapcsolódik a társadalmi fejlődés általános kérdéseihez, a nemzeti kérdés­minden esetben alá van ren­delve a munkásosztály főfel­­edatának, a kapitalista kizsák­mányolás megszüntetésének és a kommunista társadalom felépítésének. Minden nemzeti mozgalom, nemzetiségi igény­lés csak abban az esetben te­kinthető jogosnak, ha és amennyiben ez a dolgozó nép egységét szolgálja, ha elősegíti a kizsákmányolt tömegek sza­badságtörekvéseit, ha tevőle­gesen járul hozzá a szocializ­mus építéséhez. A Szovjetunió népei Sztálin vezetésével valósították meg ezeket a nagy tanításokat, sza­badították fel a cári rendszer által elnyomott népeket és va­lósították meg a szovjet népek hatalmas egységét, amely ma a szocialista állam legerősebb pillére. Ezt a hatalmas egységg­­et a szovjet népek Sztálin ve­zetésével több, mint 100 nemze­tiség legteljesebb jogegyenlő­ségének megvalósítása útján ér­tek el. Lenin és Sztálin tanu-­­ tásai alapján a Bolsevik Párt tudta, hogy a dolgozó nép egy­ségének útja az elnyomott né­­­­pek felszabadításán és a leg­teljesebb politikai, gazdasági­­ és kulturális egyenjogúságuk­­ megvalósításán keresztül ve­Sztálin elvtárs „A kormány­­ politikája a nemzeti kérdés-­­­ben“ című cikkében írja: „A­­ szovjet hatalom felismerte,­­ hogy a szocializmusnak nem­­ akármilyen egységre, hanem ■ testvéri egységre van szüksége , és hogy egy ilyen egység kizá­rólag az oroszországi nemzeti­ségek dolgozó tömegeinek ön­kéntes szövetségéből születik meg.“ Ennek a tanításnak alap­ján jött lé­tre a Szovjetunió. A szovjet népek a szocializmust építő munkájuk során kiküszö­bölték a nemzetiségi gyűlölkö­désnek minden maradványát, megalkották a szovjet népek tökéletes egységét és ezzel iga­zolták, az egész világ előtt, a sztálini nemzetiségi politika helyességét. A népi demokráciák a nem­zeti kérdésben is a nagy sztá­lini tanítást és a ragyogó szov­jet példát követik. Erre az útra lépett munkásosztályának és élcsapatának, a Román Mun­káspártnak vezetésével Ha­zánk, a Román Népköztársaság dolgozó népe is. A Román Munkáspárt veze­tésével népi demokráciánk nemcsak eltüntette a múlt gyá­szos emlékeit, nemcsak jóvá­tette a múlt sérelmeit, hanem minden eszközzel biztosította az ország nemzetiségei számá­ra a szabad politikai, gazdasá­gi és kulturális fejlődést a pro­letár internacionalizmus szel­lemében. Alkotmányunk tör­vényes formába öntötte azokat az eredményeket, amelyeket a munkásosztály vezetésével a román nép és az együttélő nemzetiségek közös harca ho­zott létre. A szocialista építő munka és harc hevében született meg és erősödik hazánk dolgozó népé­nek egysége. Ez az egység a polgári nacionalizmus egység­bontó ideológiája elleni állandó harcban izmosodik, így tűnt el a bizalmatlanság légköre és vert gyökeret a bi­zalom, a szeretet és testvéries­ség érzése, amely ma a román népet és az együttlakó nemze­tiségeket egyesíti a közös haza iránt érzett hazaszeretetben. Népi demokráciánkban a nemzetiségi jogegyenlőség min­den téren érvényesül. A poli­tikai életben, a közigazgatás­ban, kulturál­is téren az együtt lakó nemzetiségek szabadon fejlesztik nemzeti sajátossá­gaikat és értékes munkásai an­nak a közös kultúrának, amely a szocializmus eszmei tartal­mát hordozza. A hazánkban uralkodó legteljesebb jog­­egyenlőség ragyogó bizonyíté­ka az­ a hatalmas iskolahálózat, amellyel rendszerünk az anya­nyelvi oktatást biztosítja. A „Bolyai“ egyetem 8 fakultása, valamint további három főis­kolánk összesen nyolc fakul­tása szolgálja a magyar nyelvű felső­oktatást, 139 középfokú­­ .(Folytatása a 6-ik oldalon) . ünnepi nagygyűlés a Kultúrpalota nagytermében Szeretett hazánkat, a wes­lomáo iWMgos ünnepen RMsáM dolgozói (Marosvásárhely) A nyuga­ti nagytőkések és szerte az egész világon elszórt bérenceik hihetetlen aljassággal mester­kednek azon, hogy nyomorult érdekeikért, sötét célkitűzései­kért az emberek millióinak éle­tét áldozzák fel egy új hábo­rú kirobbantásával. A béke ha­talmas, a nagy Szovjetunió ve­zette tábora azonban állandóan erősödik s ez még féktelenebb gyűlöletre és dühre gereszti az új háborúra uszító imperial­is­tákat. A népek békét akarnak és nem halált, pusztulást, nyo­mort és szenvedést, amit az imperialis­ták szántak a világ népeinek. A Kommunista és Munkáspártok az egész világ előtt leleplezik az imperialis­ták bűnös mesterkedéseit, harcra mozgósítják a tömege­ket, legdrágább kincsünk, a béke megvédésére. Megmutat­ják a népeknek, hogy kik az emeriség ellenségei, kik azok, akik újra vérfürdőt akarnak rend­ezni szerte a földgolyón. Megmutatják azt is, hogy ezek a fenevadak miért szövik sö­tét terveiket: mert számukra a profit, a nyomorult haszon drágább az embermilliók életé­nél. A Komunista Pártok Tájé­koztató Irodájának határozata a béke védelméről és a háborús gyújtogatók elleni­­harcról újabb hatalmas fegyvert adott a világ dolgozóinak kezébe a béke megvédéséért folytatott harcban, leleplezve a háborús uszítók erőlködéseinek legmé­lyebb gyökerét is, megmutatva ugy­anakkor azt a módot, aho­gyan a békéért harcolni kell. A határozat újabb tömegeket állított a béke hatalmas tábora mellé, újabb hatalmas erősö­dését eredményezte a béke le­győzhetetlen táborának. A Kommunista és Munkáspártok vezetik a békéért, az emberiség megmentéséért vívott harcot, szervezik és tömörítik a béke erőit. A világ békeszerető né­pei pedig szorosan felzárkóz­nak a Kommunista és Munkás­pártok mögött, egyetlen pilla­natig sem feledve, hogy a há­ború veszedelme nem szűnik meg, amíg a haláltusájában veszettül tomboló imperiáliz­­musnak módjában van mester­kedéseit folytatni, munkra, amely méltán keltett dühös fogvicsorgatást a nyu­gati imperiálisták körében. Or­szágunk egy olyan országból, ahol még uralkodott a monar­chia, az imperiálisták bérence, ez alatt a két év alatt szabad, független Népköztársaság lett, amelynek dolgozó népe boldog lelkesedéssel építi a szocializ­­must, a boldog és bőséges éle­tet. Marosvásárhely dolgozói a Kultúrpalota nagytermében gyűltek össze meghallgatni két éves fejlődésünk beszámo­lóját. Opris Gheorghe, a városi ideiglenes bizottság alelnöke és Adi Ernő, a megyei ideiglenes bizottság titkára számoltak be az elért eredményekről, mind egész­ Népköz­társaságunk, mind helyi viszonylatban. A két év Maros megyében és Marosvásárhelyen is a fej­lődés fontos szakasza volt. Ma­rosvásárhely a múltban min­­az úgynevezett „kisipar“ városa volt. Népköztársasá­gunk első két évében Közép­­európa legnagyobb bútorgyá­­rának, a „Simó Géza’­ bútor­gyárnak felépítésével azonban megindult fontos ipari köz­ponttá való fejlődése. A felté­telek, amelyeket a hatalomnak teljesen a dolgozók kezébe va­ló átmenetele teremtett meg, lehetővé tették az addig kisebb jelenőségű vállalatok kifejlő­dését is, így a Textila Mures“ termelőszövetkezet, amely a királyság utolsó idejében 16 munkást foglalkoztatott, ma már 720 dolgozóval termel, ál­lami rendelésre. Gyorsan tűn­tek el a fasiszta rombolás szo­morú nyomai is: újjáépített hidak hirdetik a dolgozók al­kotó erejét, a vízművek, a gát újjáépítése mindmegannyi bi­zonyítéka annak, hogy a dol­gozók csak a „burzsoázia nél­kül, a burzsoázia ellen“ tudják igazán kifejteni teremtőerejü­ket. ­ A fejlődés, virágzás két éve A béke megvédéséért­­ való szilárd harci akaratát, a béke nagy tábora melletti határozott kiállás jegyében ünnepelték­­ meg Marosvásárhely dolgozói­­ is a Román Népköztársaság­­ kikiáltásának második évfor­­­­dulóját. A fejlődés, a fokozódó­­ virágzás két éve vjgl­-sZ- SZá- j A dolgozók életszínvonalának emelkedése Természetes, hogy Népköz­­társaságunk első két évében elért eredményeink a nemzet­­gazdaság építése és fejlesztése terén, magával hozta a dolgo­zók életszínvonalának emelke­dését is. A nyugati kapitalista országokban a dolgozók élete egyre tűrhetetlenebb, gyerme­keikkel és egészségükkel a ki­zsákmányoló rendszer nem tö­rődik, akár éhen pusztulhatnak a piszkos külvárosokban. Ná­lunk, csak megyénkben 763 dolgozót küldtünk el ingyenes gyógyfürdő kezelésre, azokon kívül, akik a szakszervezeti üdülőházakban töltötték sza­badságukat. A tengerparti nyári üdülőkbe 200 dolgozó gyermekét küldtük el, míg 190 gyermek a gernyeszegi üdülő­telepen nyaralt képzett nevelő és ápolószemélyzet felügyelete alatt. Ezalatt a két év alatt Maros megye minden nagyobb üze­mében és intézményében kan­­tinokat szerveztek mi meg, ame­lyek nagymértékben hozzájá­rulnak a dolgozók életszínvo­nalának emeléséhez. Az a hatalmas fejlődés, amely a dolgozók életszínvo­nalának emelésével párhuza­mosan, a dolgozók kulturális színvonalának emelkedése te­rén tapasztalható, a megyében is kézzelfoghatóan mutatkozik. A tanügyi reform szélesre tár­ta az iskolák kapuit­ a dolgozók gyermekei előtt, új magasabb­­rendű iskolatípusokat terem­tett Marosvásárhelyen és Ma­ros megyében Az 1938-as év­ben összesen 8 középiskolával rendelkezt­­nk, amelyben 1838 tanuló kapott oktatást. Ez megfelelt annak a kornak, ami­kor főképpen csak a kizsákmá­nyoló osztály gyermekei jutot­tak be az iskolákba, amelyek­ből kirekesztették a dolgozók fiait. Ma büszkén mondhatjuk, hogy 24 elméleti és gyakorla­ti középiskolánk van, amelyek­ben a tanulók száma meghalad­ja az 5 ezret. Egész Maros me­gyében ma 327 négyosztályos és 102 hétosztályos iskola mű­ködik, amelyekben, közel 40 ezer dolgozó gyermeke kap megfelelő oktatást és nevelést. A Román Munkáspár­t és a kormány sztálini szellemű nemzetiségi politikájának ered­ményeképpen­­ az együttlakó nemzetiségek anyanyelvükön tanulná­­nak. Marosvásárhelyen a magyar ajkú lakosság gyer­mekei az alapfokú oktatástól a felsőiskoláig anyanyelvükéit végezhetik tanulmányaikat. Népköztársaságunk két évé­ben a falu életében is döntő változások álltakk be. A mező­­gazdasági gép- és traktorállo­mások hatalmas segítséget nyújtanak a fahr dolgozóinak, akik nagyrészt már felhagytak a régi és elmaradott, parcellá­ban való földműveléssel, fel­számolták a mesgyéket és töb­ben társulva, közösen traktor­ral művelik meg földjei.1­­. kul­tu­rott­honok m­egszer­vei a falvakba bevonult , de inkább terjed a kultúr igazi tudomány, kiszórt régi rendszerek által­­­san tenyésztett tudata és sötétséget. A megy könyvtárai több, mint (Folytatása a 4. ol A Nagy Nemzetgyűlés 1 hatalmas lelkesedéssel szavazta r᧠1950. évi állami tervünket

Next