Népujság, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-01 / 203. szám

NÉPÚJSÁG ROHAMAI HACVAR NÉPI SZÖVETSÉG SZÉKECITÖLPI NAPILAPJA Péntek, 1950. szeptember 1. ÁRA 4 LEJ________ VII. évfolyam 205 szám A RNR kormányának jegyzéke az ENSZ Biztonsági Tanácsához (Bukarest.) A Román Népköztársaság kormányának megbízásából dr. Petru Groza, a Román Népköztársaság miniszterelnöke a következő jegyzéket intézte I. A. Malikhoz, az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának elnökéhez, azzal a kérelemmel, hogy azt a Biztonsági Tanács tudomására hozza. Az Amerikai Egyesült Államoknak a koreai nép ellen indított imperialista agressziója, amelyet nem leplezhetnek a Biztonsági Tanács törvénytelen határozatai, minden béke és szabadságszerető nép, valamint a béke megvédésének és megtartásának politikáját folytató összes kormányok tiltakozását váltotta ki. A Román Népköztársaság kormánya, amely hű a béke ügyéhez és a népek függetlenségének s belügyeikbe való benem avatkozás elvéhez, 1950. július 12-i jegyzékében figyelmeztette az amerikai kormányt, hogy a koreai nép elleni agreszszió súlyosan megsérti a világ békéjét, és hogy az Amerikai Egyesült Államokra hárul a felelősség ezért az agresszióért. A bombázások és a Koreát elözönlő amerikai csapatok által végrehajtott, a békés lakosság ellen irányuló más terrorcselekedetek, a legvadabb formákat öltötték. Mindez azt bizonyítja, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya Korea leigázására törekedve, hadjáratot indított a koreai városok és falvak, a kórházak és kulturális intézmények lerombolására és Korea polgári lakosságának tömeges kiirtására. E tényeket a koreai nép képviselőinek nyilatkozatai, olyan vallomások, amelyeket az amerikai közlemények sem hallgathattak el, valamint szemtanúk, amerikai, angol, szovjet és más sajtótudósítók bizonyítják. Az amerikai agresszorok légihadereje terrorista cselekményeket hajt végre amidőn szüntelenül és módszeresen bombáz védtelen városokat és falvakat, ahol nincsen semmiféle katonai célpont és amidőn gépfegyverekkel támad a mezei munkát végző földművesekre, vonatokra és hajókra. Ismételten bombázták Seul, Phenjan, Nampho, Wonszang, Hancso, Hynnan, Vancsacs és más városokat, számos lakóházat, iskolákat, kórházakat, kulturális intézményeket romboltak le és a lakosok tízezreit ölték meg, közöttük kórházban fekvő betegeket, asszonyokat és gyermekeket. Az a tény, hogy az amerikai repülők minden katonai célpont nélküli városokat bombáztak, világosan kitűnik magából az amerikai jelentésekből és az amerikai sajtóügynökségek kommentárjaiból is, így a koreai amerikai parancsnokság vezérkara július 18-án jelentette, hogy Seul és Kum folyó között levegőbe röpítettek épületeket. Az Associated Press levelezője, Tom Lambert, erre a jelentésre hivatkozva rámutat arra, hogy „az amerikai pilóták több épületet bombáztak, amelyekről feltételezték, hogy kommunisták laknak bennük.“ Az amerikai hadiflotta, amely Korea partvidékein tevékenykedik, halászfalvakat bombáz és lerombolja a parasztok és halászok lakásait és számos áldozatot ejt a polgári lakosság soraiban. A koreai néphadsereg csapása alatt visszavonuló amerikai szárazföldi csapatok egész helységeket hagynak maguk mögött lerombolva és kegyetlenül kiirtják a polgári lakosságot. így, amint arra a koreai néphadsereg egyik jelentése rámutat, tövig leégették Szojang és Lekvan falvakat és az amerikai parancsnokság rendeletére Phjongtek, Phongszu, Szuvan és Ászán városok háromezer lakosát lelőtték, mert azok megtagadták, hogy az amerikai csapatokkal visszavonuljanak. A Koreában tartózkodó amerikai újságírók beszámolókban cinikusan dicsérik az amerikai inváziós csapatok kegyetlenkedéseit. A Herald Tribune július 26-i száma így ír: „Számos olyan koreai falut, amelyről gyanították, hogy koreai katonáknak ad hajlékot, lebombáztak és felégettek. Nem tudni, hány ember maradt még a vályogviskókban'’. Keyes Beeteh, a New Star- Ledger haditudósítója a következő címet adta egyik frontjelentésének: „Nem jó most koreainak lenni, mert a jenki valamennyieket lelövi.” A tudósító így ír: „Az ideges amerikai csapatok hajlanak arra, hogy minden koreait lelőjjenek. Ma először az amerikai tüzérek tüzet nyitottak azokra a menekültekre, akik a széles és kevéssé mély Kum folyó partján várakoztak, ahol a mi csapataink lövészárkokba ásták be magukat. Nem jó most észak, vagy délkoreainak lenni.” A koreai nép elleni amerikai agressziót az Egyesült Államok vezető körei a háborús hisztéria fokozására használják fel, hogy újabb agressziót és terrorcselekedeteket készítsenek elő a szabad népek ellen és hogy még vadabb intézkedéseket hozzanak a koreai nép ellen. Bentson demokrata képviselő és Owen Brewster szenátor követelték, hogy atombombát dobjanak le Korea városaira. Az United Press hírügynökség szerkesztője pedig a nyilatkozakat kommentálva így ír: „Semmi sem zárja ki azt a lehetőséget, hogy parancsot adjanak atombomba ledobására Phengjang városra, vagy más északkoreai városra a célból, hogy halált, terrort és pusztítást okozzanak.” A román kormány úgy véli, hogy az amerikai inváziós csapatok e cselekedetei, melyeket a hitlerista és japán csapatok mintájára hajtanak végre. Európa és Ázsia népeinek leigázása (Folytatása a 4. oldalon.) (RÉGEN) A nemrégiben létesített régeni gép- és traktorállomítás dolgozói nagy lendülettel készülnek az őszi mezőgazdasági munkálatokra. Az Augusztus 23. tiszteletére indult munkaversenyt tovább folytatják, új munkavállalásokkal készülnek a RNK békekongresszusa fogadására. A gépállomás eddig közel ötezer hektár föld megművelésére kötött szerződést a falvak dolgozó földműveseivel. A kollektív gazdaságok földjeit szintén a gépállomás traktorai készítik elő a vetésre. Az állomás legjobb aktivistái négy csoportra oszolva, állandóan a falvakon tartózkodnak. Felvilágosító munkát végeznek a dolgozó parasztok között a gépi munka hatalmas előnyeiről. — Kezdetben nehézségekbe ütközött a traktorbérleti szerződések kötése — mondja Kiss Gergely a gép- és traktorállomás igazgatója. — A falvak „vérszűrői“, a kulákok minden rágalmat kitaláltak a traktorokra Szabó Gyuri János körtvélytájai kulák azzal próbálja félrevezetni a dolgozókat, hogy a traktorok nehezek és megnyomják a földet, Cenger Niculita lövéri kulák meg azzal fenyegette a dolgozókat, hogy, akik traktorbérleti szerződést kötnek „fekete listára" kerül nevük, mármint az ő fekete listájára. Mesterkedésük sikertelen maradt, mert traktoristáink valamennyien kiváló munkát végeztek a tarlóhántásnál, s meggyőzték a dolgozó földműveseket, a gépnél végzett talajművelés felsőbbharcasan lan tanuló egy betonoszlopot csákányoz- A nehéz oszlop kezdetben nem akar engedelmeskedni a csákányütéseknek. A traktorista nem enged. Jól bevágja alája a csákányt és kidönti a földből. — Szegény árva fiú vagyok — mondja — már kisgyermek koromban megismertem a kulákok gazemberségét. A Román Munkáspártnak köszönhetem, rendűségéről. Valamennyi község dolgozói elismeréssel figyelik a traktorok munkáját. A traktoristák amellett, hogy felkészülnek a dolgozó földművesek megsegítésére az őszi vetési csatában, a rossz épületek lebontásából biztosítják az új gépszín felépítéséhez szükséges anyagot. A fiatal traktorista tanulók nagy szorgalommal szedik ki a földből a téglákat és a betonalapot. A kiszedett téglákat letisztítják és lakásokba helyezik. Valamennyien versenyben állanak egymással, hogy traktorista tanuló lehettem. A gépállomáson nemcsak, hogy teljes ellátást, hanem még ruhát is kapunk. Életünk nagyon jó. Ezért dolgozom, s igyekszem példát mutatni társaimnak is, hogy megháláljam a Párt gondoskodását. Beszéde határozott. Szemében ott lobog a boldog jövő reménye. Ő is a béke bátor harcosa . „Jó itt az élet"* Tétlennel a néniért „Minél kevesebb felfújt frázist — mondotta Lenin — minél több egyszerű, hétköznapi tettet.” Ennek az elvnek alapján folyik a békeharc országszerte; ilyen hétköznapi tettek ezreivel érték el a marosvásárhelyi és marosmegyei üzemek dolgozói azokat, a kimagasló eredményeket, melyekkel a felszabadulás nagy ünnepét köszöntötték. Augusztus 23 nem a naptárba iktatással vált a dolgozó nép ünnepévé, hanem azzá érlelődött Népköztársaságunk dolgozóinak lelkében, azokéban, akik méltóak voltak a felszabaduláshoz, munkájukkal fejlesztették tovább a nagy Szovjetunió felbecsülhetetlen ajándékát. Üzemeink öntudatos dolgozói tudják, hogy akkor fejezik ki legszebben a Szovjetunió és lángeszű vezetője, Sztálin elvtárs iránti hálájukat, ha szívvel, lélekkel kiveszik részüket hazánkban a szocializmus építésének munkájából, hozzájárulnak ahhoz, hogy Népköztársaságunk szocialista iparát megerősítve, boldog élet teremtődjék a dolgozó nép számára. Amikor a maroshévizi Speal fűrészüzem dolgozói egy termelési értekezleten elhatározták, hogy a gömbfát továbbító kerekek egy részét fogaskerekekkel cserélik ki a termelékenység emelésének céljából, egy hétköznapi tett kivitelét vállalták magukra. A gépek fordulatszámának felemelése ugyancsak hétköznapi tett volt. De ezeknek és más hasonló tetteknek köszönhető, hogy a kapitalizmus idejének 0.420 köbméteres eredményével szemben 0. 998 köbméterre emelték a 8 órai, egy emberre eső deszkatermelékenységet, elnyerték az országos versenyzászlót és az élüzem büszke címét. Ez már nem hétköznapi teljesítmény, hanem igen komoly győzelem a béke arcvonalán. Hiszen Lenin azt is megállapította, hogy „a kapitalizmust azzal lehetvéglegesen legyőzni és azzal fogjuk véglegesen legyőzni, hogy a szocializmus a munkának új, jóval magasabb termelékenységét hozza létre.” Amikor pedig a kapitalizmus legyőzéséért harcolunk, a béke ügyét segítjük elő. Augusztus 23. tiszteletére újabb 12 százalékkal szárnyalták túl az előirányzatot a maroshévizi Sperl dolgozói. De a szovátaiak rajtuk is túltettek 18 százalékos túltermeléssel. A marosvásárhelyi Kata műhelyek 37 százalékos, a Simó Géza bútorgyár a népbútorok előirányzatának kétszeres teljesítésével, a Ciocanul termelőszövetkezet vasöntői 90 százalékos terven felüli eredménnyel vették ki részüket a nagy nap megünnepléséből. A Simó Géza bútorgyárban harminc dolgozó kérte elavult normájának felemelését. Mindezek a sikerek nagy mértékben járulnak hozzá a jólét további növekedéséhez is. Ebben az évben a tavalyinál sokkal több dolgozó élvezhette fürdőkön és nyaralóhelyeken a megérdemelt pihenés örömét. Gernyeszegen a közelmúltban nyílt meg az új, korszerűen berendezett gyermeküdülő. Ingyenes orvosi kezelés és a munkakódexben lefektetett számtalan más jog biztosítja a dolgozók emberi életét, így haladunk a Román Munkáspárt vezetésével, a marxi-lenini tanokkal felfegyverkezve, a Szovjetunió diadalmas pédamutatását követve, előre a jobb jövő felé. Hibát követnénk el azonban, ha elhallgatnánk a hiányosságokat. Mert ilyenek is akadtak a versenyek folyamán. A Kata műhelyek versenybizottságának például nem volt megfelelő kapcsolata a tömegekkel. Ezt a sajtó bírálata nyomán idejében kiküszöbölte, ezzel szemben a versenyeket népszerűsítő jelszavak és az élmunkások népszerűsítése terén a bírálat ellenére sem végezték el idejében a tennivalókat. A marosszentgyörgyi téglagyár versenybizottsága sem támogatta megfelelően a versenyben állókat s így azok nélkülözték a grafikonok ösztönző erejét A vasúti javítóműhelyekben a szabadságok helytelen megszervezésével csökkent versenyek lendülete. A versenyek tovább folynak, hiszen a szocialista verseny nem kampány, hanem állandó munka módszer. A múlt hiányosságai pedig tanulságul kell szolgáljanak a jövőre nézve, hogy a versenyben álló dolgozók számának növelésével, a versenybizottságok fokozott támogatásával teljes mértékben hasznosítani tudjuk a terv teljesítésével és túlhaladásával a békéért harcoló dolgozók versenylendületét. Rövidesen, szeptember 9—12-én tartják meg Népköztársaságunk békeharc bizottságainak országos kongresszusát. A kongreszszus tiszteletére újabb jelentős munkavállalással indulnak harcba a dolgozók. Czibere Sándor mozdonyvezető 60.000 kilométer utat tesz meg mozdonyával egy javítással, Roghyán Zsuzsanna, a Simó Géza gyár munkája átlag 150 százalékkal haladja meg az előirányzatot, a gyár ifjai 60 százalékos normatúlhaladást vállaltak. Egyetlen öntudatos dolgozónak sem szabad kimaradnia ebből az újabb küzdelemből. Tudniok kell ,hogy minden egyes százalék a norma fölött, csapás a háborús uszítókra és közöttünk megbúvó ügynökeikre. Végül fel kell számolni egyesek tévhitét, hogy „úgysem tőlem függ, hogy lesz a háború, vagy sem”. De igen tőlünk függ, mindnyájunktól. Gondoljunk mindig Lenin szavaira és minél több tettel vigyük előbbre a terv sikerét, hogy ezen keresztül porrá zúzzuk az imperialista háborús uszítók új világégést megkísérlő aljas szándékait. Hajós Pál selejtmentesen termel a békéért A Bánsági Fémipar négy körzetének tervteljesítménye jórészt az I. és II. körzet öntődéinek működésétől függ. A nyersöntvények idejében való elkészülése és jó minősége biztosítja az egész üzem termelését. Ennek tudatában az I. körzet öntői az üzem békeülésén munkavállalások során megfogadták, hogy a harmadik évnegyed előirányzatát már augusztus 23 előtt teljesítik. Az egészséges szellemű munkaversenyek, jobb és észszerűbb munkaszervezése rövidesen eredményekben is megmutatkozott: az I. körzet öntödéje augusztus 12-től kezdve már a negyedik évnegyedre termelt. Kitűnt munkájával Hajós Pál öntő, aki nemcsak hogy állandóan magasan túlszárnyalja normáját, de lelkiismeretes munkájával elérte azt, hogy már hónapok óta egy selejtet sem vétett. Hajós Pál nem elégszik azonban meg azzal, hogy saját teljesítményét állandóan emeli, hanem augusztus 23 tiszteletére külön munkavállalásban megfogadta, hogy két ifjúmunkást Baba Józsefet és Bezán Nicolaet megtanítja munkamódszerére. Mind a két ifjúmunkás jelentősen túlhaladta normáját és októberre termel.