Szabad Szó, 1958. október-december (15. évfolyam, 230-307. szám)
1958-10-24 / 250. szám
haladéktalanul a vetést Fejezzük be Végvári jelentés Ameddig a szem ellát a végvári határban, nem látni mást, csak felszántott földet. Az idén végleg megszűntek a mezsgyék, egyenletes, sima szántás húzódik az országút két oldalán, s a földeken egymás mellett sorakozó vetőgépek már a közös munkáról tanúskodnak. Végvár község kollektivistái és társult parasztjai emelt fővel jelenthetik, hogy jó munkát végeztek: idejében és jó körülmények között befejezték az őszi gabonafélék vetését. Elsőnek a „Dózsa György“ kollektív gazdaság fejezte be a vetést. A kollektivisták elvetettek 103 hektáron repcét, 200 hektáron árpát és 728 hektáron búzát. Jól haladt a munka a „Petőfi Sándor“ társulásban is, ahol a repcén kívül 46 hektáron árpát és 246 hektáron búzát vetettek. A „December 30“ társulásban eleinte vontatottan folyt a szántás és vetés, de a társultak az utóbbi napokban alaposan nekigyürkőztek, aminek eredményeként ők is befejezték a vetést. 130 hektár földet vetettek be búzával és rozzsal, és tervüket 8 hektárra túlteljesítették FARKAS HILDA levelező A versenyzászló tulajdonosai A szabadfalusi gép- és traktorállomás állandó traktorosbrigádja (brigádfelelős Homolya József) élenjáró az őszi munkában. Az állandó traktorosbrigád teljesítménye 1.210 normálhektár, az őszi kampánytervet 85,09 százalékra teljesítették Stoiti Vichente 319 százalékos tervteljesítést ért el, ő a gépállomás élenjáró traktorosa. A brigád többi tagja is kiveszi részét a munkából. Csikota László 90, Kosztolányi Kálmán 92, Dán János 98 százalékra teljesítette őszi tervét. A traktorosok az őszi munka haladéktalan befejezéséért éjjel is szántanak. A brigádfelelős és Toldi Lajos, aki a nyilvántartással foglalkozik, szakszerűen irányítják a brigád munkáját A gépállomás vezetősége az állandó traktorosbrigád tagjait az őszi munkában elért szép sikerekért az élenjárókat megillető versenyzászlóval tüntette ki. Az állandó traktorosbrigád ifjai fokozott lendülettel tovább dolgoznak az újszentesi határban. Vállalták, hogy november 7 tiszteletére őszi kampánytervüket maradéktalanul teljesítik. Hozzák be a lemaradást! Az újszentesi „Petőfi Sándor“ kollektív gazdaságban is idejében hozzáláttak az őszi munkák elvégzéséhez A kampány első felében szép eredményeket értek el. Nagy területről törték le és szállították be a kukoricát. 20 hektár földet őszi repcével, és 30 hektárt őszi árnával vetettek be, később azonban a munka üteme alábbhagyott így aztán nagy a lemaradás. A kollektív gazdaság dolgozói 140 hektár földet kell bevessenek búzával, a vetőszántást azonban október 22-ig mindössze 67 hektáron és a vetést 60 hektáron végezték el. A vetőszántás és a vetés ütemét nagyban akadályozza az, hogy a kukorica és a cukorrépa betakarítását még nem fejezték be. Ha továbbra is ilyen ütemben végzik a vetést, körülbelül november 1-re lesznek készen. A kollektív gazdaságnak, a tagoknak nagy káruk származhatik a kései vetésből. Az esős idő kitűnő feltételeket teremtett a vetés meggyorsítására. A kollektivistáknak és a vezetőtanácsnak, arra kell törekedniök, hogy a kapásnövényeket egy-két napon belül betakarítsák és az összes igásfogatok munkábaállításával a vetést is befejezzék. Két nap alatt 45 hektáron vetették el az árpát A lugosi. „December 30“ mezőgazdasági társulás tagjai közös munkával igyekszenek mielőbb talajba juttatni a magot. A szorgalmas társultak, mint például Stan Pavel, Rusalin Ioan, Iorga Iosif, Gajdos János megfeszített erővel dolgoznak, hogy a vetést rövidesen befejezzék. A társulási tagok jó munkájának eredményeként két nap alatt 45 hektáron vetették el az árpát. A tagok továbbra is lendületesen dolgoznak, s arra törekszenek, hogy előbb fejezzék be a vetést, mint a „November 7“ kollektív gazdaság tagjai, akik egyébként Lugoson élenjárók az őszi kampányban. ÜNNEP FACSÁDON A vasárnap felemelő ünnepség Szin- V helye volt Facsád. Az utcák nemzetiszinű és vörös zászlókkal voltak fellobogózva A Román-Szovjet Barátság Hónapjának keretében a facsádiak kulturális tapasztalatcserét tartottak a Hunyad-tartományi Marosillye rajon kultur- és sportegyütteseivel. Délelőtt az állomáson a facsádi pionírok zászlóval és virágcsokorral várták az érkezőket. Mintegy 160 vendég jött Marosillyéről, kórus, tánccsoportok, zenészek, futballcsapat, női és férfi röplabdázók, tekézők és sakkjátékosok. A fogadtatáson Chicinaş Teodor, a Facsád-rajoni IMSZ-bizottság titkára beszélt, aki üdvözölte a vendégeket, majd a pionírok virágcsokrot nyújtottak át nekik. A marosillyei vendégek között volt Angheluş Gheorghe rajoni pártinstruktor, Rădulescu Ioan, a rajoni IMSZ-bizottság első titkára és Crişan Traian, a rajoni ARLUS elnöke, akik meleg szavakkal köszönték meg a szívélyes fogadtatást és éltették a román-szovjet barátságot. Mindannyian megtekintették a facsádi kulturotthonban rendezett kiállítást, amely képekben mutatja be Szverdlovszk város pionírjainak életét. Utána a sportegyüttesek megkezdték a barátságos mérkőzéseket a különböző pályákon. A szurkolók nagy hajrázása közepette mérte össze erejét a két női röplabdacsapat: a barátságos küzdelem 3—1 arányban végződött a facsádiak javára. A férfi röplabda mérkőzésen a marosillyeiek voltak az ügyesebbek: 2—3 arányban győztek. A tekemérkőzésen ismét a facsádiak vitték el a pálmát, így folyt a nemes vetélkedés délutánig, amikor is Facsád futball-rajongói gyülekeztek a pályán. A vendégek a facsádi „Flacăra“ futballcsapattal játszottak barátságos mérkőzést. A játék eleinte vontatott volt, azután a facsádiak támadtak többet, de az első félidőben nem tudták kihasználni a kínálkozó gólhelyzeteket. A vendégek kapusa kitűnően védett és sok biztos gólt hárított el A második félidőben a vendégcsapat védelme meggyengült és a mérkőzés 3—0 arányban végződött a facsádiak javára. Alkonyodott már, mire a sportrendezvények véget értek és a facsádi kulturotthonban megkezdődtek a műkedvelő előadások. A nézőtér zsúfolásig megtelt és figyelemmel hallgatták a megnyitó beszédet, amelyet Husán Gheorghe, az ARLUS elnöke tartott. Az elnökségben helyet foglaltak még Juhász János rajoni párttitkár, Lázár Mircea, az ARLUS alelnöke, a rajoni néptanács tanügyi osztályának a vezetője és mások. Az ünnepi beszéd végeztével a marosillyei énekkar elénekelte a szovjet és a román himnuszt, majd utána kezdetét vette a gazdag kultúrműsor. Ion Vidu, Mirescu, Elly Roman kórusműveit és más bánsági népdalokat énekeltek, a marosillyei tánccsoport pedig román népi táncokat mutatott be. Nagy sikere volt a Marosillye rajonhöz tartozó Dobra községbeli 11 tagú balalajkaegyüttesnek. Szovjet népdalegyveleget, keringőket, polkákat és csárdásokat adtak elő. Secăluş Sidonia szóló énekeivel — amelyeket a balalajkaegyüttes kísért — kivívta a nézők osztatlan elismerését. A műsor utolsó pontjaként Marosillye rajon Sulighete község tánccsoportja következett, amely községének eredeti népi táncát, a Sulighetianát járta saját zenekisérettel. Megérdemelték a nézők viharos tapsait Az előadás végeztével, a győztes sportegyüttesek között különböző emléktárgyakat osztottak ki. A facsádi futballcsapat átvette a Román Szovjet Barátság kupáját, míg a többiek között díszoklevelet osztottak ki. A dobrai balalajka-zenekar piros emlékzászlót kapott. Vasárnap a facsádiak viszonozzák a látogatást. K. F. Árva faliújság ... és őr nélküli őrhely ... A rékási állami gazdaság székházának kapualjában, az egyik oldalon helyezték el a pártalapszervezet és az üzemi bizottság faliújságát, a szemben lévő falon pedig az IMSZ-szervezet ,,ifjúsági őrhelyét". Megfelelő helyen van mind a kettő, hiszen a gazdaság sok dolgozója keresi fel naponta a központot. A faliújságról megtudhatnák, milyen események történtek a gazdaságban, milyen kezdeményezések születtek, kik az élenjárók s kik azok, akik bírálatot érdemeltek és így tovább. Megtudhatnák, igen — de nem tudják meg. Egyszerűen azért, mert a faliújságon október közepén csupáncsak egyetlen cikk volt, pedig öt cikk kifüggesztésére készítettek keretet (sőt, szükség esetén még több cikk is ráférne). Az IMSZ-szervezet „ifjúsági őrhelyén" pedig nyoma sincs valami cikknek. Bizony elég rosszul „őrködik" ez az őrhely... Talán nincsenek már ifjú őrhelyesek a rékási állami gazdaságban? Bizonyára vannak, csakhát — elaludtak, úgy látszik, a faliújság szerkesztőkollektívájával együtt. Pedig az őrhelyen elaludni — súlyos mulasztás! A pártszervezet burája, az IMSZ-szervezet vezetősége és az üzemi bizottság súlyos mulasztása pedig az, hogy elnézte ezt a kötelességszegést. Reméljük, nem sokáig ... .. Sikeres vendégszereplés Mint ahogy a falragaszokról is olvashattuk, dicsőséges múltra, tekint vissza a Munkaérdemrend első fokozatával kitüntetett CFR Giulesti-együttes. Először is a budapesti, majd a bukaresti fesztiválon tüntették ki, később pedig, 1957-ben. Angliában a nemzetközi folklórfesztiválon első díjat nyert. Ennyit mond el a falragasz. Azt már csak a közelebbállók tudják, hogy az együttes 13-szor járt külföldön az utóbbi évek során. Budapesten és Anglián kívül megjárták Bécset, Finnországot, Hollandiát, Franciaországot, a Német Demokratikus Köztársaságot, Csehszlovákiát, Iránt, Görögországot és Törökországot. Azt is kevesen tudják, hogy az együttes Nizzában is első lett egy verseny során és hogy bárhol fordultak meg táncosai, zenészei, mindenütt a legnagyobb elismeréssel szólott róluk a sajtó, a rádió és mindenütt megbecsüléssel, szeretettel vették körül őket az emberek... Temesvári vendégszereplésüket nagy érdeklődés előzte meg. Érthető, hiszen nem akármilyen, hanem világot járt együttesről volt szó. Nem csoda tehát, ha telt ház előtt léptek színpadra az együttes tagjai. Mindjárt az első — megnyitó — táncszámukkal megnyerték a temesváriak tetszését. És ez a tetszés, az elismerés minden egyes táncszámnál növekedett, s végül is sűrűn felcsattanó, nyíltszini tapsokban teljesedett ki. Szó ami szó: kitettek magukért a táncosok, magas, művészi élményt nyújtottak szereplésükkel. Különösen megmarad emlékezetünkben a „Dans vechi din Oaş" és a „Suita de pe Mureş”. Dicsérőleg kell szólnunk a hangszereken játszó szólistákról: Părăianu Ioanról (klarinét), Albutescu Nicolaeról (xilofon), Dobra Constantinról (nai), Fieraru láncáról (cimbalom) és Pái Gheorgheról (furulya). Nagy hozzáértéssel, szívvel játszottak hangszereiken. A nai-on játszó Dobre Constantin különösen szépen szólaltatta meg hangszerén a „Pacsirtát". Jogosan zúgott fel szereplése után a tapsorkán és a lelkes „brávó"-kiáltások. Ugyanez a helyzet a klarinétos Părăianu ban és a xilofonon mesterien játszó Albulescu Nicolae esetében is. Nagy sikernek örvendtek a vendégszereplő szólóénekesek is: Călinescu Magdalena, Kovács Zoltán, Dumitrescu Dumitru és Toderiţă Romeo. Külön dicséretet érdemel az együttes vezetősége azért, mert magyar és német népdalokat is beiktattak a műsorba. Most pedig befejezésül mondjuk meg, hogy a CFR Giuleşti művészegyüttes sikeresen vendégszerepelt Temesváron és remélhetőleg a tartomány más helységeiben: Lugoson, Karánsebesen és Vörösacélon is. A. A. Táncolnak a lányok. Lugos A népi hatalom éveiben Lugos vajon jelentős eredményeket mutathat fel a gazdasági fejlődés, a szocialista átalakulások és ezzel párhuzamosan a kulturális fejlődés terén is. Lugos főbb üzemeiben, valamint az egyes vállalatok, intézmények mellett erős kultúrcsoportok működnek, amelyeknek mind szélesebb körre terjedő, fokozódó tevékenysége a rajon általános előrehaladásának nem csupán eredménye és tartozéka, hanem a további fejlődés egyik igen hatékony támasza. Ugyanez vonatkozik az itteni falvakban végzett kulturális tevékenységre is. Ez utóbbi — bár az adott lehetőségek szabta szerényebb keretekre szorítkozik — fontosságát illetőleg semmivel sem marad el a városhoz képest, mivel összességében véve igen nagy tömegeket érint, időben pedig egybeesik a mezőgazdaságban végbemenő szocialista átalakulás kiteljesedésével. Kulturális tevékenység, fejlődés tekintetében az egész rajon, de Lugos város különösképpen számottevő megvalósításokat könyvelhet el. Az ITL, a tanügyi dolgozók, a téglagyár szakszervezetének kulturcsoportjai egyre több műkedvelőt vonnak be a munkába A textilgyárban énekkar, két zenekar, agitációs brigád van. A gyár klubja mellett nyári színházat, mozit létesítettek, azonkívül egy új, nagy termet építettek, ahol az együttes próbáit tartja. Szépen felszerelt klubja van a téglagyárnak is. Ez utóbbiban a kulturmunka sokáig csak alig létezett, az elmúlt év alatt azonban a helyi pártalapszervezet irányításával szépen fejlődött és idén már számos helyen (Resica, Zsombolya stb.) sikerrel szerepelt az együttes. A város, de egyben a rajon kulturális életének is egyik fő gyújtópontja a lugosi „Ion Vidu“ kulturház, amely mind szervezési és irányítási, mind pedig az ott kifejtett tevékenység alapján joggal tart igényt a vezető helyre és nem kis szerepe van abban, hogy ilyen tekintetben Lugos vajon élenjár a tartományban. A kulturház keretében kitűnő száztagú vegyeskórus működik, amely a híres „Ion Vidu“-énekkar tradícióinak örököse és méltó folytatója. Tagjai jól képzett emberek és Dimitrie Stan irányításával szép eredményeket értek el. Az énekkar a román, magyar, német,orosz számokat a megfelelő nyelven tolmácsolja, az előadás művészi színvonalát illetően pedig csak annyit: tavaly az országos, idén pedig a tartományi versenyen vitte el az első díjat. Ez az énekkar úgyszólván állandóan „terepen tartózkodik“ és az eltelt 3—4 év alatt megfordult a tartomány csaknem minden nevezetesebb helységében és az ország összes tartományaiban. Hasonlóan erős a színjátszóegyüttes amely a legigényesebb színdarabokat is szépen adja elő A színjátszók tavaly körülbelül 100 előadást tartottak s az idén is már a hatvan körül járnak. Bár ez nem tekint vissza olyan nagy múltra, mint az énekkar, mégis viszonylag nagyon bő a repertoárja és azon olyan színdarabokat találunk, mint: „Inşiră-te mărgărite“, „La vrăjit“, „Chestiuni de familie“, „Furtuni de primăvară“, „Platon brecet“, „Pentru fericirea poporului“ („Anii negrii“) Sikeres szereplésükre mi sem jellemzőbb mint az, hogy Lugoson — bár a város nem túl nagy — minden színdarabot legkevesebb ötször játszottak, de számos az olyan előadás, amit tizenötször, vagy annál is több ízben tartottak meg. Külön említésre méltó az, hogy igazi, úgynevezett professzionista színész egy sincs, maguk nevelik az együttest, amelynek összetételéről elég, ha a legjobbakat említjük. Munteanu Nicolae például kaptafagyári munkás, Veronica Maria telefonos leány, Ratiu Ioan borbély, Vişan Alexandru szemorvos, Dabici Aurel tanító. De így sorolhatnók ezt még jó darabon, a felsoroláshoz azonban hozzá kell tennünk azt is, hogy a resicai Állami Színház eddig négy embert szerződtetett le a lugosiakból, ami szintén csak elismerést jelent. A kultúrház külön büszkeség a nemrégen létesült bábszínház, amely bár csak kevés ideje működik, máris igen nagy elismerésnek örvend nemcsak a legifjabbak, hanem a korosabb színházlátogatók körében is. A bábszínház munkaközössége Temesváron járt több ízben, hogy elsajátítsa a legszükségesebb ismereteket. A munkaközösség tagjai itt is igazán „műkedvelők“: kaptafagyári dolgozók, szövőmunkások stb. Az említetteken kívül még számos csoport, alosztály működik a kultúrház keretében (irodalmi, képzőművészeti, sakk- stb. körök). Eredményesen dolgozik az előadóközösség is. Ez főleg értelmiségiekből tevődik össze és feladata az, hogy politikai és szakmai előadásokat tartanak faluhelyen. Az előadók kiválasztanak valamely közös, időszerű bel- vagy külpolitikai kérdést, azt ismertetik, utána pedig — aszerint, hogy milyen a szakképesítésük — az illető tárgykörből vett kérdésekről tartanak előadást. Minden alkalommal igyekeznek a mezőgazdasági termeléssel, a mezőgazdaság szocialista átalakításával összefüggő témákat feldolgozni. Ez a munka jóval eredményesebb lehetne, ehhez azonban a TKTT jobb működésére van szükség A rajoni TKTT létezik ugyan és eddig — elmondhatjuk — igyekezett megfelelni hivatásának. Az utóbbi időben azonban veszélyesen „elhallgatott“, amit itt a titkár hiányával magyaráznak. Titkára valóban nincsen már jó ideje, ez azonban nem indokolja azt, hogy a meglévő elég nagyszámú erős kollektíva „lehúzza a redőnyt“. Itt a legfőbb ideje, hogy a kultúrházzal szoros együttműködésben ismét munkához lásson. Ugyanakkor pedig a TKTT tartományi vezetőségének is intézkednie kell új titkár beiktatására, mert — a jelek szerint — a lugosi kollektíva különben csak névleg szerepel. Különösen fontos ez most, hiszen már jócskán benne járunk az őszben, amikor ugyancsak ki kell használni a kínálkozó lehetőségeket! Együttműködés , elszigetelődés A városbeli együttesek között létezik együttműködés, tapasztalatcsere, és ez nagyon hasznos dolog, így például a „Ion Vidu“kultúrház állandó, szoros kapcsolatot tart fenn az ITL-vel. Ezenkívül az egyes vállalatok között is tapasztalhatunk — bár szórványosabban — törekvést az együttműködésre. A helyi párt- és néptanácsi szervek szintén foglalkoznak e kérdéssel, de inkább a tevékenység koordonálása szempontjából, ami csak egy része a dolognak. Különösen szembeötlő azonban a hiányosság a „Ion Vidu“-kulturház és a városi IMSZ- bizottság műkedvelőegyüttese közötti kapcsolatban. Ez utóbbi régebben a kulturház esztrádegyüttese volt, amely főleg a fiatalokat tömörítette, majd később kivált onnan és az IMSZ keretében önállósult. Ez nem lenne baj, hiszen a kulturház még így is 350—400 aktív taggal dolgozik és az új, önálló együttes létrejötte bizonyos szervezési könnyítést jelent. A hiba az, hogy a kulturház úgyszólván semmit sem tud az ifjúsági együttes működéséről, nem is foglalkozik azzal, ez utóbbi pedig szintén nem mutat törekvést a közeledésre. Márpedig ez nagyon szükséges volna, mivel éppen a város fiataljainak nagy részéről van szó, a jelenleg erős kultúrház későbbi utánpótlásáról. Ma még ez az elszigetelődés kevéssé érezteti hatását, pár év múlva azonban igen káros lehet, ugyanakkor a mai helyzet az erők megosztásával, szétforgácsolásával jár, márpedig Lugos város nem oly nagy, hogy ezt meg ne érezné. Éppen ezért hasznos volna mielőbb alaposan megbeszélni ezt a kérdést az együttesek vezetőségével és megteremteni az egészséges együttműködés feltételeit. A „Ion Vidu“-kultúrház központi feladata a falusi kultúrotthonok irányítása és nyugodtan elmondhatjuk, hogy e feladatot jól teljesíti. Ezt legjobban az elért eredmények segítségével lehet felmérni, azok pedig mellette szólnak. A rajon különböző falvaiban idén 45 agitációs brigád működik a tavalyi 37 helyett, közöttük számos — például Babşa, Sanoviţa, Secaş, Racoviţa — igen jól. A szinerszegi brigád idén első lett a tartományi versenyen. E brigádok műsora, tevékenysége a mezőgazdasági termelés, a mezőgazdaság szocialista átalakításának, a falu életének főbb kérdéseit tükrözi azokkal foglalkozik rendszeresen és komoly segítséget jelent a falu munkájában. További — igen fontos — jelenség, hogy a művészegyüttesek ma már eljutottak a legeldugottabb falvakba is, ahol ismerik, szeretettel várják azokat Ugyanakkor idén egész sor olyan falu jelentkezett kulturcsoporttal, amely eddig sohasem hallatott magáról. (így például: Strbova, Crivobara, Honorici, Craiovăț, Drăgoeşti és mások.) A kulturmunka szélesedését tükrözi az is, hogy a nyári, rajoni versenyen körülbelül 1.500 részvevő szerepelt különböző együttesek keretében. A „Ion Vidu“-kulturház nagy figyelmet szentel a falusi kulturotthonok szakszerű irányításának Az itteni módszertani alosztály („CoR metodic“) valóban az, aminek lennie kell. A falusi kulurotthonok vezetőivel időről-időre megbeszélést tartanak, kiképzést, szakmai útmutatást nyújtanak nekik A kulturház énekkara, színjátszóegyüttese segítségével gyakorlatilag is bemutatják, hogyan kell megtanulni, előadni valamely éneket színdarabot. Ezek a gyakorlati bemutatók eddig nagyon jó eredményei jártak. Tudatosabb politikai tájékoztatást! Kevésbé kielégítő azonban a falusi kultúrotthonok munkájának politikai irányítása, főleg ami a mezőgazdaság szocialista átalakítása, a falu mindennapos kérdéseivel való foglalkozást illeti. E tekintetben a kulturház vezetőségének nem elég arra szorítkoznia, hogy megfelelő tárgyú színdarabokat, műsorokat javasol, hanem tudatosítani kell minden egyes alkalommal, hogy a kulturotthonok tevékenysége a szórakozáson túlmenően az új ember nevelését, a falu gazdasági és társadalmi előrehaladását célozza. Ez nem puszta észrevétel, hanem nagyon is lényegbe vágó dolog. Természetesen, ezt nem lehet elintézni egy-két idevonatkozó előadással, hanem olyan elv, amelynek állandóan érvényesülnie kell minden egyes kérdésben. Mindenekelőtt a rajoni kultúrház munkaközösségében kell tisztázni a kérdést és erre föltétlenül szükséges a rajoni pártbizottság segítségét kérni, amely elsősorban hivatott útmutatást adni és bizonyára örömmel is vállalja a feladatot A kultúrház vezetősége hajlamosnak mutatkozik megelégedni azzal, amit a TKTT vagy más előadások nyújtanak, azonban ennél jóval többre van szükség. Az ilyen — közvetlen — módszerek mellett fel kell használni minden adódó lehetőséget a cél érdekében. Helyes például az, hogy kollektív gazdaságok felavatásakor az illető faluban vendégszerepelnek nem kollektivista és kollektivista falvak kultúrotthonai. De nagyon jó lenne már a felavatást megelőző hónapokban, hetekben is szervezni hasonló találkozókat. Egyáltalán: külön tervet dolgozni ki e vendégszereplések lebonyolítására, amelyben megfelelő falvakat válogatnak össze. Az élenjáró kollektív gazdaságok, társulások megvalósításainak, az ottani, új élet népszerűsítése is kevés helyet talál még e munkában. Emellett számtalan más lehetőség van arra, hogy a kulturális tevékenység hatékonyabb tényezőjévé váljon a falu életének. A rajoni kulturház vezetőségének feladata, hogy megtalálja és felhasználja azokat. Néhány falu . A rajonban kifejtett kulturmunka alaposabb elemzésére elengedhetetlenül szükséges volna legalább a jellegzetesebb falvak, az ott felmerülő sajátos, helyi kérdések ismertetése. Mivel ez nem áll módunkban (sem a hely, sem az idő nem engedi), nézzünk meg néhány falut, amelyek — bár nem nyújtanak teljes képet, de ahol mégis felmerül számos olyan kérdés, amely mint jelenség, vagy mint feladat szélesebb körre is vonatkozik. BODOFALVÁN huzamosabb ideig elég vérszegény volt a kulturélet. Létezik ugyan tánccsoport, színjátszóegyüttes, ezek azonban csak most „éledeznek“. Egy időben kitűnő énekkaruk is volt, amely sokszor képviselte — és sikerrel — a falut Tavaly óta azonban az énekkar eltűnt. Pedig Bodón van elég jóhangú ember (számuk a múlt heti pálinkafőzések idején még kicsit soknak is tűnt), lehetne itt folytatni a múltbeli tevékenységet. Fiatal akad, csak foglalkozni kéne velük. És ez nem is lenne oly nehéz, hiszen ma már a falu minden családja kollektivista Egyelőre mégis nagyon kevés az eredmény és ebben elsősorban a tantestület a hibás. Kilenc-tíz ember jöhetne itt számításba (tanítók, óvónők), gyakorlatilag azonban alig van egy-kettő. Gellért elvtárs például sokkal többet tehetne — képessége, tudása megvan hozzá, a fiatalok pedig rászorulnak a segítségére. Haloff Imre sem „szakítja el az istrángot“, amikor kulturmunkáról van szó, Szabó Júlia pedig — lévén levelező hallgató az egyetemen — szintén kivonja magát abból. Bodófalván nem szabad elfelejteni, hogy a tanító munkája az iskolában megtartott órák után tovább folytatódik és függetlenül attól, hogy ez a normájában is szerepel — éppen olyan felelősségteljes és szép feladat, mint a tanítás. Senki sem állítja, hogy Bodófalván egyáltalán nincs kultúrátét. Most például színdarabot tanulnak, a rigmusbrigád is megkezdte már tevékenységét és annak van is eredménye. Most azonban arra kell törekedni, hogy minden tanerő támogatásával új lendületet vigyenek a munkába Rövidesen új helyiségbe költözik a kultúrotthon és akkor még több lehetőség kínálkozik majd. A kollektív gazdaság vezetősége is változtasson a magatartásán. Eddig számtalanszor bebizonyította, hogy gazdasági kérdésekben megállja a helyét. Tekintse hát a kultúrmunkát is szívügyének és ne elégedjen meg azzal, hogy anyagi feltételeket biztosít arra, hanem hasson oda, hogy a megteremtett feltételeket gyümölcsöztessék is. SZAPÁRYFALVÁN a színjátszócsoport igyekezettel, eredményesen dolgozik, a tánccsoport „megfogyva bár“, de szintén működik. Az eddigi zenekar mellé egy újat létesítettek fiatalokból, amihez a kollektív gazdaság segítségével szereztek hangszereket. Váncza Lajos, Ugrai Viktor tanítók foglalkoznak a fiatalokkal, Száva Mária, Kiss János szintén, a kultúrigazgató pedig igyekszik jó szervezéssel elősegíteni a munkát. Baj van azonban az agitációs brigáddal, mert itt még mindig sokan rossznéven veszik a bírálatot, így aztán bírálat helyett legjobb esetben csak a „nyerget ütik“ és ért belőle, aki akar. A kulturotthon kicsi és nem felel meg a követelményeknek, az új helyiség átadása pedig még mindig késik. A falubeliek emiatt joggal panaszkodnak és sokan emlegetik a magas belépődíjakat (egy délután kétféle rendezvényért üzlel), hogy ennyi pénzből kéne jusson kulturotthonra is. A néptanács vezetősége általában támogatja a kulturmunkát, reméljük hát, hogy ebben a kérdésben sem hagyja cserben azokat akik segítségére várnak. Természetesen a kollektív gazdaság vezetősége is több támogatást kell nyújtson. BÁLINTON a kulturmunka most van fellendülőben és ezért nagymértékben a néptanács elnökét (Militari Nicolae) és titkárát (Podea Dimitrie) illeti dicséret, akik igazán minden segítséget megadtak ahhoz, hogy ma már a kultúrotthon valóban otthonra találjon. Itt hosszú ideig elhanyagolt állapotban volt a kultúrotthon, amiben jórészt a megelőző kultúrigazgató volt hibás, aki a kisujját sem mozdította, hogy valamit javítsanak, bár pénz lett volna erre, de egyben a rajoni kulturház vezetősége is, amely elmulasztotta felelősségre vonni a hanyag kulturigazgatót. Idén nyáron aztán a néptanács vette kezébe a dolgot és az eredmény egy szépen rendbehozott épület, ahol előadóterem, táncterem, öltöző, könyvtár és klubszoba van (egy kis szépséghibát azért felemlítünk: a villany bevezetésekor elfelejtettek kapcsolókat felszerelni, igy aztán külön létra kell ahhoz, hogy a körtét ki- és becsavarják. Ilyen létra persze szintén nincsen és így a kényszerű alpinizmus csak az amúgyis kevés szék kárára van. Javasolnánk megfelelő kis hordozható létrákat, vagy ha az költséges, akkor párlejes villanykapcsoló is megteszi...). Az új székházban lelkesen fogtak munkához és annak máris látszanak az eredményei. A Román- Szovjet Barátság Hónapja alkalmából szép könyvkiállítást rendeztek, amellyel az orosz és szovjet irodalmat, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményeit, Lenin életét ismertetik. Ugyancsak a hónap keretében könyvismertetőt, előadásokat tartottak, most pedig két színdarabot tanulnak. A kultúrotthon munkaközössége Mihuţ Cornelia vezetésével elérte azt, hogy erősen feljavult a munka. Most azonban egyéb feladatok várnak megoldásra. Mindenekelőtt a kultúrmunka helyes irányítására van szükség Bálincon. A kultúrotthon vezetőségének sokkal többet kell foglalkoznia a helyi mezőgazdasági társulással, az ott adódó kérdésekkel. Két szomszédos faluban már befejezték a kollektivizálást: Szapáryfalván, Bodófalván. A bálinci társult gazdák állandóan figyelemmel kísérik a szomszédokat, nap-nap után járnak is ottan. A kulturmunka vezetősége ne elégedjen meg azzal, hogy a bálintiak elmennek Bodóra zöldségfélét vásárolni, hanem találjon szervezett kereteket e falvak közeledésére, egymás életének megismerésére. további feladat a munka folytonosságának megtartása A kultúrotthon jelenlegi igazgatója rövidesen elköltözik a faluból Jó lenne, ha a rajoni kultúrház már most gondoskodna arról, hogy megfelelő, hozzáértő ember idejében, menetközben vegye át a vezetést, nehogy emiatt zökkenő álljon be a munkában. VÁSÁROSON eddig élénk kultúrtevékenység folyt, ami jórészt, annak köszönhető, hogy itten szép, új kultúrotthon áll rendelkezésre, valamint a helybeli iskola román és magyar tanítójának (Petru Ion és Kovács Lajos), akik igazán dicséretes munkát végeztek. A faluban most erős a mozgolódás: kollektív gazdaságot szerveznek, már 32 kérvény van és egyre új kérvényezők jelentkeznek. Joggal állíthatjuk, hogy az eddigi eredmények elérésében a kultúrotthon, személy szerint pedig a két tanító munkájának nagy része van és ezért nekik külön elismerés jár. Hiba azonban, hogy a kollektivizálásban egy kissé megfeledkeztek a kulturmunkáról, ami az utóbbi időben alábbhagyott. Kétségtelen, hogy nehéz egyidőben többfelé is egyformán jól dolgozni, de mégis, gondolni kell arra, hogy a különböző természetű feladatok megoldásakor egyiket se hanyagoljuk el. Természetesen a rajoni kultúrház vezetősége is nagyobb segítséget kéne nyújtson, úgy ahogy azt másutt, több ízben meg is tette. MÉG EGY KÉRDÉST kell megemlítenünk, amely egyformán érvényes Bodófalvára, Szapáryfalvára, Vásárosra (és — valószínűleg — a rajon más olyan falvaira, ahol magyarok, vagy magyarok is laknak). E falvakban a kulturmunka egyik nehézsége az, hogy a rajoni kulturházban egyelőre még kevés a magyar nyelvű anyag, a kulturház munkaközösségéből pedig hiányzik valaki, aki jól ismeri a kulturmunka magyar vonatkozású kérdéseit, sajátosságait. Úgy véljük, hogy ezt a hiányt könnyen lehet pótolni, hiszen mind Temesváron, mind pedig a tartomány más helyein bőven van mindenféle anyag, a lugosi középiskolában, vagy más intézménynél pedig biztosan kerül egy olyan hozzáértő ember, aki megfelelő segítséget nyújtson ALBERT FERENC rajon művelődési életéből