Szabad Szó, 1967. január-március (24. évfolyam, 6804-6879. szám)

1967-02-23 / 6848. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A­RÉP BÁNÁT TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA IS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXIV. évfolyam, 6848. szám 4 oldal­ára 25 iáni Csütörtök, 1967 február 23 A dombvidéki MTSZ-ekben MIÉRT NINCSENEK ÖSSZHANGBAN A GAZDASÁGI EREDMÉNYEK A LEHETŐSÉGEKKEL? — Ankét Facsád rajonban — A dombvidéki földművesek évszázadok óta ered­ményesen foglalkoznak mezőgazdasággal. A vidék sajá­tossága határozta meg a termelést, hagyományokat szült, amelyek a síkvidéknél mostohább körülmények között is biztosították a föld művelőinek megélhetését. A me­zőgazdaság szövetkezetesítése lehetővé tette a hagyomá­nyok és helyi adottságok teljesebb értékesítését. Számos dombvidéki termelőszövetkezet gazdasági­lag, szervezetileg megerősödött, elősegítette a tagság életszínvonalának növelését. Egyes mezőgazdasági egy­ségekben azonban az elért eredmények nincsenek össz­hangban a lehetőségekkel. Nem a természeti adottságok akadályozták ezen termelőszövetkezetek fejlődését, ha­nem a szervezésben észlelt hiányosságok. Facsád rajonban öt gyengén fejlett termelőszövet­kezet van: a răchitai, sărăzarii, băteşti­i, coşavai és fîr­­deni. Az alábbiakban ezek gazdasági tevékenységét ele­mezzük, rámutatva ugyanakkor azokra a tartalékokra, amelyek teljesebb kihasználásával eredményesebbé vál­hat a termelés.­ ­A termelés iránya igazodjék az adottságokhoz Az utóbbi években az említett egységekben is tapasztalható fej­lődés. Ez azonban nincsen össz­hangban az adottságokkal, a bő­vülő műszaki-anyagi alappal. E­­zekben az egységekben például 1964-ben még 20 féle növényt termesztettek, amelyek számát 1966-ban már 10-re csökkentet­ték. A vetésszerkezet azonban még a múlt évben sem volt megfelelő, számos olyan növény termesztését vették tervbe, ame­lyek alacsony hozamot biztosí­tottak, nem hasznosították meg­felelően az itteni talajadottságo­­kat. Az öt termelőszövetkezet a szántóterületnek mindössze 9 százalékán termesztett olajlent, s a gyümölcstermesztési üzem­ágat sem karolták fel megfele­lőképpen: a 4934 hektár össz­­mezőgazdasági területből csupán 114 hektáron — a terület két százalékán — ültettek gyümölcs­fát, bár a megelőző évtizedek­ben a gyümölcstermesztés a vi­dék földműveseinek fő pénzfor­rását képezte. Az állattenyésztést is a túlzás­ba vitt sokoldalúság jellemezte, ugyanakkor a létszám nem volt összhangban a legelők és kaszá­lók területe biztosította lehető­ségekkel. Habár a mezőgazda­sági terület 42 százaléka legelő és kaszáló, az öt termelőszövet­kezetben a szarvasmarha-létszám a múlt évben még a 700-at sem érte el. A juhállomány sem fej­lődött megfelelőképpen. A ber­uházással való gazdálko­dás terén is voltak hibák. Gyü­mölcstermesztésre például az ál­lami kölcsön 2 százalékát, drága építkezésekre pedig 27 százalé­kát fordították. Ez nagyon meg­terhelte a termelőszövetkezete­ket, nagy volt az évi törlesztés, amit a munkaegység-érték síny­­lett meg. A rajoni pártbizottság irányí­tásával, a mezőgazdasági szervek az említett egységekben beha­tóan tanulmányozták a fejlődés lehetőségeit s a közgyűléseken elhangzott javaslatok szem előtt tartásával olyan intézkedéseket foganatosítottak, amelyek valóra váltása a jövőben kétségtelenül éreztetni fogja hatását. A firdeai termelőszövetkezetben például a termelés szerkezetének megvál­toztatása 1967-ben, a múlt év­hez viszonyítva másfél millió le­­jes többletjövedelemben tükrö­ződik. Például 130 hektáron olaj-, lent termesztenek, rátérnek a szarvasmarha-hizlalás fokozásá­ra s a melléküzemág egymagában több jövedelmet hoz, mint a múlt évben elért összbevétel. A bă­teşti-i termelőszövetkezet terme­lési tervében is hasonló terme­lésszerkezeti változtatásokat ta­pasztalhatunk. A len és az ubor­ka értékesítéséből származó bevé­tel az összjövedelem 25 százalé­kát teszi ki. A sertéshizlalást pe­dig — tekintettel arra, hogy kevés kukoricát termesztenek — szarvasmarha-hizlalással helyet­tesítették. A többi MTSZ-ben is helyesen orientálódtak a terme­lés fő irányának megállapításá­ban. Azonban rá kell mutassunk arra, hogy a gyümölcstermeszté­si üzemágat ebben az évben sem karolják eléggé fel. A földkihasználás tartalékai Annak ellenére, hogy az utób­bi két évben javult e termelő­szövetkezetek műszaki ellátott­sága, a terméshozamok nem tük­rözik ezt. Például a rachitai ter­melőszövetkezetben 1966-ban csu­pán 861 kilós búzahozamot ér­tek el hektáronként, s az említett (Folytatás a 2. oldalon). A LEGJOBB SZABÁSZ CÍMÉRT... A temesvári Bana­tul cipőgyárban feb­ruár 19-én versenyt rendeztek A legjobb és leggyorsabb sza­bász cím elnyeréséért. Összesen 38 elvtárs vett részt a vetélke­dőn. Reggel hét órára mindenki elkészült a bőrök osztályozásá­val és megkezdődött a verseny. A munka nagy iramban folyt, a szabászok iparkod­tak minden percet kihasználni, minden mozdulatuk egy-egy vágást jelentett. Számot kapott min­den versenyző, hogy a minőségi ellenőr ne tudja, ki szabta a kezébe kerülő felső­részeket. A szabász se tudta, hogy me­lyik minőségi ellen­őrhöz kerülnek az általa kiszabott mun­kadarabok. A kézi szabászok 50, a gépi szabászok 100 párat kellett kiszabjanak. A cím odaítélésére bizottság alakult a gyárvezetőség, a párt­szervezet és szak­­szervezet, valamint a szabász-kollektíva képviselőiből. Ami­kor a minőségi ellen­őr átnézte egy-egy szabász munkáját, a bizottság ellenőrizte a kiselejtezett dara­bokat és feljegyezte, mikor fejezte be fel­adatát a szabász, mennyi a selejt és mennyi a megtaka­rított bőr. Miután mindenki elkészült a munkájával, a bizott­ság összegezte az a­­datokat. Ezután ün­nepélyes keretek kö­zött sor került a dip­loma és pénzjutalom kiosztására. A gépi szabászok közül SIMSIK WILI­AM lett az első, aki 100 párat 3 óra 50 perc alatt szabott ki selejtmentesen és 8 négyzetdeciméter bőrt takarított meg. A második helyein ZA­­BOVA PÁL végzett, aki 3 óra 55 perc a­­latt készült el a mun­kával, 5,6 négyzet­deciméter bőrt taka­rított meg, de 1 száz selejtesre sikerült, a harmadik helyre JÁR MIHAI­L került, aki 4 óra alatt végezte el a feladatot, 7 négy­zetdeciméter bőrt ta­karított meg és 1 száz került a selejtbe. A kézi szabászok közül STOIAN GHE­­ORGHE lett az első, 3 óra 15 perc alatt végezte el munkáját selejtmentesen és 61 négyzetdeciméter bőrt takarított meg. A más­odik D­AR­V­ASI IBOLYA, aki szintén 3 óra 15 perc alatt fejezte be a feladat teljesítését selejt­mentesen és 58 négy­zetdeciméter bőrt ta­karított meg. A har­madik helyet STO­­IANOV MARIA fog­lalta el, aki négy órát dolgozott selejt­mentesen és 35 négy­zetdeciméter bőrt ta­karított meg. HUSZTIK PÉTER, a Banatul cipőgyár dolgozója - Szatíra és humor az opera­színpadon (2. oldal) - Huszonegy év „keréken“ - Sport (3. oldal) - Külföldi események (4. oldal) A szocialista versenyben kitűnt vállalatok A lipsi textilesek Lelkes hangulat uralkodott vasárnap a Lugosi Textilipar klubtermében megtartott ünnepi gyűlésen. Nagyszámú dolgozó jelenlétében nyújtotta át Tre­­bea Ioan elvtárs, a helyi szakta­nács titkára a vállalat vezetői­nek a városi viszonylatban ki­tűnt vállalatot megillető okleve­let. E kitüntetést a vállalat dolgo­A tomeşti-i üveggyár dolgozói az elmúlt évet is kiváló mun­kasikerekkel zárták. Globális ter­vüket 104,7 százalékra, áruterme­lési tervüket pedig 103 százalék­ra teljesítették s a tervezettnél 2,43 százalékkal alacsonyabb ön­költséggel termeltek. Vasárnap, február 19-én került sor arra az ünnepi gyűlésre, me­lyen Benescu Procopie, a Facsád rajoni szaktanács titkára átnyúj­totta a vállalat képviselőinek a­zót szorgos munkájukkal érde­melték ki. A vállalat dolgozóinak nevé­ben felszólalt Pugna Ioan mérnök, igazgató és Iordache Lívia, az üzemi pártbizottság titkára, valamint számos dolgo­zó. Lelkes vállalásokat tettek, megfogadták, hogy az idei terv­feladatok sikeres valóra vál­tásával viszonozzák e magas ki­tüntetést. (Levelezőnktől), rajoni viszonylatban kitűnt vál­lalatot megillető oklevelet. A gyűlés végén Mateoc Vasile mérnök, a vállalat igazgatója, Bo­­baru Simion a szakszervezeti bi­zottság elnöke, Marcov Cristea, Popovici Ioan üvegcsiszolók és más dolgozók a vállalat munka­­közösségének ama szilárd elhatá­rozását tolmácsolták, hogy tovább­ra is kitartóan küzdenek a selejt csökkentéséért, a munkatermelé­kenység további növeléséért. (Levelezőnktől). Kiváló eredményekért Csattognak, zúgnak a szövő­gépek. A temesvári Bumbacul gyár első részlegén György Sándor segédmestert keresem. Nézem, merre tűnik fel erőtel­jes alakja a szövőgépek között. Dehát a gépek mind jól mű­ködnek most, nincs is mellet­tük a segédmester, hanem itt áll az egyik munkaasztalnál és matat valamin. Mindig talál elfoglaltságot, hiszen annyi minden kell ahhoz, hogy hi­bátlanul működjenek a gépek, különösen ha olyan régiek, mint ezek, amelyekkel a hírne­ves, divatos pamutkelméket szövik. Aztán az irodában beszélge­tünk. Négy vetélő hever előt­tünk az asztalon. A szemléltető eszköz szerepét töltik be. Két vadonatúj és két használt ve­télő. Köznapi szóhasználattal „hajó“-nak is nevezik ezt a textilipari eszközt, amivel a vetülékfonalat fűzik keresztül a sűrűn egymás mellé kifeszí­­tett, úgynevezett láncfonalon. Vajon hányszor magyarázta már el György elvtárs az alap­műveletet a majdani szövő­útra egy síkba hozzuk, a ve­tülékfonal a láncfonalakkal összefűződik. Újabb, de ellen­kező nyílásképzés után újabb vetülékfonalat füzünk be és egy nagy fésűvel, a bordával, a régi vetülékfonalhoz szorít­juk, így keletkezik a szövet, a kelme. A vetülékfonal a gép­ben, a vetélőben levő csévéről tekeredik le ..A rengeteg fonalszál között sebesen sikló petélőn levő legkisebb egyenem­­eknek: .. ."„A láncfonalakat e­ fenség, iragy­­szálka elszakítha e­gyenként apró kis karikákon, a nyüstszemeken fűzik át, a­­melyek fel-lefelé mozgathatók. Ha a páratlan számú fonala­kat felemeljük, a párosokat süllyesztjük, akkor a láncfona­­lakat széjjelválasztottuk és nyílást alkottunk, amelyen ke­resztül a vetülékfonalat átve­zethetjük. Ha a láncfonalat­ja a szálakat és a gép könnyen kihajíthatja a vetélőt, mely így igen veszedelmes is lehet, hi­szen nagy erővel ütődhet neki bárminek, ami útjába kerül. Erről beszélgetünk György elvtárssal, aki elmondja, hogy mindig igyekezett hibátlan, jól előkészített vetélőket biztosíta­ni a szövőgépekhez. — A termelékenység és a minőség egyaránt nagymér­tékben függ a hibátlan vetélő­­től. Régebben, miután a raktár­ból kivett új vetélőt a szüksé­gesnek megfelelően adjusztál­­tam, bekentem olajjal. Általá­ban ez volt az eljárás már évtizedek óta. György elvtárs 13 éves kora óta dolgozik szövődében, im­már jóval több mint harminc éve. Ebből vagy húszat a Bum­bacul gyárban töltött el. Ala­pos ismerője a szakmának. De akit fűt a jobbra törekvés, an­nak a rutin nem fék. Ha az embert komolyan foglalkoztatja munkája s nemcsak megszo­kásból végzi, akkor bármerre jár, felfigyel arra, amit hasz­nosíthatna, ami munk­áját ered­ményesebbé teheti. Ez történt, György Sándor elvtárssal is. Egy nap a gyár asztalosmű­­helyében akadt dolga és látta, ahogyan permetezőpisztollyal lakkoznak valamit. — Vajon mi lenne, ha a vetélőket a kiigazí­tások után szintén lakkoznám,­­ vetődött fel benne az ötlet, így már simábban futnának a szálak között. Mindjárt csök­kenne a szálszakadás is!... Ki is kérte nyomban az asz­talosok véleményét, lehet-e lak­kozni permetezés nélkül is igen finom, egyenletes rétegben. El­mondták neki, hogy rongylab­dával azt is lehet. — Kértem tőlük egy kis lak­kot és készítettem egy rongy-GYURCSIK MIKLÓS (Folytatás a 3. oldalon). ■ ■Otíet született A kisiratosi zöldségtermesztők a második termelési ciklust készítik elő az egyhektáros üvegházban, a­­melyet a múlt évben adtak át a használatnak. Jelenleg a paradicsom gondozása van folyamatban Rózsák nyílnak majd Verőfényes, de csípős februári délelőttön indultam a végvári községi néptanácshoz. A kocsiú­­ton traktorok, szekerek halad­tak. Ha nem fagyott volna, úgy a sáros, teknőszerűen kivájt úton csúszkálnának.­­ „Lesz itt tenni­való bőven, ha sorra kerül az alaposan tönkretett út rendbe­hozása“ — gondoltam magamban. Az iskolánál téglahalmok hir­dették: bővül a tudás hajléka, a végváriak idén is hasznosítják a honpolgári összefogás erejét. Ez tűnt ki a képviselőjelöltekkel tartott tanácskozó gyűléseken is, ahol — mint Ujj Mária, a nép­tanács titkárnője elmondotta — számos javaslat hangzott el a község szépítéséért, felvirágoz­tatásáért ... — Hogyan értelmezzem a „fel­virágoztatás“ szót? — Szó szerint — válaszolta mosolyogva. — Igaz, községünk utcái eddig sem voltak csúnyák, hiszen a házak és az utcákat átszelő kocsiút között tavasztól őszig igen szép a pázsit, virágot azonban nemigen ültettünk. Ezt jogosan bírálták. Idén megszün­tetjük az egyhangúságot. A hon­polgárok is ezt akarják. Termé­szetesen nem ássuk fel a pázsi­tot, kár volna érte. Kisebb, szé­pen elhelyezett, elrendezett virág­ágyásokat készítünk, tujafákat ültetünk. Körülbelül 5000 négy­zetméter területet parkosítunk, s a virágágyásokat rózsákkal ültet­jük be. A 6-os számú választó­­kerületben, ahol Kiss Sándor képviselőjelöltünk találkozott a választópolgárokkal, Ubornyi Ist­ván bácsi, mezőgazdasági szövet­kezeti tag javaslata nagy vissz­hangot keltett: „Ültessünk min­den porta elé két sor fát“ — mondotta. Most a végrehajtó bi­zottságunkon a sor, be kell sze­reznünk az ültetőanyagot, hogy elősegítsük a felvirágoztatási akciót. Végváron a község rendezésé­vel, szépítésével kapcsolatosan egyéb javaslatok is elhangzottak. Járdákat hoznak rendbe, átjáró­­hidakat építenek stb. Ilyen ér­telemben nemcsak javaslatokat, de egyben munkavállalásokat is tettek a honpolgárok. A 7-es szá­mú választókerületben például, a Győri Antal képviselőjelölttel folytatott tanácskozáson . Dö­­möndi József, Szabó József és mások kijelentették: szabad ide­jükben részt vesznek az új, 4 osztályos iskola felépítésében. Minthogy az anyag egy részét hasznavehetetlen, régi épület le­bontásából nyerik, ebbe a mun­kába is számosan bekapcsolódnak. Őszig be akarják fejezni az új iskolaszárny felépítését. A köz­séget átszelő út rendbehozása is komoly, kitartó munkát igényel. De valóra váltják, hiszen a vég­váriak rajonszerte nevezetesek szorgalmukról, a közügyek iránti odaadásukról. Nádasdi Lidia, Szabó Rozália, Bálint István, Németh Zsigmond, Sztán György, Oláh János s a többi képviselő­­jelölt, akik a találkozó gyűlése­ken a közös akciókról tanács­koztak a honpolgárokkal, lelkes mozgósító munkájukkal, példa­mutató hozzájárulásukkal — mint erre fogadalmat tettek — odahat­nak, hogy Végvár mind szebb legyen. MINGESZ JÓZSEF Végvár utcáin FEBRUÁRI NAPSÜTÉSBEN.. NEM ELÉG ISMERNI, BE IS KELL TARTANI A MUNKAVÉDELMI SZABÁLYOKAT Nem véletlen, hogy hazánkban a sajtó oly megkülönböztetett módon foglalkozik a munkavé­delem kérdéseivel. Az Állam­tanács 5/1965-ös törvényerejű rendeletének első paragrafusá­ban leszögezi ugyanis, hogy Románia Szocialista Köztársa­ságban a munkavédelem fontos állami problémát képez. A mun­kavédelmi feltételek minél jobb biztosítása és ezek ellenőrzése érdekében megalakult a Munka­­védelmi Állami Bizottság, amely­nek irányító, szervező és ellen­őrző feladatai vannak ezen , a téren. A munkavédelem a ter­melőmunka szerves része, amely­nek hatásköre kiterjed a legjobb munkafeltételek biztosítására, a munkabalesetek és foglalkozási betegségek hathatós megelőzésé­re. Mint ismert tényt állapíthat­juk meg azt, hogy a törvényes rendelkezések szigorú betartása és alkalmazása azt eredményez­te, hogy hazánkban a munka­balesetek száma egyre csökken, következményeiként tekintve pe­dig csak nagyon ritka esetekben bizonyulnak súlyosaknak. Temesvár város viszonylatában szólva a munkavédelmi előírá­sok alkalmazásáról, megállapít­hatjuk, hogy azokban az üze­mekben, amelyekben erre kellő figyelmet fordítanak a vezetők —, akik lényegében személyesen is felelősek minden balesetért — nincsenek súlyos balesetek, s az enyhébb kimenetelűek is nagyon ritkák. Pozitív példaként említ­hetnénk meg a Temesvári Me­chanikai Üzemeket, az Electro- Banat és Azur gyárakat, a Ba­natul és Modern cipőgyárat, a Solventul vegyigyárat, amelyek­ben az utóbbi időben, épp a legmegfelelőbb intézkedések fo­ganatosítása folytán, nem vol­tak munkabalesetek. Ezzel szem­ben viszont elmarasztalhatjuk a Tehnometal vállalatot, ahol a­­ránylag rövid idő alatt három munkás vált részlegesen munka­­képtelenné, munkabaleset­ követ­keztében. Mi történt ebben az üzemben? há-Milyen okok idézték elő a rom balesetet? A szerencsétlenül járt három lakatos ugyanazon a részlegen dolgozott, mindhármat ugyanaz a típusú gép sebesí­tette meg. Ebből a tényből kiindulva, ter­mészetesen újabb kérdések me­rülhetnek fel. A véletlenek ös­szejátszása vajon csupán, hogy ugyanazon a részlegen, ugyan­azon típusú gépek mellett követ­kezett be a három baleset, vagy olyan objektív és szubjektív o­­kok következtében, amelyek lé­nyegében a munkavédelmi­ elő­írások figyelmen kívül hagyásá­ból fakadtak? No, de lássuk, mi­ről is van szó valójában? Popescu Ioannak és Po­­pescu Vasilénak a­ jobb hü­velykujj egy ízülete, Rimóczi Józsefnek pedig négy ujja maradt a présgép alatt. Az első kettő időlegesen, az utóbbi pe­dig véglegesen­­ munkaképtelen­né vált. Mindhárom­­esetben megállapítást nyert az a tény, hogy a balesetek a­ munkavédel­mi rendelkezések be nem tar­tásának szerves következményei voltak. A felelősséget ebben az esetben nehéz megállapítani. Tu­dott dolog, hogy a présgép alá kézzel benyúlni nem­­ szabad. Tudja ezt a kezdő szakiskolai ta­nuló, h­a , szakképzetlen kisegítő munkás, hogyne tudná a laka­tos. Az a kérdés pedig, hogy mi­ért nyúl mégis kézzel­ a prés­ alá, két látszólag, ellentét probléma elé á­lit. A mi egy része — nagyon kis — azt tartja, hogy az betartja a munka véd lyukat, tehát, ha ac nem kézzel, hanem résre álló csipess alatt maradt az visszatartja vesebbet fog bőr kifolyó, keresni.

Next