Szabad Szó, 1967. január-március (24. évfolyam, 6804-6879. szám)
1967-02-23 / 6848. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ARÉP BÁNÁT TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA IS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXIV. évfolyam, 6848. szám 4 oldalára 25 iáni Csütörtök, 1967 február 23 A dombvidéki MTSZ-ekben MIÉRT NINCSENEK ÖSSZHANGBAN A GAZDASÁGI EREDMÉNYEK A LEHETŐSÉGEKKEL? — Ankét Facsád rajonban — A dombvidéki földművesek évszázadok óta eredményesen foglalkoznak mezőgazdasággal. A vidék sajátossága határozta meg a termelést, hagyományokat szült, amelyek a síkvidéknél mostohább körülmények között is biztosították a föld művelőinek megélhetését. A mezőgazdaság szövetkezetesítése lehetővé tette a hagyományok és helyi adottságok teljesebb értékesítését. Számos dombvidéki termelőszövetkezet gazdaságilag, szervezetileg megerősödött, elősegítette a tagság életszínvonalának növelését. Egyes mezőgazdasági egységekben azonban az elért eredmények nincsenek összhangban a lehetőségekkel. Nem a természeti adottságok akadályozták ezen termelőszövetkezetek fejlődését, hanem a szervezésben észlelt hiányosságok. Facsád rajonban öt gyengén fejlett termelőszövetkezet van: a răchitai, sărăzarii, băteştii, coşavai és fîrdeni. Az alábbiakban ezek gazdasági tevékenységét elemezzük, rámutatva ugyanakkor azokra a tartalékokra, amelyek teljesebb kihasználásával eredményesebbé válhat a termelés. A termelés iránya igazodjék az adottságokhoz Az utóbbi években az említett egységekben is tapasztalható fejlődés. Ez azonban nincsen összhangban az adottságokkal, a bővülő műszaki-anyagi alappal. Ezekben az egységekben például 1964-ben még 20 féle növényt termesztettek, amelyek számát 1966-ban már 10-re csökkentették. A vetésszerkezet azonban még a múlt évben sem volt megfelelő, számos olyan növény termesztését vették tervbe, amelyek alacsony hozamot biztosítottak, nem hasznosították megfelelően az itteni talajadottságokat. Az öt termelőszövetkezet a szántóterületnek mindössze 9 százalékán termesztett olajlent, s a gyümölcstermesztési üzemágat sem karolták fel megfelelőképpen: a 4934 hektár összmezőgazdasági területből csupán 114 hektáron — a terület két százalékán — ültettek gyümölcsfát, bár a megelőző évtizedekben a gyümölcstermesztés a vidék földműveseinek fő pénzforrását képezte. Az állattenyésztést is a túlzásba vitt sokoldalúság jellemezte, ugyanakkor a létszám nem volt összhangban a legelők és kaszálók területe biztosította lehetőségekkel. Habár a mezőgazdasági terület 42 százaléka legelő és kaszáló, az öt termelőszövetkezetben a szarvasmarha-létszám a múlt évben még a 700-at sem érte el. A juhállomány sem fejlődött megfelelőképpen. A beruházással való gazdálkodás terén is voltak hibák. Gyümölcstermesztésre például az állami kölcsön 2 százalékát, drága építkezésekre pedig 27 százalékát fordították. Ez nagyon megterhelte a termelőszövetkezeteket, nagy volt az évi törlesztés, amit a munkaegység-érték sínylett meg. A rajoni pártbizottság irányításával, a mezőgazdasági szervek az említett egységekben behatóan tanulmányozták a fejlődés lehetőségeit s a közgyűléseken elhangzott javaslatok szem előtt tartásával olyan intézkedéseket foganatosítottak, amelyek valóra váltása a jövőben kétségtelenül éreztetni fogja hatását. A firdeai termelőszövetkezetben például a termelés szerkezetének megváltoztatása 1967-ben, a múlt évhez viszonyítva másfél millió lejes többletjövedelemben tükröződik. Például 130 hektáron olaj-, lent termesztenek, rátérnek a szarvasmarha-hizlalás fokozására s a melléküzemág egymagában több jövedelmet hoz, mint a múlt évben elért összbevétel. A băteşti-i termelőszövetkezet termelési tervében is hasonló termelésszerkezeti változtatásokat tapasztalhatunk. A len és az uborka értékesítéséből származó bevétel az összjövedelem 25 százalékát teszi ki. A sertéshizlalást pedig — tekintettel arra, hogy kevés kukoricát termesztenek — szarvasmarha-hizlalással helyettesítették. A többi MTSZ-ben is helyesen orientálódtak a termelés fő irányának megállapításában. Azonban rá kell mutassunk arra, hogy a gyümölcstermesztési üzemágat ebben az évben sem karolják eléggé fel. A földkihasználás tartalékai Annak ellenére, hogy az utóbbi két évben javult e termelőszövetkezetek műszaki ellátottsága, a terméshozamok nem tükrözik ezt. Például a rachitai termelőszövetkezetben 1966-ban csupán 861 kilós búzahozamot értek el hektáronként, s az említett (Folytatás a 2. oldalon). A LEGJOBB SZABÁSZ CÍMÉRT... A temesvári Banatul cipőgyárban február 19-én versenyt rendeztek A legjobb és leggyorsabb szabász cím elnyeréséért. Összesen 38 elvtárs vett részt a vetélkedőn. Reggel hét órára mindenki elkészült a bőrök osztályozásával és megkezdődött a verseny. A munka nagy iramban folyt, a szabászok iparkodtak minden percet kihasználni, minden mozdulatuk egy-egy vágást jelentett. Számot kapott minden versenyző, hogy a minőségi ellenőr ne tudja, ki szabta a kezébe kerülő felsőrészeket. A szabász se tudta, hogy melyik minőségi ellenőrhöz kerülnek az általa kiszabott munkadarabok. A kézi szabászok 50, a gépi szabászok 100 párat kellett kiszabjanak. A cím odaítélésére bizottság alakult a gyárvezetőség, a pártszervezet és szakszervezet, valamint a szabász-kollektíva képviselőiből. Amikor a minőségi ellenőr átnézte egy-egy szabász munkáját, a bizottság ellenőrizte a kiselejtezett darabokat és feljegyezte, mikor fejezte be feladatát a szabász, mennyi a selejt és mennyi a megtakarított bőr. Miután mindenki elkészült a munkájával, a bizottság összegezte az adatokat. Ezután ünnepélyes keretek között sor került a diploma és pénzjutalom kiosztására. A gépi szabászok közül SIMSIK WILIAM lett az első, aki 100 párat 3 óra 50 perc alatt szabott ki selejtmentesen és 8 négyzetdeciméter bőrt takarított meg. A második helyein ZABOVA PÁL végzett, aki 3 óra 55 perc alatt készült el a munkával, 5,6 négyzetdeciméter bőrt takarított meg, de 1 száz selejtesre sikerült, a harmadik helyre JÁR MIHAIL került, aki 4 óra alatt végezte el a feladatot, 7 négyzetdeciméter bőrt takarított meg és 1 száz került a selejtbe. A kézi szabászok közül STOIAN GHEORGHE lett az első, 3 óra 15 perc alatt végezte el munkáját selejtmentesen és 61 négyzetdeciméter bőrt takarított meg. A második DARVASI IBOLYA, aki szintén 3 óra 15 perc alatt fejezte be a feladat teljesítését selejtmentesen és 58 négyzetdeciméter bőrt takarított meg. A harmadik helyet STOIANOV MARIA foglalta el, aki négy órát dolgozott selejtmentesen és 35 négyzetdeciméter bőrt takarított meg. HUSZTIK PÉTER, a Banatul cipőgyár dolgozója - Szatíra és humor az operaszínpadon (2. oldal) - Huszonegy év „keréken“ - Sport (3. oldal) - Külföldi események (4. oldal) A szocialista versenyben kitűnt vállalatok A lipsi textilesek Lelkes hangulat uralkodott vasárnap a Lugosi Textilipar klubtermében megtartott ünnepi gyűlésen. Nagyszámú dolgozó jelenlétében nyújtotta át Trebea Ioan elvtárs, a helyi szaktanács titkára a vállalat vezetőinek a városi viszonylatban kitűnt vállalatot megillető oklevelet. E kitüntetést a vállalat dolgoA tomeşti-i üveggyár dolgozói az elmúlt évet is kiváló munkasikerekkel zárták. Globális tervüket 104,7 százalékra, árutermelési tervüket pedig 103 százalékra teljesítették s a tervezettnél 2,43 százalékkal alacsonyabb önköltséggel termeltek. Vasárnap, február 19-én került sor arra az ünnepi gyűlésre, melyen Benescu Procopie, a Facsád rajoni szaktanács titkára átnyújtotta a vállalat képviselőinek azót szorgos munkájukkal érdemelték ki. A vállalat dolgozóinak nevében felszólalt Pugna Ioan mérnök, igazgató és Iordache Lívia, az üzemi pártbizottság titkára, valamint számos dolgozó. Lelkes vállalásokat tettek, megfogadták, hogy az idei tervfeladatok sikeres valóra váltásával viszonozzák e magas kitüntetést. (Levelezőnktől), rajoni viszonylatban kitűnt vállalatot megillető oklevelet. A gyűlés végén Mateoc Vasile mérnök, a vállalat igazgatója, Bobaru Simion a szakszervezeti bizottság elnöke, Marcov Cristea, Popovici Ioan üvegcsiszolók és más dolgozók a vállalat munkaközösségének ama szilárd elhatározását tolmácsolták, hogy továbbra is kitartóan küzdenek a selejt csökkentéséért, a munkatermelékenység további növeléséért. (Levelezőnktől). Kiváló eredményekért Csattognak, zúgnak a szövőgépek. A temesvári Bumbacul gyár első részlegén György Sándor segédmestert keresem. Nézem, merre tűnik fel erőteljes alakja a szövőgépek között. Dehát a gépek mind jól működnek most, nincs is mellettük a segédmester, hanem itt áll az egyik munkaasztalnál és matat valamin. Mindig talál elfoglaltságot, hiszen annyi minden kell ahhoz, hogy hibátlanul működjenek a gépek, különösen ha olyan régiek, mint ezek, amelyekkel a hírneves, divatos pamutkelméket szövik. Aztán az irodában beszélgetünk. Négy vetélő hever előttünk az asztalon. A szemléltető eszköz szerepét töltik be. Két vadonatúj és két használt vetélő. Köznapi szóhasználattal „hajó“-nak is nevezik ezt a textilipari eszközt, amivel a vetülékfonalat fűzik keresztül a sűrűn egymás mellé kifeszített, úgynevezett láncfonalon. Vajon hányszor magyarázta már el György elvtárs az alapműveletet a majdani szövőútra egy síkba hozzuk, a vetülékfonal a láncfonalakkal összefűződik. Újabb, de ellenkező nyílásképzés után újabb vetülékfonalat füzünk be és egy nagy fésűvel, a bordával, a régi vetülékfonalhoz szorítjuk, így keletkezik a szövet, a kelme. A vetülékfonal a gépben, a vetélőben levő csévéről tekeredik le ..A rengeteg fonalszál között sebesen sikló petélőn levő legkisebb egyenemeknek: .. ."„A láncfonalakat e fenség, iragyszálka elszakítha egyenként apró kis karikákon, a nyüstszemeken fűzik át, amelyek fel-lefelé mozgathatók. Ha a páratlan számú fonalakat felemeljük, a párosokat süllyesztjük, akkor a láncfonalakat széjjelválasztottuk és nyílást alkottunk, amelyen keresztül a vetülékfonalat átvezethetjük. Ha a láncfonalatja a szálakat és a gép könnyen kihajíthatja a vetélőt, mely így igen veszedelmes is lehet, hiszen nagy erővel ütődhet neki bárminek, ami útjába kerül. Erről beszélgetünk György elvtárssal, aki elmondja, hogy mindig igyekezett hibátlan, jól előkészített vetélőket biztosítani a szövőgépekhez. — A termelékenység és a minőség egyaránt nagymértékben függ a hibátlan vetélőtől. Régebben, miután a raktárból kivett új vetélőt a szükségesnek megfelelően adjusztáltam, bekentem olajjal. Általában ez volt az eljárás már évtizedek óta. György elvtárs 13 éves kora óta dolgozik szövődében, immár jóval több mint harminc éve. Ebből vagy húszat a Bumbacul gyárban töltött el. Alapos ismerője a szakmának. De akit fűt a jobbra törekvés, annak a rutin nem fék. Ha az embert komolyan foglalkoztatja munkája s nemcsak megszokásból végzi, akkor bármerre jár, felfigyel arra, amit hasznosíthatna, ami munkáját eredményesebbé teheti. Ez történt, György Sándor elvtárssal is. Egy nap a gyár asztalosműhelyében akadt dolga és látta, ahogyan permetezőpisztollyal lakkoznak valamit. — Vajon mi lenne, ha a vetélőket a kiigazítások után szintén lakkoznám, vetődött fel benne az ötlet, így már simábban futnának a szálak között. Mindjárt csökkenne a szálszakadás is!... Ki is kérte nyomban az asztalosok véleményét, lehet-e lakkozni permetezés nélkül is igen finom, egyenletes rétegben. Elmondták neki, hogy rongylabdával azt is lehet. — Kértem tőlük egy kis lakkot és készítettem egy rongy-GYURCSIK MIKLÓS (Folytatás a 3. oldalon). ■ ■Otíet született A kisiratosi zöldségtermesztők a második termelési ciklust készítik elő az egyhektáros üvegházban, amelyet a múlt évben adtak át a használatnak. Jelenleg a paradicsom gondozása van folyamatban Rózsák nyílnak majd Verőfényes, de csípős februári délelőttön indultam a végvári községi néptanácshoz. A kocsiúton traktorok, szekerek haladtak. Ha nem fagyott volna, úgy a sáros, teknőszerűen kivájt úton csúszkálnának. „Lesz itt tennivaló bőven, ha sorra kerül az alaposan tönkretett út rendbehozása“ — gondoltam magamban. Az iskolánál téglahalmok hirdették: bővül a tudás hajléka, a végváriak idén is hasznosítják a honpolgári összefogás erejét. Ez tűnt ki a képviselőjelöltekkel tartott tanácskozó gyűléseken is, ahol — mint Ujj Mária, a néptanács titkárnője elmondotta — számos javaslat hangzott el a község szépítéséért, felvirágoztatásáért ... — Hogyan értelmezzem a „felvirágoztatás“ szót? — Szó szerint — válaszolta mosolyogva. — Igaz, községünk utcái eddig sem voltak csúnyák, hiszen a házak és az utcákat átszelő kocsiút között tavasztól őszig igen szép a pázsit, virágot azonban nemigen ültettünk. Ezt jogosan bírálták. Idén megszüntetjük az egyhangúságot. A honpolgárok is ezt akarják. Természetesen nem ássuk fel a pázsitot, kár volna érte. Kisebb, szépen elhelyezett, elrendezett virágágyásokat készítünk, tujafákat ültetünk. Körülbelül 5000 négyzetméter területet parkosítunk, s a virágágyásokat rózsákkal ültetjük be. A 6-os számú választókerületben, ahol Kiss Sándor képviselőjelöltünk találkozott a választópolgárokkal, Ubornyi István bácsi, mezőgazdasági szövetkezeti tag javaslata nagy visszhangot keltett: „Ültessünk minden porta elé két sor fát“ — mondotta. Most a végrehajtó bizottságunkon a sor, be kell szereznünk az ültetőanyagot, hogy elősegítsük a felvirágoztatási akciót. Végváron a község rendezésével, szépítésével kapcsolatosan egyéb javaslatok is elhangzottak. Járdákat hoznak rendbe, átjáróhidakat építenek stb. Ilyen értelemben nemcsak javaslatokat, de egyben munkavállalásokat is tettek a honpolgárok. A 7-es számú választókerületben például, a Győri Antal képviselőjelölttel folytatott tanácskozáson . Dömöndi József, Szabó József és mások kijelentették: szabad idejükben részt vesznek az új, 4 osztályos iskola felépítésében. Minthogy az anyag egy részét hasznavehetetlen, régi épület lebontásából nyerik, ebbe a munkába is számosan bekapcsolódnak. Őszig be akarják fejezni az új iskolaszárny felépítését. A községet átszelő út rendbehozása is komoly, kitartó munkát igényel. De valóra váltják, hiszen a végváriak rajonszerte nevezetesek szorgalmukról, a közügyek iránti odaadásukról. Nádasdi Lidia, Szabó Rozália, Bálint István, Németh Zsigmond, Sztán György, Oláh János s a többi képviselőjelölt, akik a találkozó gyűléseken a közös akciókról tanácskoztak a honpolgárokkal, lelkes mozgósító munkájukkal, példamutató hozzájárulásukkal — mint erre fogadalmat tettek — odahatnak, hogy Végvár mind szebb legyen. MINGESZ JÓZSEF Végvár utcáin FEBRUÁRI NAPSÜTÉSBEN.. NEM ELÉG ISMERNI, BE IS KELL TARTANI A MUNKAVÉDELMI SZABÁLYOKAT Nem véletlen, hogy hazánkban a sajtó oly megkülönböztetett módon foglalkozik a munkavédelem kérdéseivel. Az Államtanács 5/1965-ös törvényerejű rendeletének első paragrafusában leszögezi ugyanis, hogy Románia Szocialista Köztársaságban a munkavédelem fontos állami problémát képez. A munkavédelmi feltételek minél jobb biztosítása és ezek ellenőrzése érdekében megalakult a Munkavédelmi Állami Bizottság, amelynek irányító, szervező és ellenőrző feladatai vannak ezen , a téren. A munkavédelem a termelőmunka szerves része, amelynek hatásköre kiterjed a legjobb munkafeltételek biztosítására, a munkabalesetek és foglalkozási betegségek hathatós megelőzésére. Mint ismert tényt állapíthatjuk meg azt, hogy a törvényes rendelkezések szigorú betartása és alkalmazása azt eredményezte, hogy hazánkban a munkabalesetek száma egyre csökken, következményeiként tekintve pedig csak nagyon ritka esetekben bizonyulnak súlyosaknak. Temesvár város viszonylatában szólva a munkavédelmi előírások alkalmazásáról, megállapíthatjuk, hogy azokban az üzemekben, amelyekben erre kellő figyelmet fordítanak a vezetők —, akik lényegében személyesen is felelősek minden balesetért — nincsenek súlyos balesetek, s az enyhébb kimenetelűek is nagyon ritkák. Pozitív példaként említhetnénk meg a Temesvári Mechanikai Üzemeket, az Electro- Banat és Azur gyárakat, a Banatul és Modern cipőgyárat, a Solventul vegyigyárat, amelyekben az utóbbi időben, épp a legmegfelelőbb intézkedések foganatosítása folytán, nem voltak munkabalesetek. Ezzel szemben viszont elmarasztalhatjuk a Tehnometal vállalatot, ahol aránylag rövid idő alatt három munkás vált részlegesen munkaképtelenné, munkabaleset következtében. Mi történt ebben az üzemben? há-Milyen okok idézték elő a rom balesetet? A szerencsétlenül járt három lakatos ugyanazon a részlegen dolgozott, mindhármat ugyanaz a típusú gép sebesítette meg. Ebből a tényből kiindulva, természetesen újabb kérdések merülhetnek fel. A véletlenek összejátszása vajon csupán, hogy ugyanazon a részlegen, ugyanazon típusú gépek mellett következett be a három baleset, vagy olyan objektív és szubjektív okok következtében, amelyek lényegében a munkavédelmi előírások figyelmen kívül hagyásából fakadtak? No, de lássuk, miről is van szó valójában? Popescu Ioannak és Popescu Vasilénak a jobb hüvelykujj egy ízülete, Rimóczi Józsefnek pedig négy ujja maradt a présgép alatt. Az első kettő időlegesen, az utóbbi pedig véglegesen munkaképtelenné vált. Mindháromesetben megállapítást nyert az a tény, hogy a balesetek a munkavédelmi rendelkezések be nem tartásának szerves következményei voltak. A felelősséget ebben az esetben nehéz megállapítani. Tudott dolog, hogy a présgép alá kézzel benyúlni nem szabad. Tudja ezt a kezdő szakiskolai tanuló, ha , szakképzetlen kisegítő munkás, hogyne tudná a lakatos. Az a kérdés pedig, hogy miért nyúl mégis kézzel a prés alá, két látszólag, ellentét probléma elé álit. A mi egy része — nagyon kis — azt tartja, hogy az betartja a munka véd lyukat, tehát, ha ac nem kézzel, hanem résre álló csipess alatt maradt az visszatartja vesebbet fog bőr kifolyó, keresni.