Szabad Szó, 1969. október-december (26. évfolyam, 7656-7734. szám)

1969-10-10 / 7664. szám

AZ RKP TEMES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTAMÁCS NAPILAPJA A kedvező időjárás minden percét! A búza vetésének második időszakában járunk. Az időjárás rendkívül kedvező ahhoz, hogy megyénk falvainak dolgozói szor­galmasan végezhessék a korántsem könnyű őszi mezőgazdasági munkálatokat. Meddig jutottunk el eddig, mit mutat a megyei mezőgazdasági igazgatóság szerda esti jelentése? A kukoricatörés az elmúlt három-négy nap alatt lényegesen meggyorsult (57 százalék) és ezekben a napokban annyi búzát vetettek be megyénkben, mint az előző időszakban együttvéve. Az állami mezőgazdasági vállalatok a kukoricának 64, az MTSZ- ek pedig 53 százalékát takarították be. A vetésben is az AMV-k értek el jobb eredményt (65 százalék). A termelőszövetkezetek­ben, noha az utóbbi napokban fokozódott a vetés üteme, az 54 százalékos teljesítmény még mindig nincs összhangban a lehető­ségekkel és a követelményekkel. Különösen a Rékás, Billéd, Boldur és a Gyertyámos községhez tartozó termelőszövetkezetek­ben tapasztalható lényeges lemaradás. Az ok? A traktorosok és a földművesek nem használják ki teljes egészében a munkana­pot, későn kezdenek és korán távoznak a szántóföldekről. Szer­dán reggel 8 és 9 óra között például a temessági, temesligeti, zsebelyi, vojtényi és a birdai határban még egyetlen egy trakto­rost, tsz-tagot sem lehetett látni. A gyakorlat, a kampányban észlelt nem kis lemaradás pa­­rancsolóan megköveteli, hogy a földművesek, gépkezelők, elnökök, igazgatók, nemkülönben a megyei mezőgazdasági szervek szak­emberei és instruktorai — a mezőgazdasági munkák teljében — éjjel-nappal dolgozzanak. Meg kell érteni: csak így biztosítható a munkálatok legjobb feltételek közötti elvégzése, amitől a termés sorsa függ. Nemzetgazdasági érdek, minden egyes termelőegység érdeke, hogy a falvak dolgozói a kampány e döntő időszakában csakis kifogástalan minőségű munkát végezzenek. Az agrármérnökök, fáradtságot nem ismerve, tartózkodjanak rendszeresen a mag­vetők között, őrködjenek azon, hogy a búza minden egyes gazdaságban, minden egyes parcellán kifogástalan minőségű magágyba jusson. A megyei mezőgazdasági szerveknek és egysé­geknek, a községi pártbizottságoknak, az összes mezőgazdasági dolgozóknak most minden figyelmüket az őszi munkálatok minél jobb megszervezésére és lebonyolítására kell összpontosítaniuk. FALVAK DOLGOZÓI ! MÉRNÖKÖK, TECHNIKUSOK ! HASZNÁLJÁTOK KI A MUNKÁRA KEDVEZŐ IDŐT ÉS A GÉPEK TELJESÍTŐKÉPESSÉGÉT S A TERVEK ÉLETREHIVÁ­­SÁÉRT DOLGOZZATOK SZORGALMASAN ÉS EREDMÉ­NYESEN ! I * '? , » LUGOSI KÉPESLAP Pillanatképek az őszi kampányból Traktorosoké az ötvösdi határ A REGGELI HARMATOT szin­te felszippantotta a szétfolyó fényözön. Hol van már a hajnali, csalhatatlan őszt idéző hideghul­lám? Inkább szokatlanul meleg nyárutóra emlékeztet a délelőtt. Az életnek, a munkának sem­mi jele a brigádszékhelyen. Hiányzik a megszokott traktor­­zúgás, az üllő messzehangzó csen­gése, az ember. Vagy talán még­sem? A fújtató fölé helyezett szénből keskeny füstcsík emelke­dik, nyújtózkodik kényelmesen a kémény felé. Az üllő hatalmas fatuskója előtt súlyos kalapács — mintha csak néhány pillanat­ra tették volna le, pihenni. A padlás falépcsőjéről napbar­nított férfi lép le. A váratlan látogatás nem lepi meg, kezet nyújt: — Halász vagyok. Máris régi ismerősökként be­szélgetünk. — Szabadságon voltam, ma jöttem be először, hát nézem, hogy üssem agyon hasznosan az időt. Nem kaptam meg az elég régen ígért traktort s most vá­rom, hogy eljöjjön az este, éj­szakai váltásban segítsem a fiukat, a határba vezető dű­lőn motoros veri magasra az ut porát. A legelőre tér s egy­kettőre a brigádszállás előtt fé­kezi a fürge Carpaţi-ot. Bénák I­­ós, a gépesítési részleg veze­tője. Olajos keze elárulja, hogy a traktoroktól jön. — Hét traktor mindig ad vala­mi munkát. Hál ez lazul meg, hol azt kell beállítani, s persze mindent gyorsan, hogy ne álljon a gép, a tárcsa, az eke. A fiúk is keresni akarnak, a termelőszövet­kezet, a mérnök is sürgeti a munkát, hogy hát most van az ideje, most kell ráverni... — S a fiúk rávernek! Csak a föld ne volna olyan kemény, olyan hantos. Úgy rázza a trak­tort, mintha játékszer lenne s persze a traktorost is. Nagyon nehéz a talajelőkészítés. Három­szor, négyszer sőt néhol ötször kell tárcsázzunk. Három­­ trakto­runk csak ezzel foglalkozik. Antal János, Hajas István és Unga Constantin hajnaltól késő estig aprítja, zúzza a hantokat. Másfél normát is összehoznak naponta, de nem irigyelheti őket senki a keresetért. Rászolgálnak. ...AZ ÖTVÖLDI HATÁR egy­re inkább a traktorosok birtoka lesz. Tavassal ők indulnak el először az alig felszikkadt dűlő­­utakon, hogy a koraiaknak mag­ágyat készítsenek, majd vessék a bükkönyt, kukoricát. Aztán jön a növényápolás s vele együtt a kultivátorok, legújabban pedig a vegyszer, a herbicid. Oda aztán már nem kell kapa, nem kell egyelés, töltögetés... A gépke­zelők aratnak, csépelnek, szal­mát préselnek s újból szántanak — a következő évre. Most pedig itt a vetés ideje. S újból csatarendbe sorakoznak a traktorosok, egytől-egyig. — Néhány nappal ezelőtt ve­zető tanácsi gyűlésre hívtak meg bennünket a termelőszövetkezet­be s ott az elnök, a mérnök kü­lön megkért, hogy segítsük az őszi munkák gyors elvégzését. Még jutalmat is kilátásba helyez­tek. A fiúk megígérték, hogy mindent megtesznek, csak az idő ne szóljon közbe. Benák Lajos, úgy látszik csak megszokásból, feltekint a felhőtlen égbolt kék­jére s megnyugodva folytatja: — Több mint száz hektárt bevetet­tünk már, de legalább másfél, két hétre ad munkát a vetés. ... A NAPRAFORGÓ-FÖLD különösen kemény ezen az őszön. Szili István és Pörge János eké­r jén ezüstfehéren csillog a kor­mánylap, kifényezte a hant, a föld, amely magágyat kell hogy adjon a búzának. Az eket köve­tő csillagkorona szeszélyes tán­cot jár a frissen feltört barázda fölött, sok munkát hagy a tár­csásoknak. Pósa János vetőgépe előtt a­­zonban még Biczók Imre műtrá­­gyaszórója is elvégzi a maga munkáját. A mérnök ragaszko­dik a háromszáz kiló műtrágyá­hoz hektáronként s azt mondja, hogy majd megmutatja ő, mire képes az ötvösdi föld. A trakto­­­­rosok persze szívesen segítik, s munkájukra mindenkor számít­hat a szövetkezet. — Az elnök, a mérnök is na­gyon igényes, szereti és megkö­veteli a jó munkát. Úgy gondo­lom azonban, hogy nincsen okuk panaszra, a fiuk megbecsülése és ösztönzése nem marad ha­tástalan. A RÉSZLEGVEZETŐ még szí­vesen beszélne a traktorosokról, de elszólítja a kötelesség. Terv­megbeszélés van a szövetkezet­ben, nem akar lemaradni a hol­napi teendőkről. Meg aztán az éjszakai műszakot is tisztázni kell... — A fiúknak éppen elég haj­nali hattól, alkonyatig ülni a kor­mánykerék mellett. Éjszakánként mi folytatjuk, amit ők abba­hagy­tak: én, az MTSZ-elnök, a brigá­­dos, s Halász, aki még nem kapott traktort. Ezzel is segíthetünk, hisz minden óra, minden hektár számít. Gödör Károly VILÁG PROLETÁRJAI.EGYESÜLJETEK! Megszólaltatott f­eszültté, sőt azt is mondhatnám, ellen­ségessé vált a han­gulat, amikor az ő­­szes, szikár gépmun­kás megtudta, miért­ kerestük fel. — A börtönben példásan vi­selkedtem és dolgoztam. Ezért a fele büntetésemet el is en­gedték. Busásan megfizettem a butaságomért, most már ne hánytorgassuk a múltat. Semmi szükség arra, hogy új­ból szóba kerüljön az eset. Hát igen, megértjük. D. Já­nos életében olyan epizód a börtön, amiről nem beszél szí­vesen. S ha lehetne, nemcsak a maga, de családja, barátai és összes ismerősei emlékezeté­ből is kitörölné a megszégye­nítő esetet.­­ Munkatársai becsületes em­bernek hitték D. Jánost, hisz tizenkilenc évet töltöttek e­­gyütt, volt alkalmuk megis­merni. Kisebb-nagyobb botlá­soktól eltekintve, nem vétett az együttélés szabályai ellen, bízni lehetett benne. Egy na­pon aztán otromba szégyen­foltot ejtett a két évtizedes barátságon: kifosztotta egyik munkatársa ruhásszekrényét. Makacs tagadása miatt házku­tatás, pereskedés, börtön lett az ügyből. Érthető hát miért zárkózik el most D. János, amikor viselt dolgaira terelő­dik a szó. — Sajnálom, ami történt, de nem kívánok többé beszél­ni róla — hajtogatja konokul. — Nem is azért kerestük fel, hogy újabb részleteket tudjunk még, hisz jogi vonat­kozásban ügye lezártnak te­kinthető. Van azonban az é­­remnek másik oldala is: a meglopott, kijátszott munka­társak és a megszégyenített család. Milyen szívvel tért vissza hozzájuk? Nehéz csend ereszkedett kö­zénk. Érezhetően olyan terü­letre siklott a beszélgetés, a­­mely elevenbe talált A né­hány száz lejt érő holmiért, D. János cserébe a legdrágábbat, a becsületét tette kockára, a­­mit, ha az évek múlásával meg is foltoz, soha többé nem lesz olyan fedhetetlen, mint annakelőtte volt. Erről be­szél a csend, ami belső vívó­dást igazol. Aztán zárkózottsá­ga hirtelen felenged. ■—■ Életem legnehezebb pilla­nata volt, amikor újra talál­koztam a családommal. A fe­leségem és két kislányom szen­vedett talán a legtöbbet miat­tam. Az ilyen vidéki kisvá­rosban gyorsan terjed a hir; az iskolában, feleségem mun­kahelyén, az utcánkban min­den jó érzésű ismerős szánta, vigasztalta őket. Idegenek gyámkodtak felettük s én, aki­től a legfőbb jót kellett volna kapniuk, lerántottam őket a sárba, megkeserítettem az é­­letüket. Jól tudom, az ilyen apát nem lehet többé igaz szívvel szeretni. A lelke mélyéből törnek elő a szavak. Belső indulattól re­megő hangja, őszinteségről ta­núskodik. Amikor meggondo­latlan könnyelműséggel ide­gen tulajdonhoz nyúlt, bizo­nyosan nem gondolta, milyen nagy árat fog fizetni érte. Mert a társadalommal szem­ben kiegyenlítette ugyan a számláját, de lelkiismeretével már nehezebb megbékülnie. — Nehéz lesz kiköszörülni a csorbát, de megfogadtam: fele­ségemnek s a gyermekeimnek, soha többé nem kell szégyen­kezniük, pirulniuk miattam. S a munkatársaim is meglátják majd, hogy nem hibáztak, a­­mikor visszafogadtak bizal­mukba. Mert D. Jánost visszavette a gyár. Ugyanabban a­ brigád­ban, ugyanannál a gépnél dolgozik, mint azelőtt. Mun­katársai szívélyesek vele, a kis közösség őszintén segíteni akar rajta. A csoportban nem hánytorgatják botlását. — Sokkal tartozom szak­­társaimnak. Életem legnehe­zebb pillanatában mellém áll­tak, felkaroltak. Az ő segítsé­gük nélkül, úgy érzem, össze­roppantam volna ... S beszélgetésünk végére, nyoma sem maradt a feszült, ellenséges hangulatnak. Egy kétségekkel küzdő ember lel­kiismerete szólalt meg, aki határozottan elindult, hogy visszaszerezze becsületét. Sipos János XXVI. évfolyam, 7664. szám Péntek, 1969. október 10. 4 oldal, ára 30 bani Dettai Furnérgyár Másfélmilliós vállalás nyomában Az idei szocialista versenyben a dettai Furnérgyár dolgozói töb­bek között vállalták, hogy más­fél millió lej értékű terméket állítanak elő terven felül. Több mint kilenc hónap telt el az idei esztendőből. Lássuk, hogyan tettek eleget felajánlásuk­nak a furnérgyáriak. Octavian Rain, a vállalat párt­­bizottságának titkára szerint: — Az eltelt időszak nem volt köny­­nyű. Mégis a három negyedévre háruló felajánlási részt 250 ezer lej értékű termékkel szárnyaltuk túl. Bár a téli hónapokban sokkal nehezebb lesz a munkánk, igyek­szünk azt úgy megszervezni, hogy a hideg időszakban is példásan eleget tegyünk kötelezettségeink­nek. MI AKADÁLYOZZA A MÉG ÜTEMESEBB MUNKÁT? Valóban, nem volt könnyű az elmúlt kilenc hónap. Mindenek­előtt két tényező miatt. Az egyik az, hogy ebben a vállalatban is jelentkezett és egyre nagyobb gondot okoz a munkaerő hullám­zás. Sokan alig maradnak néhány napot a gyárban, s máris tovább­állnak. A bútorlemez-részlegről például havonta átlag húsz em­ber távozott az újonnan felvettek közül. Hasonló a helyzet más munkahelyeken is. Igaz, az eltá­vozottak zöme már legalább négy­öt munkahelyen „próbálkozott“. Mindennek ellenére, problémává nőtt az IPROFIL-nál is a mun­kaerő hullámzás. Ez a jelenség akadályozza a munka ütemes szervezését és rossz kihatással van az állandó dolgozókra, akiknek nagyobb erő­feszítéssel kell végezniük mun­kájukat s nem egy esetben a terv teljesítése érdekében túlóráznak is. Ezzel kapcsolatosan javasol­juk a vállalat igazgató bizottsá­gának, vizsgálja meg tüzeteseb­ben a munkaerő hullámzás kérdé­sét s lehetőségeihez mérten kü­szöbölje ki annak okait. Mert a jobb munkafeltételek megterem­tése, valamint az ösztönző bére­zés biztosítása lényegesen csök­kenti a munkaerő hullámzást. MINDEN INTÉZKEDÉST — IDEJÉBEN Másik probléma a nagyszámú igazolatlan hiányzás. Az idén még többet hiányoztak a furnérgyár­ban, mint a múlt év hasonló idő­szakában. Mennyit vesztett emi­att a vállalat? Hozzávetőlegesen, mintegy 100 000 lej értékű termé­ket. Kik a notórius igazolatlan hiányzók? Soroljunk fel néhá­nyat közülük: Szőke József, Ale­xandru Pop, Fülöp Ferenc, Schenk Mihály, Band­ov Iosif, Kolompár László, Petru Panticeanu, Bala­­ban Milenco és mások. Ezek és a hozzájuk hasonló igazolatlanul hi­ányzók miatt kell a vállalat régi munkásainak többet és nagyobb erőfeszítéssel dolgozniuk. Tör­vény kötelezi az igazgató bizott­ságot arra, hogy többszöri hiány­zás után felbontsa a munkaszer­ződést. A vállalat vezetősége él is ezzel a joggal. Csupán az kell még, hogy sokkal operatívabban intézkedjenek, és az ilyen esete­ket ismertessék a dolgozókkal. Ezzel is serkentenék a hiányzók­kal szembeni közvélemény kiala­kítását. Ha figyelembe vesszük, hogy a vállalat munkaközössége eddig hónapról hónapra beváltotta ígé­retét, s a sok nehézség ellenére túlszárnyalta a feladatvállalást, akkor nem kétséges, hogy a fela­jánlásból hátramaradt mintegy 125 ezer lej értékű terméket is határidőre legyártja, a vállalás megvalósítható Ehhez azonban szükséges töb­bek között, hogy a lemez­részleg­nek szánt nagy kazánt minél előbb felszereljék és megkezdjék vele a gőztermelést. Jelenleg ugyanis kevés a gőz a vállalat­ban. Ha pedig nem kapnak ide­jében elegendőt belőle, akkor nem tudják kihasználni a beren­dezések teljes kapacitását s előbb­­utóbb veszélybe kerül mind a termelési terv, mind a vállalás teljesítése. Ha már itt tartunk, meg kell említenünk a ládagyár­tó műhelyt is. Amíg az elég las­sú átalakítási munkák tartanak, (a Temesvári Építkezési Tröszt végzi ezt) ideiglenesen egy ba­­rakba telepítették a ládagyártó­kat. Ez a megoldás nyári időben megfelel ugyan, de most már egyre hidegebbek a napok, nem­sokára beköszönt a tél is. Az ideiglenes barakban pedig nem lehet fűteni s így későbben, dol­gozni sem. Meg kell tehát gyorsí­tani az átalakítási munkálatokat, hogy mielőbb jó munkakörülmé­nyek álljanak a ládagyártók ren­delkezésére. Nehogy későbben ez is hozzájáruljon a munkaerőhul­lámzás fokozásához. Raffai György I A tervezőkkel - új termékekről Helyiipari egységről lévén szó, a temesvári Electrometal válla­lat munkaközösségének egyik a­­lapvető feladata mind újabb, korszerű termékekkel biztosítani a lakosság igényeinek kielégí­tését. Milyen mértékben tesznek e­­leget e feladatnak? — erre a kér­désre kerestünk választ a mi­nap a vállalatban. — A vállalat tervezői szünte­lenül arra törekszenek — ismer­tette Stávary Joan mérnök, a fő­­konstruktőr szolgálat vezetője —, hogy a kreáció és az új válasz­tékok gyártása lépést tartson a növekvő igényekkel. Számos ter­mékünk meglehetősen keresett, s a fogyasztók értékelik azokat. De nem lehet megállás, mert egyre újabb követelmények lépnek elő, s azokat ki is kell elégíteni. Válaszkeresés közben megtud­tam, hogy a hét főnyi tervező csoportot egyidejűleg számos kér­dés foglalkoztatja. Egyesekre kö­zülük már találtak megoldást, mások pedig most körvonalazód­nak a rajztáblákon. Vass Vasilét, a tudományos ter­melésszervezési szolgálat munka­társát nagy gondban találtam. Elektromos festékréteg-mérő szer­kezet szerkesztési megoldását ke­reste, méghozzá úgy, hogy olcsó is, jó is legyen a készülék, az előállítása pedig egyszerű. Elmon­dotta, hogy kikéri az elektro­­vegyészek véleményét is, mert azt akarja, tökéletes legyen a szer­kezet. — Nemrég kezdtük meg a 80 literes elektromos bojler gyártá­sát — ismertette Stavaru mér­nök. — E termék iránt elég nagy a kereslet, fürdőszobák részére készül. Állítható hőszabályozóval 90 fokosra lehet a vizet melegí­teni. Egy ugyanilyen termék ké­szítése most van folyamatban. Ugyancsak elektromos boyler, de öt literes űrtartalommal, kony­hai használatra. Ez a két korsze­rű termék Wildau Iosif tervező technikus alkotása. Bár nem köz­szükségleti cikkről van szó, meg szeretném említeni, hogy Crăciun Takács János ! (Folytatás a 3. oldalon) A temesvári ICIL lieblingi részlegéről 14 féle sajtot küldenek a fogyasztóknak I A MAI LAPSZÁMBAN: i ; ■ NAPRÓL NAPRA - SPORT - HETI ; ; TELEVÍZIÓ MŰSOR (2. oldal) | | ■ CSALÁD ÉS ISKOLA — Drágán meg-­­ fizetett tanulságok — Az ügyész ! ! fogadóóráján ›3­ °,dal· ; | ■ KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK (*■ °Wai› | NEMZETKÖZI ÉRTEKEZLET A­Z ISMERETTERJESZTÉSRŐL Várnában, a Tudósok Nemzetközi Házában megkezdődött egyes szocialista országok politikai és tudományos ismeret­­terjesztő szervezeteinek nemzetközi értekezlete. Részt vesz­nek küldöttek Bulgáriából, Csehszlovákiából, a Német DK- ból, Mongóliából, Lengyelországból, Romániából, Magyaror­szágról és a Szovjetunióból. QUARK - A LEGKISSEBB ANYAGI RÉSZECSKE Charles Cusker és J. Cairns ausztráliai tudósok az ame­rikai fizikai társaság Physical Review Letters című folyó­iratában beszámolnak azokról a kutatásaikról, amelyeknek eredményeként felfedezték az anyag egyik újabb alapvető részecskéjét, a quarkot. A kaliforniai technológiai intézet két amerik­ai tudósa, dr. Murray Snell-Mann és George Zweig már 1965-ben arra a megállapításra jutott, hogy léteznie kell egy, az eddig ismerteknél kisebb anyagi részecskének, s az alapvető szerepet játszik az anyag felépítésében. Feltételez­ték, hogy a részecske jóval nehezebb egy protonnál, elektro­mos töltése pedig hozzávetőleg egyenlő az elektronéval. A két ausztráliai tudós a kozmikus sugarakban létező több mint 66 000 részecske tanulmányozása során fedezte fel a quarkot. SZÍNES LÉZERSUGARAS KÉPMAGNÓ A Radio Corporation of America társaság kedden beje­lentette, hogy színes képmagnót szerkesztett, amelyet mér­sékelt áron a közeljövőben bárki beszerezhet. A társaság véleménye szerint a színes képmagnó nemsokára ugyanúgy elterjed, akárcsak a szokásos magnetofon. A képek felvétele és visszajátsszása egyaránt lézersugárral történik. A készülék kezelése olyan egyszerű, hogy nyugodtan rá lehet bízni még egy gyermekre is. MBN­lHiiiiillliiiiiilliilllliiiiilllHimmimiimdHIIlllllllllllllIflH

Next