Szabad Szó, 1969. október-december (26. évfolyam, 7656-7734. szám)

1969-10-18 / 7671. szám

Fejezzük be mielőbb a vetést! Ésszerűbb szervezéssel még jobb lehetne a teljesítmény a nagyszentmiklósi MGV Megyeszerte meggyorsult az őszi munkák üteme. A to­vábbra is szép időjárásnak, a teljesebb gépkihasználásnak, s a javuló munkaszervezésnek tulajdonítható ez. A nagyszent­miklósi mezőgazdaság-gépesítési vállalat tevékenységi kör­zetéhez tartozó egységek szántóföldjein is ez teszi lehetővé, hogy néhány napon belül a vetési kampány befejezéséről adjon számot a gazdaságok egy része. A valkányiak például már az utolsó hektárokba szórják a magot, s a nagyszentmik­lósi Lenin útja termelőszövetkezetben is csak órák kérdése, hogy a szomszédokat segítsék a traktorok, vetőgépek. Azonban meg kell vizsg­álnunk az érem másik oldalát is, hiszen néhány olyan jelenséggel is találkoztunk, mint az in­dokolatlan „nyugalom“, vagy „pihenő“ a nemlétező babéro­kon. Az alábbiakban elsősorban ezekkel az esetekkel szeret­nénk foglalkozni. Az ütemterv máig is csak terv maradt! Erről a gépesítési vállalat telje­­sítménykimutatása győzött meg bennünket. Íme a tények, ame­lyekkel Ciobanu elvtárs, a diszpé­cserszolgálat mérnöke szolgált.­­ A kampány­nyitás előtt ké­szült operatív terv szerint 87 géppel, naponta 1044 hektárt kel­lene bevetni, természetesen ak­kor, ha minden gép üzemelne, maximális teljesítménnyel dol­gozhatni. Ez azonban nem így történik és sok esetben az elő­irányzatnak csak 50 százalékát valósítjuk meg. Sőt, október 13-án tevékenységi például csak 360 hektárt vetettek be a traktorosok, 12-én pedig mindössze 270 hektárt. Egyszóval, alacsony az elmúlt napok­ vetési teljesítménye. Az első időszakban pedig terület­­letakarítási nehézségek is voltak a termelőszövetkezetekben, ami nyilvánvalóan kihatott a traktor­kihasználásra, a vetésre. Ponto­sabban: visszavetette azt. Ez tör­tént a Csanád II. termelőszövet­kezetben, ahol még jelenleg is közel 300 hektár terület várja a vetőmagot. Az óbébai termelőszö­vetkezet határában most munka­­torlódás van, s bizony a trakto­rosok nem tudják teljes kapaci­tással üzemeltetni a gépeket — vi­szont az nem rossz, hogy ezt a viszonylagos gépfelesleget a szom­szédos, keresztúri földeken fog­lalkoztatják. Mert különösen az elkövetkező napokban, amikor egyre több egységben végeznek a körzetében vetéssel, ésszerű és szükséges is lenne valamelyes erőgép-átcso­­portosítás. Hosszabbított műszak­i igazgatói jóváhagyással ? Néhány nappal ezelőtt történt az eset, de tanulságos felelevení­teni. A már említett Csanád II. termelőszövetkezetben rosszul mentek a dolgok. Megkéstek a ta­­lajelőkészítéssel, szántással. A traktorosok azonban továbbra is csak nappal dolgoztak s éjszaká­ra — mint „akinek rendben a szénája —, mindenki nyugovóra tért. A traktorosok is, a termelő­­szövetkezet elnöke, mérnöke is. Gödör Károly (Folytatás a 2. oldalon) w Kák\^* [szÁMUNKBA - NAPRÓL NAPRA - A jövő hét filmjei - Sport (2. oldal) - MINDENRŐL MINDENKINEK - Próbaúton egy öreg mozdony -Csak nőknek - Egy kis fejtörő - Expo-Csaka ’70 (3. oldal) - KÜLFÖL­DI ESEMÉNYEK (4. oldal) A­z üzem udvarán most is a megszokott kép fo­gad. Friss festésű, le­szállításra váró mező­­gazdasági gépek, fém­sodrony bála-halmok útraké­­szen. Zsúfoltság. Nem lehet tovább terjeszkedni, minden szabad helyet beépítettek. — De a Buziási után igen — így Comloşan Savu igazgató. — Elkészült az új beruházá­si terv, s hamarosan az épít­kezésekre is sor kerül. Másfél év múlva odaköltözik a legna­gyobb üzemrészlegünk, a me­zőgazdasági gépgyártó osz­tály. De úgy látszik, sajtó­­offenzíva van ma nálunk — jegyzi meg tréfásan az igazga­tó. — Biztosan magát is a 90 éves üzemünk története ér­dekli. A tervosztályon a mono­gráfia, mindent megtudhat be­lőle. ... Vaskos a dosszié, bele­fárad az olvasásba a szem. De próbáljuk meg az adattenger századnyi töredékéből leper­getni kilenc évtized történe­tét. • 1879 ősze. Szerény drótáru­gyárat avatnak. Egyéni vállal­kozást hirdet a friss cégtábla, Bozsák Mihály tulajdona. Ol­csó befektetés, az elavult, kül­földön kimustrált gépek, fel­szerelések nem kerültek sok­ba. Olcsó volt a munkaerő is. Pedig embertelen körülmé­nyek között foglalkoztatták. Deszkából ácsolt barakkok, ége­­tetlen téglából készített színek, a sötét helyiségekben keresz­­tülsüvít a szél, bokáig érő sár az udvaron, csónakázni lehe­tett a műhelyekben egy-egy kiadós esőzés után — örökíti meg a krónika. Teltek az évtizedek, de a mostoha munkakörülmények maradtak. Csak a profit gya­rapodott. Mert a termelés köz­ben nőtt. 1920-ban például, rátértek a vaságyak és más fémbútorok készítésére. S az­tán 1933 után jött a „nagy fo­gás“ A gyáros felismerte: kincsként keresik a cséplőgép­­es malomtulajdonosok a lyu­kasztott lemezt. Nyomban rá is tért —­ az országban elsőnek — annak gyártására, hogy 1938-ban a gyermekkocsikkal és játékokkal is bővítsék az á­­rulistát. Múltak az évtizedek s gaz­dátlan gépként ment tönkre a munkások egészsége, őrlődött fel ereje. — A mai fiatalok el sem hi­szik miként dolgoztunk mi an­nak idején. Kézzel húztuk, láb­bal tapostuk a nehéz drótszö­vőgépet — sóhajt egyet a nyugdíjazás előtt álló Zsizsik István, a sodronyszövöde meg­becsült minőségellenére. Tisztelettel hallgatom sza­vait. Nem lehetne másként. Hisz tudom: erős jellem Zsi­zsik bácsi. A munka tüzében, a megpróbáltatásokban edző­dött azzá. A Tehnometal mo­nográfiájában több helyen ol­vastam róla. A sztrájkok, a munkásharcok és akciók e­­gyik fő szervezőjeként emlí­tik. A rendőrbotok nem egy­szer véresre verték a mozga­lomért. Nem törte meg a ka­­ránsebesi börtön, nem adta fel a küzdelmet, az elvét azért, mert a gyárosnak külön gond­ja volt rá: kevesebb bért kapjon a „lázító vörös“. 1923-ban került a gyárba. Tizenkét éves korában. — Hogyan alkalmazhatták oly fiatalon? — A profit nem szabott tör­vényt — önti el a keserűség Zsizsik bácsit. — A gyermekek és a nők munkája meg külö­nösen olcsó volt. Joguk pedig csak egy, naponta 10-12 órát dolgozni. A gazember „tu­laj“... — fojtja el indulatát. Valóban az volt. Hisz még Deme János (Folytatás a 2. oldalon) A VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜL­JETEK! XXVI. évfolyam, 7671. szám , 4 oldal, ára 30 bani . Szombat, 1969. október 18. Nem a Fibis. Kétezerkétszáz lelket számláló falu. Régebben község­központ. — Mi tagadás, nem nagyon lelkesedtünk, amikor megtudtuk, hogy nem Fibis lesz a község­központ — mondja Baranyi Jó­zsi bácsi, a termelőszövetkezet brigádvezetője. — Bántott a do­log, de emellett még mi képvi­selők is aggódtunk azon, hogy nem fog-e lelassulni a falu fej­lődése? Másfél év múltán, most már látjuk, hogy nem a ■ neve te­szi a községet. Falunk sokkal gyorsabban fejlődik, mint azelőtt. Itt van például a közfürdő ügye. Hosszú évekig — amíg itt volt a néptanács — semmi előrehaladást nem értünk el. Most pedig meg lehet nézni. .. Meg is néztük. S kísérőnk, Mint Liviu elvtárs, a máslaki népta­­nács elnöke volt, akivel az óvoda épületénél találkoztunk. — Megrongálódott a tetőzet, azt javíttatjuk. Igaz, nehéz most a mesterekkel zöldágra vergődni — sok a mezei munka, — de ezt is meg kell csinálni... s ha az ember itt van, csak jobban halad a dolog. A közfürdőre terelődik aztán a szó. — Régi probléma. Vajúdott is sokat. Még régen, a harmincas években működött itt egy fürdő. Magától adódott tehát a falube­liek kívánsága: legyen Fibisen is közfürdő. Évekkel ezelőtt úgy-ahogy, rendbe is tették az épületet, használatba is adták a közfür­dőt. Ám alig néhány hét alatt megbukott az egész vállalkozás. A tervezők ugyanis szó szerint értelmezték a közfürdőt és egyet­len nagy terembe szerelték fel a zuhanyozókat. Persze, hogy sen­ki, vagy csak nagyon kevesen jártak fürödni... A falusi em­ber amúgy is szégyenlős ... Közben pedig mutatja az elre­­kesztett kabinokat (számszerint tizet) mindenik külön tussal. Hi­deg-meleg vizzel, és központi fű­téssel. — S most jönnek majd füröd­ni a falubeliek? — Az öregek közül bizonyára sokan nem, de a fiatalok, főleg az iskolások biztosan ... Szemben a közfürdővel szép, új egészségügyi ház. Grigoriu Cornelia egészségügyi nővérrel beszélgetünk. — Nem sokat mondhatok az egészségügyi ház tevékenységéről, hisz alig néhány napja va­gyok itt. — Honnan jött? — Temesvárról.. — S hogy tetszik az új mun­kahely? — Nem akarok nagyképű len­ni, s dicshimnuszt zengeni, hisz természetes, hogy a városhoz ké­pest sokkal szerényebbek a kö­rülmények. Mégis van egy meg­fizethetetlen előnye e munka­helynek. — Mégpedig? — Szép, kétszobás szolgálati lakást kaptam. S így családom­mal ide költözhettem. Őszintén megmondom,­­ ez volt a döntő érv, amiért Fibisre jöttem... S ezért elégedett is vagyok. Remé­lem az embereknek sem lesz pa­naszuk rám. (Baranyi József, aki beszélge­tésünkkor még nem értesült a nővér megérkeztéről: a legna­gyobb baj a faluban, hogy akár­milyen orvosságért, egy injekció­ért Máslakra kell mennünk. Ha legalább egy nővér lenne a fa­luban, ha itt is lakna ...) Minden bizonnyal tehát az elé­gedettség kölcsönös lesz. — A következő lépés? — kér­dezzük az elnököt. — Természetesen a pékség. Ma már egyre inkább tehernek érzik Fibisen is az asszonyok a dagasztást, kenyérsütést. A köny­­nyebbség kedvéért lemondanak már a házi sütésről. — S a lehetőség? — Mára várom a szövetkezeti szövetség delegátusát, hogy meg­beszéljük a dolgot. Természete­sen nem lesz könnyű... de hát vajon a fürdő, vagy az orvosi rendelő megépítése, berendezése könnyű volt? ... Ma Fibis falu. S mégis több, mint két évvel ezelőtt, amikor község volt. Igaza van Baranyi Józsi bácsinak: nem a neve teszi a falut községgé. Az emberek, Józsa Ödön­ ­ neve teszi a községet... ■ Hideg-meleg víz a közfürdőben ■1 Könnyebb szakembert találni, ha szolgálati lakás várja . A pékségen a sor MAE CEAUŞESCU és ION GHEORGI şi MAER elvtársak látogatása Indiában Bangalore. — Nicolae Ionescu és­ Ion Puţinelu, az Ager­­pres különtudósítói jelentik: Nicolae Ceauşescu, Románia Szocialista Köztársaság Államta­nácsának elnöke feleségével, Elena Ceauşescuval, Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács elnö­ke feleségével, Elena Maurerrel és a kíséretükben levő román hivatalos személyek péntek dél­előtt megtekintették Mysore vá­rosát és környékét. A város főutcáin a román ven­dégeket melegen üdvözölték a lakosok ezrei. Mysore városában a múlt emlékei harmonikusan pá­rosulnak számos korszerű épít­ménnyel, amely Indiának a ha­ladás útján való dinamikus elő­retöréséről tanúskodik, így pél­dául a Lalitha Mahal vagy a Lokarandzsan Mahal monumen­tális paloták mellett, amelyek az elmúlt századok ragyogásáról re­gélnek, Mysore méltán büszkél­kedik az élelmiszeripari kutató­­intézet, a Krishnarajendra kórház impozáns épületével, a központi kiállítási csarnokkal és sok más mai létesítménnyel. A román vendégek betérnek egy iparművészeti boltba, s ott megcsodálják azoknak a névte­len művészeknek az alkotásait, akik fából vagy elefántcsontból, rizsszalmából vagy pálmalevélből igazi műalkotásokat készítenek. A boltban látható tárgyak változa­tossága és ötletessége meggyőzően bizonyítja az indiai nép művészi tehetségét. A hivatalos gépkocsisor ezután a Dhamundi domb felé tart, a­­melyen a Chamundeswari temp­lom emelkedik. A magaslatról látszik az egész város, amely a domb lábánál 20 négyzetkilomé­teren terül el. A román vendégek a továbbiak­ban megtekintik a mysorei állat­kertet, amely egyike a legna­gyobbaknak Indiában. Az állat­kertben ritka hüllőpéldányok és vadállatok láthatók. Nicolae Ceauşescu, Románia Szocialista Köztársaság Államta­nácsának elnöke, Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács elnöke és a többi román vendég ezután Mysoreból visszatér Bangaloreba. A két város közötti gyönyörű országúton India teljes szépsé­gében kitárulkozik a látogatók előtt. A buja növényzet kopár, sziklás dombokkal, mértani for­májú rizsültetvényekkel, pálma­erdőkkel váltakozik. A láthatáron kopár hegyvonulat emelkedik. Az embernek az a törekvése, hogy a természettől minél nagyobb terü­leteket ragadjon el, megmutatko­zik a megművelt földek nagy ki­terjedésében, akárcsak a számos korszerű öntözőberendezésben, a­­melyek a földeken igen gyakran láthatók. Az országút mentén óriási kó­kuszfák roskadoznak gyümölcsük terhe alatt. A hivatalos gépkocsisor megáll, s a román vendégeket meginvi­­tálják, hogy ízleljék meg a kó­kuszdió hűsítő levét. Az országút számos falun ha­lad át. Az út két oldalán össze­gyűlt falusiak melegen fogadják a román vendégeket. Péntek este Somanath Lyer, Mysore állam kormányzója a bangalorei Raj Bhavan palotá­ban vacsorát adott Nicolae Ceauşescu, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának el­nöke és felesége, Elena Ceauşescu tiszteletére. A vacsorán részt vett Ion Gheorghe Maurer, a Miniszterta­nács elnöke, feleségével, Corneliu Manescu külügyminiszter, Cornel Burtică külkereskedelmi minisz­ter, Petre Tănăsie, Románia delhi nagykövete és más hivatalos sze­mélyek. Részt vett Pau­l Veerendra, My­sore állam miniszterelnöke, ban­galorei elöljárók, képviselők, tu­dományos és kulturális személyi­ségek. A szívélyes, baráti légkörben lefolyt vacsorán Nicolae Ceauşescu elnök és Mysore állam kormány­zója a két ország kapcsolatainak további fejlődésére, a román és az indiai nép barátságára ürítette poharát. A vacsora után műsoros elő­adásra került sor, amelyen indiai népdalokat és népi táncokat mu­tattak be. A román vendégek elismeréssel nyilatkoztak az elő­­­­adásról. Ipari kombinátok létesültek Temes megyében Az RKP X. kongresszusa útmutatásainak megfelelően, a gazdasági tevékenység további tökéletesítéséért ezekben a napokban ország­szerte megalakulnak egyes ipari kombinátok. Ilyen alakuló gyűlést tartottak tegnap a temes­vári Banatul klub termében, melyen részt vet­tek: TRANDAFIR COCIRLA mérnök, az RKP KB póttagja, a megyei pártbizottság titkára; IOAN SABLICI mérnök, könnyűipari minisz­terhelyettes és DUMITRU ROLEA, az RSZÁSZ Központi Tanácsa küldötte. Jelen voltak továb­bá az érdekelt vállalatok igazgatói, főmérnökei, főkönyvelői, valamint az egységek pártszerveze­tének titkárai és a szakszervezeti bizottságok elnökei. Ez alkalommal létrehoztak egy bőr- és cipő­ipari, három textilipari kombinátot, valamint egy kenderfeldolgozó nagyvállalatot. (Lapunk következő számában részletesen be­számolunk az ipari kombinátok létesítéséről). ­ Van mit ünnepek! - 90 éves a temesvári Tehnometal — FEJ PÉTER mérnök és GIURESCU REMUS esztergályos a Tehnometal egyik műhelyében A SZOJUZ-7 REPÜLÉSE IS SIKERREL FEJEZŐDÖTT BE (RÉSZLETES TUDÓSÍTÁSAINK A 4. OLDALON) RÁK ELLENI OLTÓSZERT FEDEZTEK FEL München (Agerpres) A Bild Zeitung híradása szerint F. Vester és J. Nienhaus nyugatnémet tudósok rák elleni oltószert állítottak elő. A kísérleti állatokon kipróbált oltószer lassítja a szövetekben a rákos sejtek fejlődését és meggyorsítja a Thymus műkö­dését. Ez a mirigy tudvalévően fontos szerepet tölt be a szervezetnek a rosszindulatú daganatok elleni természetes védekezésében. Vester professzor a Bild Zeitungnak adott nyilatkozatában hangoztatta, hogy egyelőre nem szolgálhat bővebb felvilágosításokkal az oltószer hatásának módozatá­ról. Mint mondotta, a további kutatások során dől majd el, hogy az oltószer hatással van-e a rák minden formájára vagy pedig csak bizonyos fajta rosszindulatú daganatoknál alkalmazható sikerrel. A LEGDRÁGÁBB DEGAS-KÉP New York (Agerpres) Nem kevesebb, mint 550 000 dollárt adtak egy New York-i árverésen Edgar Degas francia impresszionista festő egyik képéért. Az újságírók szerint ennél drágábban soha­sem cserélt gazdát Degas-kép. 1918-ban 10 000 dollárért vet­ték meg a festő egyik tanulmányát és rajzát, 1965-ben 410 000 dollárt fizettek Balettpróba című festményéért. H­S­­ .77 ~~ HALÁSZOKNAK BŐSZ­I SZÚSÁG, MADARAKNAK CSEMEGE Oslo (Agerpres) Tonnaszámra vet ki ma­gából a tenger avas vajat Norvégia délnyugati part­jain. A vaj egy 25 évvel ezelőtt elsüllyesztett német teherhajó szállítmányából való. A szállítmány an­nak idején valóságos kihívás volt az éhező norvég lakos­sággal szemben, ma pedig a norvég halászok munkáját nehezíti meg. A ritka cse­megének csak a tengeri ma­darak örülnek. A TORREÁDOR VÉGZETES LÉPÉSE (-Ci-cGT prés) -Antonio Velasquez 46 é mexikói torreádor sok hét pillanatot élt át 27 é pályafutása alatt, s nem e szer csak egy lépés vált­­ottá el a haláltól. Az áré­­ban nagyszerű lélekjelel­tet tanusító torreádor az­ban sokkal figyelmetlene­nek bizonyult saját ottho­nán. Miközben vendég villája emeletére vezette megcsúszott, legurult a­­ csőkön és szörnyethalt...

Next