Szabad Szó, 1970. július-szeptember (27. évfolyam, 7887-7962. szám)

1970-08-02 / 7913. szám

A két gazdasági híradása ragadta meg leginkább figyelmemet. Mindkét esemény rokon abban, hogy a jövőbe mutat: ötéves tervünk határidőelőtti teljesítésével 1971. és a következő évek nemzetgazdaság-fejlesztési távlatait kutatja. Jelentős, hazánk lakosságának számottevő rétegét foglalkoztató ágazat, a termelőszövetkezeti kisipar és egyik újonnan alakult megyénk jelentette a pártvezetőségnek az elmúlt napokban, hogy megvalósította az 1966—1970. ötéves terv előirányzatait, s indul e sikerrel tarsolyában országépítésünk újabb magaslatainak meghódítására. Az úttörőket minden bizonnyal újabb munkaközösségek követik — bizonyság erre az augusztus 23. köszöntésére fellendült szocialista munkaverseny, amely a pontos, a hatékony munkát minden üzem, minden brigád, minden dolgozó szívügyévé tette. Letéptük a júliusi naptár lapjait s barátaink-ismerőseink körében egyre több tengert vagy hegyet megjárt utóvakációzóval találkozunk. Érdemes meghallgatni lelkes úti- és élménybeszámolóikat, mert nagyon tanulságos, amit elmondanak. Tanárismerősöm motorkerékpáros országjárásról érkezett vissza. Fáradságos, de mégis üdítő túrájáról olyan lelkesen beszél, hogy szavai nyomán megelevenedik a térkép s amikor takarékos felesége is bekapcsolódik a beszélgetésbe és ő a számokkal érvel — kikerekedik egy hasznosan eltöltött nyári kikapcsolódás minden varázsa. Mert lám, lélekben-élményekben gyarapodva olyan vakációt tudnak maguk mögött, amelynek tervét már régebben melengették, s most a családi költségvetés rideg számainak vallatásakor sem vegyül üröm a megélt nagy örömökbe. Ha elgondolom, hogy hozzájuk hasonlóan hányan meg hányan járják így térképpel és családi takarék-betétkönyvecskével hazánk tájait, követésre buzdít a pihenésben is megfontolt okos tervezés. Megtörtént a második őrségváltás az ifjúság hazafias munkatáboraiban. Az újjáépítés országszerte megnyílt építőtelepein fiatalok tízezrei adták hozzá lelkesedésük és lendületük legjavát népünk egészének erőfeszítéseihez, hogy a rendkívüli tavasz kártevéseit mielőbb feledhessük, hogy ne maradjon későbbre olyan teendő, amelyet fejlesztési terveink erre az évre irányoztak elő. Nem rendelkezünk még az ifjúi hozzájárulás számokban kifejezett végeredményével, de egyet máris elkönyvelhetünk: a táborokból hazaérkezett fiainkra és lányainkra alig lehet ráismerni. Megemberesedtek, megkomolyodtak, az elvégzett feladattól hatványozódott felelősségtudatuk. Emlékeik, amelyek mindegyre előbukkannak elbeszéléseikben azt a sajátos romantikát sugározzák, amelyet mi, egykori ifjúmunkás-brigádosok is oly szívesen felidézünk olykor-olykor. S ez, ha egyelőre nem is vesszük számításba munkájuknak konkrét hasznát , nagyon sokat nyom a latban. Emberségük javára. Az elmúlt napok kiemelkedő kulturális eseményeként kívánkozik krónikánkba az a nagyszabású rendezvénysorozat, amely a Tengerésznap előjátékaként folyik Konstancán és a Fekete-tengeri üdülőhelyeinken. A színpompás népviseleti felvonulások, a műkedvelők vetélkedői méltó ünnepi keretet alkotnak. A hagyományos Tengerésznap, amelyet ma ünneplünk meg, az idén egybeesik a román tengerhajózás, kikötői munka és külkereskedelem két jelentős eseményével: nyolcvan esztendős a konstancai kikötő és háromnegyed évszázada alakult meg az első hazai tengerhajózási társaság. Álljon itt méltatásul tengeri kapunk fejlődésének néhány beszédes adata: 1895-ben a konstancai kikötő összforgalma 104 000 tonnát tett ki, 1913-ban már elérte a másfélmillió tonnát, ez a szám 1969-ben 6,5 millió tonnára emelkedett. Az idei Tengerésznap nemcsak a vízijátékok és műkedvelői felvonulások színes kavargását tartogatja az ünneplőknek. Ennél többet jelentenek naponta a korszerűsödő konstancai kikötő újabb létesítményei. Szélesre tárt kapu ez a világ minden részéből érkezőknek. Imecs Jenő - --------------- . Farási kérdőjelek : Meddig akarnak aratni ? | Mikor cseréli fel a szemlélődést tettekkel a főmérnök?| Miért nem próbálkoznak... ésszerűbb munkaszervezéssel 7 A hatalmas búzamezőben — lehet vagy száz hektáros — szinte elvesz a tíz arató-cséplőgép. Három-négy kombájn dolgozik egy csoportban, talán azért is, hogy a sűrűn leálló gépek ne akadályozzák egymás munkáját... — Tessék, friss víz — kínálja a 76 esztendős Pau Ion bácsi a hűsítőt, majd fejcsóválva mondja: — Gyenge a teljesítmény, folyton kikanyarodnak a sorból, géphiba miatt. Amikor még bírta a karom, egymagam többet arattam naponta, mint Zita Ion a gépével — mutat a fiatal traktorosra, aki elszakadt hajtószíjat tartva a kezében, a tarlón át rohant a mozgóműhelyhez. — Hát munka az, amikor az egyik napon egy zsák búzát, a másikon meg hármat csépelt ki, de abból is kettő pelyvával volt tele .. Mielőtt ide értem volna, egy távolabbi táblán Juhász Andrást láttam. A kertészeti traktor után két kaszálógépet kötött, s azzal vágta 20 hektáron a détt búzát. Nem traktoros, ő az MTSZ gépésze. Amikor látta, hogy milyen nehezen haladnak az aratással, s a kis gép kihasználatlanul áll, megnyújtotta a napot, befejezte a lucerna kaszálását és segíteni jött. Dél van. Egyre jár az idő és három kombájn még mindig áll, javítják. A főmérnök ideges. Ignea Ion karbantartó gépésszel vitatkozik: — Ha így haladunk, az ősz is a búzaföldön talál bennünket — méltatlankodik. — Mit csináljunk, gyomos a búza, sok a géphiba — védekeznek a karbantartók. Forró a hangulat, s mint kitűnt, nap mint nap ilyen. — Hol van Klein János, a gépesítési részleg vezetője? — Két napja nem láttuk — válaszolják. A karbantartók a mozgóműhely árnyékában beszélgetnek, pedig a búzában köröző gépek egymásután állnak le. A főmérnök csendesen megjegyzi: — Nem volna jobb, ha közelebb költöznének az aratókhoz? Hátha segítségre van szükség, s míg a kombájntól ideérnek, értékes perceket veszítenek! Nehezen boldogulnak. Kedden este például megbeszélték a traktorosokkal, hogy reggel ötkor kimennek szántani és tízkor folytatják az aratást. A 161 traktorból azonban csak hat szántott, Gál László meg Luciu Silviu, bár nem mondták, hogy baj van a kombájnjukkal, a szántástól jövet addig „gondozták“ gépüket, hogy csak egy óra múlva indíthattak. — Miért nem szerveznek második váltást, hiszen a faluban vannak olyanok, akik értenek a traktorvezetéshez. — Ezt is megkíséreltük. Kezdetben két emberünket szerveztük be, s a gépesítőktől csak annyit kértünk, hogy jó és lámpával felszerelt traktorokat adjanak. Vinţan Gheorghe szövetkezeti tag, aki az öntözőfelszerelést kezeli, vállalta, hogy estétől reggelig szánt. Ilia Ion gépét kapta. Nagy nehezen hat fordulót tett, de aztán megunta a kínlódást, hiszen állandóan javítania kellett a gépet. Az MGV igazgatójának is szóltunk, de jó gépet a traktorosok nem akarnak adni. Az ürügy az, hogy Vintánék elronthatják — válaszolta a főmérnök. Az MTSZ főmérnöke közvetlenül felel a gépkezelők munkájáért. Itt azonban csak egyszerű szemlélője a sok gépállásnak, a szervezetlen munkának. Hiába érvel, hiába igyekszik oda hatni, hogy növeljék a napi teljesítményt, eredménytelenül hadakozik. Csütörtök estig az 557 hektár búzából alig 260-an csépelték ki a termést. Pedig július 12-e óta esőzések miatt csak ötnapi kiesés volt. S most, amikor száraz a búza, a tíz kombájnnal naponta alig 25 hektáron aratnak. Ilyen „teljesítménnyel“ két hétig is eltarthat a kenyérgabona betakarítása. Márpedig fennáll az a veszély, hogy kipereg a szem. Kaszás csoportokkal kellene meggyorsítani az aratást, de jelenleg csak nyolc ember vágja... az utat. A parád MTSZ-ben idegen munkaerőt isalkalmaztak, viszont közülük alig húszat foglalkoztatnak az aratásban, s kétszer ennyien más munkát végeznek. Enyhén szólva, furcsa munkaszervezés. Még a borsót sem csépelték ki, s jelentős területen a zab is aratásra vár. Mivel a kombájnokkal sok a baj, nem szántanak, s így az előirányzott 400 hektár másodvetésből alig 120-at teljesítettek. Vajon azok, akik a szalmapréssel dolgoznak, kora reggel nem tudnának szántani? Egyedül Hilger Antal végez más munkát is. Délelőtt 10—11 óráig, például zöldtakarmányt szecskáz az állattenyésztési részlegnek. A másik három traktoros azonban csak szalmát báláz. Tehát van rá lehetőség, hogy alaposabban megszervezzék a munkát. Ehhez azonban az szükséges, hogy az újpécsi MGV ve■zetősége nagyobb segítséget nyújtson a parádaknak, s a termelőszövetkezet vezető tanácsa a rendelkezésre álló munkaerőt a legsürgősebb feladatra, az aratás meggyorsítására összpontosítsa! Mingesz József vem? nincs. Alacsony, barna, vékonydongája lány. Első pillantásra szinte gyereknek tűnik, ám az ő egyenruhája fehér köpeny, s tejet árul az Eroilor körúti önkiszolgálóban. Előtte nem kígyózik sor, mert pillanatok alatt cserélnek gazdát az üvegek. És csodálatos módon mindenki számára van visszajáró aprópénze. A múltkor is szinte lépésben haladtunk a kiszolgáló asztalka felé, aztán hirtelen leállt a sor. Csak annyit láttunk, hogy a kislány otthagy csapot-papot, s kilibben az utcára. — Na, tessék! — szólt sortársam. Ez meglepett. Vajon mikor jön vissza? — Csak győzzük kivárni —jött a válasz a hátam mögül. — Türelem asszonyok! Ő sem robotgép. Talán rosszul érezte magát — szólt békitőleg egy középkorú férfi. — Ugyan! Kutya baja nincs ennek! Talán meglátta a gavallérját s utánairamodott — jött ismét az epés megjegyzés. — Ilyenek ezek a fruskák. Ismerem a fajtájukat... Úgy látszik, ezt már megsokallta valaki a sor elejéről, mert megszólalt. — Hogy fér magukba ennyi rosszindulat? Gúnyolódnak, gyanúsítanak, s azt sem tudják, mi történt Az egyik szórakozott vevő 10 lejt fizetett egy üveg tejért, s a visszajáró pénzt az asztalon felejtette. Mire a kiszolgálónő észrevette, már kint volt az utcán. Azért rohant utána. Csend lett. Aztán megszólalt a középkorú férfi. — Lám meg volt az oka... — Nem, kell mindjárt hősnőt csinálni belőle! Milyen nagy dolgot művelt? Csak teljesítette a kötelességét. Vagy már az is érdem, hogy nem vágta zsebre a más pénzét? — kontrázott harciasan az előbbi rekedtes női hang. Hát... nevezhetjük annak is, de lelkiismeretességnek, pontosságnak, becsületességnek is. Ahogy tetszik. S ha még most is azt mondaná valaki, nem érdemes szóvá tenni egy hétej hetven banis ügyet, azt figyelmeztetném: nem bosszankodott még a villamoson, ha 25 banis jegyet harminccal inkasszáltak tőle? Vagy a piacon, ha az elárusító elfelejtett banikat visszaadni? Hát a citro-árusnál, vagy mit tudom én hol, amikor hiába várta a visszajáró aprópénzt? Bátorkodom megjegyezni: ne csak a visszásságokat, az árnyékot lássuk! Tegyük szóvá bátran a szépet, a követendőt is. Az írás elején azt mondtam, ennek a fiatal elárusítónőnek nincs különös ismertetőjele. Tévedtem: Sípos Erzsébet VILÁG PROLETÁRJAI.EGYESÜLJETEK! AZ RKP TEIWES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA . :Háí ,v‚' . . WM ! A Temesvári Mechanikai Üzemek fémforgácsoló részlegén három műszakban több mint 600 ember dolgozik, 160 esztergán, 60 marópadon és sok más gépen. A mesteri irodából belátni az egész csarnokot s azt is, hogy elég sok gép áll. Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy ezekben a nyári hetekben sokan szabadságon vannak, egyesek hiányoznak, mások pedig a délutáni, vagy az éjszakai váltásban dolgoznak. — Ennyi gépállással miképpen teljesül a munkatermelékenységi mutató — tettük fel ezek után a kérdést Nicolae Bârligă mérnöknek, a részleg helyettes vezetőjének. — Valóban az a helyzet, hogy jó néhány kiseszterga áll. Ám láthatják, hogy a nagy, kulcsfontosságú gépek szünet nélkül üzemelnek. Ahhoz, hogy minden berendezésünk teljes kapacitással működjék, legalább 200 esztergályos kellene. Tudjuk, jövőre mintegy 350 szakiskolát végzett áll be a termelésbe, de addig? Hogyan tesznek eleget ilyen körülmények között a munkatermelékenységnövelési feladatnak? . Kruzsics József mester arról panaszkodik, hogy esztergályosainak fele már az eltelt hat hónap alatt túllépte az egész évre megengedett túlórázást. — Van még egy másik dolog is — folytatta a mester. — Számos öntvény, vagy kovácsolt alkatrész túl nagy ráhagyással kerül hozzánk s emiatt megmunkálása kétszer vagy háromszor több időt vesz igénybe. Sirb Petru esztergályos meg is mutat egy alkatrészt. — Ezt a híddaru perselyt 140x113 milliméteres gömbacélból készítjük — magyarázza. — A megmunkálási ideje 160 perc darabonként. Egy-egy ilyen perselynél nem kevesebb mint 18-20 kiló fém vesz kárba. Ha megfelelő csőből állítanánk elő, akkor lényegesen csökkenne a fémfogyasztás, s ami szintén nem elhanyagolandó szempont, feleannyi idő alatt is elkészíthetnék. Megkérdeztük a részleg vezetőjét, miért nem rendelnek megfelelő méretű csövet. Rendeltek — jött a válasz — de nem kapják. Termelni viszont kell. Havonta mintegy 100 darab perselyt. A csőgyáriak különben azt válaszolták, hogy olyan szabvány nincs, amilyent a temesváriak kérnek. Egyetértünk az eszter- Raffai György (Folytatás a 2. oldalon) PERCEK KÖRI Okfejtés magyarázat szervezettebb munkát XXVII. évfolyam, 7913. szám Vasárnap, 1970. augusztus 2. 4 oldal, ara 30 iráni Mint annak idején, március 17-i lapszámunkban Villamosgyár épül Temesváron című írásunkban beszámoltunk róla, korszerű villamosgyártó üzem építését kezdték meg Bega-parti városunkban. Ezt az tette szükségessé, hogy az ország számos városában pótolhassák, felújíthassák a kocsiállományt. S azért esett Temesvárra a választás, mert itt régi hagyományai vannak a villamoskocsik gyártásának s szakemberekben sincs hiány. A Temesvári Szállítási Vállalatban különben már hónapok óta hozzáfogtak az új villamoskocsi mintapéldányának elkészítéséhez. Ennek eredményeképpen az új kocsi már elkészült. Hoszsza 14,2 méter, befogadóképessége 159 személy. Szalmakalap alól Szabálytalan interjú, szabályszerűen dolgozó diákokkal Végeláthatatlan tábla a keresztesi kertészetben. Perzselő napsütés, ládák, átható fokhagymaszag. Három szalmakalap. Három diák. Beszélgetünk. Első kalap (Barnabőrű, fiufrizurás, tizenöt év körüli kislány, Kérges Ilonka. Nemrég felvételizett a temesvári 1-es számú líceumba. Sikerült. Minden nagyszerűen ment, csak a történelemnél volt egy kis hm... Na, de minden jó, ha a vége jó. Most gonddal válogatja a csomóból a fokhagymát: — Küldtek dolgozni vagy magadtól jöttél? — Küldtek is, meg jöttem is. — Szeretsz a kertészetbe járni? — Nagyon. — Mit szeretsz benne? — A déli pihenőt. — S miért érdekes az? — Jókat lehet fürödni — főleg, ha a Temes mellett dolgozunk. Meg aztán lovagolunk is... — Kié a kereset? — Azt mondták otthon, az enyém. — Mit veszel vele? — Könyveket. Olyan tudományos könyveket, írók életrajzait... — Akkor biztosan irodalmár szeretnél lenni. — Magyar nyelvtanárnő. — S ruhát nem veszel a pénzen? — Azt majd vesznek édesanyámés Borod Elisabeta mérnöknő. — Nálunk az emberek a vakációban szívesen küldik dolgozni gyermekeiket. Mészáros Margit, Lajos István, Sipos Gizella, Kérges Ilonka, Széll Mária, Tamás Margit, Farkas István, Sipos György, Francia Ilonka, Mészáros Anikó és mások szinte mindennaposak a munkában. Második kalap (Szőke, pirospozsgás arcú, mosolygószemű kislány, Széll Marika. Temesváron, a 10-es számú líceumban tanul, a X. osztályba megy. Egy kicsit „kényesen“ jár, mert megkapta a hátát a nap, de azért baj nélkül halad a hagymaszedés: — Régen dolgoztak a kertészetben? — Szombattól. — S azelőtt? — Azelőtt is az MTSZ-ben dolgoztunk, a mezei brigádban. — Hol jobb? — Itt. A másik brigádban mindig csak szénát gyűjtöttünk. Itt szedünk uborkát, hagymát, paprikát, poroztunk vinettát... szóval változatosabb. — Mennyit kerestek? — Gondolom, egy munkanorma körül kapunk. — Mit csinálsz a kereseteddel? — Meggyűjtjük. Jó lesz majd évkezdéskor. Temesváron internátusban lakom, sok mindent kell majd vásárolni. — Fokhagymaszagu lesz a kezed! — Majd megmosom! Józsa Ödön (Folytatás a 2. oldalon) Lábadi László MTSZ elnöke! — Munkatorlódás idején dig jól jön a segítség. S mérnök, az mmmikop közül: Kérges Ilonka és Széll Marika MAI SZÁMUNKBAN kirándulások A szerkesztőség postája (2. oldal) A Mester... mai tanítványai Gazdag élet Déryné Temesváron (3. oldal) Nők a labdarúgó pályán AZ ELSŐ NŐI FUTBALLTALÁLKOZÓ TEMESVÁRON Alig fél éve annak, hogy — nem minden rosszmájúság híján — arra hívtuk fel férfi, v léginkább férj-olvasóink figyelmét, hogy szűkebb pátriánkhoz is vészesen közelít a női futball. Nos, jóslatunk hamarabb bevált, mint magunk is gondoltuk volna, mert ime, tegnap este női labdarúgó találkozó volt Temesváron. S noha a CFR-stadion esőáztatta gyepére felálló csapatok egyike sem volt helybeli, ahogy mi a temesvári lányokat ismerjük, ki tudja, a következő alkalommal már nem kell-e nekik szurkolnunk. Szóval, úgy látszik, a gyengébb nem nálunk is eltökélte, hogy nem tűri tovább a nyomasztó férfi egyeduralmat a futballvilágban, s fittyet hányva a tabunak, eloszlatja a labdarúgás férfisport mítoszát. S meg kell vallanunk, ezirányú próbálkozásaik nem is egészen sikertelenek. Erről tanúskodik a tegnapi Medgyesi Gazmetan—Aradi Foresta találkozó is. Mind a medgyesi, mind az aradi lányok egész technikai fegyvertárukat felvonultatták a győzelem, no meg a bizonyítás érdekében. Férfias kitartással harcolták végig a játékidőt, s meggyőződhettünk arról, hogy van már némi fogalmuk a cselezésről (de még menyire), a szöktetésről, a becsúszó szerelésről, s egész kecses belépőket tudnak már végezni. S bár alakítási képességeik még csak kezdetlegesek, de e téren is nagy jövő vár rájuk. Röviden a mérkőzésről: 15. perc. Felcsendül az első taps — az aradi lányoknak szól. 20. perc: Gólhelyzetben az aradiak — de csak a helyzet marad. 30. perc: Először akad dolga a medgyesi kapusnak. 30. perc: Gólt érnek el az aradiak Gues Iuliana révén saját hálójukban köt ki a labda. 1:0 a medgyesiek javára. 50. perc: Megtáltosodnak az aradi lányok — helyzet helyzet után adódik — s mindeniket kihagyják. 53. perc: Gól! Az aradiak hálójában. A védelem egy kicsit ügyetlenkedik, s Olteanu Valentina, a Gazmetan csatára igazi bombát, röpít a hálóba. 65. perc: Nagy aradi bomba — a kapu fölött. 70. perc: A medgyesi kapus az oldalhálóból szedi ki a labdát. Végeredmény 2:0- a Gazmetan javára. S ennyi. Az aradiak támadtak többet. A medgyesiek lőttek gólt, így szokott ez már lenni a focimeccsen. Nos, vicc ide, vicc odasunkban is kezdete van női labdarúgásnak. Srosan is kezdődött — nik. váróra ár a ha humongy tükomolyan fog folytatód Vásárhelyi Ödön A felhívás a brazil LAKOSSÁGHOZ A brazil rendőrség újabb lépéseket tett a „halálosztag“ ellen. Felhívta a lakosságot, segítsen bizonyítékokat és tanúvallomásokat gyűjteni a titkosszervezet bűncselekményeiről. Az újabb intézkedéseket annak tudják be, hogy Jonas Silveiro, a „halálosztag“ életben maradt áldozata Joao Coelho da Silva rendőrhadnagy személyében felismerte három támadójának egyikét. Jeremias Fontes, Rio de Janeiro állam kormányzója sürgősen magához kérette a vizsgálóbizottság vezetőit és utasította őket, hogy a nyomozást terjesszék ki az állammal szomszédos településekre, beleértve a Guanabara állam területén levő Rio de Janeirót is. A „halálosztag“ az utóbbi 18 hónap leforgása alatt állítólag körülbelül 500 embert, főleg az igazságszolgáltatás alól kibújt bűnözőt gyilkolt meg. Heraldo Gomez felügyelő, a vizsgálóbizottság elnöke, a szövetségi kormánytól teljes támogatást, s egyben felhatalmazást kapott, hogy minden gyanús személyt letartóztasson. TERV, MŰEMLÉKEK FELTÁRÁSÁRA Tunéziai építészek, szociológusok és közgazdászok, egy UNESCO-csoport tagjai, hónapok óta fáradoznak a Tunisz-Karthágó nagyszabású terv kidolgozásán, amelynek célja, hogy érvényre jutassa az említett vidéken létező nagybecsű műemlékeket. Tizenkettőt közülük még ebben az évben restaurálnak. TÖBB MINT 300 000 LÁTOGATÓ EGYETLEN NAPON Az oszakai Expo ’70 világkiállítást eddig 40 350 720 ember látogatta meg. Egyetlen napon, pénteken 336 236 látogatója volt a kiállításnak. SZINIEGYÜTTESEK FESZTIVÁLJA .A maghrebi színművészet negyedik fesztiválját ebben az évben a tunéziai Monastir városban rendezik meg július 31 és augusztus 5 között. Az idei fesztiválon líbiai, algériai és tunéziai nemzeti sziniegyüttesek lépnek fel.