Szabad Szó, 1970. július-szeptember (27. évfolyam, 7887-7962. szám)

1970-09-18 / 7952. szám

a — Kérem, nehéz esőben, sár­ban építeni, hófúvásban, fagyban dolgozni. — Sokszor hall az em­ber ilyen és ehhez hasonló érve­lést a munkatelepeken az őszi esőzések beköszöntésétől kitava­szodásig. Mert valljuk be, a ked­vezőtlen időjárást már-már stan­dard bűnbakként, azaz „mentő­övként“ említik az építők több helyen, amikor a tervadósságot számonkérik tőlük. Egyelőre azonban alig léptünk az ősz küszöbére, nem tartunk tehát még ott, hogy az időjárás szeszélyeire hárítsuk a beruházá­si mulasztásokat. Éppen ezért szembetűnő az a nagy lemaradás, mely megyénk építőtelepein ta­pasztalható. Akárhogy is vesszük, korántsem lehetünk elégedettek azzal, hogy az idei beruházási tervnek csak 56,7 százaléka telje­sült az elmúlt nyolc hónapban. Ez pedig azt jelenti, hogy a gra­fikon­tervekhez, az előírt ütem­hez képest vagy harminc nap az elmaradás. Vannak persze olyan létesít­mények, amelyeket — a műszaki dokumentáció idejekoráni elké­szülése, a megrendelő vállalatok­kal és intézményekkel való jó együttműködés eredményeként — határidőben sikerült átadniuk az építőknek. Ezek között kell meg­említeni a temesvári termálstran­dot, a Húskészítmény Gyárat, a birdai Állattenyésztő Komplexum sertéshizlaldáját és így tovább. Sőt, arra is akad példa, hogy va­lamely üzemegységet a tervezett időnél hamarabb felépítenek. A Lugosi Timişul Helyiipari Válla­lat új fémipari osztályát is hat hónappal korábban üzembe he­lyezték. Csakhát... A baj az, hogy a kivitelező vállalat, a Te­mesvári Építkezési Tröszt lugosi munkacsoportja rosszul fedte, üvegezte be a tetőzetet, s tucat­nyi kilincs felszereléséről és e­­­gyéb kisebb munkákról megfe­ledkezett. Ez pedig sokat levon az építők igyekezetéből, a jókora beruházási időelőnyből. Akadnak tehát olyan gazdasá­gi objektumok, amelyeket terv szerint építenek fel vagy éppen­séggel határidő előtt adnak át. Sajnos, sokkal gyakoribb jelen­ségek az ellenkező esetek, a kró­nikus elmaradások, késések. Mert terv szerint a temesvári Victoria Gyár új, — évi kétezer tonna tel­jesítőképességű — műanyagszi­­vacs és cipőrészlegét hónapokkal ezelőtt át kellett volna adnia a 13. számú Építő- és Szerelőválla­latnak. A gyenge munkaszerve­zés, laza ütem következtében a­­zonban egyhamar nem kerül erre sor. Nem sok biztosíték van arra sem, hogy az Ambalajul Metalic új vetélőgyára idejében felépül­jön, mint ahogyan a Teba üzem­fejlesztési munkáinál is igen nagy az elmaradás. Miért? Elsősorban azért, mert a szó­­banforgó telepeken munkaerőhi­ánnyal küzdenek. Különösen a kőművesek, ácsok és szerelők hiá­nya gátolja az ütemterv teljesíté­sét. Többször írtunk már erről a kérdésről, amelyet mielőbb meg kellene oldania a 13-as Építővál­­lalat igazgató bizottságának, hogy megszüntethesse az elmaradást. Hangsúlyozzuk ezt annál is in­kább, mivel másutt is szorít a cipő. Gondolunk itt néhány olyan új létesítményre, — így például a Június 1. Gyár és a zsombolyai Ceramica üzemfejlesztési eseté­ben — melynél meg kellett volna kezdeni az alapozási munkákat ahhoz, hogy a jövő évben felépít­hessék. Viszont a hiányos mű­szaki tervrajzok és a kivitelező vállalat mulasztásai következté­ben egyik hétről a másikra halo­gatják az új munkafrontok meg­nyitását. Pedig ezek a napok, hetek igen kedveznek az építkezésnek, hisz olyan az idő, hogy kívánni sem lehetne jobbat. S akkor? Nincs helye most lassú munkaütemnek, amikor veszélyben forog az idei beruházási terv teljesítése, ami­kor egyhónapos elmaradással ál­lunk szemben. Márpedig az ez évre tervezett létesítményeket mindenképpen fel kell építeni, át kell adni, mert a vállalatok szá­molnak ezekkel az új ötéves terv­ben. Gyorsítani kell tehát az épít­kezések ütemét, hogy a hideg, esős napok beköszöntéséig minél többet törleszteni lehessen az adósságból. Pillanatig se feledjük: az idő halad, a beruházás vallat Deme János VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! AZ RKP TEMES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Sorozatban készülnek a korszerű mezőgazdasági gépek a Temesv­ári Javítóüzemben. Képünkön, leszállítás előtt ellenőrzik a lóhere- és lucernagyűjtő gépeket Közvetítő szerepünk fontosságának tudatában Lassan lassan véget ér a nyár, a zöldségtermesztési idény. Köze­ledik az az időszak, amikor a ter­melő és az átvevő számvetést ké­szít egy dolgos év munkájáról, arról, hogyan váltotta valóra az árutermelési tervet. Már elöljáró­ban elmondhatom, hogy zöldség- és gyümölcsátvevő központunk munkaközössége sikerekben gaz­dag esztendőt hagy maga mögött. Megelégedéssel könyveljük el, hogy szállítóink, a nagyőszi MTSZ, a nagyőszi állami farm és a szövetkezeti tagok idén, csak­úgy mint az elmúlt években, rend­szeresen teljesítik szerződéses kö­telezettségeiket. Magas volt az idei mérce, ösz­­szesen 4140 tonna zöldség és gyü­mölcs átvételére kötöttünk szer­ződést a már említett egységek­kel. Mi a magunk során arra tö­rekedtünk, hogy a termelőegysé­gek és az átvevőközpont között jó, egészséges kapcsolatot alakít­sunk ki. Közösen megbeszéljük a két félt egyaránt érdeklő azon­nali és távlati kérdéseket, együtt állítjuk össze a grafikon-tervet. Egyik vagy másik gazdaság, vállalat munkáját az eredmények tükrében lehet a legjobban fel­mérni. íme, néhány sokatmondó számadat a szeptember 12-ig el­ért teljesítményből. Két tonna csipőspaprikát, hét tonna spenó­tot, 185 tonna vinettát, 310 tonna őszibarackot, 10 tonna földiepret, 482 tonna burgonyát, 280 tonna korai káposztát, 220 tonna ubor­kát, közel 250 vagon paradicso­mot és nagy mennyiségű paprikát vettünk át a termelőktől. A he­lyi MTSZ például, az említett idő­pontig 3600 tonna zöldséget és gyümölcsöt értékesített, s több mint 15 millió lejt vételezett be. Megvan annak a lehetősége, hogy terveinket még az idei sajátos kö­rülmények között is túlszárnyal­juk. Van alapja ennek a kijelen­tésnek, hisz még teljében a szü­ret. Az utóbbi három nap például 6000 kiló vinettát, 20 000 kiló pap­rikát és 12 000 kiló paradicsomot vásároltunk fel. Naponta 25—30 tonna áru indul átvevőközpon­­tunkból a hazai és a külföldi pi­acra. Decemberben további 350 tonna hajtatott paradicsomot ve­szünk át a nagyesziektől. Igény, követelmény, hogy csak­is jó minőségű áru kerüljön a termelőtől a fogyasztóhoz. E kér­dés kapcsán el szeretném mon­dani, hogy eddig nehézségekkel is küszködtünk. Az üvegházak és az átvevőközpont közötti több kilo­méteres útszakasz ugyanis nem volt alkalmas egyes zöldségfélék szállítására. Volt rá eset, hogy a paradicsom meg a gyümölcs egy része szállítás közben sokat ve­szített értékéből. Ezt a nagy gon­dot aszfaltos út építésével oldot­ta meg a községi néptanács. Em­berek százai dolgoztak az építő­­telepen, s az üvegházak, az átve­vőközpont és az országút között aszfaltos utat építettek a nagy­­ősziek Sajnos, még vannak meg­oldásra váró problémák közpon­tunkban Azt szeretném szóvá ten­ni, hogy raktáraink befogadó ké­pessége nincs összhangban az igényekkel és a követelményekkel. Bízunk abban, hogy vállalatunk igazgató bizottsága számol a reá­lis helyzettel, s a raktárak bőví­tésére, korszerűsítésére megfele­lő beruházási alapot utal ki. Az évi több mint 500 vagon áru i­­gényli ezt. A továbbiakban is az a célunk­­törekvésünk, hogy a mezőgazda­sági egységektől és a szövetkezeti tagoktól egyre több zöldségfélét és gyümölcsöt vásároljunk föl, s terveinket példásan teljesítsük. Frekor Ferenc, a nagyőszi zöldség- és gyümölcs­átvevő központ felelőse Fatelepről—fatelepre Régi gondok nyomában... ismétlődő kérdésekkel Itt az ősz, a falerakatok csúcs- idénye. Sajnos, sokan csak most gondolnak a tüzelő beszerzésére, amikor már küszöbön a hideg i­­dőszak. Emiatt nem is csodál­kozhatunk a Combustibilus-egysé­­gekben észlelhető torlódáson. De vajon csupán a „feledékenység" okozza az idei tüzelőellátás zök­kenőit? A kérdésre a Combustibi­lus vállalat vezetőségénél és a temesvári lerakatokban keres­tünk választ. Herzberger András, a vállalat igazgatója derülátó: — Nincs ok aggodalomra — mondotta. — Biz­tosított a lakosság tüzelőellátása. A minőség és az anyagok összeté­telének aránya jobb a tavalyinál Erről egyébként a raktárakban­­ is meggyőződtünk, valamint arról is, hogy a jelenlegi torlódásért nemcsak a vállalat a felelős, hi­szen a sajtóban is felhívással for­dult az érdekeltekhez, szerezzék be idejében a tüzelőt, mert ta­­vasszal-nyáron könnyebben, si­mábban megy. S mégis, a többség most a csúcsidényben bosszanko­dik. Miért? MÉG MINDIG CSUPÁN KERESKEDELMI SZEMPONT? A vásárló fizet és viszi az árut — egyszerű kereskedelmi műve­let. A tüzelőbeszerzésnél — évek óta ismert és nem múló okok miatt — már korántsem ilyen egyszerű. Itt a vevő fizet és vár... Valamikor majd kap ... vala­milyen tüzelőt. Innen a reklamá­ció, bosszúság, amin olykor a fu­varos meg a borravaló igyekszik „könnyíteni“. A vállalat az elmúlt nyolc hó­napban túlteljesítette az eladási tervét — formálisan és valójában is. Van azonban ennek is egy miértje. Nevezetesen az, hogy miután a vásárló fizetett, az áru már eladottnak számít. A vevő pedig még nem jutott a tüzelő birtokába, még csak a remény fűti, hogy hamarosan megkapja. Fatelepe válogatja, hogy mi­kor. Az Istria tériben, aki ma be­fizet, estig a kamrájába rakhatja a fát. Az öt lerakat közül a sza­badfalusiban szeptember 14-én „már“ az augusztus nyolcadikán kifizetett fát szállították. Hasonló a helyzet a Circumvalacium­i úti raktárban is. Ha nem is ugyan­olyan mértékben, de jócskán van elmaradás a másik két raktár­ban. Jelenleg körülbelül 2300 megrendelő vár hosszabb-rövi­­debb ideje a kifizetett tüzelőre. S mindezt, miután a vásárlás pénz­ügyi részét lebonyolították, s ez „lendített“ a tervteljesítésen ... Éppen csak az áru nem jutott rendeltetési helyére. Hogy kinek használ ez a gyakorlat, láttuk az előbbiekből. Marad a nyitott kér­dés: mikor kerül előtérbe a vá­sárló érdeke? A MUNKASZERVEZÉS ELKERÜLHETŐ KITÉRŐI Nyilván sok igazság rejlik ab­ban, hogy fatelepekre nem a legkönnyebb munkáskezet találni. Az állandósítás sok gondot o­­koz. De nélküle semmi sem old­ható meg. Erről az idei ősz gya­korlata is tanúskodik. A lerakatok leltárában 25 kör­fűrészt tartanak nyilván. Ebből 23 üzemképes. De ezt az adatot bizonyos fenntartásokkal kell fo­gadni, mivel elég gyakori az ü­­zemzavar. Egy gép egy napi ki­esése tucatnyi szállítás elnapolá­sát vonja maga után. Szeptember 14-én például a fratéliai lerakat­­ból csak 11 óra tájban indult ki az első fogat. Részben, mert sze­net szállítottak a raktáron belül, részben pedig mert nem volt elég Takács János (Folytatás a 3. oldalon) XXVII. évfolyam, 7952. szám, Péntek, 1970. szeptember 18. 4 oldal, ára 30 bani írók, ha találkoznak... Mire való az Írók találkozása? Sokszor hallottuk ezt a kér­dést különös hang­súllyal kiejtve. Bizo­nyára az a gondolat vezette a kétkedőket, miszerint az írói al­kotás teljesen egyéni munka, ezért az Írók közötti összejövetelek teljesen fölöslegesek. Mindez azonban csak egy bizonyosfajta ta­lálkozásra érvényes. A vitaszellemben lezajló találkozások minden esetben pezs­gést hoztak az író­­körökbe és előrelen­­dítették az alkotási tevékenységet. Ilyen szellemű összejövetel­nek ígérkezik a ko­­lozsvári és temesvári írók találkozása szep­tember 19-én, az Írók helyi egyesületének kezdeményezésére. Neves írócsoport érkezik Kolozsvárról, élén Dumitru Radu Popescuval, aki sok­szor került az utóbbi évek irodalmi vitái­nak pergőtüzébe me­rész hangvételű, problematikával teli írásai miatt. Ugyan­csak ez alkalomra várják Temesvárra Emil Bunea, Al. Bu­­zura, Ion Cocora, Deák Tamás, Victor Felea, Kányádi Sán­dor, Lászlóffy Ala­dár, Márki Zoltán, Ion Pop, Páskándi Géza, Vasile Rebrea­­nu írókat. Szombaton délután öt órakor a 10-es szá­mú középiskola dísz­termében a román és magyar írók közös, kétnyelvű rendezvény keretében találkoz­nak olvasóikkal és az irodalom iránt ér­deklődő közönséggel Vasárnap a román í­­rók Nagykomlós köz­ség kulturotthonában olvasnak fel, míg a magyar írók Végvá­ron tartanak felolva­sást és utána vála­szolnak a hozzájuk intézett kérdésekre. Tanulság a jövőre a hazafias versenyben A községi pártbizottság irányí­tásával, a Végvár községi népta­nács átfogó akciókat szervezett a helységek szépítéséért, fejleszté­séért. Elmondhatjuk, hogy a ha­zafias versenyben nagyjából tel­jesült a közel félmillió lej értékű vállalás. A községközpontban, Végváron, a legnagyobb munkálat — ahol az ifjak, a nők a legtöbbet dol­goztak önkéntesen — a művelő­dési otthon. Ezt azonban még nem sikerült befejezni, amihez hozzájárult az, hogy a kultúrott­hon igazgatója vajmi keveset tö­rődött a munkálat végrehajtásá­val. Legutóbb néptanácsi üléssza­kon elemeztük a helyzetet, s elő­irányoztuk a munkálat befejezését szeptember végéig. Ugyancsak Végváron, sokat tettünk a zöld­övezetek kiterjesztéséért, egyéb­ként épp ezért kaptuk a legtöbb pontot a versenyben. Szép virág­ágyások létesültek a faluban min­denfelé, bizonyítva, hogy a vég­váriak szeretik a szépet. A népta­nács és az iskola előtti park rend­ben tartásához különösen Szarvas Mária és Székely Sarolta népta­nácsi képviselők, valamint az if­júsági szervezet és a nőbizottság járult hozzá. A községhez tartozó falvakon a legfontosabb munkálatok a követ­kezők voltak: 1,2 kilométeres be­kötőút építése a sipeti MTSZ ü­­zemközpontjától a megyei útig, a­­mihez a képviselők — Balcu Pa­vel II., Petrusi Ioan, Haţegan Traian — által mozgósított hon­polgárok nagy mennyiségű zúzott követ szállítottak, járdák építése Lipeten és Kádáron (itt főként Popovics Pavel képviselő mozgó­sító munkája dicsérhető). Sajnos ez a munka sem teljesült mara­déktalanul. A község területén igen nagy gondot fordítottak az iskolaépüle­tek tatarozására, javítására, amit önkéntes munkával is elősegítet­tek a szülői bizottságok, valamint Roşu Corneliu, Ţăran Iorgovan és más képviselők. S ugyanígy em­lítésre méltó, hogy a lakosok az előirányzott 7500 helyett nem ke­vesebb, mint 8300 facsemetét ül­tettek el. Előzőleg már említettem, hogy egyes munkálatok nem váltak va­lóra teljes mértékben. Részben azért, mert nem kaptunk elegen­dő anyagot (így követ Lugosról), vagy felszerelést (útépítő gépeket Dettáról), de másrészt azért sem, mert egyes választókerületekben a képviselők, a honpolgári bizott­ságok mozgósító munkája nem volt kielégítő. Folytatnunk kell például a járdaépítést, valamint újabb átjáró hidacskák létesítését (a tervezett 12-ből csak 6 épült fel). Máris foglalkoztat bennünket, hogy a jövő esztendei hazafias versenyben még nagyobb célkitű­zések szerepeljenek, így nagy mé­retű hozzájárulás Végvár közpon­tosított vízvezeték-hálózatának é­­pítéséhez, valamint 400 eperfa-cse­­mete, a parkban tűlevelű fák és díszcserjék elültetése és így to­vább. Tanulság a jövőre számunkra az, hogy idén nem vált valóra minden, amit tervbe vettünk. A községi pártbizottság kötelességé­nek tekinti, hogy nagyobb támo­gatást nyújtson a néptanácsi vég­rehajtó bizottságnak, biztosítsa az összes — a községfejlesztési tervben szereplő — munkálatok valóra váltását. Ambrus Mihály, a Végvár községi pártbizottság titkára NICOLAE CEAUSESCU elvtárs találkozója az elektronikus számítási technika és a gazdasági információs rendszer terén működő szakemberekkel Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtit­kára csütörtök délelőtt az RKP KB székházában tartott munka­tanácskozás keretében találkozott a számítási technika és az auto­matikus adatfeldolgozás területén­­működő szakemberekkel , tudó­sokkal, felsőoktatási tanerőkkel, nagyvállalatok igazgatóival és fő­mérnökeivel. Részt vettek Ilie Verdeţ, Manea Mănescu elvtársak, valamint e­­gyes gazdasági minisztériumok és központi intézmények vezetői. A munkatanácskozáson elemez­ték az elektronikus számítási technika alkalmazásának helyze­tét és főbb vonatkozásait a gaz­daság vezetési és irányítási tevé­kenységében, valamint a vállala­tok ügyvezetésében. A tanácskozások keretében megvizsgálták, hogyan valósul meg a nemzetgazdaság számítási berendezésekkel történő felszere­lésének az 1967—1970-es időszak­ra előirányzott programja. A felszólalók számos javasla­tot tettek a modern számítási technológiával való dotálás javí­tására, a munka jobb megszerve­zésére, a nyilvántartások egysze­rűsítését és ésszerűsítését célzó munkálatok meggyorsítására, a matematika és a kibernetika al­kalmazásának, az automatikus adatfeldolgozásnak a kiterjeszté­sére. A tanácskozáson fontos helyet foglalt el az információs rend­szerhez szükséges szakemberek — analizálók, programozók, ope­ratőrök — kiképzésének problé­mája, s javaslatok hangzottak el arról, hogyan és milyen intézke­désekkel biztosítsák a szükséges szakembereket. A részvevők kifejezésre juttat­ták azt az elhatározásukat, hogy minden erőfeszítést megtesznek a X. pártkongresszuson kijelölt fel­adatok megvalósítására a gazda­sági információs rendszer tökéle­tesítése céljából. A tanácskozás eredményeit ösz­­szegezve, Nicolae Ceauşescu elv­társ elismeréssel szólott azokról az eredményekről, amelyeket az elektronikus számítási technika nemzetgazdaságunkban történő bevezetése és alkalmazása terén értünk el, s kijelölte a jelenlegi és távlati követelményeknek meg­felelően, az ez irányú tevékenység javításának és fejlesztésének a­­lapvető célkitűzéseit. A párt fő­titkára hangsúlyozta annak szük­ségességét, hogy egységes kon­cepciót dolgozzanak ki és érvé­nyesítsenek az országos informá­ciós és vezetési rendszer meg­valósításában, amely biztosítja a gazdasági tevékenység minden fo­kozatán az információk és a dön­tés közötti szerves kapcsolatot Ugyanakkor rámutatott, hogy jobban egybe kell hangolni az e­­gész tevékenységet ezen a terü­leten, meg kell teremteni a meg­felelő szervezési keretet, amely lehetővé teszi az összes erők össz­pontosítását és ésszerű felhaszná­lását a kitűzött célok megvalósí­tása érdekében. A párt főtitkára rámutatott, hogy a hangsúlyt elsősorban a termelési folyamat információs rendszerére kell helyezni, arra, hogy a számítógépek és a kiber­netika segítségével ténylegesen megoldják a termelő tevékenység tervezésének és vezetésének kér­déseit, a műszaki-anyagi ellátás és a termékeladás kérdéseit. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az elektronikus számítógépek se­gítségével meg kell valósítani né­hány fontosabb üzem termelési folyamatának vezetését és teljes ügyvitelét. Nicolae Ceauşescu elvtárs felhív­ta a figyelmet arra, hogy ebből a célból meg kell tenni a megfele­lő előkészítő intézkedéseket. Nagy fontosságot kell tulajdoní­tani a statisztikának, amelyre el­sőrendű feladat hárul az egész nemzetgazdaság információs rend­szerének megvalósításában. A káderképzés tekintetében Nicolae Ceauşescu elvtárs megje­lölt számos intézkedést a szüksé­ges szakemberek további képzé­sére, a következő években történő számítófelszerelésekkel való ellá­tás arányában. Ugyanakkor hang­súlyozta, hogy a gazdaság, a párt­­ és az államapparátus felelős­ségteljes munkaköreiben dolgozó összes kádereknek el kell sajátí­taniuk a korszerű információs rendszer alapelemeit, hogy annak­ előnyeit minél hatékonyabban felhasználhassák a vezetés mun­kájában. Ugyanakkor rámutatott, hogy mind a számítógépek gyár­tásában, mind az információs rendszer terén fokozni kell a sa­ját tudományos kutatást, gyorsab­ban kell alkalmazni a gyakorlat­ban az elért eredményeket, tanul­mányozni és hasznosítani kell a fejlett nemzetközi tapasztalatot. Annak a növekvő szerepnek a fényében, amelyre az információs rendszer hazánk gazdasági hala­dásának biztosításában szert tesz, a párt főtitkára feladatul tűzte ki, hogy az országos információs és vezetési rendszer megvalósítása céljából, dolgozzanak le progra­mot az 1971—1980-as évtizedre a vállalatok és számítóközpontok elektronikus gépekkel és felsze­relésekkel való ellátására, a szük­séges káderek képzésére. Az 1971—1975-ös időszakra előirány­zott célkitűzések a nemzetgazda­ság-fejlesztési ötéves terv szerves részét fogják képezni. Nicolae Ceauşescu elvtárs kife­jezte azt a véleményét, hogy ha­zánkban már megvarrnak azok a káderek, amelyek biztosítani tud­ják az információs rendszer gyor­sabb bevezetését a gazdaságba, hogy a rendelkezésünkre álló ösz­­szes erőket egyesítve, jó feltételek mellett teljesíthetjük célkitűzé­seinket ezen a tevékenységi terü­leten. Végül a párt főtitkára kifeje­zésre juttatta azt a meggyőződé­sét, hogy az információs rendszer szakemberei egész hozzáértésüket és­­munkaerejüket a rájuk háruló fontos feladatok szolgálatába ál­lítják, hozzájárulva ily módon a nemzetgazdaság korszerűsítésének általános folyamatához, szocialis­ta hazánk felvirágzásához. Enescu-fesztivál(H) Sor került a hegedű- és zongoraverseny utolsó szakaszára Kussmaul Rainer (Németország SZK), Krysztof Yakowicz (Len­gyelország), Ágoston András, Eu­gen Sirbu (Románia) és Ruben Agaronjan (Szovjetunió) hegedű­sök fellépésével csütörtökön befe­jeződött a George Enescu V. nem­zetközi verseny hegedűosztályá­­nak harmadik, döntő szakasza. Ugyanaznap a Palota kistermé­ben a zongora osztály zsűrije meghallgatta a döntő szakasz elő­adóit: Enrique Perez de Guzman (Spanyolország), Radu Toescu, Petru Grossman és Anatol Dub (Románia), Mack McCray (USA), Alekszandr Malkusz, Manana Dordzsasvili, Dmitrij Alekszejev és Vlagyimir Tropp (Szovjetunió). A fiatal zongoristák szombaton, a Román Atheneum színpadán újból megjelennek a zsűri előtt, hogy újabb műveket játszanak el zenekari kísérettel.

Next