Szabad Szó, 1970. július-szeptember (27. évfolyam, 7887-7962. szám)

1970-09-19 / 7953. szám

­ NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs munkalátogatása Maros megyében Nicolae Ceauşescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitká­ra, az Államtanács elnöke péntek délután munkalátogatást tett Ma­ros megyében. A párt főtitkárát elkísérte Iosif Banc elvtárs, az RKP KB Vég­rehajtó Bizottságának póttagja, a Minisztertanács alelnöke és Va­sile Patilineţ elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttag­ja, a KB titkára. A fővárosból való elutazáskor a Baneasa repülőtéren Nicolae Ceauşescu elvtársat és a többi párt- és államvezetőt a követke­ző elvtársak búcsúztatták: E­­mil Bodnaraş, Paul Niculescu-Mi­­zil, Gheorghe Pană, Ilie Ver­dei, Florian Dănălache, Cons­tantin Dragan, Emil Drăgănes­­cu, Fazekas János, Petre Lupu, Dumitru Popescu, Vasile Vilcu, Petre Blajovici, Gere Mihály, Ion Iliescu és Ion Ioniţă. Mindössze négy hónapja annak, hogy Nicolae Ceauşescu elvtárs a marosmenti tájak dolgozóinak körében tartózkodott. Akkor volt ez, amikor a Maros és a Kü­­küllő vize példátlanul megáradt, vadul végigsepert emberi telepü­léseken, közlekedési utakon, fon­tos gazdasági létesítményeken. A párt és az állam vezetője ott volt az emberek között, felbecsülhetet­len értékű, bátorító szavaival, gyakorlati útmutatásaival mozgó­sította az erőket, bizakodást, ki­tartást öntött mindenkibe. A Maros megyei látogatás a dicsőszentmártoni vegyikombi­nátban, a hazai vegyipar impo­záns, régi fellegvárában kezdő­dik. A gyárkapuban Nicolae Ceauşescu elvtársat, a többi párt­os államvezetőt Kiss István he­lyettes vegyipari miniszter, a kombinát vezetői fogadják. Több száz dolgozó hosszasan megtap­solja a vendégeket. A tömegből fiatalok csoportja lép elő és­­ a szeretet és a nagyrabecsülés je­léül — gyönyörű virágcsokrokat nyújt át a vendégeknek. Bujor Roşea mérnök, a dicső­­szentmártoni vegyipari csoport vezérigazgatója tájékoztatja Ni­colae Ceauşescu elvtársat, hogy emberek ezreinek fáradhatatlan erőfeszítése eredményeként jú­liusban az egység utolsó berende­zései is megkezdték a termelést a megye legnagyobb árvízkárokat szenvedett vállalatában. A vesz­teségek nagyok voltak, de a ki­tartó megfeszített munkával már július végén teljesítették a jelen­legi ötéves terv feladatait. A kombinát jelenleg teljes ka­pacitással dolgozik, egyes osztá­lyokon pedig a berendezések új­ból üzembe helyezésénél alkal­mazott korszerűsítések révén na­gyobb termelést érnek el, mint a természeti csapás előtt. Ez lehe­tőséget nyújt arra, hogy a vegy­ipari munkások az év végéig mintegy 10 millió lej értékű több­lettermelést érjenek el. A vendégek megtekintik a kar­­bidkemencéket; a karbid egyéb­ként a kombinát fő terméke. Nicolae Ceauşescu elvtárs mele­gen gratulál a dicsőszentmártoni vegyikombinát munkaközösségé­nek a jelenlegi és a távlati fel­adatok teljesítésében tanúsított önfeláldozó munkájához. A kombinát vezetősége, munká­sai megfogadják: erőt nem kí­mélve, példásan teljesítik az új ötéves tervből rájuk háruló célki­tűzéseket. Ezután a látogatók röviden el­időznek a kombinát épülő új objektumánál, a 6. kemencénél. A vendégeket tájékoztatják, hogy a munka grafikon szerint folyik és hogy az objektum az építők vállalásának megfelelően egy hó­nappal határidő előtt megkezdi a termelést. Az új kemence évi 82 000 tonnára növeli a kombi­nát karbid termelését. Dicsőszentmárton lakosai me­leg szeretettel búcsúznak a ven­dégektől, forró köszönetet mon­danak a párt- és államvezetőség­­nek a májusi nagy megpróbálta­tás napjaiban kapott gondosko­dásért és segítségért, az árvízká­rok helyrehozásához, a normális élet helyreállításához nyújtott tá­mogatásért. A tömeg melegen él­teti a Román Kommunista Pár­tot, ütemesen kiáltja: RKP — Ceauşescu, Ceauşescu — RKP! A vendégek Dicsőszentmárton után a radnóti állami mezőgazda­­sági vállalat szarvasmarha-tenyé­szetét keresték fel. Itt több tábla előtt ismertetik a komplexum anyagi alapjára, a termelés szervezésére, az elért eredményekre vonatkozó adato­kat. A látogatás során részletes tá­jékoztatást nyújtanak a komple­xum befogadó képességéről (8400 férőhely), a technológiáról, amely lehetővé teszi, hogy egy termelési év folyamán 9600 gyors hizlalású borjat szállíthassanak 45 kilótól 355 kilóig terjedő súlyban,­ legfel­jebb 300 nap alatt. Ceauşescu elvtárs elismerően nyilatkozik a szakemberek erőfe­szítései­ről, célszerűnek minősít néhány megoldást és ajánlja, hogy a radnótihoz hasonló vállalatok fejlesztésénél fokozatosan, az a­­nyagi és pénzügyi lehetőségeknek megfelelően építkezzenek. Az or­szág más megyéiben, közöttük Argeş megyében szerzett tapasz­­talokból kiindulva, emlékeztet az állami mezőgazdasági vállalatok és a szövetkezeti egységek együtt­működésére és ajánlja, az együtt­működést minden eszközzel te­gyék minél gyümölcsözőbbé, hogy növelje az állati termelést, ve­zessen a lakosság igényeinek mi­nél jobb kielégítéséhez, a szövet­kezeti parasztok anyagi érdekelt­ségéhez. Kukoricaföldek szegélyezik az országutat mindkét oldalon. A vendégek röviden elidőznek Ma­­rosugra, majd Nyáradta határá­ban. Nicolae Ceauşescu elvtárs bemegy a kukoricaföldre, elbe­szélget a szakemberekkel a ter­méskilátásokról. Útközben mindenütt ezer és ezer román és magyar lakos kö­szöntötte a párt főtitkárát. A tö­meg zászlócskákat lengetett, vi­rágcsokrokkal integetett. Számta­lanszor voltunk tanúi annak, hogy a környék lakossága örömteli sze­retettel, tisztelettel viseltetik a párt iránt, veszi körül a párt fő­titkárát. Itt csupán egy igen so­katmondó benyomást kívánunk felemlíteni: a helybeli iskola ta­nulói a következő jelszót írták fel egy hatalmas pannóra: „Ceauşescu — jövő“. A két szó nagyszerűen tükrözi a nép, az ifjúság bizalmát az iránt, aki a pártvezetőség élén lankadatlan odaadással küzd, hogy ragyogó célunk, szocialista hazánk további felvirágoztatásának nagyszerű programja maradéktalanul meg­valósuljon. Itt, a város elején, több ezer lakos megkapó fogadtatásban ré­szesíti a párt főtitkárát. Vasile Rus elvtárs, Marosvásárhely mu­­nicipiumi pártbizottságának első titkára üdvözlő beszédet mond. Ifjak és lányok tucatjai virág­csokrokat nyújtanak át. A zenekar eljátssza az állami himnuszt. Ka­tonákból, a hazafias gárdák tag­jaiból és a katonai előkészítő osz­tagok if­iáiból álló diszőrség tisz­teleg. Nicolae Ceauşescu elvtárs ellép a diszőrség előtt. A tömegből ha­talmas éljenzések és üdvrivalgá­sok hallatszanak: „RKP — Ceauşescu“, „Ceauşescu és a nép“. A vendégek ezután megtekintik a Metalotehnica vállalatot, amely a kötöttáru- és készruhaszektorok számára szükséges gépeket gyárt. A vendégek Pető Áronnak, a vállalat igazgatójának kíséreté­ben végighaladnak a főbb terme­­lőosztályokon. Közben a vendé­geket tájékoztatják arról, hogy ez az egység jelentősen fejlődött az ötéves terv folyamán, és 25- szörösére növelte össztermelésé­nek volumenét; a vállalat jelen­leg 47 típusméretű felszerelést ál­lít elő kötöttáru és készruha gyár­tására, s ezek közül számosat a vállalat szakemberei terveztek. A főszerelde csarnokában a párt- és államvezetők elbeszél­getnek a vállalat tervezőivel egyes gépek műszaki jellegzetes­ségeiről. Igen sokra értékelik Fi­lep Emod mérnök találmányát, amely lehetővé teszi, hogy egy különleges készülék segítségével meghatározzák a textilipari gé­pek gyártásához használt acélok jellegzetes hőmérsékletét A vendégeknek itt bemutatnak néhány, a vállalatban készült gép­­berendezést, amelyeket kiállítanak majd a küszöbön álló bukaresti nemzetközi vásáron. Bemutatnak olyan termékeket is, amelyeket a vállalat mellett működő szakis­kola tanulói készítettek. Ceauşescu elvtárs ajánlja, hogy az oktatási folyamatban helyezzenek na­gyobb súlyt a szakma elsajátítá­sára, a műszaki kérdésekre és küszöböljék ki az általános, isko­la profiljának utánzásából szár­mazó párhuzamosságot. Nicolae Ceauşescu elvtárs ér­deklődik a vállalati kooperáció módozatairól és a vállalatok sza­kosítását célzó intézkedésekről, hangsúlyozza az ilyen lépések fontosságát a munkatermelékeny­ség növelése, a termelés tökélete­sítése és a termékminőség javítá­sa szempontjából. A vendéglátók elmondják, hogy a következő évekre további gyártás- és gyártmányfejlesztést­­ vettek tervbe. Épül az 5800 négy­zetméteres új szerelőcsarnok, a­­hol új textilgépeket és felszere­lést állítanak majd elő a hazai textilgyárak számára. A párt főtitkára elismerően nyilatkozik a munkaközösség e­­rőfeszítéseiről, melegen gratulál a munkásoknak és a szakembe­reknek sikereikhez, jó egészséget és további szép eredményeket kíván a jelenlevőknek. A tegnap megtekintett utolsó Maros megyei egység a gernye­­szegi állami mezőgazdasági vál­lalat sertésnemesítő és kikísérle­­tező komplexuma volt. Ezt az egységet azért létesítették, hogy nemesített állatokat tenyésszen a kiváló fajtájú állatállomány sza­porítására mind az állami, mind a szövetkezeti mezőgazdasági egy­ségekben. Nicolae Ceauşescu elvtárs és a többi párt- és államvezető meg­tekinti a komplexum néhány csarnokát, közben magyarázatok­kal szolgálnak neki az alkalma­zott technológiai eljárásokról, a tudományos kutatások eredmé­nyeiről, valamint a komplexum fejlesztési perspektíváiról. A látogatás végén a párt fő­titkára figyelembe ajánlja: tegye­nek meg minden intézkedést e fontos szektor fejlesztésére ki­utalt beruházások teljes megvaló­sításáért, hogy elterjesszék az egység jó tapasztalatait és te­gyenek meg mindent a jó tapasz­talatok gyarapításáért. Ugyanak­kor gratulált a komplexum szak­embereinek az elért eredmé­nyekhez, s azt kívánta, hogy az egész kollektíva fokozott erőfe­szítései révén a lehetőségeknek és a rendelkezésre álló kapacitá­sának megfelelő újabb eredmé­nyeket érjenek el. A gépkocsisor késő este vissza­tért Marosvásárhelyre. A vendé­geket a helybeli lakosok ugyan­azon meleg szeretettel köszöntöt­ték, ismét kifejezésre juttatva forró érzelmeiket, köszönetet mondva a pártnak mindazért, a­­mit az ország összes vidékeinek harmonikus fejlesztése érdekében tett és tesz, kifejezésre juttatva, hogy maradéktalanul helyeslik a párt bel- és külpolitikáját, kife­jezésre juttatva tiszteletüket és megbecsülésüket a párt vezetősége és az élén álló Nicolae Ceauşescu elvtárs iránt. Nicolae Ceauşescu elvtárs foly­tatja munkalátogatását az ország megyéiben. N. Popescu-Bogdăneşti, Nicolae Dragoş,­­Mircea S. Ionescu Kerekasztal mellett Végváron: a szakma rand­árói Nyolcan üljük körül az asztalt a végvári MTSZ székházában. Baja Károly alelnök, Márton Géza agrármérnök, Vicze János, Szögyényi András, Haág Péter brigádvezetők, Korsós József MTSZ-tag, Kovács Albert gépész, valamint a riporter. Beszélgetésünk témája az után­pótlás, a szakmai fejlődés kér­dése. Vicze Jánoshoz, az I-es számú mezei brigád vezetőjéhez szól a kérdés: — Hány fiatal taggal gyarapo­dott az utóbbi három év alatt a brigád létszáma? — Inkább tudnék válaszolni arra, hánnyal fogyott... — Akkor tegyük fel a kérdést ilyenformán: hány, mondjuk hu­szonöt éven aluli fiatal van a bri­gádjában? — Akárhogy is számítom, ket­tőnél több nem igen akad. A II-es számú brigádot Szögyé­nyi András vezeti. — Maguknál mi a helyzet? — Ugyanaz. Azzal a különbség­gel, hogy én még kettőt sem tu­dok összeszámolni... • A fiatal munkaerő faluról való elvándorlása nem végvári sajá­tosság. Országos folyamat, mi több, világjelenség, amely elke­rülhetetlenül együtt jár az iparo­sítással, a mezőgazdasági munka termelékenységének növekedésé­vel. Tehát természetes, sőt, szük­ségszerű. Az azonban, hogy egy község­ben éveken át egyetlen fiatal sem, vagy csupán egy-kettő választ mezőgazdasági szakmát, talán mégis figyelmet érdemel. Legalább annyira, hogy érde­mes róla beszélgetni. — A kérdés magától adódik: miért nem maradnak a fiatalok az MTSZ-ben? Vicze János bácsi szerint min­den a kereseten fordul meg. — A mai fiatalok szinte kivétel nélkül elvégzik a nyolc osztályt, s ezután a tizet. Ezt a fiút vagy lányt közelről sem elégíti ki az a kereset, amelyet az MTSZ jelen­leg nyújtani tud. Különösen a pénzbeli kereset nem, hiszen a fiatalt elsősorban az érdekli, mennyi pénzt számolnak le a hó­nap végén a markába? S monda­nék mindjárt egy példát: én mint brigádvezető, havonta háromszáz lej körüli készpénzt kapok. Nos, ennyiért egy fiatalember szóba sem áll, hiszen ennek többszörö­sét keresheti meg máshol. Haág Péternek ugyanez a vé­leménye: — Ezt igazolja az is, hogy az a kevés fiatal is, aki itthon marad, elsősorban az állattenyésztésben igyekszik elhelyezkedni. Mig a Józsa Ödön (Folytatás a 2. oldalon) VTLÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK ! AZ RKP TEMES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXVII. évfolyam, 7953. szám, Szombat, 1970. szeptember 19. 4 oldal,­ára 30 bani Az új ötéves terv elé Figyelmünk a minőségi termelésen és azokon, akik megvalósítják " Bár a szakmán- srá c-lzrÁn /pc tPUPTI GOLDMANN GYÖRGY eredményes tevé­kenységet fejlet- mérnök, az Arta Textilă Gyűr­tünk ki, mégsem Az elmúlt nyolc hónapban jelentős eredményeket ért el a temesvári Ar­ta Textilă Gyár m­u­n­kaközössége, több mint 32 000 igazgatója mondható, hogy __________teljesen megoldot­tuk a rendszeres négyzetméter bú­torszövetet készített terven felül. Nagy része van ebben igazgató bizottságunk körültekintő terme­lés­szervező munkájának, amely lehetővé tette, hogy a dolgozók zökkenők nélkül végezzék felada­taikat. A gyár igazgató bizottsága tu­datában van annak, hogy a mi­nőségi termelés alapfeltétele a képzett szakmunkás törzsgárda kialakítása és állandósítása. „A minisztériumoknak, a vállalatok­nak — hangsúlyozta Nicolae Ceauşescu elvtárs, pártunk Köz­ponti Bizottságának múlt év de­cemberi plenáris ülésén , ko­moly intézkedéseket kell tenniük, hogy rövid idő alatt biztosítsák káderek képzését, gyors tanfolya­mokkal, a munkahelyen történő képzéssel, hogy megvalósíthassák a meglevő kapacitások teljes fel­­használását és az üzembe helye­zendő kapacitások ellátását meg­felelő személyzettel“. Az értékes útmutatásokat kö­vetve, gyárunk vezetősége négy­hónapos szakképző tanfolyamokat szervezett, amelyeken minden al­kalommal 25—30 fiatal vett részt. A módszer bevált, s ezeken a tan­folyamokon eddig már számos if­júmunkás sajátította el a bútor­­szövés mesterségét. Miként állják meg helyüket a termelésben ezek a fiatal szak­munkások? — vetődhet fel a kér­dés. Java részük hamar beillesz­kedik a munkába, s rövid idő alatt felsorakozik a feladataikat hónapról hónapra példamutatóan teljesítő dolgozók közé. Ilyenek többek között Chircu Valeria, Nagy Erzsébet, Sírb Maria, Vădu­va Costina, Matei Maria és sok más szövőnő, nősen a szövőnők soraiban. A tá­vozásokkal évente mintegy 40—60 szakmunkás hiánya jelentkezik. A négyhónapos szakképesítő tan­folyamokkal, valamint a textil szakiskola végzőseivel csak rész­ben pótolható a hiány. Felmerül a kérdés: vajon nem lehetne e véget vetni a munkaerő-vándor­lásnak? Véleményem szerint, el lehetne kerülni ezt a sok nehéz­séget okozó helyzetet. Ám csak úgy, ha megszüntetjük a munka­erő-vándorlást előidéző okokat. Ezzel kapcsolatban igazgató bi­zottságunk javasolta felettes szer­vének, az 1. számú Textilkombi­­nát vezetőségének, hogy minél rövidebb időn belül létesítsen munkásszállást. Hiánya miatt ugyanis elég sokan távoznak a gyárból. Reméljük, hamarosan találnak megoldást javaslatunkra. Ez azért is fontos, mert év végére elkészül az új automata szövőgépekkel fel­szerelt részleg, amelynek nagy a képzett szakmunkás igénye. Kü­lönben ezt hivatott kielégíteni a nemsokára megnyíló rövid időtar­tamú szakképző tanfolyam is. Ismerve az új ötéves tervből eredő megnövekedett feladatokat, igazgató bizottságunk külön in­tézkedési tervet készített, amely­ben továbbra is fontos helyen szerepel a szakmunkás-képzés, s ezzel párhuzamosan a munkakö­rülmények javítása. Bízunk ab­ban, hogy elképzeléseink gyakor­latba ültetésével biztosíthatjuk a megfelelő felkészültségű szak­munkásgárdát, olyan dolgozókat, akik becsülettel megállják helyü­ket a termelésben és egyre több, jobb minőségű bútorszövetet gyár­tanak. MAI SZÁMUNKBAN: — Hétvégi sportrendezvények (2. oldal) — Közmondás-szólásmomás — Országút a sivatagban — „A­ózsaszínű álom és ugrás a semmibe” — Barkácsmester a háztar­tásban — Csak nőknek (3. oldal) Két hét a munka iskolájában A hazafias munka egyik legje­lentősebb megyénkben ifjúsági telepén — a gyiroki baromfite­nyésztő nagyüzem építkezésén — néhány hónappal ezelőtt bontot­tak zászlót a fiatalok. KISZ-tagok százai — a Temesvári Mechani­kai Üzemek, valamint az Electro­motor üzem szakiskoláinak ta­nulói —­ dolgoztak itt a nyári szünidőben, az iskolai év meg­nyitása óta pedig a temesvári­­ számú líceum felnőtt osztályos ta­nulói vették birtokukba a mun­­­kahelyeket. Százhatvan diák dol­gozik itt két váltásban. Őket láto­gattuk meg csütörtökön. Jána Dénes építőmester, az építkezés irányítója elégedett az önkéntes segítők munkájával. — Kitűnő gyerekek — mondja. S végezzük el mindazt, amit ránk bíznak. — Mi a napi norma? — Teljesítményt nem írtak elő. Így mindenki annyit végez, a­­mennyire erejéből telik. — Elégedettek-e a csoport tag­jai azzal, amit eddig végeztek? Despi­non, tizenegyedikes: — Tegnap például földrakásokat te­rítettünk, de hasznosabban érté­kesíthették volna munkánkat. — ... ?! — Igen, mert ugyanaz a mun­ka, amelyet mi húszan egy dél­előtt leforgása alatt végeztünk el, egyetlen földgyaluval néhány perc alatt megvalósítható. A Fructus vállalatban kolléga­nőik — az 1. számú líceum lányai — tevékenykednek. Kétszáznegy­venen. Fehér köpenyben, hosszú asztalok mellett paprikát készíte­nek elő a tartósításra. — Augusztusban és szeptember elején is dolgoztak már nálunk is­kolások — mondja Serafim Mihai, a vállalat igazgatója. — Csaknem százezer lej értéket valósítottak meg. Scutei Viorica mesternő el­mondja, hogy munkakezdéskor megállapítják minden csoport normáját Az első nap harminc kiló paprika előkészítése volt né­hány személy feladata, de annál jóval többet valósítottak meg, s így közös egyetértésben nyolcvan kilóra emelték a négytagú cso­portok hatórás hazafias munka­napjának teljesítményét — S mi történik, ha valaki nem teljesíti a normát? — Senki sem vonja ezért fele­lősségre. .. — De akkor sem származik semmi előnyünk, ha túlteljesítjük — egészíti ki a választ a tizene­gyedikes Oprescu Ileana. — Miért nem szerveznek ver­senyt a csoportok között? — A szünidei csoportok vetél­kedtek egymással, a legjobbak egy-egy üveg kompótot kaptak.. Miközben elbúcsúzunk a lá­nyoktól, arra gondolunk, hogy a munkára nevelés nagyszerű lehe­tősége ezúttal kiaknázatlanul ma­radt Vajda Sándor — örömmel jöttünk ide — lányai" mondja egyikük — s készséggel hogy vélekednek a diákok? Fructus: fehér köpenyben szorgoskodnak a gyár­i vendég munkás­­.­..a temesvári 1-es számú líce­um tanulói vették birtokukba a gyiroki baromfitenyésztő nagy­üzem építőtelepét. Enescu-fesztivál Sikeres hangversenyek szólóestek A George Enescu nemzetközi fesztivál eddigi rendezvényeit csütörtökön újabb előadások, hangversenyek és szólóestek gaz­­dagították. A Köztársasági Palota nagyter­­ mében a London Symphony Orchestra Andre Previn karnagy vezetésével és Radu Lupu zongo­rista szólójátékával meghódította a jelenlevő bukaresti zenekedvelő­ket. A magas színvonalú műsor magában foglalta Beethoven 3. számú C-moll zongoraversenyét, Stravinsky Tűzmadár szvitjét és Robert Simpson III. szimfóniáját. A fesztivál egyik kiemelkedő személyisége, Jean Pierre Ramral fuvolaművész ugyanaznap szóló­estet adott Albert Guttman zon­goristáitól együtt. Változatos mű­­ soruk Bändel. Bach. Beethoven, Poulenc, Debussy, Honegger és Bartók műveket ölelt fel, George Enescunak Cantabile és Presto művét beiktatva műsorukba, az előadóművészek ismét lerótták kegyeletüket a nagy román zene­szerző emléke iránt. A Román Opera folytatta a fesztivál során elért eddigi sike­reit és magas művészi színvona­lon mutatta be Verdi Don Carlos cím­ű operáját Bogo Lescovic ju­goszláv karmester, Eugen Grop­­şanu rendező, Roland Laub dísz­lettervező közreműködésével. A kiváló szereposztásban részt vett: Nicolae Rossi Lement, Virginia Zeani, Cornel Stavru, Nicolae Herlea, Viorica Cortez, Ioan Hvo­­rov és Elena Grigorescu. (Agerpres)

Next