Szabad Szó, 1970. október-december (27. évfolyam, 7963-8041. szám)

1970-10-27 / 7985. szám

I sport­­ J — 50 éves a J Politehnica J Sportklub J — Gólzápor az A-osztályban ^ — Könnyebben is lehetett volna | — Negyven perc­­ vergődés ( A HÉTVÉGE SPORT­­­ESEMÉNYEIRŐL RÉSZLETES ^ BESZÁMOLÓINK­­ A 3. OLDALON \ A Parádés leütés és biztos sán­colás — a háló két oldalán. Pillanatfelvétel az Universi­tatea — Bukaresti Medicina találkozóról \ \ \ i \\\\\ s \\\\\ VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! XXVII. évfolyam, 1985. szám 4 oldal, ára 30 bani Q, Kedd, 1970. október 27. NICOLAE CEAUŞESCU elnök látogatása Washingtonban — Megérkezés a Fehér Házba — Washington (Agerpres). — A különtudósítók jelentik: Nicolae Ceauşescu, az Állam­tanács elnöke Egyesült Államok­ban tett látogatásának kiemelke­dő eseménye zajlott le tegnap. Richard Nixon elnök és felesége, Patricia Nixon meghívásának e­­leget téve, Nicolae Ceauşescu el­nök és felesége. Elena Ceauşescu tegnap óta a Fehér Ház vendége. A román államfőt elkísérte Du­mitru Popescu, az RKP KB Vég­rehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára, nagy nemzetgyűlési képviselő és Corneliu Mănescu külügyminiszter. A Fehér Ház az államfőket megillető ünnepi külsőségeknek megfelelően készítette elő a ma­gas rangú román vendégek foga­dását. Az amerikai elnöki rezi­denciát környező utcákon és kör­utakon, a szövetségi intézmények épületeit magába foglaló egész körzetben kitűzték Románia és­­ az USA állami zászlóit. A román államfő megérkezése a Fehér Házba nagy érdeklődést keltett, s a magas szintű találkozókat, a nagy eseményeket jellemző ün­nepi légkörben folyt le. Az ame­rikai főváros lakosainak ezrei se­reglettek egybe a Fehér Ház nagy parkjában, az ünnepi fo­gadtatás színhelyén, a George Washington emlékére emelt ha­talmas méretű obeliszk körül, kezükben román és amerikai zászlócskákkal, hogy üdvözöljék, Ceauşescu elnököt. Szokatlanul nagy számban jelentek meg erre az alkalomra az újságírók, fotó­­riporterek, a filmesek, a nagy na­pilapok, a nemzetközi hírügy­nökségek, a rádió- és televíziós társaságok, filmhíradók képvise­lői, hogy megörökítsék az ünnepi fogadtatás minden egyes jellem­ző mozzanatát. A díszgárda a pó­dium előtti gyepszőnyegen sora­kozott fel, a fúvószenekar díszbe öltözött erre az alkalomra. Az ünnepség színhelyére vezető sétá­nyok két oldalán tisztek sorakoz­tak fel a két állam zászlóival. Negyed tizenegy óra körül (helyi idő) a pódiumhoz megér­kezett William Rogers amerikai külügyminiszter és felesége, Tho­mas Moorer tengernagy, a vezér­kari főnökök vegyesbizottságá­nak elnöke és felesége, Wal­ter Washington polgármester és felesége, Martin Hillenbrand, európai ügyekkel foglalkozó kül­ügyminiszter-helyettes és fele­sége, Leonard Meeker, az USA bukaresti nagykövete és felesége, Gilbert Hahn jr., Columbia körzet tanácsának elnöke és felesége. Guillermo Sevilla-Lacasa, a washingtoni diplomáciai testület dékánja és felesége. Jelen volt Dumitru Popescu, Corneliu Mănescu, Maria Groza, a Nagy Nemzetgyűlés alelnöke, Corneliu Bogdan, Románia was­hingtoni nagykövete, a román nagykövetség több tagja. 10.25 óra. Feltűnik az elnöki­ helikopter, amely Williamsburg­­ból hozza Nicolae Ceauşescu el­nököt és feleségét Elena Ceauşescut. Kürtszó harsan fel s a fogadás színhelyére megérkezik Richard Nixon és felesége, Patricia Nixon. A magasrangú román vendé­gek kiszálltak a helikopterből, majd Emil Mosbachernek, az Egyesült Államok protokollfő­nökének a kíséretében beszáll­tak a két ország zászlócskáival díszített gépkocsiba, amely ez­után a park sétányain elindult a tisztelgő, román és amerikai zászlókat tartó tisztek sorfala között. Az útvonal két oldalán lakosok százai melegen üdvözlik a magasrangú vendégeket. A hivatalos gépkocsi a Feh­ér­­Ház déli bejárata előtt az ünne­pi alkalomra épített emelvény előtt állt meg. Richard Nixon elnök és felesé­ge, Patricia Nixon üdvözli Nicolae Ceauşescu elnököt és fe­leségét, Elena Ceauşescut. A két elnök szívélyesen kezet szorít. Patrícia Nixon vörös rózsacsok­rot nyújt át a román államfő fe­leségének, Elena Ceauşescunak. A fotóriporterek kérésére a két elnök megáll néhány pillanatra, hogy együtt lefényképezzék őket. Ezután Nixon elnök felvezeti Ceauşescu elnököt a diszemel­­vényre. A zenekar ünnepélyesen eljátssza Románia és az Egyesült Államok állami himnuszát. A diszőrség meghajtja a szövetségi zászlót és az USA 50 államának zászlóját, mialatt 21 tüzérségi üdvlövés dördül el Románia el­nökének tiszteletére. Ezt követően Nicolae Ceauşescu, a román államfő, Richard Nixon elnök kíséretében ellép a fő fegyvernemek képviselőiből ösz­szeállított díszőrség előtt. A két elnök tisztelegve halad el a zász­lók mellett. Ezután felvonulnak a tengerészgyalogosok piros zub­bonyba, piros lampaszos kék nadrágba öltözött, fehérsapkás dobosai és kürtösei. Az őrség parancsnokának vezényszavára a katonák fegyverrel tiszteleg­nek, majd­­ a parancsnok és szárnysegédei üdvözlik Ceauşescu elnököt. Richard Nixon elnök az e­­melvényre szerelt mikrofon elé lép, hogy üdvözölje vendégét. ELNÖK ÚR! CEAUŞESCU ASSZONY! NAGYRABECSÜLT ROMÁ­NIAI VENDÉGEINK! HÖLGYEIM ÉS URAIM! Éppen egy évvel ezelőtt üdvö­zölt ön engem Bukarestben elnök úr, mint az Egyesült Államok első Romániába ellátogató elnö­két. Ma Washingtonban üdvözlöm önt, mint Románia első elnökét, aki látogatást­­tesz az Egyesült Államokban. Mindig emlékezni fogunk arra a meleg fogadtatás­ra, amelyben a román nép része­sített. Tudjuk, hogy az Egyesült Államokban tett utazása alatt ta­pasztalhatta az Egyesült Államok népének baráti érzelmeit Romá­nia népe iránt. Noha rendsze­reink különböznek, nagy barát­ságot érzünk a román nép iránt, tiszteletben tartjuk országuk füg­getlenségét, békét és barátságot kívánunk a világ összes népei­nek. Úgy vélem, hogy megbeszé­léseink hozzájárulnak a béke és a barátság óhajának megvalósí­tásához az egész világon. Remé­lem, hogy a mai megbeszéléseink ismételten előmozdítják ezeket az eszményeket. Nicolae Ceauşescu elnök a kö­vetkezőket válaszolta: ELNÖK ÚR! NIXON ASSZONY! HÖLGYEIM ÉS URAIM! Szívélyesen üdvözlöm önöket ebből az alkalomból, s tolmácsol­ni szeretném egyben az Egyesült Államok népének is a román nép baráti üdvözletét. Örömmel emlékszem vissza az ön romá­niai látogatására és megbeszé­léseinkre. Köszönetet szeretnék mondani a meghívásért, hogy je­lenlétemet az Egyesült Nemzetek Szervezetében felhasználva, ta­lálkozzak­­ önnel és látogassak el az Egyesült Államok néhány köz­pontjába. Igaz, hogy Románia és az Egyesült Államok társadalmi rendszerei eltérőek, s közöttünk egyes problémákban véleménykü­lönbségek állnak fenn, de mi úgy véljük, hogy gazdasági, tudomá­nyos, kulturális téren szükség van az együttműködésre, a né­pek barátságának és együttmű­ködésének szellemében hozzá kell járulnunk a mai világot foglal­koztató problémák megoldásá­hoz. E szellemtől áthatva, is­mét kifejezem azt a reményemet, hogy Románia Államtanácsa el­nöke minőségében tett látogatá­som — az első ilyen látogatás itt, mint ahogy ön is az első a­­merikai elnök volt, aki Romá­niába ellátogatott — előmozdítja népeink, együttműködésének és barátságának fejlődését, a meg­értés és a béke ügyét szolgálja. Ezután a jelenlevők tapsa és a tisztelgő kürtszó közepette Ri­chard Nixon, az USA elnöke és felesége felkíséri Nicolae Ceauşescut, Románia Államtaná­csának elnökét és feleségét a Fe­hér Ház déli erkélyére vezető külső lépcsőn. A házigazda és a vendégek megállnak az erkélyen és üdvözlik a nagy parkban je­lenlevő közönséget. A tömeg tapssal válaszol, román és ame­rikai zászlócskákkal integet. A két államfő néhány percig társa­log a kék szalonban, majd le­megy a parkba és elindul az USA elnökének dolgozószobája felé. A parkban összegyűlt lakosok, a­­kik még mindig a fogadási ün­nepség színhelyén tartózkodnak, ismét melegen üdvözlik és meg­tapsolják a két elnököt. A ro­­konszenvnek, barátságnak és megbecsülésnek e spontán meg­nyilvánulására Ceauşescu elnök kezet szorít és baráti szavakat vált az üdvözlésére megjelent több személlyel. Ezután az USA elnökének dol­gozószobájában a két államférfi megtartja első munkamegbeszé­lését. Amint azt a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetségének alapszabályzata le­szögezi, a megyei szövetség ösz­­szehangolja és irányítja a mező­gazdasági termelőszövetkezetek tevékenységét, biztosítja azt, hogy az egységekben a helyi feltételek­nek megfelelően alkalmazzák a termelés irányítására és megszer­vezésére, a munkaerő ésszerű fel­­használására vonatkozó ajánlá­sokat. Ezt a feladatát mindig, de kü­lönösképpen a rendkívüli helyze­tekben kell, hogy gyakorolja — munkatársai révén — a megyei szövetség. Az őszi kampányban összezsúfolódott tennivalók külö­nösképpen igényelték az állandó irányító és szervező tevékenysé­get. Tevékenységi körzetemben az őszi kampány elején a rékási, bázosi, jezvini, péterfalvi, arany­ági s más MTSZ-ek határában szembeötlő vontatottsággal haladt az őszi munka. Miután a helyi párt- és állami szervekkel és az egységek vezető tanácsaival, szakembereivel összehangoltuk elképzeléseinket, rátértünk a be­takarítás és a vetés aprólékos, a napi ütemet is meghatározó meg­szervezésére. Ennek eredménye­ként sikerült meggyorsítani a ve­tést, illetve alaposabb gépkihasz­nálással biztosítani azt, hogy az említett MTSZ-ekben ezen a hé­ten az utolsó hektárokon is föld­be kerüljön a mag. A betakarítás azonban nagyobb gondot okozott. Mivel a kukori­ca egyenetlenül ért be, s egy-egy táblán még tejesérésben levő cső is volt, megkülönböztetett figyel­met kellett fordítani a tárolásra. A rékási MTSZ-ben úgy szerve­­­tük meg ezt a munkát, hogy ko­­tárkákba való helyezés előtt a tagok a száraz közül kiválogat­ják a félig érett és tejesérésben levő kukoricacsöveket. Ugyanitt a górékban rekeszeket helyeztek el, hogy a levegő jobban átjárja, illetve gyorsabban szárítsa a kukoricát. Ehhez sok kézi mun­kaerőre volt szükség, úgy segí­tettünk magunkon, hogy a beta­karításba bevontuk az állatte­nyésztőket, a kertészeti, szőlé­szeti és építészeti brigád tagjait, s az adminisztrációban dolgozó­ Gyuricsics László, az MTSZ-ek Temes Megyei Szövetségének területi instruktora (Folytatás a 2. oldalon) Koszorúzási ünnepség Temesváron a Fegyveres Erők Napján Románia Szocialista Köztársaság Fegyveres Erőinek Napja alkalmából vasárnap délelőtt Temesváron a Központi Parkban megkoszorúzták a Haza Hőseinek Emlékművét. A koszorúzási ünnepségen részt vettek a Román­ Kommunista Párt Temes megyei bizottsága bürójának és a megyei néptanács végrehajtó bizottságának tag­jai, párt- és állami aktivisták, tömeg- és társadalmi szervezetek képviselői, újságírók, a Fegyveres Erők és a Belügyminisztérium egységeinek tábornokai, törzs­tisztjei és tisztjei, tudományos és művészeti dolgozók, a temesvári vállalatok és intézmények dolgozóinak küldöttei, pionírok. Az Állami Himnusz elhangzása után a Hősök Him­nuszának akkordjai mellett virágkoszorúkat helyeztek el az RKP Temes megyei bizottsága, a megyei k­épta­­nács,­ a municipiumi pártbizottság, a Fegyveres Erők helyőrsége, a Belügyminisztérium egységei, a megyei szaktanács, a KISZ megyei bizottsága, más tömeg- és társadalmi szervezetek, vállalatok és intézmények ré­széről. Pionírok virágcsokrokkal övezték az emlékmű talapzatát. A virágkoszorúk elhelyezése után az ünnepség rész­vevői fogadták a díszszázad tisztelgését. A MÁSODIK ÉVSZÁZAD KÜSZÖBÉN A Nikolaus Lenau Meghitt, lelkes ünnepség. E­­zekkel a szavakkal­ jellemezhet­­nénk legtalálóbban a temesvári Állami Opera termében vasárnap délelőtt lezajlott eseményt. Neves iskola, a Nikolaus Le-Liceum jubileuma — nau Líceum ünnepelte fennállá­sának 100. évfordulóját. A terem zsúfolásig megtelt: egykori diá­kok, az iskola tanárai és növen­dékei, valamint azok barátai, is­merősei találkoztak itt. A meghívottak között volt dr. Ioan Zahiu elvtárs, a Temes megyei pártbizottság titkára, Coriolan Pop elvtárs, a Temesvár municipiumi pártbizottság első titkára, Temesvár polgármestere, dr. Gheorghe Lambert, a Német Nemzetiségű Dolgozók Temes Megyei Tanácsának alelnöke, Ja­cob Neumann, az Oktatásügyi Minisztérium fő­tanfelügyelője, K­adu Petru, a Temes megyei tan­felügyelőség főtanfelügyelője, va­lamint más személyiségek. Az iskola igazgatója, Glaja Flo­­rica tanárnő ünnepi beszéde u­­tán dr. Ioan Zahiu elvtárs emel­kedett szólásra, majd Jacob Neu­mann, Radu Petru, dr. Gheorghe Lambert elvtársak méltatták az iskola tevékenységét. Végezetül, Renald Petru másodéves tanuló szívből jövő, magas érzelmi telí­tettségű szavait hallhattuk, így elevenedett meg előttünk e fontos kulturális intézmény évszázados történelme, jelenlegi nevelőinek, diákjainak törekvése. ... 1852. Temesvár tanácsa egy felsőfokú reáliskola létesítését kéri a hatóságoktól. A kérvényt rövidesen elfogadják, anyagiak biztosítására azonban nem vállal­koznak, így közel két évtizednek kell eltelnie, amíg az iskola ügye ismét napirendre kerül. 1870. ok­tóberében, 116 tanulóval, négy ta­nárral és egy igazgatóval végre elkezdődhet a tanítás. Ekkor a­­zonban még nincs saját épületük. További tíz év telt el, amíg fel­épült. Az új­ iskolában főként mértant, fizikát, kémiát, termé­szetrajzot adnak elő. Ezzel pár­huzamosan az akkori vezetőség fontosnak tartotta a tanulók mű­szaki-gyakorlati képzését, rend­szeresen látogatják Bánát ipari üzemeit. 1918. után az iskola az Állami Német Gimnázium nevét viseli, ekkor már közel 400 ta­nulója van. A felszabadulás után a Gheorghe Lázár utcai iskola élete is megváltozik. Előbb a 2- es számú középiskola (2-es szá­mú Líceum), majd az 1970—1971- es tanév elejétől, a Miniszterta­nács Határozata értelmében a Nikolaus Lenau nevet kapja. E jubileumi évben a tanulók szá­ma a nappali tagozatban 1600 fö­lé emlkedett, s a látogatás nélkül Vajda Sándor Pillanatkép a jubileumi ünnepség gazdag műsorából. Az iskola tánccsoportja német népi táncokat ad elő Prima vista Miként az avatott zeneértő ízlelgeti első látásra a friss kottalapokat, úgy ismerke­dünk azzal a becses ajándékkal, amely pártunk és államunk következetes nemze­tiségi politikájának eleven hajtásaként ha­zai magyar sajtóéletünkbe a minap be­köszöntött. Megjelent A HÉT. Fejlécén társadalmi, politikai és művelődési heti­lapként hirdeti célkitűzéseit s már első számával meggyőző tanúságát adja: szer­kesztősége sikeresen megtoldva önerőit a hazai magyar értelmiség legjobbjainak tol­lával, igyekszik eredeti és változatos for­mában tükrözni a bel- és külpolitika, iro­dalom, zene, képzőművészet, film- és szín­házművészet, filozófia, humán- és reáltudo­mányok hazai és világproblémáit. Figyelemre méltó az a mód, ahogyan az új hetilap feladatainak összegezésében Hu­szár Sándor főszerkesztő felveti és meg­válaszolja a kérdést: kihez kívánnak szól­ni? „Elvi, irányulási kérdés ez, amit jó kezdetben tisztáznunk — írja. — A Hét szerkesztői lapjukat a művelődni vágyó olvasónak szánják, nem az egyes szakterü­letek kisszámú értőinek. A lap csak annyi­ban lehet a művészé, a tudósé, vagy más szakembereké, amennyiben az olvasóé is egyben“. Húsz oldalnyi példatár követke­zik, amely megfontolt célkitűzések kiér­lelt publicisztikai vértezetében érvel a be­vezetőként hangoztatottak mellett. Hétvégi olvasóhánynak kaptuk, s remél­jük, mindenkor számonkérhetjü­k majd a­­zokat az erényeket, amelyeket jelentkezé­sekor megcsillantott. A recenzens bizony­talankodik is eléggé, amikor mérlegeli, hogy mit emeljen ki e „névjegy“-lapszám anyagai közül. A folyóiratszemle szokvá­nyos tallózása helyett maradjunk hát csu­pán néhány cikk felsorolásánál, azzal a meggondolással, hogy miként e sorok író­ja az újdonság örömével első betűjétől impresszumáig elolvasta a lapot, mások is így tettek, s amit rögtön el kell mon­dania, az elsősorban azokhoz szól, akik ezután veszik kezükbe Pályatársi felelősségérzettel írta meg köszöntőjét a két testvérlap, George Ivaş­­cu, a Contemporanul és Gáli Ernő, a Ko­runk főszerkesztője. A Hét megjelenését mindketten a Román Kommunista Párt nemzetiségi politikájának új eredménye­ként üdvözlik, s ígérnek szövetséget a kö­zös eszmények és az olvasók egyre népe­sebb táborának szolgálatában. Balogh Ed­gár cikke: Együttélő nemzetiség — szocia­lista állam, Miron Constantinescu akadé­mikus egész oldalas nyilatkozata: A szo­ciológia helyéről és feladatairól. Rácz Győző: Történelem és ideológia, valamint Bretter György: Az erkölcstan közelében című eszmefuttatásai a lap sokrétű tudo­mányos anyagát gazdagítják, dr. Dóczy Pál meg Az orvos a változó világban cím­mel értekezik , hogy a történelemidézés időszerű vonatkozásai se hiányozzanak. Imreh István:"A tüzes trón címmel eleve­níti fel Dózsa György emlékét. A lap Nemzetközi élet­jelzést viselő két oldalán az Egyesült Nemzetek jubiláris ülésszakán megnyilatkozott legmagasabb szintű román állásfoglalásokat méltatja, sajátos szerkesztésű betekintést nyújtva ugyanakkor a világpolitika napirenden le­vő kérdéseibe. Méliusz József, Domokos Géza, Majtényi Erik, Csehi Gyula, Szász János, Láng Gusz­táv, Lászlóffy Aladár cikkeit és reflexió­it nyújtja át az olvasónak, Szemlér Ferenc két versével együtt az irodalomnak szentelt négy oldal. Zenei, képzőművészeti, film- és két oldalnyi színházi anyaga mellett A Hét ízelítőt ad a könnyed olvasmányból is — egyelőre jelezve ez irányú törekvéseit, a­­melyeket a rendszeresen megjelenő Ka­leidoszkóp című oldalán kíván megvalósí­tani. Vonzó grafikai köntösben új lapot tettek le asztalunkra A Hét szerkesztői. Eszmei gazdagsággal, eleven publicisztikai varázs­­zsal jelentkezett új hetilapunk. Korunk emberének tárulkozó világképén munkált, önmagunk jobb megismerésében igyekszik segítségünkre lenni. Figyeljünk szavukra, hallassuk problémáinkat, véleményünket hasábjain — mindannyian, kik olvasóinak ígérkezünk. Imecs Jenő (Folytatás a 2. oldalon)

Next