Szabad Szó, 1980. október-december (37. évfolyam, 11060-11138. szám)
1980-10-19 / 11076. szám
Szabad Szó MŰVELŐDÉS • SZABADIDŐ • ÉLETMÓD MŰVELŐDÉS • SZABADIDŐ • ÉLETMÓD Temesvár könnyűiparának kezdetei Kedvező gazdasági adottságainak köszönhetően, Temesváron viszonylag korán fejlődésnek indult a könnyűipar. A rendelkezésre álló változatos mezőgazdasági termények, a szállítások korai fellendülése illetve egyes gazdaságpolitikai intézkedések (például a szakosodott falvak kialakítása), mind-mind olyan tényezők voltak, melyek hozzájárultak a temesvári könnyűipar kibontakozásának felgyorsításához. Említésre méltó, hogy munkaerőben sem szenvedett hiányt a város, ami a felvásárló piac létével párosulva, ugyancsak kedvező feltételeket biztosított a korai és gyors fejlődéshez. Maga a korai fellendülés is bizonyos mértékben kedvező helyzetet eredményezett, mivel versenyképesség szempontjából előnyben részesítette városunk vállalatait. A termelés fejlődése, a megszerzett tapasztalat és a meghódított felvásárlópiac — úgy bel- mint külföldi — monopolhelyzetet jelentett egyes nagyobb vállalatoknak, mint amilyenek a malomipari vállalatok voltak, amelyek világhírnévre tettek szert a jó minőségű bánáti búzából nyert liszttel, vagy a Turul cipőgyár. Legrégibb könnyűipari vállalatként a Sörgyárat említhetjük. Ezt még 1718-ban alapították manufaktúraként. Többszöri átalakítás és bővítés után, 1885-ben 13 700 hektoliter sört állított elő, míg az ezredfordulóra már mintegy 74 ezer hektoliteres kapacitással működött. Ennek egyetlen környékbeli konkurrense a partosi Sörgyár volt, amely ugyancsak a XVIII. században alakulhatott — ám erre vonatkozóan hiányoznak a levéltári adatok — s mivel a múlt század közepe táján zavarta termelésével a temesvári sörgyárat, ez utóbbi az 1860-as évek elején felvásárolta és megszüntette versenytársát Kronológiai sorrendben a sörgyárak után a malmok következnek, mivel a Temesvár környékén termesztett búza egy részét feldolgozták ugyan a lakosság számára a kisebb falusi malmok, ám az exportra készített lisztet nagyrészt a temesvári malmok állították elő. Több kisebb malom létesítése után, 1869-ben megalakítják a Pannónia műmalmot, amely akkor Temesvár legnagyobb ilyenszerű vállalata volt, s napi 10 vagonos kapacitással dolgozott. A Temesvári Nagy Malom 1909-ben létesült, s ez már napi 32 vagonos teljesítményű volt Gondos előkészítés után, 1846- ban megalakult a temesvári Dohánygyár. Előzőleg néhány falut dohánytermesztésre szakosítottak. Látványos fejlődésnek csak a múlt század második felében lendült a könnyűipar, amikor 1883-ban megalakult a Gyufagyár, 300 vagon gyufa, 30 vagon kocsikenőcs és 5 vagon cipőpaszta előállítására alkalmas kapacitással. 1889-ben létesült a Kalapgyár, 1894-ben a Posztógyár, ugyanekkor a Vasgyár, Műjéggyár, Bajuszkötőgyár (20 munkással) két szalmakalapgyár (50 munkással) a Kesztyűgyár (50 munkással), a Szíkvízgyár, két szeszgyár (110 munkással), az Élesztőgyár, az Ecetgyár, illetve három pálinkagyár. Századunk elején tovább folytatódik a könynyűipar térhódítása. 1901-ben létesül a Turul cipőgyár (a Banatul cipőgyár elődje), 1905-ben a Gyapjúfonalgyár (a Gyapjúipar elődje), ugyanakkor épül a Vágóhíd. 1906-ban létesül a Panatfonalgyár (ami később egyesült a Gyapjúiparral) 1908-ban a Harisnyagyár, majd 1909-ben a Cukorka- és Csokoládégyár (Kandia). A könnyűipari vállalatok gombamódra szaporodnak, s századunk második évtizede után is, s ennek eredményeként Temesvár hosszú évtizedekig könnyűipari központként volt ismeretes belföldön és az országhatárokon túl. E fejlett könnyűipar Temesvár mai gazdasági életébe illeszkedve folytatja a korszerű fejlődés útját. Radovan István Az irodalomtörténet száz év óta ismert. Nagy költőnek volt múzsája, vérbeli poétát ihletet örökszép versek írására, ezért méltán került abba a Pantheonba, melyben az irodalomkedvelők kegyelete nagyjaink kedveseinek emlékét őrzi és amelyben képzeletünk összehozza Balassi Júliáját, Csokonai Lilláját, Vörösmarty Etelkáját, Vajda Gináját. . Ki volt Emma? Elmagyarosodott szláv eredetű családból született 1852 ben. Apja, Bakálovich Szilárd, a zsombolyai kerület országgyűlési követe, illetve képviselője, a Csekonicsuradalom jogtanácsosa volt. A szülők gondos nevelésben részesítették négy gyermeküket s Emma kifogástalanul beszélte a magyar, német és francia nyelvet. Eladólány korában jegyben járt Forinyák Géza joghallgatóval, aki azonban tragikus körülmények között életét vesztette. A fiatalember résztvett a hatvanas évek pesti politikai tüntetésein, s amikor egy alkalommal a karhatalom fegyvert használt, Forinyákot lövés érte. A sebesültet Hollósi Kornéliának a nagy énekesnőnek lakására vitték, s habár a továbbiakban gondos kezelésben részesült, sebe elüszkösödött, s az ifjú végül is belehalt sérülésébe. Hatvanezren kísérték utolsó útjára. Emma lelkében a tragikus eset mély nyomokat hagyott. E nyomok csak akkor halványultak el, amikor életébe Reviczky Gyula lépett be. Ekkor Bakálovichék — Emma, Mária nevű húga és özvegy édesanyja — Dettán laktak, ahova a családfő halála után költöztek. A költő és Emma megismerkedése nem volt egészen romantikától mentes. Az irodalomkedvelő leány felfigyelt az Új Idők című lap 1875 október 2-i számában megjelent „Ajánlkozás nevelőnek“ kezdetű hirdetésre, melyet Reviczky adott fel, miután anyai örökségét apja eltékozolta, s a fiú megélhetési forrásai kiapadtak. Emma szeme azért akadt meg a hirdetésen, mert tudta, hogy barátnője, Horváth József dentai kincstári tiszttartó felesége, nevelőt keres két fia mellé. Beajánlotta Horváthéknak a Figyelőből és az Új Időkből ismert költőt, s maga írta meg Reviczkynek, hogy a Horváth család kész alkalmazni. 1875. október 11-én érkezett Reviczky Dentára, hogy állását elfoglalja, november 25-én pedig átsétált a négy kilométernyire fekvő Dettára, hogy megköszönje az érdekében kifejtett közbenjárást. Reviczkyt már az első látogatás alkalmával megragadta Emma lénye és jártassága az irodalomban; e benyomásom kifejezője lett a Donna Diana című vers. A leányt ezután egy ideig nem látta; újabb közeledésre az adott alkalmat, hogy Emma cigarettákkal kedveskedett a szomszédos községben lakó költőnek, amit a poéta egy 1876. február 1-én kelt levélhez mellékelt, „A czigaretről“ című verssel köszönt meg. Ezután egyre gyakoribbak lettek a látogatások a versben is megénekelt „zöldablakos kis ház“-ban, s a közlékeny ifjú hamarosan megírhatta gyermekkori barátjának és bizalmasának, Koroda Pálnak „Nyugodtan, távol a zajtól élek, ... megvan ami az élethez kell, a szerelem és az ifjúság.“ Annak dacára, hogy Emma aránylag visszavonult életet élt, a kisvárosban elkerülhetetlenül felfigyeltek a leány és a dentai nevelő kapcsolatára. „Legújabb idő óta az általános megszólás, a legkomikusabb pletykák tárgya vagyok“, panaszkodott 1876. március 10-én kelt levelében Reviczky Pedig a pletykák alaptalanok voltak Nincs okunk a poéta őszinteségében kételkednünk, aki 1876. október 17-én levélben így nyilatkozott Emmának: „...álmaim, melyeket kegyedhez szőttem, mindig tiszták, ragyogók voltak és soha semmi közönséges érzelem nem tolakodott közéjük.“ — Az irodalomtörténetnek vitatott kérdése az, hogy Emma viszontszerette-e a költőt. Reviczky életrajzírói közül Paulovits nemmel felel, Koroda Pál viszont az lenkezőjét állítja s meggyőződte az, hogy ha az anyagiak leltővé tették volna, az idill házasággal végződik. Ez vélenye Lovas Imre temesvári tanúnak is, kinek Reviczky Gy. szerelme című dolgozata 1911.cember 16-án került felolvasás a temesvári Arany János Tanság ülésén; az értekezés alapgodolata az, hogy a költő azért rekedett irodalmi sikerekre, de házassági szándékát megvalashassa. Koroda Miklós, aki „A Reviczky Gyula Emmája A dettai Karnyújtásnyira esik a várostól Dumbrăviţa. Mondhatni, árnyékot vetnek határában a gyárkémények. Ezek csalogatták volna ki a dombok közül az ott lakókat?... — A vendégnek örül az ember, és nem azt kérdi tőle, miért jöttél, meddig maradsz. Így voltunk mi is a sztancsófalviakkal. Szívesen láttuk őket — Bajkai Sándor, a Dumbrăviţa községi néptanács alelnöke bólogat, s ezzel mintegy megerősíti iménti állítását, de ugyanakkor már a folytatásnak is helyesel. — Nem csalódtunk bennük. Olyan szívvel láttak itt munkához, mintha az otthoni földet is elhozták volna a poggyászuk között. Akkoriban én voltam az mtsz elnöke, így naponta meggyőződhettem a szorgalmukról. Bodó István, például már letelepedése esztendejében brigádos lett A felesége meg, Bodó Jolán, a legdolgosabb aszszonyok közé tartozik a kertészetben Ezt mind azért mondom, mert én nem esküdnék rá, hogy a gyár vonzotta ide a sztancsófalviakat Akkoriban legalábbis nem az. Hogy őszinte legyek, sosem faggattam őket, miért indultak útnak. Mert nem lehetett az éppen könnyű, ha jól belegondol az ember . Mégis örömmel látom, hogy sikerült gyökeret ereszteniük. Az itteniek megkeresték őket, bíznak bennük. Erületi képviselőt is választotta közülük, Bodó Sándor pedig, fraicípiumú képviselőnk lett, kell ismerni, megfontolt, fegyvezett emberek. És én ezt fől annak tulajdonítom, hogy az egkori sztancsófalviak zömék párttagok. — Mennyi lakosa van jeleni Dumbrá vitának? új ОУ SIPOSER — Háromezerhatszáz a létt szám. Sztancsófalváról huszinégy család telepedett ide ( hát huszonnégyszorozva 1 rommal-néggyel), de jöttek m. felől is Nehéz lenne ma ir „különválogatni" a régieket újaktól — Megismerkedni velük, godolom, könnyebb ... — Ebben segíthetünk is. És távozáskor még egyszer lelkemre köti Bajkai elvtárs: Cseh Feri bácsit ne hagyja ki sorból!. . Ember és természet MARTIN GYULA felvét