Szabad Szó, 1983. július-szeptember (40. évfolyam, 11911-11987. szám)

1983-07-09 / 11918. szám

2. oldal Okkeink nyomán Válasz érkezett a Temesvár municípiumi Néptanács Végre­hajtó Bizottságától arra az ol­vasói levélre, amelyet Volt egy­szer egy gyalogjáró... címmel kö­zöltünk lapunk 11 845. számában Az olvasó fóruma rovatban. A levélíró azt kifogásolta, hogy fel­szedték a betonlapokat az Elec­­trotimis Vállalat előtti Vörös­csárda kerületbe vezető egyetlen gyalogjáróról, s mivel késik an­nak helyreállítása, a gyalogosok kénytelenek a forgalmas kocsi­­utat igénybe venni, ami koránt­sem biztonságos. Az átirat tudo­másunkra hozza, hogy a csőveze­ték lefektetése után a járdát 80 százalékban már visszaállították s záros határidőn belül azt tel­jes egészében újraépítik. „Addig nem lehetett hozzáfogni a vissza­állításhoz, amíg a Brassói ICIM be nem fejezte a vezeték építésé­nek munkálatait“ — ismerteti egyebek között az átirat, majd jó hírrel folytatódik a válasz.­­ A Buziási út túlsó oldalán jár­dát fognak építeni az új lakóhá­zak elé, miután az építő-szerelő tröszt bevégzi a közművesítési munkálatokat, illetve az ezzel járó földmunkákat“. Nos a kitű­zött határidő eltelt, a gyalogjáró visszaállítása nem befejezett tény. Sőt, amint arról tudomást sze­reztünk, az elhelyezett betonla­pokból a közeli épületek lakói már el is hordtak bizonyos meny­­nyiséget. Ugyancsak a Temesvár municí­piumi Néptanács Végrehajtó Bi­zottsága válaszolt arra a levélre, amely a fenti lapszámban jelent meg Tettenért rongálás cím alatt. Írója azt tette szóvá, hogy a Te­mesvári Traian téren a zöldség­boltot ellátó egyik tehergépkocsi felhajtott a járdára és részben megrongálta — és elfordította — a falra szerelt forgalmi jelzőtáb­lákat, zavart keltve a forgalom­ban. A válasz tudomásunkra hozza, hogy felhívták az illeté­kes kereskedelmi vállalat figyel­mét arra, hogy az áruellátó te­hergépkocsiknak tilos a járdára való felhajtás. Azt is megtudtuk a válaszból, hogy a milícia szer­vei ezentúl megszigorítják a Tra­ian téren az ellenőrzést és meg fogják bírságolni azokat a gép­kocsivezetőket, akik nem tartják tiszteletben a forgalmi szabályo­kat. Hozzáálláson múlik címmel ol­vasói levelet közöltünk lapunk május 28-i számában Az olvasó fóruma rovatban, amelynek író­ja arra vonatkozóan tett panaszt, hogy a postás késve kézbesíti a lapokat, olykor pedig több lap­számot visz egyszerre, mint ahogy ez május 20-án is előfordult. A megyei postaigazgatóságtól érke­zett válasz többek között rámu­tat, hogy a megbírált dolgozó egyike a legszorgalmasabb pos­tásoknak, ismertetve annak napi tevékenységét, ami valóban jóko­ra megterhelés. .A bírálat közlé­se után végzett véleménykutatás alapján határozottan állítjuk, hogy az összes küldeményeket, beleértve a panaszos újságjait is, betették az illető postaládájába, de este 20 óra után. Lehet, hogy a panaszos csak másnap vette ki azokat amikor már több lapszám volt a postaládában“ Nem von­juk kétségbe a lapkézbesítő szor­galmát, sem tevékenysége volu­menét és az ezért kiérdemelt el­ismerést Azt azonban az ügyfél joggal elvárhatja, hogy — füg­getlenül egyéb körülményektől kifogástalan szolgáltatásban ré­szesítsék. A part, hazánk gazdasági-társadalmi fejlődésének meghatározó tényezője (Folytatás аг első oldalról) végeredményben biztosítja a mű­szaki-tudományos forradalom ki­­teljesítését hazánkban. Pártunk főtitkára a közelmúltban éppen azt hangsúlyozta, hogy a min­dennapi élet bizonysága szerint a tudomány meghatározó tényező a romániai szocializmus felépíté­sében, a gazdasági-társadalmi fej­lődés biztosításában, a nép bol­dogságának és jólétének megala­pozásában. Szükségszerű hangsúlyozni a Román Kommunista Párt szere­pét, a kommunisták pártja mint kormányzó párt feladatait és funkcióit meghatározó eredeti el­vek kidolgozásában, amely tevé­kenység ugyanakkor számottevő hozzájárulás a tudományos szo­cializmus továbbfejlesztéséhez. Nicolae Ceauşescu elvtárs, pár­tunk főtitkára rámutatott arra, hogy a munkásosztály élcsapata­ként tevékenykedő párt fogalmát ma újra kell értelmezni, hiszen az RKP-nek több mint három­millió tagja van, s a párt nem kívülről vezeti a társadalmat, ha­nem a gazdasági és társadalmi szervezeteken belül tevékenyke­dik. A vezetés tulajdonképpen a politikai irányításban nyilvánul meg, amelyet azok a tagok to­vábbítanak a tömegek felé, ame­lyek a pártszervekben és -szer­vezetekben dolgoznak. Pártunk nagy erénye, hogy tisztázni tudta a kommunista párt és a szocia­lista állam dialektikus kapcsola­tát „Szocialista társadalmunkban — szögezte le Nicolae Ceauşescu elvtárs — a párt vezető szerepe semmilyen körülmények között nem helyettesíti az állami szer­veket" Hasonlóképpen kell ér­telmezni az RKP politikai ve­zető szerepének és a tömegeket tö­mörítő többi demokratikus szer­vezeteknek a viszonyát. A Román Kommunista Párt, amely felelősséggel irányítja az ország gazdasági, társadalmi és politikai fejlődését, az új típusú ember kommunista tudatának ki­alakítását, az ország nemzetközi tevékenységét — egy igen moz­galmas időszakban —, következe­tesen foglalkozik sorainak erősí­tésével, tagjai erkölcsi-etikai színvonalának gyarapításával, mozgósító képessége hatványozá­sával, hogy a tömegeket minél nagyobb mértékben bevonja a pártpolitika megvalósításáért ki­bontakoztatott tevékenységbe. „A párt vezető szerepe a különböző szektorokban kifejtett konkrét munkában valósul meg — hang­súlyozta Nicolae Ceauşescu elv­társ, az RKP KB ez év márciusi plenáris ülésén. — A kommunis­ták akkor töltik be jó körülmé­nyek között forradalmár szerepü­ket, ha teljesítik a párt, az ál­lam, a nép által rájuk bízott fel­adataikat.“ A művelődés fórumai — a nyári idényben Zsombolyai kezdeményezés Több évtizede már annak, hogy a tulajdonképpeni nyári művelődési idény a tánciskola megnyitásával indul (július ele­jén) és annak ünnepélyes év­zárójával ér véget (szeptember elején) Zsombolyán. Dragomir Ciobanu, a művelődési ház igaz­gatója ennek kettős nevelői sze­repet is tulajdonít. Először is: hasznos időtöltés a fiatalok szá­mára, másodszor pedig alkalom arra, hogy szervezett keretek között foglalkozzanak velük. A könyvtár segítségével rövid könyvismertetőkre kerül sor a táncműsor megkezdése előtt, ma­ga a tánctanfolyam pedig nem más, mint elméleti és gyakorlati ismeretek módszeres és rendsze­res átadása, egyszóval kultúrtör­ténet, hagyomá­nyápolás, civili­zált szórakozásra­ tanítás A Du­mitru Gheran vezette tánciskola (meg kell jegyeznünk, hogy a kultúrház lelkes táncoktatója ve­zette magyar népi tánccsoport a Megéneklünk, Románia orszá­gos fesztivál döntőjébe jutott­ keret és lehetőség arra is, hogy e vidéken élő különböző nem­zetiségek népi táncait is elsajá­títsák. A klasszikus és modern táncok mellett román, német, magyar és szerb táncokra is megtanítják a fiatalokat. — Kedden és pénteken tehát — így hirdetik a plakátok — zeneszó hal­latszik a kultúrházból. A táncos fiatalok bizonyára hasznosan szórakoznak. Milyen lehetőséget kínál a kultúrház a dolgozók szélesebb rétegeinek? — A tánciskolába iratkozott körülbelül száz-százötven fiatal mellett a tánctanfolyamok nap­ján — a szervezett műsor után ott maradhatnak, zenét hallgat­ni, szórakozni, táncolni a többi fiatalok is. Július végén és au­gusztusban színre lépnek ön­álló előadás keretében a Meg­éneklünk. Románia fesztivál dön­tőjébe jutott legjobb együtte­seink. Ugyanakkor az Augusztus 23-át megelőző időszakra több e­­lőadást kerekasztal-megbeszé­lést, szimpoziont terveztünk, me­lyeket a könyvtárban, a vállala­tok klubjaiban vagy a kultúr­­házban fogunk megtartani. Kö­zös tervet készítettünk a KISZ városi bizottságával, a szakszer­vezetek városi tanácsával, akik természetesen a szervezésben is segíteni fognak Hagyomány Zsombolyán az is, hogy együtte­seink hét végén térzenét szol­gáltatnak a strandor, és szóra­koztató zenét a helyi étterem nyári kertjében. — A temesvári művészeti in­tézmények jelentkeztek-e előa­dással, vendégszerepléssel erre az időszakra? — Egyelőre egy német nyel­vű előadást szerződtettünk, a te­mesvári magyar társulat — igaz adóssággal (elsmaradt a beígért Liliomfi előadás) — eleget tett bér­leti kötelezettségeinek és csak ősszel fogjuk őket viszontlátni. A Román Opera Esztrád Együt­tese az egyedüli, amelyet ebben az időszakban vendégül látunk. Természetesen más Temesváron turnézó művész­csoportok is út­jukba ejthetik Zsombolyát, de ezt nem tudjuk előre betervezni, rendszerint néhány nap alatt kell döntenünk, hogy fogadjuk-e őket, vagy sem. — A Zsombolyán áthaladó tu­risták a Stefan Jäger emlékhá­zat és kiállítást keresik Sajnos, a városközpontban — pedig szép hirdetőtábla, utcai újság van ott — semmilyen útbaigazítást nem kap a látogató arra vonat­kozólag, hogy hol van, mikor, hány órakor nyit és zár a kiál­lítás . — Régi gondunk ez nekünk is Ráadásul az idegenvezető szere­pét tanárok vállalták, akik nyá­ri idényben, vakációban szabad­ságra mennek. Az érdeklődőknek annyit mondhatok, hogy a kul­­túrházban állandó szolgálat van, s kérésre kinyitjuk a tárlatot az érdeklődőknek . Állandó szolgálat, átgondolt, de kevés külső segítségre támaszko­dó program, szervezési gondok jelzik, hogy a nyári művelődési idény nem szünidő a kultúrház­­ban. Meggyőződésünk, hogy a he­lyi értelmiség, a művelődési élet megannyi aktivistájának össze­fogása tartalmas, hasznos sza­badidő-programban részesíti a város dolgozóit, folytonosságot biztosítva az utóbbi időszakban egyre inkább fellendülő zsom­bolyás szellemi életnek Pongrácz P. Mária Az első nagy szabadtéri előadás­ra a nyári idény elején került sor a Zsombolyai Művelődési Napok alkalmával. Felvételünk a színpompás népviseleti bemutatót örökítette meg Szabad Szó Kellemesen és hasznosan Örömmel fogadták szerte a megyében — Igazfalván, Szapá­ryfalván, Lugoson, Békáson, Új­szentesen — a bodófalvi általá­nos iskola irodalmi körének elő­adásait. Tamási Áron: Szegény ördög, Kocsis István: Ankét, Pe­tőfi Sándor: János Vitéz: bodó­falvi farsangi szokások szerepel­tek az elmúlt esztendőkben cso­portunk műsorán. Felejthetetlen élmény volt számunkra egy-egy kiszállás, amelyet múzeumlátoga­tással, találkozókkal kötöttünk össze. Például Igazfalvára menő meglátogattuk a Traian Vuk emlékkiállítást, a szurdoki gyűj­tőtavat. Igen sikeres találkozónk volt rékási társainkkal, aho Szablyár Erzsébet tanítónő ren­dezésében felejthetetlen előadás láthattunk. Ki ne emlékezne­k nagysikerű író-olvasó találkozók­ra — legutóbb Anavi Ádám és Fi­löp Lidia volt a vendégünk —, a szavalóestekre, irodalmi ke­rekasztalokra Gyermeknapon bábelőadással leptük meg a kis­iskolásokat, s a nyári idényre előkészítettünk egy mesedarabot és Móricz Zsigmond: Csiribiri cí­­mű színművét. Szabó János, VIII. osztályos tanuk D­ÉLI TÁ­JAKON A temesvári Sajtóklubban megnyílt képkiállítást nemcsak megnézni érdemes, hanem elgon­dolkodni is azon a hosszú és ki­tartó úton, amelyen Panait Sta­­nescu-Bellu eljutott a amatőr­­ségtől a művészi meglátás mai érettségéig. Jelzi ezt m­ár maga a pasztelltechnika is, amely ele­ve az apró részletekről való le­mondásra kötelez Ha sokáig a természet volt a fő témája, ezen a kiállításon a városi tájkép dominál. Főleg olasz, francia de angol, német és jugoszláv városok érdekes rész­letei, építőművészek nevezetessé­gei jelennek meg tablóin, merész nagyvonalúsággal és még meré­szebb, mináleunk szokatlan kro­matikában Forró színek, monu­mentális formák, az ég s a hát­tér különös összhangja ragad meg, egy sajátos posztimpresz­­szionista szellemében Megoldá­sain — vibráló színfoltok átszőtte egein — a francia poehtillizmus hatása érződik (Le Sacré Coeur, Párizs, San Marco tér, Velence) Máshol vad mélykék, zöld, sárga és rozsdavörösek szokatlan együt­tese hökkent meg, jó értelemben. Londoni városképét (A Temze és a Torony) az angol tájképfestők­től megszokott borongás árnyala­tok helyett olyan tüzes színek­ben tárja elénk, amelyek inkább Itália forró Napját juttatják e­­szünkbe. A közvetlen valóság iránti nagyobb hűség vezeti né­hány olaszországi skiccén (A fi­renzei dóm, stb.), ám ezeket is áthatják meglepő színei. Panait Stănescu-Bellu modorának alig­hanem legkoncentráltabb és let­­érettebb kifejezője a trieszti kastély éjjeli képe (Nocturna, Miramare). Mindenekelőtt a déli tájak festője ő, s az marad lé­lekben, ha északra viszi is az út­ja. Bálint-Izsák László A lepel mögött kiszemeltem magamnak egy ruhát. Szemre tetszetős, zsebre elfogadható, ha a tükör előtt is kiállja a próbát, viszem — gon­doltam elindulva ama bizonyos fülke irányába, ahol majd eldől, engem szemelt-e ki a konfekció­­ipar e termékének a viselésére, vagy pedig másra szabta-varrta. A cél előtt azonban türelemre in­tett egy másik vevő mondván, hogy várjak, ő is ezt teszi, mert pillanatnyilag négyen tartózkod­nak odabenn. Üsse ki, fricskáz­­tam meg a türelmetlenségemet, ennyit igazán megérek önma­gamnak. És nem is telt haszon­talanul az idő, mert vásárlótár­­sam jóvoltából gyarapíthattam ismereteimet Felvilágosított töb­bek között arról, hogy nem a legszerencsésebben választottam: úgy néz ki ez a gúnya a kezem­ben, mintha egy hétig áztatóvíz­ben felejtették volna, holott ak­kor szép egy ruha, hogyha oda­kapja az ember tekintetét, s el sem ereszti egyhamar. Azért még nincs veszve semmi, kicserélhe­tem — biztatott, csakhogy éppen libbent a próbafülkét takaró füg­göny, és ketten távoztak oda­­bentről. Diadalmasan nyomultunk a helyükbe. „Elődeink m összébbszo­rultak és barátságtalanul pillog­tak ránk, dehát minek rágódni ezen?! Másokkal is előfordul, hogy kinéznék őket arról a te­nyérnyi helyről amit elfoglalnak, a mindenhez jogot formáló sze­mesek olykor a levegőt is sajnál­ják embertársaiktól. Szóval, a fülke lakói uralták a teret meg a falitükröt. Részemről tehették, nem tartottam még a második felvonásnál, sőt az elsőt sem tud­tam sikerre vinni. A vétkezés u­gyebár feltételez egyet-mást. Pél­dául fogast, széket elegendőt, a­­hová lerámolhatják a vevők a táskájukat, ruhájukat. Csakhogy itt saját találékonyságukra ítél­ték őket. A bútorzat ugyanis e­­gyetlen szék — az is foglalt — meg egy vaskos szeg a falban, amelyet már szintén felruháztak. Mellette néhány lyuk — a jó­szándék jele — arra vall, hogy a hiba a falban, illetve a teher­viselést megunt és elbitangolt szegben keresendő. . Na de mit tehet a zátonyra fu­tott jámbor vásárló? Sorstársam ez alkalommal is kereken és nyíltan fogalmazott, de elhallga­tom hogyan, nem akarom rontani a közízlést. Mindenesetre, nem sokat teketóriázott, ledobta a tás­káját a fal tövébe, legszebbnek minősített „választottját“ pedig a foga közé fogta, miközben igye­kezett megszabadulni a rajta lé­vő holmitól Szép sorjában rám aggatta a mellényét, blúzát, szok­nyáját, s mire észbekaptam, fel­öltöztetett, mint egy árvízkáro­sultat. Hova jutottam tulajdonképpen? Egy szék, egy szeg... Úg­y em­lékszem, hogy a temesvári 43-as számú, központi fekvésű, elegáns ruhaüzletbe nyitottam be, most mégis valamelyik falusi szövet­kezeti boltban lennék? A végére kell járnom! Kilestem a lepel mögül. Tévedés kizárva, igenis minőségi áruval ellátott nagyvá­rosi üzlet a szóbanforgó, nem el­dugott kis vegyeskereskedés Ez u­­tóbbitól, gondolatban azonnal bo­csánatot kértem. Mert hisz on­nan biztos nem hiányzik a szeg. Talán még adnának is kölcsön egy félmarékkal.. Sípos Erzsébet

Next