Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-15 / 137. szám

1993. június 15. \ y.rC Kultúra /jw Szabad ÚJSÁG • A Szlovákiai Magyarok Országos Kulturális Ünnepélye A rendezvény időpontja hagyo­mányos: június utolsó szombatja és vasárnapja, ezúttal június 26-27. Két napon keresztül daltól, zenétől, tánctól lesz hangos a már annyiszor megcsodált és megénekelt gomba­szögi völgy. Ezrek és ezrek vándorol­nak oda évről évre, az adott év politi­kai, gazdasági, időjárási, műsorkínála­ti körülményeitől függően hol többen, hol pedig kevesebben. A „zarándo­kok“ seregét a népi kultúra, a népmű­vészet csodálata, szeretete köti ös­­­sze, s egy a céljuk­­ hogy gyönyörköd­hessenek a hazai és a vendégszerep­lőkként meghívott külföldi híres-neves együttesek: néptánc-, zene-, esztrád-, és más művészeti csoportok műso­rában. Ebben az évben szombaton 15 órától éjjel kettőig, vasárnap pedig délelőtt tíztől este hétig peregnek a műsorok a gombaszögi nagyszín­padon, különböző programok a kis­­színpadon, a folk-kocsma és a nép­­művészeti kirakodóvásár pódiumán, valamint a térség kiállítási területein. Első nagy műsorként a budapesti REPUBLIC rockegyüttessel talál­kozhatunk. Tagjai: CIPÓ, BOROS Atti­la, TÁTI Tamás, TÓTH Zoltán, NAGY László Attila, BÉLA; menedzserük, MARKÓ Árpád szerint nagy lelkese­déssel készülnek Gombaszögre. Az együttes három év óta folyamatosan adja ki nagylemezeit, melyek mind aranylemezek lettek. A Repül a bálna című daluk hetekig vezette a magyar slágerlistákat. Sikerükhöz tartozik az is, hogy többször voltak az Év együtte­se, 92-ben elnyerték a Magyar Rádió adományozta Emerton-díjat, aztán kö­vetkezett az Év Rockegyüttese kitün­tetés. (Ennyi siker és kitüntetés után megérdemlik, hogy Gombaszögön is felléphessenek.) Szeretettel várjuk őket, s kívánjuk - legyen olyan átütő sikerük, mint tavaly a PAPP Mix köz­vetítette Filmslágerek magyarul csa­patnak volt. A Republicot az Élő Kon­cert közvetíti. A szombat este fénypontja a Kár­pát-medencei szőttes című három­részes műsor lesz. Egy-egy órás té­teleit a budapesti HONVÉD Művész­­együttes Néptáncszvitje, a Szlovák Ál­lami Népművészeti Együttes (SLUK) és az Ifjú Szivek Magyar Művész­­együttes Szlovákia című közös műso­ra, valamint a Honvéd tánckara által színre vitt A helység kalapácsa egyfel­­vonásos vidám táncjáték lesz. Az első két tételben találkozhatunk Kárpát-medence legszebb magyar, szlovák, német, román, cigány, rutén néptáncaival. Világot járt és hódított kompozíciók ezek. Például a Szlová­kia c. műsorral a társulat ez év feb­ruár-márciusában Japánban turnézott. 25 fellépésükkel Japán-szerte nép­szerűsítette Szlovákia szlovák, ma­gyar és más nemzetiségeinek és nép­csoportjainak néptánckultúráját. Igaz képet festettek Szlovákiáról, bemutat­va népi kultúrájának - táncának, dalá­nak, viseletének, zenéjének gazdag­ságát, nemzeti sokrétűségét. Itthon Gombaszög lesz az első országos méretű fesztivál, ahol tapsolhatunk nekik. Hasonlóképpen első ízben kerül be­mutatásra Gombaszögön A helység kalapácsa - Petőfi vígeposzára kom­ponált egyfelvonásos vidám táncjáték, Novák Ferenc Kossuth-díjas érdemes művész koreográfiája és rendezése (zene: Rossa László). A táncjáték ős­bemutatója idején a budapesti Honvéd Művészegyüttes - annak ellenére, hogy az ötvenes-hatvanas években már elfogadott néptáncalkotási módot újítottak fel - egyszerre átütő sikert aratott vele. Az alkotói stílus követen­dő példa lett. A Honvéd Művészegyüt­tes 1989-ben a hasonlóan komponált Kocsonya Mihály házassága című egyfelvonásos táncjátékával aratott si­kert Gombaszög közönségénél. A rendezvény idjén nemcsak a színpadon, hanem szerte a völgy­ben is mindig történik valami: meg­tekinthetjük a mezőgazdasági és ker­tészeti kisgépek, a háztartási és konyhagépek kiállítását és szakmai bemutatóját, a népművészeti kirako­dóvásár sátrában pedig keramikusok­kal, bőr- és rézművesekkel, könyv-, lemez- kazettaárusokkal találkozha­tunk. További látványosságként a Ma­­jorette-csoport és a fúvószenekar dí­szes felvonulásában, a légiparádé­ban, valamint a magánárusok sátrai­nak sokaságában gyönyörködhetünk és persze, költhetjük a pénzünket. Este a műsorok után Gombaszö­gön népmulatság, Berzétén pedig táncház lesz. Aki a fúvószenét szere­ti, az marad Gombaszögön, aki a népi táncot maga is meg akarja tanulni, az Berzétére vándorol a táncházba. Rozsnyón, Pelsőcön, Tornalján toborzóműsorokkal indul a vasár­napi nap. Együtteseink ízelítőt adnak műsorukból, ezzel is invitálva a lako­sokat az ünnepélyre. A Három Kívánság című három­részes vasárnapi matinéműsor fő­leg a gyermekeknek szól, de nem csak nekik. Az országszerte ismert és közkedvelt Három kalap együttes ve­zetője Dusík Gábor egy órás műsorral, HALÁSZ Judit és az Albatrosz együt­tes Budapestről hasonlóan egyórás műsorral szerepel e matinéban, melynek harmadik óráját az ország legjobb három magyar gyermek tánc­­együttesével, a június 19-20-án Gú­­tán megtartott országos verseny győz­teseivel tölthetik a műfaj kedvelői. Halász Judit egy nappal a gomba­szögi szereplése előtt érkezik haza amerikai turnéjáról, mégis eljön Gom­baszögre, mert a hely, a rendezvény varázsa őt is vonzza. Reméljük, a szé­les környék iskolásait is a völgybe csalja majd e nagyszerűnek ígérkező műsor, és egy gombaszögi kirándu­lással tetézik az iskolaév záróünnepé­lyét. A népművészeti kultúra színe-ja­vát vonultatja fel a háromtól ötig tartó VIRÁGOK VIRÁGA című mű­sor. Nagy együtteseink legjobbjaival, a dunaszerdahelyi Istiglinccel, a po­zsonyi Szőttessel, Ifjú Szivekkel és a Szlovák Állami Népművészeti Együttessel, a nagyidai ilosvaival, az eperjesi Karpataninnal, a Kárpátaljá­ról a péterfalvai Tiszával, a Magyaror­szági mártonvásári Százszorszéppel, a szesztai éneklőcsoporttal, valamint Szabó Szilárd és Németh Ildikó szóló­táncosokkal találkozhatunk majd a műsorban. E műsor második óráját (16.00-tól) a helyszínről közvetíti a Szlovák Televízió Kassai Stúdiója. A nap színpadi műsorainak a be­fejezését a Nótaszóval muzsikával című műsor jelenti. Ismert magyaror­szági nótaénekesek gondoskodnak a jó hangulatról. Vasárnap folyamán is nyitva tar­tanak a kiállítások, a népművészeti kirakodóvásár, de lesz könyv- és kazettadedikálás is; étel-italkülönle­­gességekről a környező mezőgazda­­sági szövetkezetek és a gombaszögi Barlang vendéglő gondoskodik. Külön-külön mindkét napon sor kerül a belépőjegyek sorsolására. Szombaton, a 60 koronás belépője­gyek sorsolásán egy 30 000 korona értékű, ekével felszerelt kistraktort (a Zólyomi Agrozet rimaszombati kiren­deltségének ajándékát) is meg lehet nyerni; vasárnap egy 20 000 korona értékű elektromos kazánt (a Szlovák Magnezit Művek Kuntapolcai Üzemé­nek) ajándékát viheti haza a boldog nyertes. Természetesen további 6-8 értékes díjat is kisorsolnak. Reméljük, az idei kulturális ünne­pély senkinek nem fog csalódást okozni, s aki ellátogat Gombaszögre, annak maradandó élményben lesz ré­sze. Jöjjön el ön is! TAKÁCS ANDRÁS 38. alkalommal kerül megrendezésre a szlovákiai magyarság országos ünnepélye. 1956. december 30-án a losonci Vigadóban rendezett seregszemlével indult útjára az országos dal- és táncünnepély rendezvénysorozata, mely 1960-tól Csehszlovákiai Magyarok Országos Kulturális Ünnepélye név alatt vált ország, világ előtt közismertté és elismertté. Tollas Tibor óriási sikert arató köl­­tő­tői estet tartott Kassán. A Kas­sai Magyarok Baráti Társasága és az Együttélés vendégeként adta elő ver­seit, amelyeket rövid, ám találó ma­gyarázatokkal vezetett be. A börtön érlelte költővé. Költemé­nyei tartották a lelket rabtársaiban, akik a papírra másolt verseket tovább adták egymásnak. Az első években még a lányokról kívántak hallani a fog­lyok, négy-öt év után azonban az alultápláltság és az állandó éhezés következtében az ételeket kellett vers­be foglalnia, hogy legalább így enyhít­sen valamit a kínokon: ,,Óh, már nem nőkről álmodom: (....)/ Sült malac, ma­gyar menyország/ fehér krumplihe­gyek között!/ /őz, mint párnák közt Petőfit/ egy részegítő gondolat:/ meg­halni, nem a harcmezőn,/ de táladnál, míg van erőm,/ halálig tömni gyomro­mat!" (Malacköszöntő, Vác 1993). És írt verset - megrendelésre - a bányászok feleségeihez, amiért némi életmentő ennivaló volt a hono­rárium. A bányászéletet azután megint a börtön váltotta föl. Az ávós orvos szerint a rabokat nem gyógyítani kell, hanem képessé, edzetté kell tenni őket a szenvedésre. De egyéb meg­aláztatásokban is része volt. Vácott a börtönablakokat bebádogozták. A tenyérnyi égboltból és a friss leve­gőtől is megfosztották a rabokat. „Tí­zen fekszünk egy fullasztó szűk lyuk­ba',/ A szánk kapkodja be a levegőt,/ Mint a partra vetett halak kopoltyúja/ Tátogunk némán - s érted nincs erőd/ Szívni az étel- s ürülék-szagot, Bebá­­dogoztak minden abbakot. “ Ez az utol­só sor egyben a vers címe is. A költe­mény utolsó sorai így figyelmeztetnek: ,,A rádiók csak üvöltsék rekedten/ A szabadságot s az ember jogát./’Itt érzi csak befalazott testem/ A milliók­kal Moszkva ostorát./ S Váctól Pekin­­gig zúgják a rabok:/­­ Ha nem vigyáz­tok, az egész világon/ Bebádogoznak minden ablakot! Könnyes-vidáman telt az este, a szellem humorrá szelídítette az em­lékezést. A költő tanúsította, a nyomo­rúság elviselését csakis a lelki erő, a hit teszi lehetővé és csakis az menti meg az embert. Tollas Tibort is ez az isteni adottság segítette át a kilenc súlyos esztendőn. Beszámolt az emigrációs lét kínzó önmarcangolásairól is. Sokszor kellett szembenézni az önváddal: Te kime­nekültél, jobban élsz mint ők, akik otthon kénytelenek tűrni. Ezt azzal vezekelték le, hogy mérhetetlenül so­kat tettek a magyarságért. Másnap még elbeszélgettünk a Münchenben élő költővel és lapkia­­dóva ir aki emigránstársaival együtt oly eredményesen képviselte a magyar­ságot, amikor a Kárpát-medencében még hallgatni kellett. A beszélgetés résztvevője volt még Kovács Kálmán és felesége, Erzsébet asszony. Mind­kettőjük áldozatkészségének volt kö­szönhető, hogy valóra vált az az emlé­kezetes kassai találkozás. - Tollas úr, van egy kényes kérdé­sem. Tavaly egy magyarországi újság­író az ön nevének említése kapcsán kijelentette, hogy ön is részt vett csen­dőrként a zsidók deportálásában. Mi az igazság? - Hadd válaszoljak én erre a kér­désre - mondja fürgén Kovács Kál­mánná - 1989 tavaszán fiatal ellenzé­kieket hívtunk meg Bécsbe. Ezen az esten jelen volt Tollas Tibor is. A mű­termünkben zajlott a találkozó. Észre­vettük, hogy egy lehallgatókocsi állt meg az épület előtt. Néhány napra rá a Népszabadságban megjelent egy névtelen cikk, amely szerint Tollas Tibor részt vett a zsidók deportálásá­ban. Az írás átvette Randolph L. Bra­­ham könyvéből, A magyar holocaust­ból a Finta Imre csendőrszázadosra vonatkozó adatokat, aki akkor Kana­dában élt, ám Finta helyére Tollas nevét illesztették. - Ennek az esetnek azonban hos­­­szú előtörténete van - veszi át a szót most már a költő. - 1941-ben végez­tem el a Ludovika Akadémiát. Rövid csapattiszti szolgálat után csendőr­tiszti kiképzésen vettem részt. Amikor a németek 1944. március 19-én bevo­nultak Magyarországra, már Mura­szombaton szolgáltam. Tüntetést szerveztem az ottani szlovén és vend lakosság körében. Tiltakoztunk a né­met megszállás ellen Parancsnokom jóvoltából kétheti szobafogsággal megúsztam, de utána büntetésből a frontra vezényeltek. 1944 októberében Tiszaújlak és Ti­­szabecs községektől visszavonulóban szakasz-, majd századparancsnok let­tem. Székesfehérvár körzetében meg­sebesültem egy páncélököl elsülése közben, és ujjaim szétroncsolódtak. Velünk menekült az újlaki gyógysze­rész a családjával, aki századunkat aranyékszereinek feláldozása árán mentette meg a biztos pusztulástól - ugyanis a bői repülőtér aláaknázott kifutópályájára akarták ráhajtani az egész századot. A háború vége előtt századom szét­széledt, és ki-ki hazafelé tartott. Én április végén értem Tiszabecsre. Meg akartam látogatni a gyógyszerészt és családját. De kiderült, hogy a kárpátal­jai területet időközben a Szovjetunió­hoz csatolták. Tiszabecsen tanácsta­lanul várakozva, döbbenetes híreket kaptunk. 1944 decemberében a Vásá­­rosnaményi járáshoz tartozó mintegy 23 községet és három további falut, a Tisza innenső oldaláról, a kárpátal­jai területhez csatolták a megszálló orosz csapatok, és rögtön szovjet köz­­igazgatást vezettek be. Erről a terü­letről minden magyar férfit össze­szedtek. Azt akarták elhitetni a világgal, hogy az átcsatolást a nép akarja. Valójában összefogdosták a községi elöljáróság tagjait, és az átcsatolást kérvényező írást akarták aláíratni velük. Azt mond­ták, nekik, ha nem írják alá, kivégzik őket. Tarpa kivételével mindenütt aláírták a kérelmet. Akkoriban én eze­ket a papírokat láttam. A tapasztaltakat jelentettem a Hon­védelmi Minisztériumnak. Az ügyet to­vábbították Nagy Ferenc miniszterel­nökhöz is. A magyar kormány panas­­­szal fordult a Szövetséges Ellenőrző Biztossághoz. Én közben visszamotoroztam Ti­szabecsre. Kiderült, hogy Konyev marsall csapatai foglalták el a közsé­geket. Végül is az amerikaiak és az angolok tiltakozására 1945 júniusában az oroszok kivonultak erről a területről. Az orosz kivonulás után visszaenged­ték az időseket és a nagyon fiatalokat. A visszatértekkel jegyzőkönyvet vet­tem fel, így szereztem információkat a szolyvai haláltáborról. Elmondás szerint a tábor orvosa sztrichtint kevert a cukorba. A cukrot az orosz őrség megdézsmálta, és sokan meghaltak közülük is. A hazatértek közül is sokan meghaltak néhány napon belül. A hí­rek szerint, ugyancsak sztrichtinmér­­gezésben. Feladatom volt annak fel­derítése, hogy ezeket a szerencsétle­neket hová temették el -a sírhelyekről térképet készítettem. Később a szekszárdi hadosztályhoz kerültem. Ott is nyomoztak utánam, hogy mit csináltam a határ mentén. Azok közé a rendőrtisztek közé tar­toztam, akiket az igazoló bizottságok igazoltak. Bizonyítanunk kellett, hogy felléptünk a német megszállás ellen. A muraszombati tüntetés szervezése miatt ez nekem nem volt nehéz.­ De az ügy ezzel nem zárult le. Mentő tanúnak jelentkeztem egy Tavi Árpád nevű ember perében, akire rá­fogták, hogy a beregszászi gettó pa­rancsnoka volt. Pedig ez az ember az alakulatomban szolgált. A valódi pa­rancsnokot Tahinak hívták. Tavit föl­mentették, de néhány hónap múlva engem vádoltak ugyanezzel. Tíz évet kaptam. Ugyanazok, akik megesküd­tek, hogy Tari Árpád volt a gettó parancsnoka, most ellenem vallottak. Csak azért nem akasztottak fel, mert két volt beregszászi gettófogoly ponto­san felidézte a táborban szolgálatot teljesítő tisztek és altisztek névsorát. Fel is menthettek volnak, de az ÁVÜ nyomására tíz évet kaptam. Végül is azt nem mondhatták, hogy a határ­menti községekben való nyomozásom miatt ítéltek el, mert akkor az eljárás során az egész ügyre fény derült volna. Kilenc évet ültem le, amikor Nagy Imre miniszterelnöksége idején bizott­ságokat küldtek a börtönbe, hogy a jogellenes ítéleteket felülvizsgálják. 1956. július 25-én helyeztek szabad­lábra, és javasolták, hogy kérjem a re­habilitációmat, mert jogsértés történt. Az 56-os forradalom kitörése miatt erre nem kerülhetett sor, így csak most rehabilitáltak. - Köszönöm a beszélgetést.­­ Én köszönöm, hogy Kassán lehet­tem, és ilyen fantasztikus közönséggel találkozhattam. Legalább egy hónapig éltetni fog ez az élmény. BALASSA ZOLTÁN

Next