Szabad Vasas, 1951 (56. évfolyam, 1-14. szám)

1951-01-04 / 1. szám

­ 2. «Mal gépet kapott és így a bányászatnál mutatkozó elmaradásnak egyik oka volt. A fent felsorolt jó és rossz pél­dák világosan bizonyítják azt, hogy a versenyvállalásoknak a felbontott tervekre való építése mennyire elő­segíti a szocialista verseny kiszéle­sítését és a­nnak elhanyagolásának milyen nagy szerepe van a terv­lemaradásokban. Súlyos hiányosság szakszerve­zeti szerveink, üzemi bizottsá­gaink részéről, hogy ugyan Pártunk több ízben felhívta a figyelmet a kérdés fontossá­gára, mégis a rendszeres ellen­őrző munkát elhanyagolták. Igen sok esetben kizárólag a vál­lalatvezetés feladatának tekintették a tervfelbontás kérdését és meg­feledkeztek a szakszervezeti funk­cionáriusok az ellenőrzés kérdésé­ről. Erre mutatnak azok a hiányos­ságok, amelyek az 1951-es év első negyedének terveit ismertető érte­kezleteken felmerültek. December utolsó hetében tartot­ták az üzemek s műhelyek vezetői az 1951. év első hónapjainak tervis­mertetését. Egyes vállalatvezetőink és üzemi bizottságaink nem értet­ték meg az értekezlet igazi jelen­tőségét. Mindenekelőtt komoly hi­bákat követtek el, hogy általában a vállalatvezetők nem gondoskod­tak időben arról, hogy a műhely­részek és rajtuk keresztül csopor­tok, egyének terveinek felbontása időben megtörténjen, így azután megfelelő felkészültség hiányában, a műhelyek vezetői (például a Ganz Vagongyárban) nem a mű­helyek, csoportok, egyének tervei­vel foglalkoztak, hanem e gyár egészére vonatkozó tervszámokat ismertették csupán, amihez az egyes részeknek dolgozói érdemle­ges javaslatokat természetesen n­em­ is tehettek. Szakszervezeti Központunk részé­ről elkövettük azt a hiányossá­got, hogy a minisztériumi szervek­nek a vállalati szervek felé való ellenőrző munkát elhanyagoltuk és az első napokban nem nyújtottunk elég előzetes segítséget a terv­­felbontás és a tervismertető érte­kezletek munkájához az üzemi bizottságoknak. Jól mozgósították a dolgozókat, jó felvi­lágosító munkával, a Ganz Villamossági­ gyárban, ahol a dol­gozók csaknem teljes létszámmal részt vettek az értekezleteken és igen aktívan vették ki részüket a hozzászólásaikban a tervismertető értekezletek eredményessé tételé­ből. Szép számban történtek fel­ajánlások is a felbontott tervek alapján. A tervismertető értekezletek a Rákosi Mátyás Művekben beszédes bizonyítékát adták annak, hogy a felbontott tervek milyen ösztönzően hatnak a verseny fejlődésére. A Rákosi Művek Szerszámgép­csoport dolgozói egyhangú ha­tározatban vállalták, hogy beve­zetik a gépek forgásközbeni át­adását. Az V. csoport tervismer­tető értekezletén, Mészáros Jó­zsef sztahanovista maros vállalta, hogy teljesítményét az 1951-es tervév első hónapjában 130 százalékról 140 százalékra emeli, teljesen selejtmentes munkát végez és munkamód­szerét is átadja. A Hofherr Traktorgyár vasöntö­déjének dolgozói ugyancsak meg­értették a részletesen ismertetett terv által kitűzött feladatokat és az üzem 22 élenjáró dolgozója, bri­gád alakítását határozta el, a "50 százalék alatt teljesítő dolgozók munkamódszerének megjavítása, a selejt csökkentése érdekében. A tervismertető értekezleteken a versenyfelajánlások kiszélesítése sokkal nagyobb mértékűek lehettek volna, ha idejében gondoskodás tör­ténik a tervek felbontásáról. A legdöntőbb feladat tehát az elkövet­kező napokban és hetekben, hogy a vállalatvezetőségek gondoskod­janak a terveknek a munkapadokig való felbontásáról. Üzemi bizottsá­gainknak ezt a munkát a műszaki csoportokon keresztül, a műszaki értelmiség mozgósításával támo­gatni kell. Példaképpen állítjuk Gyalog László művezetőt, aki naponta és havonta ellenőrzi az eredményeket. Kiírja a teljesítmények alakulását. Munkamódszerátadókat állít a gyen­gébbek képzésére és különösen a legutóbbi termelési értekezletek óta. maga Gyalog elvtárs — a SZU híres sztahanovista műveze­tője, Rosszijszky elvtárs példájára — a rendszeres termelési értekez­leteket a munkaverseny döntő kér­désének, a termelékenység emelőjé­nek tekinti. A műszaki értelmiség adjon konkrét segítséget a fizikai dol­gozók versenyvállalásaihoz, je­löljék meg az üzem szűk ke­resztmetszeteit és tegyenek javaslatot azok kiküszöbölésére. A műszaki értelmiségiek azon túl­menően, hogy segítséget nyújtanak a fizikai dolgozók munkájához, sa­ját verseny­vállalásaikkal is vegyék ki példaadóan a részüket a tervek teljesítéséből. A tervfelbontás alap­ján létrejött versenyszerződéseket, versenyvállalási lapokon a legrövi­debb időn belül, január első heté­ben rögzítsék azoknak a dolgozók­nak, akik még nem kötötték meg verseny­vállalásai­kat Bizalmiakkal, mesterekkel, művezetőkkel együtt adjanak segítséget a feladatok vál­lalásánál. Figyeljenek arra, hogy a műhely adottságainak megfelelően alkalmazzák a különböző verseny­­formákat. Például: amelyik üzem­részben sok a 100% alatt teljesítő dolgozó, ott a munkamódszerátadást helyezzék előtérbe. N n­em elég azonban csak jól meg­­kötni a versenyszerződéseket, hanem azok rendszeres ellenőrzésé­ről is gondoskodni kell a szakszer­vezeti szerveknek, üzemi bizottság, műhelybizottsági tagoknak, bizal­miaknak. Fejlesszék tovább a nyil­vános ellenőrzést, rendszeresítsék az élenjárók eredményeinek ismer­tetését, háztáblákon, stb. és mint legfőbb eszközt, használják fel műhely-egységenként, termelési egységenként megtartandó terme­lési értekezleteket. Ezeket heten­ként, de legalább kéthetenként rendszeresen tartsák meg. Számol­janak be a műszaki vezetők a ter­melési egységnek az eredmények­ről és hibákról. Műhelybizottsági tagok, bizalmiak, szakszervezeti ak­tívák hozzászólásaikkal, kritikáik­kal, a dolgozók mozgósításával, agitációs munkával segítsék a to­vábbi győzelemre a terv megvaló­sításáért folyó szocialista munka­versenyt, összefoglalva tehát: A múlt év tapasztalatai azt mutatják, hogy a tervfelbontás jelentőségét már igen sok üzemiben megértették. Dolgo­zóink ma már tudják, hogy a jó tervteljesítés jelenti a jobb életet, saját maguk és családjuk számára. Átérzik azt is, hogy a terv az ő tervük, amelynek végrehajtásával a dolgozó nép életszínvonalát emelik. Döntő hiányossága elmúlt évi munkánknak a munkaverseny terü­letén az volt, hogy a tervfelbontás kérdését elhanyagoltuk. A hibákból leszűrve a tapasztalatokat a ver­seny szervezése terén legfontosabb feladatunk a felbontott tervek alapján fejleszteni a szocialista munkaverseny-mozgalmat. A fel­bontott tervek teljesítésének érde­kében alkalmazzuk a Szovjetunió tapasztalatait, felhasználva a leg­megfelelőbb versenyformákat ■fizetni bizottságaink, műhely­­bizottságaink, bizalm­aink, szakszervezeti aktívák annak tuda­tában végezzék el a feladatok megoldását, hogy ezáltal adunk lendületet az 1951-es terv beindí­tásának és ezáltal biztosíthatjuk már kezdetben a tervek teljesítésé­nek, túlteljesítésének feltételeit. Vezesse munkánkat az a szilárd elhatározás, hogy Pártunk irányítá­sával a szocialista munkaverseny­­ben az eddigieknél is jobb eredmé­nyeket érjünk el, mert a verseny eredményeiben jut kifejezésre a békéért folyó harc és a szocializ­mus építésének meggyorsítása. 1951 januáer 4 A Láng-gyári békebizottságok munkája Az 1949-s évben a Láng­gyárban nagyon el volt hanyagolva, magára hagyva a békebizottságok munkája. Ennek a fontos munká­nak végzését, csak úgy mellékesen a műhelybizottságokra bízták. 1950 májusában a lánggyári pártszervezet megválasztotta új vezetőségét. A megválasztott új pártvezetőség felismerte a béke­harc jelentőségét és ennek meg­felelően a pártválasztmány javas­latára békebizottsági felelőst vá­lasztottak. A pártbizottság segítsé­gével a­lapszerv­enként békebizott­ságokat szerveztünk meg. Az alapszervi vezetőségek javas­latára a dolgozók közül 6­8 tag­ból álló dór 210, Virág József 200, Vörös Sándor 190, Fekete Ferenc 200, Lantos János 170 és Szép László 165 százalékkal. A 41. műhely dolgozói közül a november 27-i békeműszakban ki­magasló eredményeket értek el Kiss Sándor, Malata József, Nagy János és Joós Dezső. Munkacso­portjuk átlagteljesítménye 202 szá­zalék volt. A mintakészítő műhely dolgozói közül december 6-án megtartott béketr­űszak alatt kimagasló ered­mény értek el: Vukman Rudolf ifjúsági brigádvezető 183 százalék, Nagy Károly 184, Komora István az ifjúsági brigád tagja 184, Mészáros Miklós 188, Mayer József 166 és Német József 177 százalék­kal. A 8. alapszerv kezdeményezését továbbfejlesztve a lánggyári béke­­bizottság január 1-től kezdődően minden héten tervez egynapos békeműszakot. Ezen békeműsza­­kok alatt az egyes műhelyek, munkacsoportok és brigádok telje­sítményét versenyszerűen kiérté­keljük. A békebizottság munkáját a jövőben is igyekszünk mindjobban kiszélesíteni, hogy ezen keresztül is erősíthessük a Szovjetunió vezette béketábor erejét Nédermann Ferenc, lánggyári békebizottságfelelős­ békebizottságokat választottunk alapszervenként A békebizottságok eredményes munkája megmutatkozott a stock­holmi békefelhívás aláírásánál, a békekölcsönjegyzésnél és a tanács­választásoknál. A békebizottságok tagjai eredményes agitációt foly­tattak és folytatnak ma is. Tudjuk, hogy az imperialista agresszorok támadásai mind élesebbekké válnak, ezért állan­dóan erősítenünk kell a béketábor erejét. Új tagokat szerveztünk a békebizotságokba, főleg a párton­­kívüli­­ munkájukban kiváló dol­gozókat. Jelenleg a Láng-gyárban 17 b­ékebizottság működik. Egy-egy békebizottság alapszervenként 23— 25 taggal. A békebizottságok titká­rai kéthetenként ülnek össze, de ha a szükség úgy kívánja, akkor hetenként Amikor a Shaffieldbe­n megren­dezendő II. Békevi­lá­gkongresszust az angol »munkáskormány« meg­akadályozta és erről tudomást sze­reztünk, a lánggyári békebizott­ságok azonnal röpgyűlést tartot­tak A békebizottság röpgyűlésein a dolgozók elítélték az imperialisták újabb támadását és megfogadták, hogy újabb munkafelajánlásokkal, a termelés fokozásával válaszolnak a provokációra. Szívós Ferenc a 14. alapszerű békebizottságának párto­lkívü­li el­nöke, röpgyűlésen a következőket mondotta: »Még szorosabbra fogom a kalapács nyelét és mindig töb­bet ütök a vasra, emelve teljesít­ményemet, mert tudom, hogy min­den egyes kalapácsütés elősegíti az imperialista agresszió szétzúzá­sát€ Meixner Ferenc pártonkívül dol­gozó, a mintakészítő műhely béke­­bizottságána­k elnöke, a röpgyűlé­­sen ez­t mondotta: »Amikor a koreai nép hősiesen harcol fegyverrel ke­zében az imperialisták ellen, akkor nekünk még fokozottabban kell ki­venni részünket a termelés emelé­séből, hogy minél erősebbé tegyük a béketábort.* Meixner Ferenc 57 éves. Fiatalos lendülettel és hévvel beszél. De így is dolgozik. 1950. év elején vállalta, hogy évi tervét 1950 november 1-re befejezi. Vállalását túl is tel­jesítette. Szeptember 27-én be­fejezte 1950. évi tervét és ma az­­1951. évi tervével május hó közepénél tart. A békebizottság röpgyűlésén Vukman elvtárs mintakészítő, az ifjúsági brigád vezetője, a követ­kezőt mondotta: »Mi, fiatalok bé­kében akarunk élni. És hogy ez megvalósuljon fokozzuk termelésün­ket, mert tudjuk, hogy ezzel ered­ményesen védelmezzük a békét.­­ Az ifjúsági brigád a fogadalmat betartotta. Termelésüket ténylege­sen fokozva november hó folyamán az ő brigádjuk volt a gyár leg­jobb brigádja, a gyári brigád­­vándorzászló boldog tulajdonosa. Békeműszak Gyárunk 8. alapszerve, béke­műszak-versenyre hívta ki novem­ber hó folyamán a lánggyári béke­bizottságokat. A kihívást el is fo­gadták. A 8. alapszerv vállalta a béke­műszak szervezését. A kihívást kö­vető héten a 8. alapszerv 6 száza­lékkal eme­te teljesítményét, ezt az eredményét azóta is tartják. A békeműszak napján a 8. alapszerv­ben a vasszerkezeti lakatosok közül kiugró eredményeket értek el Kővárig Géza 190, Heidrich Sáa­ A kínai dolgozók munkaversenye A »Hunzsenzsibao« című kínai lap, jelentése szerint Északkelet- Kína szakszervezeti tanácsa és a Kínai Bányászszövetség Észak­keleti Bizottsága, felhívást intézett a bányászokhoz, hogy fokozottab­ban kapcsolódjanak be a szocialista munkaversenybe, a széntermelés növeléséért. Északkelet-Kína 17 szénkörzetének bányászai magu­kévá tették a felhívást és nagy lelkesedéssel folytatják munka­ver­senyüket a széntermelés emelé­séért. Ebben a versenyben 82.670 fizikai és szellemi dolgozó vesz részt. A verseny eredményeképpen a széntermelés 7 széntermelő kör­zetben máris 43 százalékkal emel­kedett. A többi kínai dolgozók is ma­gukévá tették a felfokozott ver­senymozgalomban való részvételt és Kína számos kohászati üzemé­nek dolgozói szocialista munkaver­senyeket kezdtek a terveik határ­idő előtti teljesítéséért. Ennek tud­ható be, hogy több kohászati üzem már november hónapban befejezte évi termelési tervét. A háborús hisztéria és az üzlet Az a legenda járja, hogy az amerikaiak mindig mosolyognak,­­­ hogy ez egyenesen szolgálati és hivatali kötelezettségeik közé tartozik. Mosolyogni kell a pincérnek, a ke­reskedőnek, a gyors­írónőnek és a hivatal­noknak, mosolyog a bankár is, amikor ki­forgatja vagyonából az áldozatot és ál­szent mosolyra húzó­dik a háborús uszítók szája, amikor el akar­ják hitetni, hogy ők a béke leghűbb őrei. De nézzük meg az egyszerű, amerikaiakat. Ma már nem látunk természetes emberi mosolyt az arcukon. Aggonalom és rémület tükröződik a szemük­ből, rémült, hisztériás emberekként viselked­nek. Nemrégiben kis rö­vidzárlat támadt a newyorki földalatti vasút egyik kocsijá­ban. Kis sercegés, szikrák villogtak, majd sötétség borult mindenre. Több nem is kellett. Az emberek pánikszerűen üvöltöt­tek, é­z atombombáit, s menekült, aki tudott. A szörnyű tolongás­ban többen megsebe­sültek. Hasonló eset történt New­ York egyik kerü­letében, Brooklynban is. Véletlen robbaná­sok következtében óriási pánik tört ki a kerület nyolc ház­tömbjében. Vad tülekfő­dés közepette minden­ki fedezéket keresett és az emberek ordítot­tak: »háborús hábo­rúit Ezek a tények egy­általában nem vélet­lenek. Azt mutatják, hogy hihetetlenül fe­szült háborús hangu­lat uralkodik az USA- ban, amelyet csak fo­koz a vezető körök propagandája. Az amerikai újságok minden hasábján hem­zsegnek a háborús ki­rohanások és az atom­­szörny vészt jósló, sö­tét árnyéka üldözi az amerikaiakat a mozi­ban, a rádióban és a sajtóban. Egy ízben a jármű­vek torlódása miatt megálltak az emberek az egyik newyorki ut­cán, éppen egy iskola előtt és így többen ta­núi lehettek annak, hogy a tanítók katonás sorba állították a gyerekeket és hol a pincébe kergették őket, hol meg onnan az ut­cára ... Kiderült, hogy a szokásos halomvé­­delmi gyakorlatokatt tartották meg. Ezeket a gyakorlatokat még az óvodában is rend­szeresítik. Ez év szeptemberében Chicagóban bemutat­­ták a város malom­bombázását­. E rend­kívüli látványosság 3 napon át tartott és 4 kormányzó, 20 polgár­­mester, 30 szakértő érkezett az ország kü­lönböző pontjáról. Nem nehéz elképzelni, hogy milyen szörnyű zűrzavar uralkodott ezekben a napokban a városban. A militarista szel­­lem szitásával egyidő­­ben dühödt rágalom­hadjárat folyik a Szov­jetunió és a népi de­mokratikus országok ellen. A propaganda­hadjárat vezérei a kis­­ujjukból szopják azo­kat a meséket, ame­lyek szerint az ameri­kaiakat­­valahonnan az óceántúltól veszély fenyegetik. Ennek a rosszindulatú propa­gandának lepte alatt olyan szédítő összege­ket szavaznak meg fegyverkezésre, ami­lyenre eddig még soha nem volt példa az USA tör­énetében és őrült fegyverkezési versenyt folytatnak, miközben fokozzák a dolgozók életszínvo­nala ellen irányuló támadásokat. Október elsejével életbe léptet­tek egy olyan tör­vényt, amely a lakos­ság egyenes adóit is 20 százalékkal emeli és napról-napra emel­kedik az élelmiszerek ára. A hadigépezet és a monopóliumok ügynö­kei számára a háborús hisztéria aranyat ér és ezért vásárolnak meg mindent, sajtót, rádiót, színházat, szószéket és embereket. Még hiva­talos és nyilvánvalóan szépített adatok sze­rint is, az USA mono­póliumai az idei év első kilenc hónapjában mesébe illő nyeresége­ket vágtak zsebre. Jö­vedelmeik az évi 40 milliárd dollárt is el­érik. Az idén különö­sen a harmadik évne­gyed,­ben, magában foglalta az USA ko­reai intervenciójának első három hónapját, mu­atkozott igen jöve­delmezőnek. A háborús hisztéria a háborús gyújtogatók eleme véres üzletének szükségszerű felté­ele. De ha az üzletembe­rek a hisztéria felkor­­bácsolása közben meg­feledkeznek a béketá­bor roppant erejéről, akkor igen nagy bajt zúdítanak a saját fe­jükre.

Next