Szabad Vasas, 1951 (56. évfolyam, 1-14. szám)
1951-01-04 / 1. szám
2. «Mal gépet kapott és így a bányászatnál mutatkozó elmaradásnak egyik oka volt. A fent felsorolt jó és rossz példák világosan bizonyítják azt, hogy a versenyvállalásoknak a felbontott tervekre való építése mennyire elősegíti a szocialista verseny kiszélesítését és annak elhanyagolásának milyen nagy szerepe van a tervlemaradásokban. Súlyos hiányosság szakszervezeti szerveink, üzemi bizottságaink részéről, hogy ugyan Pártunk több ízben felhívta a figyelmet a kérdés fontosságára, mégis a rendszeres ellenőrző munkát elhanyagolták. Igen sok esetben kizárólag a vállalatvezetés feladatának tekintették a tervfelbontás kérdését és megfeledkeztek a szakszervezeti funkcionáriusok az ellenőrzés kérdéséről. Erre mutatnak azok a hiányosságok, amelyek az 1951-es év első negyedének terveit ismertető értekezleteken felmerültek. December utolsó hetében tartották az üzemek s műhelyek vezetői az 1951. év első hónapjainak tervismertetését. Egyes vállalatvezetőink és üzemi bizottságaink nem értették meg az értekezlet igazi jelentőségét. Mindenekelőtt komoly hibákat követtek el, hogy általában a vállalatvezetők nem gondoskodtak időben arról, hogy a műhelyrészek és rajtuk keresztül csoportok, egyének terveinek felbontása időben megtörténjen, így azután megfelelő felkészültség hiányában, a műhelyek vezetői (például a Ganz Vagongyárban) nem a műhelyek, csoportok, egyének terveivel foglalkoztak, hanem e gyár egészére vonatkozó tervszámokat ismertették csupán, amihez az egyes részeknek dolgozói érdemleges javaslatokat természetesen nem is tehettek. Szakszervezeti Központunk részéről elkövettük azt a hiányosságot, hogy a minisztériumi szerveknek a vállalati szervek felé való ellenőrző munkát elhanyagoltuk és az első napokban nem nyújtottunk elég előzetes segítséget a tervfelbontás és a tervismertető értekezletek munkájához az üzemi bizottságoknak. Jól mozgósították a dolgozókat, jó felvilágosító munkával, a Ganz Villamossági gyárban, ahol a dolgozók csaknem teljes létszámmal részt vettek az értekezleteken és igen aktívan vették ki részüket a hozzászólásaikban a tervismertető értekezletek eredményessé tételéből. Szép számban történtek felajánlások is a felbontott tervek alapján. A tervismertető értekezletek a Rákosi Mátyás Művekben beszédes bizonyítékát adták annak, hogy a felbontott tervek milyen ösztönzően hatnak a verseny fejlődésére. A Rákosi Művek Szerszámgépcsoport dolgozói egyhangú határozatban vállalták, hogy bevezetik a gépek forgásközbeni átadását. Az V. csoport tervismertető értekezletén, Mészáros József sztahanovista maros vállalta, hogy teljesítményét az 1951-es tervév első hónapjában 130 százalékról 140 százalékra emeli, teljesen selejtmentes munkát végez és munkamódszerét is átadja. A Hofherr Traktorgyár vasöntödéjének dolgozói ugyancsak megértették a részletesen ismertetett terv által kitűzött feladatokat és az üzem 22 élenjáró dolgozója, brigád alakítását határozta el, a "50 százalék alatt teljesítő dolgozók munkamódszerének megjavítása, a selejt csökkentése érdekében. A tervismertető értekezleteken a versenyfelajánlások kiszélesítése sokkal nagyobb mértékűek lehettek volna, ha idejében gondoskodás történik a tervek felbontásáról. A legdöntőbb feladat tehát az elkövetkező napokban és hetekben, hogy a vállalatvezetőségek gondoskodjanak a terveknek a munkapadokig való felbontásáról. Üzemi bizottságainknak ezt a munkát a műszaki csoportokon keresztül, a műszaki értelmiség mozgósításával támogatni kell. Példaképpen állítjuk Gyalog László művezetőt, aki naponta és havonta ellenőrzi az eredményeket. Kiírja a teljesítmények alakulását. Munkamódszerátadókat állít a gyengébbek képzésére és különösen a legutóbbi termelési értekezletek óta. maga Gyalog elvtárs — a SZU híres sztahanovista művezetője, Rosszijszky elvtárs példájára — a rendszeres termelési értekezleteket a munkaverseny döntő kérdésének, a termelékenység emelőjének tekinti. A műszaki értelmiség adjon konkrét segítséget a fizikai dolgozók versenyvállalásaihoz, jelöljék meg az üzem szűk keresztmetszeteit és tegyenek javaslatot azok kiküszöbölésére. A műszaki értelmiségiek azon túlmenően, hogy segítséget nyújtanak a fizikai dolgozók munkájához, saját versenyvállalásaikkal is vegyék ki példaadóan a részüket a tervek teljesítéséből. A tervfelbontás alapján létrejött versenyszerződéseket, versenyvállalási lapokon a legrövidebb időn belül, január első hetében rögzítsék azoknak a dolgozóknak, akik még nem kötötték meg versenyvállalásaikat Bizalmiakkal, mesterekkel, művezetőkkel együtt adjanak segítséget a feladatok vállalásánál. Figyeljenek arra, hogy a műhely adottságainak megfelelően alkalmazzák a különböző versenyformákat. Például: amelyik üzemrészben sok a 100% alatt teljesítő dolgozó, ott a munkamódszerátadást helyezzék előtérbe. N nem elég azonban csak jól megkötni a versenyszerződéseket, hanem azok rendszeres ellenőrzéséről is gondoskodni kell a szakszervezeti szerveknek, üzemi bizottság, műhelybizottsági tagoknak, bizalmiaknak. Fejlesszék tovább a nyilvános ellenőrzést, rendszeresítsék az élenjárók eredményeinek ismertetését, háztáblákon, stb. és mint legfőbb eszközt, használják fel műhely-egységenként, termelési egységenként megtartandó termelési értekezleteket. Ezeket hetenként, de legalább kéthetenként rendszeresen tartsák meg. Számoljanak be a műszaki vezetők a termelési egységnek az eredményekről és hibákról. Műhelybizottsági tagok, bizalmiak, szakszervezeti aktívák hozzászólásaikkal, kritikáikkal, a dolgozók mozgósításával, agitációs munkával segítsék a további győzelemre a terv megvalósításáért folyó szocialista munkaversenyt, összefoglalva tehát: A múlt év tapasztalatai azt mutatják, hogy a tervfelbontás jelentőségét már igen sok üzemiben megértették. Dolgozóink ma már tudják, hogy a jó tervteljesítés jelenti a jobb életet, saját maguk és családjuk számára. Átérzik azt is, hogy a terv az ő tervük, amelynek végrehajtásával a dolgozó nép életszínvonalát emelik. Döntő hiányossága elmúlt évi munkánknak a munkaverseny területén az volt, hogy a tervfelbontás kérdését elhanyagoltuk. A hibákból leszűrve a tapasztalatokat a verseny szervezése terén legfontosabb feladatunk a felbontott tervek alapján fejleszteni a szocialista munkaverseny-mozgalmat. A felbontott tervek teljesítésének érdekében alkalmazzuk a Szovjetunió tapasztalatait, felhasználva a legmegfelelőbb versenyformákat ■fizetni bizottságaink, műhelybizottságaink, bizalmaink, szakszervezeti aktívák annak tudatában végezzék el a feladatok megoldását, hogy ezáltal adunk lendületet az 1951-es terv beindításának és ezáltal biztosíthatjuk már kezdetben a tervek teljesítésének, túlteljesítésének feltételeit. Vezesse munkánkat az a szilárd elhatározás, hogy Pártunk irányításával a szocialista munkaversenyben az eddigieknél is jobb eredményeket érjünk el, mert a verseny eredményeiben jut kifejezésre a békéért folyó harc és a szocializmus építésének meggyorsítása. 1951 januáer 4 A Láng-gyári békebizottságok munkája Az 1949-s évben a Lánggyárban nagyon el volt hanyagolva, magára hagyva a békebizottságok munkája. Ennek a fontos munkának végzését, csak úgy mellékesen a műhelybizottságokra bízták. 1950 májusában a lánggyári pártszervezet megválasztotta új vezetőségét. A megválasztott új pártvezetőség felismerte a békeharc jelentőségét és ennek megfelelően a pártválasztmány javaslatára békebizottsági felelőst választottak. A pártbizottság segítségével alapszervenként békebizottságokat szerveztünk meg. Az alapszervi vezetőségek javaslatára a dolgozók közül 68 tagból álló dór 210, Virág József 200, Vörös Sándor 190, Fekete Ferenc 200, Lantos János 170 és Szép László 165 százalékkal. A 41. műhely dolgozói közül a november 27-i békeműszakban kimagasló eredményeket értek el Kiss Sándor, Malata József, Nagy János és Joós Dezső. Munkacsoportjuk átlagteljesítménye 202 százalék volt. A mintakészítő műhely dolgozói közül december 6-án megtartott béketrűszak alatt kimagasló eredmény értek el: Vukman Rudolf ifjúsági brigádvezető 183 százalék, Nagy Károly 184, Komora István az ifjúsági brigád tagja 184, Mészáros Miklós 188, Mayer József 166 és Német József 177 százalékkal. A 8. alapszerv kezdeményezését továbbfejlesztve a lánggyári békebizottság január 1-től kezdődően minden héten tervez egynapos békeműszakot. Ezen békeműszakok alatt az egyes műhelyek, munkacsoportok és brigádok teljesítményét versenyszerűen kiértékeljük. A békebizottság munkáját a jövőben is igyekszünk mindjobban kiszélesíteni, hogy ezen keresztül is erősíthessük a Szovjetunió vezette béketábor erejét Nédermann Ferenc, lánggyári békebizottságfelelős békebizottságokat választottunk alapszervenként A békebizottságok eredményes munkája megmutatkozott a stockholmi békefelhívás aláírásánál, a békekölcsönjegyzésnél és a tanácsválasztásoknál. A békebizottságok tagjai eredményes agitációt folytattak és folytatnak ma is. Tudjuk, hogy az imperialista agresszorok támadásai mind élesebbekké válnak, ezért állandóan erősítenünk kell a béketábor erejét. Új tagokat szerveztünk a békebizotságokba, főleg a pártonkívüli munkájukban kiváló dolgozókat. Jelenleg a Láng-gyárban 17 békebizottság működik. Egy-egy békebizottság alapszervenként 23— 25 taggal. A békebizottságok titkárai kéthetenként ülnek össze, de ha a szükség úgy kívánja, akkor hetenként Amikor a Shaffieldben megrendezendő II. Békevilágkongresszust az angol »munkáskormány« megakadályozta és erről tudomást szereztünk, a lánggyári békebizottságok azonnal röpgyűlést tartottak A békebizottság röpgyűlésein a dolgozók elítélték az imperialisták újabb támadását és megfogadták, hogy újabb munkafelajánlásokkal, a termelés fokozásával válaszolnak a provokációra. Szívós Ferenc a 14. alapszerű békebizottságának pártolkívüli elnöke, röpgyűlésen a következőket mondotta: »Még szorosabbra fogom a kalapács nyelét és mindig többet ütök a vasra, emelve teljesítményemet, mert tudom, hogy minden egyes kalapácsütés elősegíti az imperialista agresszió szétzúzását€ Meixner Ferenc pártonkívül dolgozó, a mintakészítő műhely békebizottságának elnöke, a röpgyűlésen ezt mondotta: »Amikor a koreai nép hősiesen harcol fegyverrel kezében az imperialisták ellen, akkor nekünk még fokozottabban kell kivenni részünket a termelés emeléséből, hogy minél erősebbé tegyük a béketábort.* Meixner Ferenc 57 éves. Fiatalos lendülettel és hévvel beszél. De így is dolgozik. 1950. év elején vállalta, hogy évi tervét 1950 november 1-re befejezi. Vállalását túl is teljesítette. Szeptember 27-én befejezte 1950. évi tervét és ma az1951. évi tervével május hó közepénél tart. A békebizottság röpgyűlésén Vukman elvtárs mintakészítő, az ifjúsági brigád vezetője, a következőt mondotta: »Mi, fiatalok békében akarunk élni. És hogy ez megvalósuljon fokozzuk termelésünket, mert tudjuk, hogy ezzel eredményesen védelmezzük a békét. Az ifjúsági brigád a fogadalmat betartotta. Termelésüket ténylegesen fokozva november hó folyamán az ő brigádjuk volt a gyár legjobb brigádja, a gyári brigádvándorzászló boldog tulajdonosa. Békeműszak Gyárunk 8. alapszerve, békeműszak-versenyre hívta ki november hó folyamán a lánggyári békebizottságokat. A kihívást el is fogadták. A 8. alapszerv vállalta a békeműszak szervezését. A kihívást követő héten a 8. alapszerv 6 százalékkal emete teljesítményét, ezt az eredményét azóta is tartják. A békeműszak napján a 8. alapszervben a vasszerkezeti lakatosok közül kiugró eredményeket értek el Kővárig Géza 190, Heidrich Sáa A kínai dolgozók munkaversenye A »Hunzsenzsibao« című kínai lap, jelentése szerint Északkelet- Kína szakszervezeti tanácsa és a Kínai Bányászszövetség Északkeleti Bizottsága, felhívást intézett a bányászokhoz, hogy fokozottabban kapcsolódjanak be a szocialista munkaversenybe, a széntermelés növeléséért. Északkelet-Kína 17 szénkörzetének bányászai magukévá tették a felhívást és nagy lelkesedéssel folytatják munkaversenyüket a széntermelés emeléséért. Ebben a versenyben 82.670 fizikai és szellemi dolgozó vesz részt. A verseny eredményeképpen a széntermelés 7 széntermelő körzetben máris 43 százalékkal emelkedett. A többi kínai dolgozók is magukévá tették a felfokozott versenymozgalomban való részvételt és Kína számos kohászati üzemének dolgozói szocialista munkaversenyeket kezdtek a terveik határidő előtti teljesítéséért. Ennek tudható be, hogy több kohászati üzem már november hónapban befejezte évi termelési tervét. A háborús hisztéria és az üzlet Az a legenda járja, hogy az amerikaiak mindig mosolyognak, hogy ez egyenesen szolgálati és hivatali kötelezettségeik közé tartozik. Mosolyogni kell a pincérnek, a kereskedőnek, a gyorsírónőnek és a hivatalnoknak, mosolyog a bankár is, amikor kiforgatja vagyonából az áldozatot és álszent mosolyra húzódik a háborús uszítók szája, amikor el akarják hitetni, hogy ők a béke leghűbb őrei. De nézzük meg az egyszerű, amerikaiakat. Ma már nem látunk természetes emberi mosolyt az arcukon. Aggonalom és rémület tükröződik a szemükből, rémült, hisztériás emberekként viselkednek. Nemrégiben kis rövidzárlat támadt a newyorki földalatti vasút egyik kocsijában. Kis sercegés, szikrák villogtak, majd sötétség borult mindenre. Több nem is kellett. Az emberek pánikszerűen üvöltöttek, éz atombombáit, s menekült, aki tudott. A szörnyű tolongásban többen megsebesültek. Hasonló eset történt New York egyik kerületében, Brooklynban is. Véletlen robbanások következtében óriási pánik tört ki a kerület nyolc háztömbjében. Vad tülekfődés közepette mindenki fedezéket keresett és az emberek ordítottak: »háborús háborúit Ezek a tények egyáltalában nem véletlenek. Azt mutatják, hogy hihetetlenül feszült háborús hangulat uralkodik az USA- ban, amelyet csak fokoz a vezető körök propagandája. Az amerikai újságok minden hasábján hemzsegnek a háborús kirohanások és az atomszörny vészt jósló, sötét árnyéka üldözi az amerikaiakat a moziban, a rádióban és a sajtóban. Egy ízben a járművek torlódása miatt megálltak az emberek az egyik newyorki utcán, éppen egy iskola előtt és így többen tanúi lehettek annak, hogy a tanítók katonás sorba állították a gyerekeket és hol a pincébe kergették őket, hol meg onnan az utcára ... Kiderült, hogy a szokásos halomvédelmi gyakorlatokatt tartották meg. Ezeket a gyakorlatokat még az óvodában is rendszeresítik. Ez év szeptemberében Chicagóban bemutatták a város malombombázását. E rendkívüli látványosság 3 napon át tartott és 4 kormányzó, 20 polgármester, 30 szakértő érkezett az ország különböző pontjáról. Nem nehéz elképzelni, hogy milyen szörnyű zűrzavar uralkodott ezekben a napokban a városban. A militarista szellem szitásával egyidőben dühödt rágalomhadjárat folyik a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. A propagandahadjárat vezérei a kisujjukból szopják azokat a meséket, amelyek szerint az amerikaiakatvalahonnan az óceántúltól veszély fenyegetik. Ennek a rosszindulatú propagandának lepte alatt olyan szédítő összegeket szavaznak meg fegyverkezésre, amilyenre eddig még soha nem volt példa az USA törénetében és őrült fegyverkezési versenyt folytatnak, miközben fokozzák a dolgozók életszínvonala ellen irányuló támadásokat. Október elsejével életbe léptettek egy olyan törvényt, amely a lakosság egyenes adóit is 20 százalékkal emeli és napról-napra emelkedik az élelmiszerek ára. A hadigépezet és a monopóliumok ügynökei számára a háborús hisztéria aranyat ér és ezért vásárolnak meg mindent, sajtót, rádiót, színházat, szószéket és embereket. Még hivatalos és nyilvánvalóan szépített adatok szerint is, az USA monopóliumai az idei év első kilenc hónapjában mesébe illő nyereségeket vágtak zsebre. Jövedelmeik az évi 40 milliárd dollárt is elérik. Az idén különösen a harmadik évnegyed,ben, magában foglalta az USA koreai intervenciójának első három hónapját, muatkozott igen jövedelmezőnek. A háborús hisztéria a háborús gyújtogatók eleme véres üzletének szükségszerű feltéele. De ha az üzletemberek a hisztéria felkorbácsolása közben megfeledkeznek a béketábor roppant erejéről, akkor igen nagy bajt zúdítanak a saját fejükre.