Szabad Vasutasok és Hajósok Lapja, 1948 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1948-03-01 / 3. szám

As új vezetőség Elnök: Csilling Antal, alelnök: Szaton Rezső és Németh József, titkár: Paksi Kiss Ottó, szervező titkárok: Bágyoni Jó­zsef, Holler Gusztáv és Ferzsigán László, pénztáros: Kovács Géza, jegyző: Szika Lajos. A vezetőség tagjai: Beszédes Elemér, Svagerkó Erzsébet, Fáik Miksa, Czirok Mihály, Bézi László, Szabó Béla, Szabó Fe­renc, Lázár Manó, Bálint István, Vizner Mátyás és Pethő Menyhért. A választmány tagjai: Hurszki Rudolf, Pandula Rezső, Darai Ferenc, Bakos Bá­lint, Pintér József, Zsiray József, Leó Ist­ván, Dózsa Sándorné, Frommer Melánia, Kertész István, Rátkai Dénes, Kardos Pé­ter, Richter János, Schütz Ferenc, Paksi Kálmán és Markovics Gyula. A vezetőség új névsorát a jelenlévők hatalmas tapsok és éljenzések között és „munkásegység” ütemes kiáltozása köze­pette egyhangúlag elfogadták. Ezután Csilling Antal elvtársr­a foly­tatólag megválasztott elnök szólalt fel és­ az első Kongresszus által megválasztott vezetőség nevében köszönetet mondott a bi­zalomért. — Nagyok azok a feladatok — mon­dotta Csilling elnök elvtárs —, amelyet Gerő miniszter elvtárs és Karczag elvtárs vázolása­ alapján az új vezetőségnek meg kell oldania. Már a három­éves terv szem­pontjából sem lesz egyszerű feladat, de vállaljuk és bízunk abban, hogy meg fog­juk oldani ezeket a feladatokat. Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a hajós dolgozók életsorsát megjavítsuk és a három­éves terv keretén belül minden erőnkkel ha­zánk újjáépítését szolgáljuk. Munkánk a munkásegység alapján épül fel, kemény kézbe vesszük a vezetést, mert tudjuk, hogy a dolgozók mögöttünk állanak. Az elnök bemutatkozó beszéde után Csaplár Péter elvtárs, üdvözli a Szakszer­vezeti Tanács nevében az új vezetőséget és jó munkát kíván. Csaplár elvtárs után Paksi Kiss Ottó elvtárs, az újonnan megválasztott titkár szólt a Kongresszushoz. Mire törekszik az új vezetőség — Fontos mérföldkőhöz érkeztünk el, — kezdte beszédét Paksi Kiss elvtárs, majd így folytatta: Előttünk három esztendő áll, három hosszú év, tele sok-sok problémával, nehéz és sürgető kérdésekkel. Mi, az új vezetőség készen állunk ar­ra, hogy legjobb tudásunkkal, legnagyobb felelősségérzettől áthatva dolgozzunk azon, hogy szakszervezeti életünk új ciklusa a lehető legeredményesebb legyen. Eddigi életünk sok tekintetben hiá­­­­nyos volt, mert előző vezetőségünk a teljes anyagi és lelki leromlottság állapotából te­remtette meg szakszervezetünket. Nagyon jól tudjuk, hogy egyetlen foglalkozási ágat sem sújtott annyira a háború esztelen pusztítása, mint éppen a hajózást. Le fogjuk azonban küzdeni a nehézségeket és meg fogjuk reformálni főosztályunk műkö­dését. Célunk kettős: gazdasági és lelki újjá­építés. Csak ez a kettős munkásság teheti eredményessé törekvéseinket. Ezzel kapcso­latban bizalmi szervezetünket fektetjük új alapokra. Bizalmiaink nagy része ugyanis eddig képzetlen volt. Igen sok esetben nem tudták közös nevezőre hozni a dolgozók szabadságát, a munkafegyelemmel. Nagyon sokszor nem találták meg a helyes mérle­gelést és a helyes szolgálati utat, ha a mun­kavállalók jogos kívánságait kellett össze­egyeztetni a munkaadó vállalat teherbírá­sával, vagy az államháztartás egyensúlyá­val. Fölvilágosító és öntudatra nevelő mun­kájuk is hiányos volt. Ezen csak egyféle­képpen segíthetünk. Bizalmiainkat iskolába fogjuk küldeni, ahol a szakszervezeti élet felépítésén és a politikai nevelésen kívül két fontos dolgot tanulnak meg: az egyik az, hogy a tudás példaadásra és szorgalomra kötelez, a másik pedig az, hogy a tudást sohasem szabad véka alá rejteni, hanem tovább kell adni. Havonként bizalmi érte­kezletet fogunk tartani, ahol részletesen megtárgyaljuk a megoldásra váró ügyeket. Ezzel elérjük azt, hogy a bizalmi testület valóban szilárd összekötő kapocs lesz a dolgozók és a szakszervezeti vezetőség kö­zött. Új alapokra kell fektetni helyi csoport­jaink működését is. Helyi csoportjaink egy­két kivételtől eltekintve, nem érezték át a szakszervezet küzdelmes életét, nem láttak hivatást a munkában, csak csodákat vártak, amelyet nem ölhetett kezekkel, hanem csak megfeszített munkával tudunk elérni. Ha é­ven át mindannyiunkat a törhetetlen erő, amely eddig is annyit teremtett a semmiből. Komoly ügyekben a helyi csoportok tartsa­nak kapcsolatot velünk, de hétköznapi kis ügyeiket intézzék el saját hatáskörükben. Fokozott figyelmet fogunk szentelni nődol­gozóinknak is, mert egyenlőségüket nemcsak a munkában, de jogokban is elismerjük. Ügyelünk arra, hogy politikai vonalon állandó kapcsolatot tartsunk fenn a mun­káspártokkal. Jelszavunk továbbra is a megbonthatatlan munkásegység. Ez jövőnk záloga, ebből egy jottányit sem engedünk. Az ezzel egyet nem értőket, a fordulatról álmodozókat és a bujkáló reakciós elemeket el fogjuk távolítani sorainkból. A hároméves terv maradéktalan végre­hajtásában elől akarunk járni. Szakszerve­zetünk tervbizottságot fog felállítani, amely a vállalati tervmegbízottakkal állandó kap­csolatban lesz. Hajózási vonalon 3 éves ter­vünk: minél több utas- és árukilométert, a lehető legcsekélyebb edénykilométert. A célszerű újításokat és az átlagon felüli eredményt felmutató dolgozókat jutalmazni fogjuk. Utunk nehéz lesz, de bizalmunk bizto­sítéka a demokratikus közlekedési kormány­zat és elsősorban annak vezetője: Gerő Ernő közlekedési miniszter elvtárs (nagy taps). További nagy segítségünk a szak­­szervezet központi vezetősége. Gyócsi főtit­kár elvtárs a napokban biztosított bennün­ket mg fokozottabb támogatásról, amelyet nehéz anyagi helyzetünkben csak hálás kö­szönettel fogadhatunk. — A hajós dolgozóknak a részünkre előlegezett bizalma ne csak szalmaláng legyen — fejezte be beszédét nagy taps és éljenzés között Paksi Kiss elvtárs, — ha­nem biztos alap, amelyre tartós eredménye­ket építhetünk. Sok a tennivalónk, fel tehát velünk együtt a munkára hajós elvtársaim, vas szorgalommal a törhetetlen munkásegy­ség jegyében. Paksi Kiss Ottó elvtárs beszéde után Gáspár Sándor elvtárs, főtitkár helyettes, a hivatalos vidéki uton járó Gyócsi Jenő országgyűlési képviselő, központi főtitkár elvtárs üdvözletét tolmácsolta az új veze­tőségnek és egyben ígéretet tett arra, hogy a Hajózási Főosztályt a jövőben nemcsak anyagilag, hanem szervezés szempontjából is segíteni fogja. Ezzel szemben Gáspár elvtárs azt kérte a Hajós Szakszervezet új vezetőségétől, hogy a Kongresszuson el­hangzottakat minél előbb ültessék át a gya­korlatba, fáradhatatlan munkával valósít­ják meg, hogy a dolgozók minél hamarább érezzék gazdasági szempontból azt a tényt, hogy új vezetőséget kaptak. Gáspár elvtárs a továbbiakban kérte, hogy az új vezetőség értékelje ki a kongresszus anyagát, meg­adott irányvonalát pedig oly mértékben te­gyék magukévá, hogy a népi demokráciából a szocializmusba juthassunk. Csilling elnök elvtárs, a Hajózási Fő­osztály nevében megköszönte a központ ré­széről beígért támogatást. — A kongresszus munkája szép volt, eredményes és tanulságos, — zárta be a kongresszust Csilling elvtárs. — Hallottuk, hogy mit végzett a régi vezetőség és meg­tudtuk, hogy mit kell végeznünk a jövőben. Megígérjük, hogy a demokrácia és a dolgo­zók érdekében fogunk munkálkodni és ezzel a munkásegység jegyében bezárom a Ma­gyar Vasutasok és Hajósok Országos Sza­bad Szakszervezetének I. Hajós Kongresszu­sát. A kihatásában is nagy jelentőségű Ha­jós Kongresszus a jól végzett munka tuda­tában, az „Internacionálé” hangjai mellett ért véget.

Next