Szabad Vasutasok és Hajósok Lapja, 1948 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1948-03-01 / 3. szám
As új vezetőség Elnök: Csilling Antal, alelnök: Szaton Rezső és Németh József, titkár: Paksi Kiss Ottó, szervező titkárok: Bágyoni József, Holler Gusztáv és Ferzsigán László, pénztáros: Kovács Géza, jegyző: Szika Lajos. A vezetőség tagjai: Beszédes Elemér, Svagerkó Erzsébet, Fáik Miksa, Czirok Mihály, Bézi László, Szabó Béla, Szabó Ferenc, Lázár Manó, Bálint István, Vizner Mátyás és Pethő Menyhért. A választmány tagjai: Hurszki Rudolf, Pandula Rezső, Darai Ferenc, Bakos Bálint, Pintér József, Zsiray József, Leó István, Dózsa Sándorné, Frommer Melánia, Kertész István, Rátkai Dénes, Kardos Péter, Richter János, Schütz Ferenc, Paksi Kálmán és Markovics Gyula. A vezetőség új névsorát a jelenlévők hatalmas tapsok és éljenzések között és „munkásegység” ütemes kiáltozása közepette egyhangúlag elfogadták. Ezután Csilling Antal elvtársra folytatólag megválasztott elnök szólalt fel és az első Kongresszus által megválasztott vezetőség nevében köszönetet mondott a bizalomért. — Nagyok azok a feladatok — mondotta Csilling elnök elvtárs —, amelyet Gerő miniszter elvtárs és Karczag elvtárs vázolása alapján az új vezetőségnek meg kell oldania. Már a hároméves terv szempontjából sem lesz egyszerű feladat, de vállaljuk és bízunk abban, hogy meg fogjuk oldani ezeket a feladatokat. Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a hajós dolgozók életsorsát megjavítsuk és a hároméves terv keretén belül minden erőnkkel hazánk újjáépítését szolgáljuk. Munkánk a munkásegység alapján épül fel, kemény kézbe vesszük a vezetést, mert tudjuk, hogy a dolgozók mögöttünk állanak. Az elnök bemutatkozó beszéde után Csaplár Péter elvtárs, üdvözli a Szakszervezeti Tanács nevében az új vezetőséget és jó munkát kíván. Csaplár elvtárs után Paksi Kiss Ottó elvtárs, az újonnan megválasztott titkár szólt a Kongresszushoz. Mire törekszik az új vezetőség — Fontos mérföldkőhöz érkeztünk el, — kezdte beszédét Paksi Kiss elvtárs, majd így folytatta: Előttünk három esztendő áll, három hosszú év, tele sok-sok problémával, nehéz és sürgető kérdésekkel. Mi, az új vezetőség készen állunk arra, hogy legjobb tudásunkkal, legnagyobb felelősségérzettől áthatva dolgozzunk azon, hogy szakszervezeti életünk új ciklusa a lehető legeredményesebb legyen. Eddigi életünk sok tekintetben hiányos volt, mert előző vezetőségünk a teljes anyagi és lelki leromlottság állapotából teremtette meg szakszervezetünket. Nagyon jól tudjuk, hogy egyetlen foglalkozási ágat sem sújtott annyira a háború esztelen pusztítása, mint éppen a hajózást. Le fogjuk azonban küzdeni a nehézségeket és meg fogjuk reformálni főosztályunk működését. Célunk kettős: gazdasági és lelki újjáépítés. Csak ez a kettős munkásság teheti eredményessé törekvéseinket. Ezzel kapcsolatban bizalmi szervezetünket fektetjük új alapokra. Bizalmiaink nagy része ugyanis eddig képzetlen volt. Igen sok esetben nem tudták közös nevezőre hozni a dolgozók szabadságát, a munkafegyelemmel. Nagyon sokszor nem találták meg a helyes mérlegelést és a helyes szolgálati utat, ha a munkavállalók jogos kívánságait kellett összeegyeztetni a munkaadó vállalat teherbírásával, vagy az államháztartás egyensúlyával. Fölvilágosító és öntudatra nevelő munkájuk is hiányos volt. Ezen csak egyféleképpen segíthetünk. Bizalmiainkat iskolába fogjuk küldeni, ahol a szakszervezeti élet felépítésén és a politikai nevelésen kívül két fontos dolgot tanulnak meg: az egyik az, hogy a tudás példaadásra és szorgalomra kötelez, a másik pedig az, hogy a tudást sohasem szabad véka alá rejteni, hanem tovább kell adni. Havonként bizalmi értekezletet fogunk tartani, ahol részletesen megtárgyaljuk a megoldásra váró ügyeket. Ezzel elérjük azt, hogy a bizalmi testület valóban szilárd összekötő kapocs lesz a dolgozók és a szakszervezeti vezetőség között. Új alapokra kell fektetni helyi csoportjaink működését is. Helyi csoportjaink egykét kivételtől eltekintve, nem érezték át a szakszervezet küzdelmes életét, nem láttak hivatást a munkában, csak csodákat vártak, amelyet nem ölhetett kezekkel, hanem csak megfeszített munkával tudunk elérni. Ha éven át mindannyiunkat a törhetetlen erő, amely eddig is annyit teremtett a semmiből. Komoly ügyekben a helyi csoportok tartsanak kapcsolatot velünk, de hétköznapi kis ügyeiket intézzék el saját hatáskörükben. Fokozott figyelmet fogunk szentelni nődolgozóinknak is, mert egyenlőségüket nemcsak a munkában, de jogokban is elismerjük. Ügyelünk arra, hogy politikai vonalon állandó kapcsolatot tartsunk fenn a munkáspártokkal. Jelszavunk továbbra is a megbonthatatlan munkásegység. Ez jövőnk záloga, ebből egy jottányit sem engedünk. Az ezzel egyet nem értőket, a fordulatról álmodozókat és a bujkáló reakciós elemeket el fogjuk távolítani sorainkból. A hároméves terv maradéktalan végrehajtásában elől akarunk járni. Szakszervezetünk tervbizottságot fog felállítani, amely a vállalati tervmegbízottakkal állandó kapcsolatban lesz. Hajózási vonalon 3 éves tervünk: minél több utas- és árukilométert, a lehető legcsekélyebb edénykilométert. A célszerű újításokat és az átlagon felüli eredményt felmutató dolgozókat jutalmazni fogjuk. Utunk nehéz lesz, de bizalmunk biztosítéka a demokratikus közlekedési kormányzat és elsősorban annak vezetője: Gerő Ernő közlekedési miniszter elvtárs (nagy taps). További nagy segítségünk a szakszervezet központi vezetősége. Gyócsi főtitkár elvtárs a napokban biztosított bennünket mg fokozottabb támogatásról, amelyet nehéz anyagi helyzetünkben csak hálás köszönettel fogadhatunk. — A hajós dolgozóknak a részünkre előlegezett bizalma ne csak szalmaláng legyen — fejezte be beszédét nagy taps és éljenzés között Paksi Kiss elvtárs, — hanem biztos alap, amelyre tartós eredményeket építhetünk. Sok a tennivalónk, fel tehát velünk együtt a munkára hajós elvtársaim, vas szorgalommal a törhetetlen munkásegység jegyében. Paksi Kiss Ottó elvtárs beszéde után Gáspár Sándor elvtárs, főtitkár helyettes, a hivatalos vidéki uton járó Gyócsi Jenő országgyűlési képviselő, központi főtitkár elvtárs üdvözletét tolmácsolta az új vezetőségnek és egyben ígéretet tett arra, hogy a Hajózási Főosztályt a jövőben nemcsak anyagilag, hanem szervezés szempontjából is segíteni fogja. Ezzel szemben Gáspár elvtárs azt kérte a Hajós Szakszervezet új vezetőségétől, hogy a Kongresszuson elhangzottakat minél előbb ültessék át a gyakorlatba, fáradhatatlan munkával valósítják meg, hogy a dolgozók minél hamarább érezzék gazdasági szempontból azt a tényt, hogy új vezetőséget kaptak. Gáspár elvtárs a továbbiakban kérte, hogy az új vezetőség értékelje ki a kongresszus anyagát, megadott irányvonalát pedig oly mértékben tegyék magukévá, hogy a népi demokráciából a szocializmusba juthassunk. Csilling elnök elvtárs, a Hajózási Főosztály nevében megköszönte a központ részéről beígért támogatást. — A kongresszus munkája szép volt, eredményes és tanulságos, — zárta be a kongresszust Csilling elvtárs. — Hallottuk, hogy mit végzett a régi vezetőség és megtudtuk, hogy mit kell végeznünk a jövőben. Megígérjük, hogy a demokrácia és a dolgozók érdekében fogunk munkálkodni és ezzel a munkásegység jegyében bezárom a Magyar Vasutasok és Hajósok Országos Szabad Szakszervezetének I. Hajós Kongresszusát. A kihatásában is nagy jelentőségű Hajós Kongresszus a jól végzett munka tudatában, az „Internacionálé” hangjai mellett ért véget.