Szabadság, 1945. július-szeptember (1. évfolyam, 134-208. szám)

1945-07-08 / 140. szám

VASÁRNAP 1945 július 8. I. évfolyam, 140. sz. DEMOKRATIKUS NAPILAP Szerkesztőbizottság: BARCS SÁNDOR, DARVAS JÓZSEF, GÁBOR ANDOR Lefogtak egy államtitkárt és isten ments, hogy én pálcát törjek felette, hiszen kiderülhet, hogy ártatlan s nem a hírhedt Idane irányításában vett részt, hanem az ellenállási mozgalom­ban. Ilyesmi mostanság minden­napos jelenség. (Nem az, hogy valaki részt vett az ellenállási mozgalomban; az, sajnos, elég ritka volt, ellenben az, hogy utólag derül ki róla, az igenis mindennapos.­ Persze, ezt az ál­lamtitkárlefogást el lehet in­tézni egy vállrándítással is, hi­szen valóban kevés lényegtele­nebb alkatrésze van az állam szerkezetének, mint az államtit­kár. Ez máskor is így volt. Most pláne Vajda Albert tréfá­jával azt is lehet mondani: „Ha lefogtak egyet közülük, akkor legalább nincsenek húszmil­­lióan“. De van ennek az esetnek egy részlete, amelyhez hozzá le­het szólni, anélkül, hogy a pre­­judikálás súlyos vádja zuhanna az ember fejére. Mert hiszen, ugy­e, ugyebár, az elmúlt idők­ben nem volt prejudikálás, ha­nem színtiszta igazság volt a „hallgasd meg mind a két fe­let" című latin példaszó alap­ján? Mégis mindamellett az az egy bizonyos erről a lefo­gott államtitkárról, hogy — mint a Szabadság udvariasan írta — „a kormány hatályban tartotta a Sztójay-kabinet által történt kinevezését“. Melyik kor­mány? A demokrácia kormánya. És melyik kabinet tette meg ál­lamtitkárnak a lefogottat? A Sztójay-kabinet. Erre már olyan viharos fejcsóva kezdődhetik, hogy a fejek lehullanak a nyak­kendők fölül. Hát ahhoz, hogy valaki ne lehessen a demokrácia államtitkára, ahhoz nem elég, hogy Sztójay államtitkára volt? Tetszett hallani az amerikai de­mokráciáról, amelyet manapság szokás jelentős hunyorokkal em­legetni? Hát ott, ha a republi­kánus párt felváltja a demo­krata pártot, vagy megfor­dítva, akkor az állami appará­tust az utolsó bakterig kicseré­lik. És ezt mindenki természe­tesnek tartja, pedig tudvalevő­leg békeidőkben nagyon kevés a különbség a két párt között. El­lenben a mi mai kormányunk és a Sztójay-kormány­­között van némi kis különbség s ezt a kü­lönbséget nem zongorán kell ját­szani (mert ahhoz nem volna szabad elég oktávnak lenni a zongorán), hanem az elbocsátá­sok hangszerén. Hangsúlyozom, hogy az elbocsátásokén és nem a nyugdíjazásokéin. Nehéz abban érdemet látni, hogy valaki hu­szonöt évig arca verejtékével szolgálta az elmúlt rezsimet. S arra a roppant fontos kérdésre, hogy mi lesz az érdemdús elbo­csátottakkal, csak Deák Ferenc bölcs mondásával lehet felelni: „Ha kiszárítják a mocsarat, ki törődik a békákkal?" Semmi­esetre sem nyugdíjazzák őket. S ha kisembereknél kegyelmet lehet is gyakorolni, a nagyoknál egész biztosan könyörtelenül végre kell hajtani, legalább is: a cserét. Akkor talán másik huszonöt év alatt rá lehet ne­velni az embereket arra, hogy ne csak az a testrészük legyen magas fejlettségű, amellyel a kü­lönböző pozíciókba beülnek, ha­nem gerincük is. Más országok­ban az is hozzátartozik az ember anatómiájához. Gábor Andor pengő Ilin Ilii III Több mint háromszorosára emelte a közellátási miniszter a szénárakat Faraghó Gábor közellátási minisz­ter értesítette a bányákat, hogy a s­zénárakat május 1-től vissza­menő hatállyal a jelenleginek 3 és félszeresére emelhetik. Ez az intéz­kedés újabb drágasági hullámot indít el, mert a szénárak alakulá­sának minden szükségleti cikkre a legnagyobb kihatása van. Első­sorban érinti a szénár a villany­tarifát. A Fővárosi Elektromos Művek vezetősége szombaton reg­gel jelentést tett a polgármester­nek, hogy az új szénármegállapí­tás következtében kénytelen lesz az áramtarifát a jelenleginek két­szeresére emelni. Annál is inkább elkerülhetetlen ez az intézkedés, mert az elmúlt héten a szénszállí­­tási költség is 180 százalékkal drágult, amit az üzem szintén kénytelen az egységárakba bekal­kulálni. Az iparügyi és a közellátási mi­niszterek a közelmúltban az or­szág valamennyi áramtermelő üze­mének megengedték, hogy egység­áraikat a tavalyi tarifa tízszere­séig emelhessék. Ezzel a felhatal­mazással a legtöbb üzem élt is, a Fővárosi Elektromos Művek most érvényben lépő 3,50, illetve 5 pen­gős háztartási egységára azonban csak a hétszeresére a múlt évi tari­fának. Amennyiben most tényleg elkerülhetetlen a villany egységár duplájára emelése, úgy a fővárosi fogyasztók 7, illetve 10 pengős egységárral lesznek kénytelenek fizetni az áramot. Zöld Sándor belügyi államtitkár lemondott Arról értesülünk, hogy Zöld Sándor belügyi államtitkár a mai napon Erdei Ferenc belügyminiszternek benyújtotta le­mondását. Úgy tudjuk, hogy a Magyar Kommunista Párt a megüresedett belügyi államtitkárságra Farkas Mihály nemzetgyű­lési képviselőt jelöli. Amerika rendszerváltozást követel­­ Spanyolországban Döntő szakaszába lépett a kínai háború A moszkvai rádió külpolitikai munkatársa igen érdekes fejtegetést közöl arról a küzdelemről, mely a világ népi demokratikus erői és a reakciós körök között a san franciscói charta körül és más, a vi­lág békéjét fenyegető áramlatok körül kialakult. A haladó rétegek mindenütt kitörő örömmel üdvö­zölték az egyezményt, viszont a reakció mindent elkövet a békés együttműködés megakadályozá­sára. Jellemző volt erre a lengyel emigráció és bi­zonyos jobboldali török csoportok aknamunkája. Az „Aksam" című lap, mely a török reakció szó­vivője, azt hirdette, hogy San Franciscóban tulaj­donképpen nem történt semmi. A nemzetközi poli­tika a régi keretek között fog bukdácsolni tovább is. „Nem, uraim" — jelenti ki a moszkvai rádió külpolitikusa, — „nagy változás történt a világon. És ezek a változások méltán keltenek kétségbe­esést és ingerültséget a reakció köreiben”. Mintegy ehhez a kijelentéshez kapcsolódik az a washingtoni hír, mely szerint az Egyesült Államok kormánya üzenetet intézett nagykövete útján a Franco-féle madridi kormányhoz, melyben nyoma­tékosan figyelmeztette a politikai rendszerváltozás szükségességére. A Pravda franco tábornok Hitler ügynöke” című cikkében alaposan alátámasztja ezt az üzene­tet. A világ demokratái csodálkozással kérdezik, milyen háttérben lappangó misztikus erők hosszab­bítják meg Franco uralmát? A Franco-féle kor­mányzat az egész háború ideje alatt hűségesen szolgálta Hitleréket. Franco parancsára még ma is tömegesen gyilkolják a spanyol hazafiakat. A par­tizánok ezrei harcolnak a spanyol hegyekben Francoék ellen. Ugyanekkor Madrid katonai pa­rancsnokává azt a Munos Grandest nevezték ki, aki, mint a „Kék hadosztály“ volt parancsnoka, Novgorod vidékén a legaljasabb kegyetlenségeket követte el és ezért a háborús bűnösök listáján sze­repel. A hitleristák támaszpontjukká építették ki Spanyolországot. Tavaly ötezer kereskedelmi társa­ság és gyárvállalat alakult, melyek közvetve vagy közvetlenül német ellenőrzés alatt állanak. Franco a legutóbbi hónapokban harmincezer németnek adott spanyol állampolgárságot. Spanyolország a fasiszta bandák központjává vált. Itt az ideje, — állapítja meg végül a Pravda, — hogy véget ves­sünk a falangisták szégyenteljes spanyolországi uralmának. Meg kell adni a spanyol népnek a lehe­tőséget arra, hogy helyreállítsa a demokratikus köztársaságot és részt vehessen az egyesült nem­zetek békebiztosító szervezetében, igazságszolgáltatásnak, a haza­­fiakat pedig, akik a felszabadulá­sért küzdöttek, hagyják szabadon dolgozni a demokrácia és haladás szellemében. Csehszlovákia kereskedelmi tárgyalásai Prága, július 7. (Reuter) Ripka csehszlovák külkereskedelmi mi­niszter rádióbeszédében közölte, hogy nyersanyagok beszerzésének biztosítása céljából a csehszlovák kormány haladéktalanul szakembe­reket küld ki Romániába és Bul­gáriába, továbbá megbeszéléseket indít Budapesten is a jóvátételi bizottsággal Magyarország lehet­séges árukivitele tárgyában. (MTI). Kinevezték Morgenthaau utódját NEW YORK, JÚLIUS 7. Beavatott politikai körökből származó jelentés szerint Truman elnök Fred Winsont nevezte ki a lemondott pénzügyminiszter, Mor­gent­hau helyébe. Winson eddig a háborús mozgósítás hivatalának igazgatója volt. Truman elnök üdvözli a lengyel nemzeti kormányt Moszkvából jelentik, hogy Truman elnök nyilatkozatot tett abból az alkalomból, hogy az Egyesült Államok elismerték a lengyel nemzeti kormányt. — A kormány megalakulása — mondotta — fontos lépés azon az úton, mely a jaltai határoza­tok végrehajtásához vezet. Az Egyesült Államok kormánya varsói képviseletével Arthur Brisleighet bízta­­meg, aki munkatársaival együtt rövidesen Lengyelországba utazik. A moszkvai rádió megelége­déssel állapítja meg, hogy a lengyel kormányt valamennyi vezető hatalom elismerte. Ez sú­­lyos vereség a lengyel reakciós Athénból jelentik. A „Rizospas­­tis“ című lap, a kommunista párt athéni orgánuma, beszámol arról, hogy „titkos“ katonai egyesületek és más monarchista szervezetek fegyveres fölkelést készítenek elő. A lázadásra „baloldali elemek" rendbontása adná az ürügyet, utána tömegesen letartóztatnák a demokratákat előre elkészített lista alapján. Az „Elinekon Ena" című lap azt írja, hogy valóban készül­nek valamire és ezek az intézkedé­sek az EAM-hoz (a nemzeti ellen­állás szervezeteihez) tartozó kom­munisták ellen irányulnak. Ide tartozik az a menyorki hír, mely szerint a görög-amerikai tanács a görög miniszterelnökhöz táviratot intézett az „ELAS“ három ifjú­tagjának halálos ítélete ügyében. A görög hazafiak kivégzése és gö­rög fasiszták szabadon bocsátása az amerikai körökben mély felhá­borodást keltett. Követelik, hogy a fasiszta bűnösöket adják át az körök számára. Újabb értesülés I­szag, Franciaország is elismer­­szerint Kína, Norvégia, Svédor- í­téli a lengyel nemzeti kormányt. Monarchista államcsíny készül Görögországban Érvényesek az erdélyi magyar iskolák bizonyítványai A román rádió jelentése szerint a Tom­án közoktatásügyi miniszter elrendelte, az erdélyi magyar isko­lák törvényes iskolai bizonyítvá­nyokat állíthatnak ki a nélkül, hogy külön bizottság vizsgáztatná le a tanulókat. A román közokta­tásügyi miniszter kijelentette, hogy a román kormány állami segélyben részesíti a délerdélyi magyar isko­lákat. (MTI) A kínai háború nyolcadik évfordulója Nyolc esztendővel ezelőtt, 1937 július 7-ének éjszakáján Pekingtől délnyugatra egy kis Lukoucsiao nevű helység mellett megszólaltak a japán golyószórók. Ez az orvtá­madás indította meg azt a nagy­arányú háborút, amelyet a japá­nok minden kezdeti sikerük elle­nére képtelenek voltak győzelem­mel befejezni. A japán hadműve­letek kezdetben sikerrel indultak. A teljesen felkészületlen és csak­nem puszta kézzel harcoló hős kí­nai népet egyre hátrább szorították az ország belsejébe. Csangkaisek generalisszimusz főhadiszállását kiűzték Nankingból, majd Han­­kauból és végül Csungkingig kényszerítették. A burmai úton folyó gyér szállításokat állandóan megszakították és a kínai hadse­reg katonai utánpótlását sokáig

Next