Szabadság, 1900. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1900-01-06 / 5. szám

4 »SZABADSAG» 1900. január 6. ezzel szemben a fentartási illeték elmaradását mint szükséglet csökkenést kitüntetni, mi által a költségvetés mindenesetre tisztább képet nyúj­tana. A­mi végül azt a tervet illeti, hogy a XI. rangosztályba (hadnagyi rendfokozat) tartozó ha­vidíjasok fentartási díja meghagyassék ez évre, rámutat a költségvetés illető tételeire és kér­dezi a hadügyminisztertől, hogy minő indok ve­zérelte arra, hogy ezen tételt mint követelményt nem állította a költségvetésbe, holott a költség­vetés végösszegében úgy sem állott volna be változás. Ugrón Gábor szerint a fizetésemelés tör­vényhozási jog. Ellenzi, hogy­ az­­ albizottság a fizetésszabályozásba belemenjen. Ezután Szilágyi Dezső elnök Ugrón Gábornak felszólítása folytán az Ugrón által föl­vetett prejudic­iális kérdés felett nyitja meg a vitát. Széll Kálmán miniszterelnök : A közös költségvetés a két kormány előzetes hozzájáru­lásával terjesztetik be. A költségvetés előkészí­tésénél számot vetettek azon súlyos kérdésekkel, a­melyek a tiszti fizetések felemelésével kapcso­latosak. A magyar kormány nem kis aggodalom nélkül járult a közös kormány előterjesztéséhez. A fedezet szempontja fokozta is ezen aggodal­makat, de nem zárkózhatott el a magyar kor­mány a hozzájárulástól azért, mert Ausztriában a polgári tisztviselők fizetésének rendezése már megtörtént. A törvényesség kérdésében abban a nézetben van, hogy a delegáczió jogosítva van a tiszti fizetések rendezése felett dönteni, mert a delegáczió hatásköréből a fizetések megálla­pítása nincs kivéve. Volt idős 1892. előtt, a­mi­kor Magyarországon az összes tisztviselői fize­tések megállapítása csakis a budget keretében történt. Nem hivatkozik praeczedensekre, bár ki­mutathatná, hogy a delegácziók eddig is dön­töttek már fizetések felett. Súlyt helyez arra, hogy a delegációban felvetett elvi kérdés a delegáczió budget-megszavazási jogának szem­pontjából ítéltessék meg. A delegácziónak volt eddig is joga megállapítani az eddigi fizetéseket, joga van tehát megállapítani a tervezet maga­sabb fizetéseket is. Ugron Gábor abban a nézetben van, hogy az országgyűlés mindazon jogokkal bír, a­melyekről le nem mondott világosan és tör­vényben. Ezeket tehát budget megszavazás által el nem veszthette. Fizetéseket költségvetésben folyósítani a delegácziónak van joga, de fizeté­seket rendszeresíteni költségvetésben nincs. A fizetések rendszeresítését semmiféle törvény sem utasítja a delegáczióhoz.­­Az itteni határozatok után, különösen az által, hogy a honvédtiszti fizetések is felemeltetnek, a magyar országgyűlés budgát joga meg van döntve. Horánszky Nándor elvileg a delegá­czió illetékességének kiterjesztése ellen van, bár a közös költségek megállapítása feltételezi a személyi és dologi költségek feletti döntés jogo­sultságát is. Az eddigi gyakorlat nem alapult külön törvényen , de az eddigi fizetésemeléseknél nem merültek fel illetékességi aggodalmak. A miniszterelnök álláspontjához hozzájárul. Ezután P­u­l­s­z­k­y Ágost szólal fel. Végre hosszas vita után a magyar delegá­czió elfogadta a katonai fizetésemelésekről szóló javaslatot. Jelentésében azonban határozottan ki fogja mondani a delegáczió, hogy hasonló fizetésemelésekre hosszabb ideig gondolni sem lehet, kifejlődött szoc­ializmus és anarchia mindenfelé. A legintelligensebb osztályok, a toll, az ecset emberei küzdenek, és egyik napilap munkatársa, egyetlen egy diletán alatt 19 olyan művész­embert számolt meg Budapesten, akinek családja a legnagyobb ínségben tengődik. Panaszkodik mindenki — és bizony ilyen auspicziumok mellett nem igen vigan indulnak neki a farsangnak, amely Vizkereszt napján veszi­ át uralmát. Évek óta szomorú uralkodás ez már — de az idei talán mindeniknél szomorúbb lesz. Nincs pénz — mint a Mene Tekel hfarzin, úgy oda van ez lehelve minden homlok gondterhelt barázdái közé. Derült homlokot már nem is látni, talán már a gyermekek is gondokkal jönnek majd világra a XX. században. Az országos kaszinó készül megnyitni a farsangot. Fényes bál lesz és a sárga meg a pi­ros termekben ropják majd dédapáink daliás tánczait. De várjon dédapáink hangos jókedve­­vel-e, vagy a Banda Marczi muzsikája mellett megnyilatkozó jókedv is csak olyan talmi lesz, mint talmi már a gavallérok mancséra gombja meg a kravatli­tü. Egyéb elit mulatságról még alig van szó. Batthyány Géza gróf halála foly­tán ismét sok arisztokrata család jött gyászba, udvarunk sincs Budán. Ősz elején szó volt róla, hogy lesz egy nagy udvari estély nálunk, ahol majd Erzsébet főherczegnőt mutatják be a ma­gyar arisztokrácziának — de ez a remény is füstbe ment. Bécsbe január 9-én tartják az első udvari bált, talán ott is csak ez az egy ünnep­ség lesz a farsang folyamán. Az uralkodó csa­ládban menyasszony is van. József főherczeg egyik leányát jegyezte el hir szerint Sándor szerb király. A fiatal uralkodó nem ösmeretlen minálunk. A magyar arisztokrácziához, a kéthelyi Hu­­nyady grófi család révén vérségi kötelékek is fűzik. Utóbbi időkben sokat tartózkodott Magyar­­országon Sándor király, épen úgy mint édes­atyja, aki jelenleg is gróf Zichy Jenőnek va­dászvendége Szent-Iványon. A másik magas rangú vőlegény Koburg Lajos herczeg, aki jövő május havában vezeti oltárhoz Mathild bajor herczeg­­nőt. Hir szerint a fiatal pár nálunk telepedik meg, még pedig Gömör megyében, valamelyik Koburg uradalomban fognak lakni. A regényes, páratlan szépségű vármegyében válogathatnak a szebbnél szebb kastélyokban, ott van Balogh­­vár, Széchy Máriának egykori híres fészke, pompás kastélyával, vadaskertjével. Ebben a vadaskertben őrzik azokat a ritka fajú fehér szarvasokat, melyeknek ős szülőit Viktória ki­rályné küldte volt ajándékba Fülöp herczegnek. Ott van Szent­ Antal, a Koháryak egykori büszke dominiuma, ahová a negyvenes évek derekán Koburg Ágoston herczeg hozta ifjú fe­leségét, a franczia király leányát. Hont megye, úgy a gömöri nemesség fogadta a fiatal asszonyt, akinek úgy megtetszett ez a bájos vidék, hogy a nyár nagy részét, hosszú évekig itt töltötte ezután. Eljártak a Koburg herczegek a szalatnyai vasas vízre is és máig kár, hogy ebből a kies helyből nem támadt nagyobbszabású fürdőhely. Idegen­forgalomra bajos is volt számítani a 40-es esztendőkben. Közlekedési eszközük a családi határ, meg a gyors paraszt volt. Akárhogy szépítsük a dol­got, bizony ma sincs nekünk idegen­forgalmunk, pedig 15,000 kilométernyi vasúthálózat van a kezünkbe. Svájcz 500 milliónyi jövedelmet húz évente az idegenektől, Olaszország nagyhatalmi állását az idegen­forgalom mentette meg — ná­lunk megöli ezt részben a drágaság, részben a kényelmetlenség. Szegény ember nem mehet hazai fürdőbe, még a messzebb való utazás is megtérül a kül­földi üdülő­helyek olcsósága mellett. Szomorú dolgok ezek most, mikor az lenne fő feladatunk, minél több pénzt hozni be hazánkba. Talán korai is még ezekről a szó különben, mert hi­szen sourok, premierek, bálok évadját éljük. A nemzeti színháznak érdekessége most a Malonyay Dezső darabja, aki maga is érdekes ember. Abból az úri írói gárdából való, amelyet a nyolczvanas évek vége felé olyan korán el­hunyt, benje , mint Justh Zsigmond toborzott volt össze. Nagy része kihalt már. Alig érte meg közülük három négy a harminczadik évet. A régi bécsi testőr irók mintájára, az lett volna föladata ennek a kis körnek, hogy jó meg bal­lettkor az örökös kártya helyett a kalamussal is foglalkozzanak egy kicsit az urfiak. A­ki pedig nem tud írni, az vagyonával, összeköttetéseivel támogassa a művészetet és irodalmat. A kör semmivé vált. A sokat ígérő virágból nem lett gyümölcs. Romjain a műbarátok köre támadt, a­mi azon­ban távolról sem teljesíti azt a missziót, a­me­lyet előde czélul tűzött ki. Különben talán ez is pusztulóban van már. Irodalmi szalonunk sincs. Wohl Janka, meg néha Dr. Csiky Kál­mánná gyűjt össze szalonjában néhány írót, művészt, de­ egy-két fecske nem csinál nyarat. A XX. században majd talán másként lesz. Minden művelt magyar család szalonja irodalmi szalon lesz, és nem fognak nyomorogni a pik­torok. Azonban ezeket én már mind nem fogom elérni. Avagy örüljek annak is, hogy annyit elértem, a­mennyit ? Hiszen a XIX. század ele­jén Kisfaludy Károly koplalt, és a magyar ut­­czai suszter kért számára szabó komájától módi kaputrokot, mikor Hunkárékhoz ment estvéri társaságba. .. Képtelenség. Nagyvárad, január 6. De szép czikkeket pazarolt el a mult évben e lap hasábjain dr. N­. I., ez az igazán finom lelkű, esztétikus érzékű emberünk a képzőművé­szetek érdekében ! Agitált, sürgetett, esdekelt egy piczinyke képkiállitásért. Hanem aztán abbahagyta az izgatást. És okosan tette. Mert, aki nálunk valamelyes ügyért önzetlenül ekszponálja magát, az a smokk. Aki üzleti érdekből teszi,­­ az más, az érthető dolog. Tehát abbahagyta és mi sem frissítenők fel újra, ha egy jaj kiáltás nem rázott volna föl bennünket. A budapesti képzőművészek panaszló jaj szava volt ez. A budapesti, tehát egész Ma­gyarország művészei panaszkodnak. Most már nem a közönségre. Nem azt mondják, hogy a publikumban nincs műérzék, nincs műpártolás. Egyszerűen panaszkodnak, hogy nincs­­ kenyerük. Hogy árverezik a holmijaikat. Kidobják őket házbér-hátralék miatt a műtermekből. Szóval nem is művésznyomor ez, nem bohémes állapot, hanem leverő ínség. Akár az árvamegyei tótoké. A magyar művészek ez Ínséges korszaka egybeesik a magyar művészet föllendülésével. Eddig nem voltak, festőink legfölebb egy-két külföldi levegőn izmosodott tehetségünk. Most már nemcsak magyar művészeink vannak, ha­nem van magyar művészetünk. És a művészek éheznek. Tehát nem a művészek az okai e szegény­ségüknek. Ők valóban dicsőséges munkát végez­tek az utóbbi évtizedben. Ha nálunk nem is hiszik ezt el, elhiszik a külföldön, ahol minden tárlaton kiválnak a magyarok. Az államot vádolni érte egyértelmű a bal­gasággal. Az állam nevel, de nem dajkál. Sőt igazuk van azoknak, akik az eddigi pénzáldoza­tokat is rosszalják, amelyet az állam kép­vásár­lások útján hozott a művészeknek. A művészeknek csak egy fenntartó elemük lehet : A közönség. És pedig csakis a műértő közönség. Mert brutális érzékű ember csak rontja a művészetet, amikor szemnek tetszetős, de üres képeket vásárolva, művészietlen tud­atmunkák­­nak csinálja a kelendőséget. Tehát műértő kö­zönség kell. Az pedig nincs — mondják a legtöbben. Pedig van, mondom én. Van nemcsak a fővárosban, hanem Nagy­váradon és egyéb vidéki városokban is. Hogy nem adnak életjelt magukról, az még nem an­nak szimptómája, hogy nem volnának műértők. De hogy valaki képeket vásároljon, ahhoz a pénzen kívül két dolog szükséges : műértelem Budapesti levél. Írta: Gr. May Sándor. Komor, borulatos idővel kezdődött az új század, az MCM. Mintha a viszonyokat akarná jelképezni, a­melyre virradt az első ezredév utolsó százada. Pénzbeli pangás, elégedetlenség, az ebből

Next