Szabadság, 1900. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1900-01-06 / 5. szám
4 »SZABADSAG» 1900. január 6. ezzel szemben a fentartási illeték elmaradását mint szükséglet csökkenést kitüntetni, mi által a költségvetés mindenesetre tisztább képet nyújtana. Ami végül azt a tervet illeti, hogy a XI. rangosztályba (hadnagyi rendfokozat) tartozó havidíjasok fentartási díja meghagyassék ez évre, rámutat a költségvetés illető tételeire és kérdezi a hadügyminisztertől, hogy minő indok vezérelte arra, hogy ezen tételt mint követelményt nem állította a költségvetésbe, holott a költségvetés végösszegében úgy sem állott volna be változás. Ugrón Gábor szerint a fizetésemelés törvényhozási jog. Ellenzi, hogy az albizottság a fizetésszabályozásba belemenjen. Ezután Szilágyi Dezső elnök Ugrón Gábornak felszólítása folytán az Ugrón által fölvetett prejudiciális kérdés felett nyitja meg a vitát. Széll Kálmán miniszterelnök : A közös költségvetés a két kormány előzetes hozzájárulásával terjesztetik be. A költségvetés előkészítésénél számot vetettek azon súlyos kérdésekkel, amelyek a tiszti fizetések felemelésével kapcsolatosak. A magyar kormány nem kis aggodalom nélkül járult a közös kormány előterjesztéséhez. A fedezet szempontja fokozta is ezen aggodalmakat, de nem zárkózhatott el a magyar kormány a hozzájárulástól azért, mert Ausztriában a polgári tisztviselők fizetésének rendezése már megtörtént. A törvényesség kérdésében abban a nézetben van, hogy a delegáczió jogosítva van a tiszti fizetések rendezése felett dönteni, mert a delegáczió hatásköréből a fizetések megállapítása nincs kivéve. Volt idős 1892. előtt, amikor Magyarországon az összes tisztviselői fizetések megállapítása csakis a budget keretében történt. Nem hivatkozik praeczedensekre, bár kimutathatná, hogy a delegácziók eddig is döntöttek már fizetések felett. Súlyt helyez arra, hogy a delegációban felvetett elvi kérdés a delegáczió budget-megszavazási jogának szempontjából ítéltessék meg. A delegácziónak volt eddig is joga megállapítani az eddigi fizetéseket, joga van tehát megállapítani a tervezet magasabb fizetéseket is. Ugron Gábor abban a nézetben van, hogy az országgyűlés mindazon jogokkal bír, amelyekről le nem mondott világosan és törvényben. Ezeket tehát budget megszavazás által el nem veszthette. Fizetéseket költségvetésben folyósítani a delegácziónak van joga, de fizetéseket rendszeresíteni költségvetésben nincs. A fizetések rendszeresítését semmiféle törvény sem utasítja a delegáczióhoz.Az itteni határozatok után, különösen az által, hogy a honvédtiszti fizetések is felemeltetnek, a magyar országgyűlés budgát joga meg van döntve. Horánszky Nándor elvileg a delegáczió illetékességének kiterjesztése ellen van, bár a közös költségek megállapítása feltételezi a személyi és dologi költségek feletti döntés jogosultságát is. Az eddigi gyakorlat nem alapult külön törvényen , de az eddigi fizetésemeléseknél nem merültek fel illetékességi aggodalmak. A miniszterelnök álláspontjához hozzájárul. Ezután Pulszky Ágost szólal fel. Végre hosszas vita után a magyar delegáczió elfogadta a katonai fizetésemelésekről szóló javaslatot. Jelentésében azonban határozottan ki fogja mondani a delegáczió, hogy hasonló fizetésemelésekre hosszabb ideig gondolni sem lehet, kifejlődött szocializmus és anarchia mindenfelé. A legintelligensebb osztályok, a toll, az ecset emberei küzdenek, és egyik napilap munkatársa, egyetlen egy diletán alatt 19 olyan művészembert számolt meg Budapesten, akinek családja a legnagyobb ínségben tengődik. Panaszkodik mindenki — és bizony ilyen auspicziumok mellett nem igen vigan indulnak neki a farsangnak, amely Vizkereszt napján veszi át uralmát. Évek óta szomorú uralkodás ez már — de az idei talán mindeniknél szomorúbb lesz. Nincs pénz — mint a Mene Tekel hfarzin, úgy oda van ez lehelve minden homlok gondterhelt barázdái közé. Derült homlokot már nem is látni, talán már a gyermekek is gondokkal jönnek majd világra a XX. században. Az országos kaszinó készül megnyitni a farsangot. Fényes bál lesz és a sárga meg a piros termekben ropják majd dédapáink daliás tánczait. De várjon dédapáink hangos jókedvevel-e, vagy a Banda Marczi muzsikája mellett megnyilatkozó jókedv is csak olyan talmi lesz, mint talmi már a gavallérok mancséra gombja meg a kravatlitü. Egyéb elit mulatságról még alig van szó. Batthyány Géza gróf halála folytán ismét sok arisztokrata család jött gyászba, udvarunk sincs Budán. Ősz elején szó volt róla, hogy lesz egy nagy udvari estély nálunk, ahol majd Erzsébet főherczegnőt mutatják be a magyar arisztokrácziának — de ez a remény is füstbe ment. Bécsbe január 9-én tartják az első udvari bált, talán ott is csak ez az egy ünnepség lesz a farsang folyamán. Az uralkodó családban menyasszony is van. József főherczeg egyik leányát jegyezte el hir szerint Sándor szerb király. A fiatal uralkodó nem ösmeretlen minálunk. A magyar arisztokrácziához, a kéthelyi Hunyady grófi család révén vérségi kötelékek is fűzik. Utóbbi időkben sokat tartózkodott Magyarországon Sándor király, épen úgy mint édesatyja, aki jelenleg is gróf Zichy Jenőnek vadászvendége Szent-Iványon. A másik magas rangú vőlegény Koburg Lajos herczeg, aki jövő május havában vezeti oltárhoz Mathild bajor herczegnőt. Hir szerint a fiatal pár nálunk telepedik meg, még pedig Gömör megyében, valamelyik Koburg uradalomban fognak lakni. A regényes, páratlan szépségű vármegyében válogathatnak a szebbnél szebb kastélyokban, ott van Baloghvár, Széchy Máriának egykori híres fészke, pompás kastélyával, vadaskertjével. Ebben a vadaskertben őrzik azokat a ritka fajú fehér szarvasokat, melyeknek ős szülőit Viktória királyné küldte volt ajándékba Fülöp herczegnek. Ott van Szent Antal, a Koháryak egykori büszke dominiuma, ahová a negyvenes évek derekán Koburg Ágoston herczeg hozta ifjú feleségét, a franczia király leányát. Hont megye, úgy a gömöri nemesség fogadta a fiatal asszonyt, akinek úgy megtetszett ez a bájos vidék, hogy a nyár nagy részét, hosszú évekig itt töltötte ezután. Eljártak a Koburg herczegek a szalatnyai vasas vízre is és máig kár, hogy ebből a kies helyből nem támadt nagyobbszabású fürdőhely. Idegenforgalomra bajos is volt számítani a 40-es esztendőkben. Közlekedési eszközük a családi határ, meg a gyors paraszt volt. Akárhogy szépítsük a dolgot, bizony ma sincs nekünk idegenforgalmunk, pedig 15,000 kilométernyi vasúthálózat van a kezünkbe. Svájcz 500 milliónyi jövedelmet húz évente az idegenektől, Olaszország nagyhatalmi állását az idegenforgalom mentette meg — nálunk megöli ezt részben a drágaság, részben a kényelmetlenség. Szegény ember nem mehet hazai fürdőbe, még a messzebb való utazás is megtérül a külföldi üdülőhelyek olcsósága mellett. Szomorú dolgok ezek most, mikor az lenne fő feladatunk, minél több pénzt hozni be hazánkba. Talán korai is még ezekről a szó különben, mert hiszen sourok, premierek, bálok évadját éljük. A nemzeti színháznak érdekessége most a Malonyay Dezső darabja, aki maga is érdekes ember. Abból az úri írói gárdából való, amelyet a nyolczvanas évek vége felé olyan korán elhunyt, benje , mint Justh Zsigmond toborzott volt össze. Nagy része kihalt már. Alig érte meg közülük három négy a harminczadik évet. A régi bécsi testőr irók mintájára, az lett volna föladata ennek a kis körnek, hogy jó meg ballettkor az örökös kártya helyett a kalamussal is foglalkozzanak egy kicsit az urfiak. Aki pedig nem tud írni, az vagyonával, összeköttetéseivel támogassa a művészetet és irodalmat. A kör semmivé vált. A sokat ígérő virágból nem lett gyümölcs. Romjain a műbarátok köre támadt, ami azonban távolról sem teljesíti azt a missziót, amelyet előde czélul tűzött ki. Különben talán ez is pusztulóban van már. Irodalmi szalonunk sincs. Wohl Janka, meg néha Dr. Csiky Kálmánná gyűjt össze szalonjában néhány írót, művészt, de egy-két fecske nem csinál nyarat. A XX. században majd talán másként lesz. Minden művelt magyar család szalonja irodalmi szalon lesz, és nem fognak nyomorogni a piktorok. Azonban ezeket én már mind nem fogom elérni. Avagy örüljek annak is, hogy annyit elértem, amennyit ? Hiszen a XIX. század elején Kisfaludy Károly koplalt, és a magyar utczai suszter kért számára szabó komájától módi kaputrokot, mikor Hunkárékhoz ment estvéri társaságba. .. Képtelenség. Nagyvárad, január 6. De szép czikkeket pazarolt el a mult évben e lap hasábjain dr. N. I., ez az igazán finom lelkű, esztétikus érzékű emberünk a képzőművészetek érdekében ! Agitált, sürgetett, esdekelt egy piczinyke képkiállitásért. Hanem aztán abbahagyta az izgatást. És okosan tette. Mert, aki nálunk valamelyes ügyért önzetlenül ekszponálja magát, az a smokk. Aki üzleti érdekből teszi, az más, az érthető dolog. Tehát abbahagyta és mi sem frissítenők fel újra, ha egy jaj kiáltás nem rázott volna föl bennünket. A budapesti képzőművészek panaszló jaj szava volt ez. A budapesti, tehát egész Magyarország művészei panaszkodnak. Most már nem a közönségre. Nem azt mondják, hogy a publikumban nincs műérzék, nincs műpártolás. Egyszerűen panaszkodnak, hogy nincs kenyerük. Hogy árverezik a holmijaikat. Kidobják őket házbér-hátralék miatt a műtermekből. Szóval nem is művésznyomor ez, nem bohémes állapot, hanem leverő ínség. Akár az árvamegyei tótoké. A magyar művészek ez Ínséges korszaka egybeesik a magyar művészet föllendülésével. Eddig nem voltak, festőink legfölebb egy-két külföldi levegőn izmosodott tehetségünk. Most már nemcsak magyar művészeink vannak, hanem van magyar művészetünk. És a művészek éheznek. Tehát nem a művészek az okai e szegénységüknek. Ők valóban dicsőséges munkát végeztek az utóbbi évtizedben. Ha nálunk nem is hiszik ezt el, elhiszik a külföldön, ahol minden tárlaton kiválnak a magyarok. Az államot vádolni érte egyértelmű a balgasággal. Az állam nevel, de nem dajkál. Sőt igazuk van azoknak, akik az eddigi pénzáldozatokat is rosszalják, amelyet az állam képvásárlások útján hozott a művészeknek. A művészeknek csak egy fenntartó elemük lehet : A közönség. És pedig csakis a műértő közönség. Mert brutális érzékű ember csak rontja a művészetet, amikor szemnek tetszetős, de üres képeket vásárolva, művészietlen tudatmunkáknak csinálja a kelendőséget. Tehát műértő közönség kell. Az pedig nincs — mondják a legtöbben. Pedig van, mondom én. Van nemcsak a fővárosban, hanem Nagyváradon és egyéb vidéki városokban is. Hogy nem adnak életjelt magukról, az még nem annak szimptómája, hogy nem volnának műértők. De hogy valaki képeket vásároljon, ahhoz a pénzen kívül két dolog szükséges : műértelem Budapesti levél. Írta: Gr. May Sándor. Komor, borulatos idővel kezdődött az új század, az MCM. Mintha a viszonyokat akarná jelképezni, amelyre virradt az első ezredév utolsó százada. Pénzbeli pangás, elégedetlenség, az ebből