Szabadság, 1900. február (27. évfolyam, 26-48. szám)

1900-02-18 / 40. szám

8­ 4 A­hol a vevők jubilálnak. Mult év­ben ünnepelte meg Mauthner Ödön, csász. és kir. udvari szállító magkereskedése Budapesten fennállásának 25-ik évfordulóját. Az idén meg­jelent magárjegyzékében, mely a gazdaközön­­ségnek egyszersmint szakavatott Útmutatóul is szolgál, — látható, hogy vevőinek nagy része mint a naponta százanként beérkező elismerő és dicsérő levelek igazolják, jubilál. Nagy dolog ez most, mikor amerikai here és más alárendelt minőségű magokkal árasztják el a magyar gaz­dákat. Különben is általánosan ismert, hogy Mauthner Ödön az egyedüli czég, melyhez fel­tétlen bizalommal fordulhat minden gazda és minden kertészkedő. Évtizedek óta majdnem az összes osztrák és magyar urdalmak, élén a nép­szerű József főherczeg Ő fenségével, 20—25 év óta állandóan Mauthnernél fedezik magszük­ségletüket. De nem csak a nagy uradalmak és mintagazdaságok, hanem hazánk nagy és kis gazdáinak, kertészkedőinek zöme is Mauthner világhírű üzletének állandó vevője. * Rabló história. F. hó 16-án, tegnapelőtt reggel egy hivatalos távirat érkezett a nagyvá­radi csendőrséghez. A távirat néhány szóban azt tudatta, hogy 15-én­ este az Ugráról Sza­kálba igyekező postakocsit kirabolták, a posta­zsákot kibontották s abból egy hatszáz koronát tartalmazó pénzes levelet az ismeretlen rablók elvittek. A csendőrség azonnal megkezdte a nyomozást a merész rablás-ügyben s legelőször is a postakocsist hallgatta ki. A további nyo­mozásra nem is volt aztán szükség. A kocsis olyan zavaros feleleteket adott a vallomás al­kalmával, hogy a csendőrök azonnal tisztában voltak a tényállással. Hosszas vallatás után a kocsis bevallotta, hogy az egész rablási história koholt. A postazsákot ő maga bontotta fel s ugyancsak ő rakta zsebre a hatszáz koronát is, melyet teljes összegben megtaláltak nála. Evvel aztán be is volna fejezve a dolog, de egy pár fővárosi lap nagy kázust csinált belőle. Tegnap reggel hivatalos távirat érkezett Bihar vármegye alispánjához, melyben Beöthy Pál cséffai főszolgabiró jelenti, hogy a rablási hir — az el­terjedt formában — mese s az egész dolog nem szolgálhat komolyabb intézkedésekre okul. * Beszélgetés texasi stílusban. Décs Jenő m herényi lakos valami ügy megbeszélése végett kereste fel a perjelpusztán Brüll Mik­sát. Künn beszélgettek az udvaron, de a beszél­getésből csakhamar vita lett. Legelőbb Décs Jenő fogyott ki az argumentumokból. Ekkor előrántotta a revolverét s három lépésnyi távol­ságból kétszer egymásután reá lőtt Brüllre, de szerencsére nem talált. A barátságos beszélgetés eredményeképpen Décset letartóztatták a b.­tor­­dai csendőrök. * Megvadult lovak. Nagy pánikot kel­tett tegnap este kevéssel nyolcz óra után a Fő utczán egy elragadt bérkocsi. A kocsiba fo­gott két megvadult ló őrült vágtatásban szá­guldott végig s szerencsére ez időtájban népte­­len utczán s csak a hídnál állottak meg, a­hol neki vitték a kocsit egy oszlopnak. Különben tegnap este határozottan életveszélyes volt az utczán járás. A fiák keresek a legörültebben hogy melyikük képes több vendéget szállítani a kalikóbálra. Az utcza egy fogatverseny-pálya képét mutatta, természetesen totalizator bírók és­­ rendőrök nélkül. Legjobb orvosság. Mindazok, kik gyomorbaj, étvágy­hiány, rossz emésztés, májfájdalmak, kólika, vérszegénység, ideges fejfájásban szenvednek, használ­­ók a világhírű Pserhofer vért tisztitó labdacsokat, me­lyek teljesen ártalmatlanok, gyorsan és biztosan hat­nak és a legelsőrendü orvosok által ajánltatnak. Hasz­nos szolgálatot vélünk tenni t. olvasóinknak, ha e ki­tűnő gyógyszert b. figyelmükbe ajánljuk, 1 tekercs mely 5 doboz , 15 labdacs, 1.05 frt. A pénz előze­tes beküldése után 1 tekercset 1.25 frtért, 2 tekercset 2.30 frtért, 3 tekercset 3.35 frtért küld bérmentve Pierhofer J gyógyszertára, Bécs, 1 Singestrasse 15. * Felhívjuk olvasóink figyelmet K­e­p­e­s Elek kötszerésznek lapunk mai számában levő hirdetésére. * * Kalenda János czégnek mai hirdetésére felhívjuk a közönség figyelmét. »SZABADSAGc Ki akar egyéves önkéntes lenni ? Bő­vebbet lásd az egész országban kitűnő hírnévnek ör­vendő Lichtblau A. debreczeni katonai előkészítő tan­folyam hirdetésében. S­Z­I­N­H­A­Z. — Az iparosok azini előadása. Ma este megy végbe az iparos ifjak műkedvelői elő­adása, mely az előjelekből ítélve, úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben nagyon szépen fog sikerülni. A nagy-piacz-téri czirkusz helyiség rendkívül ügyesen van erre a czélra átalakítva s a szemre rendkívül kellemes benyomást tesz a nagy lekményességgel felállított színpad, a támlásszékek nagy tömege pedig teljesen azt az illúziót kelti, mintha színkörben lennénk. Elő­reláthatólag nagy tüntetés lesz a Kossuth nó­tánál, mint annak idején a nyári színkörben. Jegyek ma egész nap válthatók a szinközi pénz­tárnál, különösen a támlásszékeknél jól teszi a közönség, ha a jó helyeket lefoglalja, mert már eddig is sok előjegyzés történt. Az előadás pont­ban fél 8 órakor kezdődik. Megjegyzendő még hogy a czirkusz fűtését már a délelőtti órákban megkezdik, úgy hogy este kellemes temperatúra lesz a tágas nézőtéren. * Az előadásra vonatkozólag Bertsey György az iparos ifjúság önképző egyletének elnöke egy felhívásban ajánlja a közönségnek pártolásra a műkedvelő előadásokat Ecsetelve az iparos ön­képző kör 15 évi fennállása alatt mily szép és üdvös dolgokat művelt. A közönség mindég szí­vesen pártolta az iparos ifjak törekvését, most sem fog elmaradni a f. hó 18 és 25-én rende­zendő ssinielőadásról, melynek jövedemét az „Iparos ifjúsági Otthon“ alapítására fordítják. ____1900. feruár 18. IRODALOM. Jókai utolsó találkozása Petőfivel. Ily czim alatt a „Magyar Kritika“ I. évi 2-ik száma Havas Adolfnak, a Petőfi-irodalom egyik leghivatottabb művelőjének tollából a következő nagy érdekű kritikát közli: Jókai már többször elbeszélte az ő állítóla­gos „utolsó találkozását, Petőfivel s a nagy költő életirói, többek közt Ferenczi is, eddig szentirásnak vették mindazt, amit irodalmunk Nestora, Petőfi barátja, csillogó phantásiával, de kevés kritikával, az irodalmi köztudat integ­ráns részévé avatni megkísértett. Mellőzve a kisebbszerü botlásokat, melyek a Petőfi-Társaság ünnepélyes közülésén tartott legutóbbi felolvasásában is előfordulnak, s melye­ket a literátus közönség azonnal észrevesz, — hogy, például Budavár megvétele tavaszelő hó­napban történt: hogy Petőfi a Csatadalt (ame­lyet Jókai Előre! névre keresztel) tízezer (!) fo­rintért felajánlotta megvételre a kormánynak, holott csupán A honvéd czimü költemény 25.000 példányáért kapott 500 váltó forintot; hogy a forradalmi kormány csupán misét és böjtöt ren­delt el az orosz invasio hírére, pedig az általá­nos fölkelést is proklamálta országszerte, — mellőzve, mondom, az emlékezet bocsánandó ki­sebb fogyatkozásait, azt az egyet kívánjuk konstatálni, hogy Jókai azon a múzeumi lako­mán absolute nem láthatta Petőfit, nem beszél­hetett és nem koccginthatott Petőfivel, egysze­rűen azért, mert Petőfi a lakoma napján nem is volt a fővárosban. Nem lévén kezemben más forradalmi újság, az Alföldi Hírlap 1849. május 31-iki számából legyen szabad idéznem a következő budapesti hirt: „Pest, május 28 án. Városunk tegnap ket­tős ünnepet ült, Budavár visszavételének és függetlenségünk kinyilatkoztatásának ünnepét. A szokásos isteni tiszteletek után minden val­lásbeliek egyházában alkalmi szónoklatok tar­tattak a kettős ünnep nyereményeiről. — — — Délben a Múzeum nagy termének terített asz­talai fogadták el a város és tábor notabilitásait, hol hihetőleg áradozott a pezsgő, stb­. Kétségtelenül bizonyos tehát, hogy a mú­zeumi lakoma május 27-én, pünköst vasárnapján volt. Petőfi pedig már két nappal előbb, május 25-én elutazott a fővárosból, hogy gyermekét, akiről Arany Jánosék tovább nem gondoskodhat­tak, magával vigye. Innen, Szalontáról, május 27-iki dátummal, Írja Arany Jánosnak, ki né­hány nappal azelőtt foglalta el hivatalát Deb­­reczenben, hogy pár nap alatt ismét Pesten lesz „ezakonpak“. (L. Arany János levelezéseit, I., 198.) Kérdés azonban, hogy Petőfi abban az idő­ben, még ha Pesten volt volna is, részt vett volna-e abban a zajos dáridóban, amely nem igen talált az ő akkori kedélyhangulatához. Azaz, hogy voltaképen nem is kérdés! Várjon, Jókain kívül, van-e még valaki széles Magyar­­országon, aki el tudná képzelni, hogyan pezs­gőzik nyilvános, úgyszólván hivatalos lakomán az ország legmélyebb érzésű költője, kinek anyja, az ő nevével ajkán, csak tíz nappal azelőtt le­helte ki lelkét az ostromló sereg ágyúzaja között? Szeretem és bámulom Jókait, a regényírót, de csak sajnálni tudom, hogy üres álomképek­kel, színpadias scenákkal és erősen sántító anek­dotákkal akarja támogatni a Petőfi-cultust, amelynek ő volna leghivatottabb apostola. * A fentiek után a Jókai kérdéses czikkének bírálatához a magunk részéről is szolgálunk helyreigazítással és két érdemleges megjegy­zéssel. A helyreigazítás Nyári szavaira vonatko­zik. Jókai szerint ugyan­is Nyári azt mondotta volna Budavár ostroma alatt Jókainak Petőfiről, kivel a leírás szerint Pesten a Nagy­ Kristóf mellett találkoztak, hogy az a nyakra való­ nem­­viselés miatt veszítette el tiszti rangját. No hát ilyet akkor és ott Nyári nem mondhatott. Nyárinak tudnia kellett, ha ma már arra Jókai ma nem emlékezik is, hogy a nyakravaló­ nem viselés miatt még február 16-án volt Petőfinek összeszólalkozása Mészárossal, melynek folytán másnap tiszti rangjáról lemondott. De ezt kö­­vetőleg nem soká újra visszament Bemhez, ki nem csak századosi rangját visszaadta, hanem­­ őrnagygyá is előléptette s érdemj­ellel is feldi­­szité. Erről a Klapka által a Vécseyt illető hirlapi czikk miatt május 6-án történt méltatlan megbántatása folytán mondott le, mely mely megaláztatást Klapka odáig fokozott, hogy május 15-én a Svábhegyen Petőfit szobafogságba is helyezte. Ha tehát azon szavakat valóban mon­dotta Nyári Jókainak, azt nem Pesten és május­ban, hanem csak is Debreczenben és februárban intézhette hozzá. Érdemleges megjegyzéseink egyike pedig az, hogy Petőfi sokkal büszkébb, hajthatatla­nabb jellem volt, hogy sem a személyes sértése­ket valaha megbocsájthatta volna. Tompára egy irodalmi dologra vonatkozó félre­értésből s nem személyes megsértetés érzetéből neheztelt meg, s Aranynak, közös barátjuknak, minden gyön­géd közbenjárása daczára sem békült ki vele soha többé. Jókaira ellenben egyenesen szemé­lyes megbántatása miatt neheztelt meg, mit kétségtelenné tesz az „Élet képek“ 1848. évi szeptember 10-ki számában az Első és utolsó fel­szólalásom egy igen pisz­cos dologban czim alatt közétett nyilatkozata. Második érdemleges megjegyzésem pedig a következő: Petőfi a Klapka részéről szenvedett­­ méltatlan bántalmaztatása miatt annyira elkese­redett, hogy május 6-án lemondott újólag tiszti rangjáról, s azt, miután ekkor nem fogadták el, hanem csak 3 hétre szabadságolták, írásban ismét előterjesztette s annak benyújtására a Havas által említett s május 27-én Szalontán kelt levelében Arany Jánost kérte fel. Május 17-én pedig már a Bemhez írott le­velében azt is kijelentette, hogy nem akart s nem maradhatott tagja azon hadseregnek, mely­nek hadügyminisztere egy tisztje becsületszavá­nak nem ad hitelt , tehát ezekben a napokban végleg szakitott a katonáskodás eszméjével s igy lélektanilag lehetetlen föltenni róla aztf

Next