Szabadság, 1900. február (27. évfolyam, 26-48. szám)
1900-02-18 / 40. szám
8 4 Ahol a vevők jubilálnak. Mult évben ünnepelte meg Mauthner Ödön, csász. és kir. udvari szállító magkereskedése Budapesten fennállásának 25-ik évfordulóját. Az idén megjelent magárjegyzékében, mely a gazdaközönségnek egyszersmint szakavatott Útmutatóul is szolgál, — látható, hogy vevőinek nagy része mint a naponta százanként beérkező elismerő és dicsérő levelek igazolják, jubilál. Nagy dolog ez most, mikor amerikai here és más alárendelt minőségű magokkal árasztják el a magyar gazdákat. Különben is általánosan ismert, hogy Mauthner Ödön az egyedüli czég, melyhez feltétlen bizalommal fordulhat minden gazda és minden kertészkedő. Évtizedek óta majdnem az összes osztrák és magyar urdalmak, élén a népszerű József főherczeg Ő fenségével, 20—25 év óta állandóan Mauthnernél fedezik magszükségletüket. De nem csak a nagy uradalmak és mintagazdaságok, hanem hazánk nagy és kis gazdáinak, kertészkedőinek zöme is Mauthner világhírű üzletének állandó vevője. * Rabló história. F. hó 16-án, tegnapelőtt reggel egy hivatalos távirat érkezett a nagyváradi csendőrséghez. A távirat néhány szóban azt tudatta, hogy 15-én este az Ugráról Szakálba igyekező postakocsit kirabolták, a postazsákot kibontották s abból egy hatszáz koronát tartalmazó pénzes levelet az ismeretlen rablók elvittek. A csendőrség azonnal megkezdte a nyomozást a merész rablás-ügyben s legelőször is a postakocsist hallgatta ki. A további nyomozásra nem is volt aztán szükség. A kocsis olyan zavaros feleleteket adott a vallomás alkalmával, hogy a csendőrök azonnal tisztában voltak a tényállással. Hosszas vallatás után a kocsis bevallotta, hogy az egész rablási história koholt. A postazsákot ő maga bontotta fel s ugyancsak ő rakta zsebre a hatszáz koronát is, melyet teljes összegben megtaláltak nála. Evvel aztán be is volna fejezve a dolog, de egy pár fővárosi lap nagy kázust csinált belőle. Tegnap reggel hivatalos távirat érkezett Bihar vármegye alispánjához, melyben Beöthy Pál cséffai főszolgabiró jelenti, hogy a rablási hir — az elterjedt formában — mese s az egész dolog nem szolgálhat komolyabb intézkedésekre okul. * Beszélgetés texasi stílusban. Décs Jenő m herényi lakos valami ügy megbeszélése végett kereste fel a perjelpusztán Brüll Miksát. Künn beszélgettek az udvaron, de a beszélgetésből csakhamar vita lett. Legelőbb Décs Jenő fogyott ki az argumentumokból. Ekkor előrántotta a revolverét s három lépésnyi távolságból kétszer egymásután reá lőtt Brüllre, de szerencsére nem talált. A barátságos beszélgetés eredményeképpen Décset letartóztatták a b.tordai csendőrök. * Megvadult lovak. Nagy pánikot keltett tegnap este kevéssel nyolcz óra után a Fő utczán egy elragadt bérkocsi. A kocsiba fogott két megvadult ló őrült vágtatásban száguldott végig s szerencsére ez időtájban néptelen utczán s csak a hídnál állottak meg, ahol neki vitték a kocsit egy oszlopnak. Különben tegnap este határozottan életveszélyes volt az utczán járás. A fiák keresek a legörültebben hogy melyikük képes több vendéget szállítani a kalikóbálra. Az utcza egy fogatverseny-pálya képét mutatta, természetesen totalizator bírók és rendőrök nélkül. Legjobb orvosság. Mindazok, kik gyomorbaj, étvágyhiány, rossz emésztés, májfájdalmak, kólika, vérszegénység, ideges fejfájásban szenvednek, használók a világhírű Pserhofer vért tisztitó labdacsokat, melyek teljesen ártalmatlanok, gyorsan és biztosan hatnak és a legelsőrendü orvosok által ajánltatnak. Hasznos szolgálatot vélünk tenni t. olvasóinknak, ha e kitűnő gyógyszert b. figyelmükbe ajánljuk, 1 tekercs mely 5 doboz , 15 labdacs, 1.05 frt. A pénz előzetes beküldése után 1 tekercset 1.25 frtért, 2 tekercset 2.30 frtért, 3 tekercset 3.35 frtért küld bérmentve Pierhofer J gyógyszertára, Bécs, 1 Singestrasse 15. * Felhívjuk olvasóink figyelmet Kepes Elek kötszerésznek lapunk mai számában levő hirdetésére. * * Kalenda János czégnek mai hirdetésére felhívjuk a közönség figyelmét. »SZABADSAGc Ki akar egyéves önkéntes lenni ? Bővebbet lásd az egész országban kitűnő hírnévnek örvendő Lichtblau A. debreczeni katonai előkészítő tanfolyam hirdetésében. SZINHAZ. — Az iparosok azini előadása. Ma este megy végbe az iparos ifjak műkedvelői előadása, mely az előjelekből ítélve, úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben nagyon szépen fog sikerülni. A nagy-piacz-téri czirkusz helyiség rendkívül ügyesen van erre a czélra átalakítva s a szemre rendkívül kellemes benyomást tesz a nagy lekményességgel felállított színpad, a támlásszékek nagy tömege pedig teljesen azt az illúziót kelti, mintha színkörben lennénk. Előreláthatólag nagy tüntetés lesz a Kossuth nótánál, mint annak idején a nyári színkörben. Jegyek ma egész nap válthatók a szinközi pénztárnál, különösen a támlásszékeknél jól teszi a közönség, ha a jó helyeket lefoglalja, mert már eddig is sok előjegyzés történt. Az előadás pontban fél 8 órakor kezdődik. Megjegyzendő még hogy a czirkusz fűtését már a délelőtti órákban megkezdik, úgy hogy este kellemes temperatúra lesz a tágas nézőtéren. * Az előadásra vonatkozólag Bertsey György az iparos ifjúság önképző egyletének elnöke egy felhívásban ajánlja a közönségnek pártolásra a műkedvelő előadásokat Ecsetelve az iparos önképző kör 15 évi fennállása alatt mily szép és üdvös dolgokat művelt. A közönség mindég szívesen pártolta az iparos ifjak törekvését, most sem fog elmaradni a f. hó 18 és 25-én rendezendő ssinielőadásról, melynek jövedemét az „Iparos ifjúsági Otthon“ alapítására fordítják. ____1900. feruár 18. IRODALOM. Jókai utolsó találkozása Petőfivel. Ily czim alatt a „Magyar Kritika“ I. évi 2-ik száma Havas Adolfnak, a Petőfi-irodalom egyik leghivatottabb művelőjének tollából a következő nagy érdekű kritikát közli: Jókai már többször elbeszélte az ő állítólagos „utolsó találkozását, Petőfivel s a nagy költő életirói, többek közt Ferenczi is, eddig szentirásnak vették mindazt, amit irodalmunk Nestora, Petőfi barátja, csillogó phantásiával, de kevés kritikával, az irodalmi köztudat integráns részévé avatni megkísértett. Mellőzve a kisebbszerü botlásokat, melyek a Petőfi-Társaság ünnepélyes közülésén tartott legutóbbi felolvasásában is előfordulnak, s melyeket a literátus közönség azonnal észrevesz, — hogy, például Budavár megvétele tavaszelő hónapban történt: hogy Petőfi a Csatadalt (amelyet Jókai Előre! névre keresztel) tízezer (!) forintért felajánlotta megvételre a kormánynak, holott csupán A honvéd czimü költemény 25.000 példányáért kapott 500 váltó forintot; hogy a forradalmi kormány csupán misét és böjtöt rendelt el az orosz invasio hírére, pedig az általános fölkelést is proklamálta országszerte, — mellőzve, mondom, az emlékezet bocsánandó kisebb fogyatkozásait, azt az egyet kívánjuk konstatálni, hogy Jókai azon a múzeumi lakomán absolute nem láthatta Petőfit, nem beszélhetett és nem koccginthatott Petőfivel, egyszerűen azért, mert Petőfi a lakoma napján nem is volt a fővárosban. Nem lévén kezemben más forradalmi újság, az Alföldi Hírlap 1849. május 31-iki számából legyen szabad idéznem a következő budapesti hirt: „Pest, május 28 án. Városunk tegnap kettős ünnepet ült, Budavár visszavételének és függetlenségünk kinyilatkoztatásának ünnepét. A szokásos isteni tiszteletek után minden vallásbeliek egyházában alkalmi szónoklatok tartattak a kettős ünnep nyereményeiről. — — — Délben a Múzeum nagy termének terített asztalai fogadták el a város és tábor notabilitásait, hol hihetőleg áradozott a pezsgő, stb. Kétségtelenül bizonyos tehát, hogy a múzeumi lakoma május 27-én, pünköst vasárnapján volt. Petőfi pedig már két nappal előbb, május 25-én elutazott a fővárosból, hogy gyermekét, akiről Arany Jánosék tovább nem gondoskodhattak, magával vigye. Innen, Szalontáról, május 27-iki dátummal, Írja Arany Jánosnak, ki néhány nappal azelőtt foglalta el hivatalát Debreczenben, hogy pár nap alatt ismét Pesten lesz „ezakonpak“. (L. Arany János levelezéseit, I., 198.) Kérdés azonban, hogy Petőfi abban az időben, még ha Pesten volt volna is, részt vett volna-e abban a zajos dáridóban, amely nem igen talált az ő akkori kedélyhangulatához. Azaz, hogy voltaképen nem is kérdés! Várjon, Jókain kívül, van-e még valaki széles Magyarországon, aki el tudná képzelni, hogyan pezsgőzik nyilvános, úgyszólván hivatalos lakomán az ország legmélyebb érzésű költője, kinek anyja, az ő nevével ajkán, csak tíz nappal azelőtt lehelte ki lelkét az ostromló sereg ágyúzaja között? Szeretem és bámulom Jókait, a regényírót, de csak sajnálni tudom, hogy üres álomképekkel, színpadias scenákkal és erősen sántító anekdotákkal akarja támogatni a Petőfi-cultust, amelynek ő volna leghivatottabb apostola. * A fentiek után a Jókai kérdéses czikkének bírálatához a magunk részéről is szolgálunk helyreigazítással és két érdemleges megjegyzéssel. A helyreigazítás Nyári szavaira vonatkozik. Jókai szerint ugyanis Nyári azt mondotta volna Budavár ostroma alatt Jókainak Petőfiről, kivel a leírás szerint Pesten a Nagy Kristóf mellett találkoztak, hogy az a nyakra való nemviselés miatt veszítette el tiszti rangját. No hát ilyet akkor és ott Nyári nem mondhatott. Nyárinak tudnia kellett, ha ma már arra Jókai ma nem emlékezik is, hogy a nyakravaló nem viselés miatt még február 16-án volt Petőfinek összeszólalkozása Mészárossal, melynek folytán másnap tiszti rangjáról lemondott. De ezt követőleg nem soká újra visszament Bemhez, ki nem csak századosi rangját visszaadta, hanem őrnagygyá is előléptette s érdemjellel is feldiszité. Erről a Klapka által a Vécseyt illető hirlapi czikk miatt május 6-án történt méltatlan megbántatása folytán mondott le, mely mely megaláztatást Klapka odáig fokozott, hogy május 15-én a Svábhegyen Petőfit szobafogságba is helyezte. Ha tehát azon szavakat valóban mondotta Nyári Jókainak, azt nem Pesten és májusban, hanem csak is Debreczenben és februárban intézhette hozzá. Érdemleges megjegyzéseink egyike pedig az, hogy Petőfi sokkal büszkébb, hajthatatlanabb jellem volt, hogy sem a személyes sértéseket valaha megbocsájthatta volna. Tompára egy irodalmi dologra vonatkozó félreértésből s nem személyes megsértetés érzetéből neheztelt meg, s Aranynak, közös barátjuknak, minden gyöngéd közbenjárása daczára sem békült ki vele soha többé. Jókaira ellenben egyenesen személyes megbántatása miatt neheztelt meg, mit kétségtelenné tesz az „Élet képek“ 1848. évi szeptember 10-ki számában az Első és utolsó felszólalásom egy igen piszcos dologban czim alatt közétett nyilatkozata. Második érdemleges megjegyzésem pedig a következő: Petőfi a Klapka részéről szenvedett méltatlan bántalmaztatása miatt annyira elkeseredett, hogy május 6-án lemondott újólag tiszti rangjáról, s azt, miután ekkor nem fogadták el, hanem csak 3 hétre szabadságolták, írásban ismét előterjesztette s annak benyújtására a Havas által említett s május 27-én Szalontán kelt levelében Arany Jánost kérte fel. Május 17-én pedig már a Bemhez írott levelében azt is kijelentette, hogy nem akart s nem maradhatott tagja azon hadseregnek, melynek hadügyminisztere egy tisztje becsületszavának nem ad hitelt , tehát ezekben a napokban végleg szakitott a katonáskodás eszméjével s igy lélektanilag lehetetlen föltenni róla aztf