Szabadság, 1901. július (28. évfolyam, 149-174. szám)
1901-07-03 / 150. szám
4 Jós, Somogyi József, Vindits János, Hegedűs Lajos, számvizsgálókká választották Ember Györgyöt, Mikulay Józsefet és Varga Terézt. Ezzel a mai gyűlés véget ért. Tanácskozás után a közgyűlés több mint 80 tagja a Rhédey kertben a „Sport pavillonba“ barátságos vacsorára gyűlt össze, melyen természetesen pohárköszöntőkben nem volt hiány. Vacsora végeztével tánc volt. »SZABADSÁG« Germanizálás magyar pénzen. A német Turul. A mödlingi gyárral összeházasított temes* mesvári Turul cipőgyár ismét beszéltet magáról. Ezúttal nem az állam köpenyege alatt becsempészett idegen gyártmányokról van szó. A jeles társaság kényszerültségből meghajolt a kormány tiltó rendeletei előtt, bevonta a hangzatos cégért, lefizette a rárótt bírságokat s megkezdte temesvári gyára szervezését Ebben a szervezésben azonban nem csak az osztrák kapzsiságot és üzleti perfidiát érvényesíti, de minden erejével rákényszeríti mindenkire, aki vele összeköttetésbe jut, a német nyelvet is. Nemcsak a gyár irodájának alkalmazottai németek, németül végzi összes levelezéseit s erre kényszeríti az országban szerte elhelyezett bizományosait is.A német nyelvnek a kereskedelemből való kiküszöbölése felett nagyon sok szó esett már ebben az országban s hogy nem éppen eredménytelenül, arról a tények tesznek tanúbizonyságot. A külföldi kereskedőházakban ma már éppenséggel nem ritka a magyar levelező s Ausztria legtöbb gyárosa már a mi nyelvünkön bonyolítja le üzleti dolgait. S most betelepszik az országba egy idegen gyáros. Kormány támogatást s számos más jótéteményt élvez, a minek fejében elébb idegen árut s aztán idegen nyelvet, szellemet lop be nagy kiterjedésű üzleti körébe két igazgatója is van a temesvári Turulgyárnak. Alig pár hónapja, hogy betelepedtek, magyar beszédet senki sem kívánhat tőlök. De ez a két jeles úr még csak hajlandóságát sem jelzi, hogy magyarrá akarna lenni. Durván és kíméletlenül utasít el mindenkit, aki elég merész, hogy magyarul próbálkozzék előtte. Németül vezeti üzleti könyveit s német nyelven írott szerződésekkel köti magához azokat, akik holmija árusítására itt-ott vállalkoznak. Ilyen szerződésre lépett a nagyváradi boltja vezetőjével is s mikor az tiltakozott a szerződés ellen, a gyár az összeköttetés felmondásával való fenyegetés árán kényszerítette a szerződés aláírására. De nem csak nyelvben, szellemben is egyenesen magyarfalóknak bizonyulnak a Turul tulajdonosai s olyan vakmerően teszik ezt, hogy nyílt levelezőlapokon valóságos förmedvényeket eregetnek szét alkalmazottaikhoz a magyar nyelv és a hazai hatóságok ellen. Egy ilyen levelezőlapott kapott a napokban Aranyi Albert is, kvalifikálatlan támadással tele minden ellen a mi magyar. Úgy tudjuk, hogy a temesvári Turul gyár eddig még éppen üzelmei miatt nem juthatott hozzá a kormány által biztosított támogatáshoz. Nem ismerjük részletekben a gyár és a kereskedelmi kormány között létrejött megállapodást, de lehetetlennek tartjuk, hogy a magyar nyelv ellen való kalauzkirándulásokra s ilyen germanizálásra szabad kezet adna a német gyárosoknak. S mert ez nem lehetséges, elmaradhatatlan kötelessége a kereskedelmi miniszternek, hogy a jeles gyár magyarellenes viselkedésének gátat vessen egyenesen az állami támogatás megtagadása árán. Mert az már mégis felháborító perfiria, hogy akkor, a midőn a magyarság verejtékes gonddal őriz minden talpalatnyi helyet, a mi magyar s megfeszített munkával törekszik azt gyarapítani, a mi pénzünkön idegenek jönnek ide közénk s nemcsak a legbrutálisabb módon gázolnak bele magyarságunkba, de egyenesen apostolaivá szegődnek a német eszmének. Aki elfogadta a pénzünket, azt mi megvettük s akit megvásároltunk, attól legalább annyit meg is követelhetünk, hogy respektáljon bennünket és törekvéseinket. Ha erre nem hajlandók Turulék, akkor pusztuljanak innen oda, ahonnan jöttek. A magyar államnak nincsen arra való pénze, hogy ellenségeket istápoljon segedelmével s bizton reméljük is, hogy Hegedűs Sándor miniszter, ha tudomására jut a Turul-gyár dolga, egy pillanatig sem késik a legerélyesebb intézkedéssel. 1901. julius 3. HÍREK: Párbaj Rimler és Ugron között. A Rimler-Ugron ügy aktái még nincsenek lezárva. A nagy székely kalapács bénán és tehetetlenül visszahúzódott ugyan, de Rimler, a fürge nyugalmazott titkár egyre újabb stiklikkel vonja magára a figyelmet. Legnagyobb hőstette az, hogy súlyos, halálos pisztolypárbajra hívja ki Ugron Gábort. E cselekedet hősiességét erősen csökkenti az a körülmény, hogy a kihívásra szóló levelet jó pár száz kilométernyire Magyarországtól, egy pályaudvari étteremben írta Rimler és hogy semmiféle komoly lépést nem tett az ügyben, amelyet pedig komolynak akar feltüntetni. Már pedig kétségtelen, hogy az ember nem úgy kezd halálos párbajügyeket, hogy a lapokhoz leveleket ír. Az említett levelet egy budapesti német laphoz intézte Rimler. A lap, mint tudósítónk jelenti, a levelet csak részben közli, mert egyes passzusai oly brutálisak, hogy el nem tűrik a nyomdafestéket. A levélből közöljük a következőket: Zürich, június 29. (Pályaudvari étterem.) Tisztelt Uram ! A hazaszeretet Petőfitől tanultam. A kondorosi pusztán, ahol születtem, felejthetlen apám Petőfi Istvánnal (a halhatatlan költő testvérével) és én Zoltánnal, (a költő fiával) szoros barátságot kötöttünk. Hogy most engem, ahelyett, hogy könyvemmel foglalkoznának, gyaláznak, az csak politikai ellenfeleim gyöngeségét bizonyítja. Ezen túlteszem magamat és most csak arra a lelkiismeretlenségre reflektálok, amelylyel felejthetlen barátomnak, s rangban alattam állott Gombos udvari titkárnak emlékét előhurcolják, hogy engem ferde világításba helyezzenek. Minden barátom tanúskodik róla, hogy barátaim számára utolsó ingemet is odaadnám. A nagy anyagi áldozatok dacára, a melyeket szegény barátomnak, Gombosnak hoztam, nem tudtam őt megmenteni. Ha van halhatatlanság és örökkévalóság, bizonyára áldását adja rá, ha sikerülni fog imádott hazánkat Németország karmaiból megmenteni Másképen áll a dolog Ugrón Gáborral. Ugrón előttem lélektani talány. Politikailag nagy stílű, hivatva arra, hogy az ország történetében nagy szerepet játszék. Ugrón, mint ember, érthetlen. Nos, Ugrón a mi ügyünket kompromittálta S milyen nagy misszió vár még rá ! Egyszerűen azt felelhette volna: „Könyvének közlése nem tetszik ugyan nekem, de megtörtént. De indentifikálom magamat annak tartamával és most is — franciák nélkül, ha kell — antigermán frankorus szofil lobogónkat tovább is kezünkben tartjuk.“ Ez méltó lett volna Ugronhoz és politikai talentumához . . . Quid nunc ? Ugron és Rimler egymás mellett nem állhatnak meg, így legsúlyosabb feltételek közt megvívandó pisztolypárbaj adja hát meg nekünk a jogot arra, hogy politikai végrendeletünkhöz ezt a kodicikust függeszthessük: „Tout est perdu sauf l’honeur“ (Minden elveszett, kivéve a becsület) Dr. Rimler Gyula: * Személyi hir. Nátafalussy Kornél kir. tanácsos, tankerületi főigazgató, az érettségi vizsgálatok befejezése után tegnap haza érkezett. * A király Salzburgba u. A király 14 én érkezik Salzburgba Erzsébet királyné szobrának leleplezésére. Kíséretében tizenhét főherceg lesz. A király három napig fog Salzburgban tartózkodni. * V. Ferdinánd király emléke. V. Ferdinánd király halálának évfordulója alkalmából ma délelőtt fényes gyászistentisztelet volt a budavári koronázó Mátyás templomban. A templom belseje ez alkalomra gyászpompát öltött. A főhajó közepén díszes katafalk állott, melyet a királyi jelvények és Ferdinánd király családi címerei ékesítettek. A padsorok mentén az alabárdos koronaőrök állottak diszőrséget. A szentély padjaiban ültek Lobkovitz Rudolf herceg hadtestparancsnok és Rohonczy György altábornagy térparancsnok vezetésével a tábornoki kar tagjai, Schyttra István min. tanácsos, Kisfaludy Á. Béla, a tudományegyetem rektora, Piperkovics Bátor főv. tanácsnok, számos fővárosi bizottsági tag s a budapesti helyőrség tisztikara. Az istentiszteleten Várady Árpád miniszteri osztálytanácsos, apátkanonok pontifikált, dr. Nemes Antal budavári apátplébános és több kispap segédletével. Mise alatt a templomi ének és zenekar Vavrinec Mór karnagy vezetésével régi magyar egyházi zeneműveket adott elő. * Viszontlátásra tiz esztendő múlva. Megható ünnepélyességgel folyt le tegnapelőtt az ev. ref. kollégium dísztermében az ezernyolcszázhatvanegy julius havában érettségit tett Bánffy Dezső báró és tanuló társainak negyven éves találkozója. Az ünnepséget Sárkány Lajos dr. igazgató beszéde nyitotta meg. Örömmel üdvözölte a vén diákokat a régi iskola ódon falai között Beszéde után Herepei Gergely lelkész mondott imát, majd Fazekas József, mint a kollégium egykori tanára üdvözölte az egybegyűlteket. Az ünnepély végén a jelen volt diákok neveiket beírták a kollégium emlékkönyvébe, név szerint: dr. Bánffy Dezső, Bárdi Zsigmond, dr. Berecky Endre, Gál Gyula, Gáspár Sámuel, Héczeg Lajos, Z. Kiss László, Pogány Károly, Márton János, Szunyogh Sámuel és Vince Miklós —, és újabb tíz évre találkozót tűztek ki Kolozsvárra. Az ünnepély után megtekintették az iskola helyiségeit, majd Dunky fivéreknél lefényképeztették magukat. Délben baráti ebéd volt a New York szálló éttermében. Az iskolatársak nagy része még az este folyamán hazautazott. Kezet szorítottak egymással s érzékenyen búcsúztak: — Viszontlátásra, tíz év múlva! * Mikes Kelemen emléke. Zágonból írják : Háromszék megye egyetemi ifjúsága julius tizennegyedikén Zágonban Zágoni Mikes Kelemen ünnepélyt rendez Zágoni Mikes Kelemen szobra javára. Az ünnepélyen Bartha János fog felolvasni Mikes Kelemenről, az ifjúsági énekkar, a „Zágoni dalkör,“ és „Emke vegyeskar“ régi magyar és kuruc nótákat fog előadni. A hangversenyt táncmulatság követi. ♦ Kinevezés: Az igazságügyminiszter Baranyi István nagyváradi joggyakornokot a székelyhídi járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. A kinevezést a hivatalos lap legutóbbi száma közli. * Jurics Mihály halála. A képviselőházat, alighogy megkezdte nyári vakációját, gyászesett érte. Meghalt Juri ss Mihály címzetes kanonok, privigyei plébános és privigyei kerület néppárti képviselője. Bár csak ebben az országgyűlési ciklusban került a képviselőházba, hamar általánosan ismert, tipikus alakja lett Juriss Mihály a Háznak. Apró termetű, töpörödött emberke volt, ráncos, de piros-pozsgás képű; bár hetvenhét éves volt, göndör, barna fürtjeiben még alig akadt néhány ősz hajszál, a pápa szeme mögül pedig fiatalos tűzzel villogtak szemei, legkivált akkor, mikor a liberalizmusról volt szó. Mert ennek ádáz ellensége volt az öreg néppárti pap ki minden