Szabadság, 1901. július (28. évfolyam, 149-174. szám)

1901-07-03 / 150. szám

4 Jós, Somogyi József, Vindits János, Hegedűs Lajos, számvizsgálókká választották Ember Györgyöt, Mikulay Józsefet és Varga Terézt. Ezzel a mai gyűlés véget ért. Tanácskozás után a közgyűlés több mint 80 tagja a Rhédey kert­ben a „Sport pavillonba“ barátságos vacsorára gyűlt össze, melyen természetesen pohárköszön­­tőkben nem volt hiány. Vacsora végeztével tánc volt. »SZABADSÁG« Germanizálás magyar pénzen. A német Turul. A mödlingi gyárral összeházasított temes* mesvári Turul cipőgyár ismét beszéltet magáról. Ezúttal nem az állam köpenyege alatt becsem­pészett idegen gyártmányokról van szó. A jeles társaság kényszerültségből meghajolt a kormány tiltó rendeletei előtt, bevonta a hangzatos cégért, lefizette a rárótt bírságokat s megkezdte temes­vári gyára szervezését Ebben a szervezésben azonban nem csak az osztrák kapzsiságot és üzleti perfidiát érvé­nyesíti, de minden erejével rákényszeríti minden­kire, aki vele összeköttetésbe jut, a német nyelvet is. Nemcsak a gyár irodájának alkalmazottai né­metek, németül végzi összes levelezéseit s erre kény­szeríti az országban szerte elhelyezett bizományo­sait is.A német nyelvnek a kereskedelemből való kiküszöbölése felett nagyon sok szó esett már ebben az országban s hogy nem éppen ered­ménytelenül, arról a tények tesznek tanúbizony­ságot. A külföldi kereskedőházakban ma már éppenséggel nem ritka a magyar levelező s Ausztria legtöbb gyárosa már a mi nyelvünkön bonyolítja le üzleti dolgait. S most betelepszik az országba egy ide­gen gyáros. Kormány támogatást s számos más jótéteményt élvez, a minek fejében elébb idegen árut s aztán idegen nyelvet, szellemet lop be nagy kiterjedésű üzleti körébe­ két igazgatója is van a temesvári Turul­gyárnak. Alig pár hónapja, hogy betelepedtek, magyar beszédet senki sem kívánhat tőlök. De ez a két jeles úr még csak hajlandóságát sem jelzi, hogy magyarrá akarna lenni. Durván és kíméletlenül utasít el mindenkit, a­ki elég merész, hogy magyarul próbálkozzék előtte. Németül vezeti üzleti könyveit s német nyelven írott szerződések­kel köti magához azokat, a­kik holmija árusítá­sára itt-ott vállalkoznak. Ilyen szerződésre lépett a nagyváradi boltja vezetőjével is s mikor az tiltakozott a szerződés ellen, a gyár az összeköttetés felmondásával való fenyegetés árán kényszerítette a szerződés alá­írására. De nem csak nyelvben, szellemben is egye­nesen magyarfalóknak bizonyulnak a Turul tulajdonosai s olyan vakmerően teszik ezt, hogy nyílt levelezőlapokon valóságos förmedvényeket eregetnek szét alkalmazottaikhoz a magyar nyelv és a hazai hatóságok ellen. Egy ilyen levelező­­lapott kapott a napokban Aranyi Albert is, kvalifikálatlan támadással tele minden ellen a mi magyar. Úgy tudjuk, hogy a temesvári Turul gyár eddig még éppen üzelmei miatt nem juthatott hozzá a kormány által biztosított támogatáshoz. Nem ismerjük részletekben a gyár és a keres­kedelmi kormány között létrejött megállapodást, de lehetetlennek tartjuk, hogy a magyar nyelv ellen való kalauzkirándulásokra s ilyen ger­­manizálásra szabad kezet adna a német gyáro­soknak. S mert ez nem lehetséges, elmaradha­tatlan kötelessége a kereskedelmi miniszternek, hogy a jeles gyár magyarellenes viselkedésének gátat vessen egyenesen az állami támogatás megtagadása árán. Mert az már mégis felháborító perfiria, hogy akkor, a midőn a magyarság verejtékes gonddal őriz minden talpalatnyi helyet, a mi magyar s megfeszített munkával törekszik azt gyarapítani, a mi pénzünkön idegenek jönnek ide közénk s nemcsak a legbrutálisabb módon gázolnak bele magyarságunkba, de egyenesen apostolaivá szegődnek a német eszmének. A­ki elfogadta a pénzünket, azt mi meg­vettük s a­kit megvásároltunk, attól legalább annyit meg is követelhetünk, hogy respek­táljon bennünket és törekvéseinket. Ha erre nem hajlandók Turulék, akkor pusztuljanak innen oda, a­honnan jöttek. A ma­gyar államnak nincsen arra való pénze, hogy ellenségeket istápoljon segedelmével s bizton reméljük is, hogy Hegedűs Sándor miniszter, ha tudomására jut a Turul-gyár dolga, egy pil­lanatig sem késik a legerélyesebb intézkedéssel. 1901. julius 3. H­ÍREK: Párbaj Rimler és Ugron között. A Rimler-Ugron ügy aktái még nincsenek lezárva. A nagy székely kalapács bénán és te­hetetlenül visszahúzódott ugyan, de Rimler, a fürge nyugalmazott titkár egyre újabb stiklik­­kel vonja magára a figyelmet. Legnagyobb hős­tette az, hogy súlyos, halálos pisztolypárbajra hívja ki Ugron Gábort. E cselekedet­ hősiességét erősen csökkenti az a körülmény, hogy a kihí­­vásr­a szóló levelet jó pár száz kilométernyire Magyarországtól, egy pályaudvari étteremben írta Rimler és hogy semmiféle komoly lépést nem tett az ügyben, a­melyet pedig komolynak akar feltüntetni. Már pedig kétségtelen, hogy az ember nem úgy kezd halálos párbajügyeket, hogy a lapokhoz leveleket ír. Az említett leve­let egy budapesti német laphoz intézte Rimler. A lap, mint tudósítónk jelenti, a levelet csak részben közli, mert egyes passzusai oly brutá­lisak, hogy el nem tűrik a nyomdafestéket. A levélből közöljük a következőket: Zürich, június 29. (Pályaudvari étterem.) Tisztelt Uram ! A hazaszeretet Petőfitől tanultam. A kondorosi pusztán, a­hol születtem, felejthetlen apám Petőfi Istvánnal (a halhatatlan költő testvérével) és én Zoltánnal, (a költő fiával) szoros barátságot kö­töttünk. Hogy most engem, a­helyett, hogy könyvemmel foglalkoznának, gyaláznak, az csak politikai ellenfe­leim gyöngeségét bizonyítja. Ezen túlteszem magamat és most csak arra a lelkiismeretlenségre reflektálok, a­melylyel felejthet­len barátomnak, s rangban alattam állott Gombos udvari titkárnak emlékét előhurcolják, hogy engem ferde világításba helyezzenek. Minden barátom tanúskodik róla, hogy barátaim számára utolsó ingemet is odaadnám. A nagy anyagi áldozatok dacára, a melyeket szegény barátomnak, Gombosnak hoztam, nem tudtam őt megmenteni. Ha van halhatatlanság és örökkévalóság, bizonyára áldá­sát adja rá, ha sikerülni fog imádott hazánkat Német­ország karmaiból megmenteni Másképen áll a dolog Ugrón Gáborral. Ugrón előttem lélektani talány. Politikailag nagy stílű, hivatva arra, hogy az ország történetében nagy szerepet játszék. Ugrón, mint ember, érthetlen. Nos, Ugrón a mi ügyünket kompromittálta S milyen nagy misszió vár még rá ! Egyszerűen azt felelhette volna: „Köny­vének közlése nem tetszik ugyan nekem, de meg­történt. De indentifikálom magamat annak tartamával és most is — franciák nélkül, ha kell — antigermán frankorus szofil lobogónkat tovább is kezünkben tart­juk.“ Ez méltó lett volna Ugronhoz és politikai talen­tumához . . . Quid nunc ? Ugron és Rimler egymás mellett nem állhatnak meg, így legsúlyosabb feltételek közt megvívandó pisztolypárbaj adja hát meg nekünk a jogot arra, hogy politikai végrendeletünkhöz ezt a kodicik­ust függeszthessük: „Tout est perdu sauf l’honeur“ (Minden elveszett, kivéve a becsület) Dr. Rimler Gyula: * Személyi hir. N­átafalussy Kor­nél kir. tanácsos, tankerületi főigazgató, az érettségi vizsgálatok befejezése után tegnap haza érkezett. * A király Salzburgba u. A király 14 én érkezik Salzburgba Erzsébet királyné szobrá­nak leleplezésére. Kíséretében tizenhét főher­ceg lesz. A király három napig fog Salzburgban tartózkodni. * V. Ferdinánd király emléke. V. Fer­di­n­ánd király halálának évfordulója alkalmából ma délelőtt fényes gyászistentisztelet volt a budavári koronázó Mátyás templomban. A tem­plom belseje ez alkalomra gyászpompát öltött. A főhajó közepén díszes katafalk állott, melyet a királyi jelvények és Ferdinánd király családi címerei ékesítettek. A padsorok mentén az ala­­bárdos koronaőrök állottak diszőrséget. A szen­tély padjaiban ültek Lobkovitz Rudolf her­ceg hadtestparancsnok és Rohonczy György altábornagy térparancsnok vezetésével a tábor­noki kar tagjai, Schyttra István min. taná­csos, Kisfaludy Á. Béla, a tudományegyetem rektora, Piperkovics Bátor főv. tanácsnok, számos fővárosi bizottsági tag s a budapesti helyőrség tisztikara. Az istentiszteleten Várady Árpád miniszteri osztálytanácsos, apátkanonok pontifikált, dr. Nemes Antal budavári apát­­plébán­os és több kispap segédletével. Mise alatt a templomi ének és zenekar V­a­v­r­i­n­e­c Mór karnagy vezetésével régi magyar egyházi zene­műveket adott elő. * Viszontlátásra tiz esztendő múlva. Megható ünnepélyességgel folyt le tegnapelőtt az ev. ref. kollégium dísztermében az ezernyolc­százhatvanegy julius havában érettségit tett B­á­n­f­f­y Dezső báró és tanuló társainak negy­ven éves találkozója. Az ünnepséget Sárkány Lajos dr. igazgató beszéde nyitotta meg. Öröm­­­­mel üdvözölte a vén diákokat a régi iskola ódon­­ falai között Beszéde után He­r­e­p­e­i Gergely­­ lelkész mondott imát, majd Fazekas József,­­ mint a kollégium egykori tanára üdvözölte az egybegyűlteket. Az ünnepély végén a jelen volt diákok neveiket beírták a kollégium emlék­könyvébe, név szerint: dr. B­á­n­f­f­y Dezső, Bárdi Zsigmond, dr. B­e­r­e­c­k­y Endre, Gál Gyula, Gáspár Sámuel, Hé­czeg Lajos, Z. Kiss László, Pogány Károly, M­á­r­t­o­n János, Szunyogh Sámuel és Vince Miklós —, és újabb tíz évre találkozót tűztek ki Kolozs­várra. Az ünnepély után megtekintették az is­kola helyiségeit, majd Dunky fivéreknél le­­fényképeztet­ték magukat. Délben baráti ebéd volt a New­ York szálló éttermében. Az iskola­társak nagy része még az este folyamán haza­utazott. Kezet szorítottak egymással s érzéke­nyen búcsúztak: — Viszontlátásra, tíz év múlva! * Mikes Kelemen emléke. Zágonból írják : Háromszék megye egyetemi ifjúsága julius­­ tizennegyedikén Zágonban Zágoni Mikes Kelemen ünnepélyt rendez Zágoni Mikes Kelemen szobra javára. Az ünnepélyen Bartha János fog fel­olvasni Mikes Kelemenről, az ifjúsági énekkar, a „Zágoni dalkör,“ és „Emke vegyeskar“ régi magyar és kuruc nótákat fog előadni. A hang­versenyt táncmulatság követi. ♦ Kinevezés: Az igazságügyminiszter Ba­­ranyi István nagyváradi joggyakornokot a székelyhídi járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. A kinevezést a hivatalos lap legutóbbi száma közli. * Jurics Mihály halála. A képviselőházat, alighogy megkezdte nyári vakációját, gyászeset­t érte. Meghalt J­ur­i s­s Mihály címzetes kanonok, privigyei plébános és privigyei kerület néppárti képviselője. Bár csak ebben az országgyűlési cik­lusban került a képviselőházba, hamar általánosan ismert, tipikus alakja lett Juriss Mihály a Háznak. Apró termetű, töpörödött emberke volt, ráncos, de piros-pozsgás képű; bár hetvenhét éves volt, göndör, barna fürtjeiben még alig akadt néhány ősz hajszál, a pápa szeme mögül pedig fiatalos tűzzel villogtak szemei, legkivált akkor, mikor a liberalizmusról volt szó. Mert ennek ádáz ellensége volt az öreg néppárti pap ki minden

Next