Szabadság, 1987. május (97. évfolyam, 18-22. szám)

1987-05-01 / 18. szám

"SZHBRDSHG *N AMI RICÁN NEWSPARCR IN THE HUNGÁRIÁN LANCUAGC THE OtlAtT EST ARLItHCO NUNCARIAN NEWSPARCR IN AMERICA PUCIISMCO (VERT TRlOA * ------------ ----------------------z — Ü--------------------------* Published every Friday By LIBERTY MEDIA, INC. Managing Editor/Publisher: C. PAKSI Editor: P. SÖRÖS Edited and Published at Szerkesztőség és kiadóhivatal Liberty Media, Inc. 5842 MAYFIELD ROAD, CLEVELAND OIIIO 44124 Telephoné: (216) 449-0800 Circulation Előfizetés P.O. Box 72073-U, CLEVELAND OHIO 44192 First issue: November 12, 1889 (USPS 531740) POSTMASTERrSend address changes to LIBERTY MEDIA, INC. 5842 Mayfieid Road, Cleveland, Ohio 44124 Előfizetési árak—Subscription rates United States of America and Canada US $ Egy évre (one year): 25.00 US $ Fél évre (hali year): 15.00 US $ Más országokba (other countries) egy évre (one year): $30.00 fél évre (half year): $18.00 SECOND CLASS POSTAGE PAID AT CLEVELAND, OHIO A lapunkban megjelent írások egy része a Szabad Európa vagy egyéb rádióadások keretében elhangzott vagy nyomtatásban megjelent. íróink saját nézeteiket fejezik ki, azok nem minden esetben tükrözik szerkesztőségünk vagy hirdetőink véleményét. Közlésre nem alkalmas kéziratokat nem őrziink meg és nem küldünk vissza ­ A HÍREK MÖGÖTT . Hát még ha ügynök lenne Valamikor az 1940-es évek végén jelent meg egy könyv Magyarországon, ami állítólag nagysikerű volt, mert (ugyan­csak állítólag) többszázezer példány kelt el belőle. Fontos témával foglalkozott, azzal a ,,Nagy Összeesküvés”-sel, amely évtizedek óta szövődik a világban, hogy befeketítse és cselekvésképtelenné tegye a be­csületes és békeszándékú Szov­jetuniót. Mindenki, akinek egy kis józan esze is volt, érezte, hogy a könyv adatai sem stim­melnek. És mégsem lehetett egyetlen pontra rámutatni: íme itt van a hazugság. Mert ,,a Nagy Összeesküvés” olyan ügyesen volt összeállítva, hogy igazságok, féligazságok és tel­jes hazugságok kibogozhatat­lan pókhálószerű szövődmény­ben gabalyodtak össze. Csak később tudta meg a világ, hogy ez a szocialista or­szágokban nagysikerű könyv Nyugaton sohasem jelent meg, annak ellenére, hogy az előszó és ismertető szerint két hírne­ves amerikai történész, Soyers és Khan írták. A könyv a Kreml titkos szolgálatának munkája volt, egy olyan osztá­lyé, aminek később a nevét is megismerte a világ, a diszinfor­­mációs szolgálaté. Múltkoriban egy újságcikk került kezembe, amely kísérte­tiesen emlékeztet a „Nagy Ösz­­szeesküvés” stílusára, techni­kájára. Miután írója egy rend­kívül ismert amerikai újságíró, nem merném határozottan állí­tani, hogy könyve szovjet meg­rendelésre készült. Annak elle­nére sem merném ezt tenni, hogy sajtókutatók megál­lapítása szerint ez az újságíró, Seymour Hersh hosszú évtize­des munkássága alatt egyetlen olyan cikket nem írt, amelyben sok nagyságát korlátozzák. A legújabb szovjet javaslat az ellenőrzéssel kapcsolatos amerikai aggodalmak csitítá­­sára irányul, és a Reagan-kor­­mányzat egyes tisztségviselői úgy vélik, segíthet túljutni a je­lenlegi holtponton. „Nagyon bíztató fejlemény”, jelentette ki a szovjet javaslat­ról Kenneth L. Adelman, a kormányzati Fegyverkorlátozá­si és Leszerelési Ügynökség egy elmarasztaló mondat jelent volna meg a Szovjetunió politi­káját illetően, és nem volt egyetlen cikke sem, amiben bármelyik washingtoni admi­nisztrációról lett volna egyetlen jó szava. Hersh-nek ez a mos­tani cikke arról szól, hogy is­mét milyen aljasságot követett el a reagani Amerika, amikor a CIA tanácsára hallgatva múlt évben bombatámadást intézett a líbiai diktátor, Ghadaffy el­len. Ismétlem: lehet, hogy Hersh nem Moszkva fizetett ügynöke. De az biztos, hogyha az lenne, akkor sem tudna az ő szempontjukból eredménye­sebben működni. A cikk nagyjából elmeséli, hogy Ghadaffy „rossz ember­sége” Reagan és bandájának mítosza. Mint mondja, Rea­­ganék általában hivatkoznak arra, hogy Ghadaffy a nemzet­közi terrorizmus vezére, de so­hasem tudtak még egyetlen megbízható tanút sem előállí­tani Ghadaffy környezetéből, aki ezt a vádat igazolta volna. Hogy ez a bizonyítás nem sike­rült Reaganéknak, ezt ő — Hersh — amerikai bennfente­sektől tudja, akik azonban az­zal a kikötéssel mesélték el neki, hogy nevüket nem fogja felhasználni, mert félnek Rea­­ganék bosszújától. Világos, Ghadaffy ellenfe­leinek Tripoliszban nincs okuk félelemre, ők nyugodtan előjö­hetnének a bizonyítékokkal, ez csak Washingtonban veszélyes Reaganékkal szemben. Persze nem az a baj, hogy Hersh megszállott amerikaelle­­nes. Egy demokratikus ország­ban még ahhoz is joga van mindenkinek, hogy saját haza­igazgatója, aki Schultz kíséreté­ben volt Moszkvában. A javaslat értelmében — amely egyike volt a szovjetek által javasolt több más kísérlet­nek — a szovjetek nukleáris robbanószerkezetet robban­tanának fel Nevadában, az amerikai kísérleti robbantási telepen, és ellenőriznék a rob­banás nagyságát. Az Egyesült Államok hasonlóképpen járna el egy szovjet robbantási tele­pen. Mivel mindkét fél ismerné saját robbanószerkezetének nagyságát, a kísérletek során lehetőségük nyílna a mérési eredmények pontos meghatá­sa elpusztítására törekedjék. Ami elgondolkodtató inkább, az az, hogy meddig terjed az úgynevezett szabad sajtó iránti türelem, hiszen Seymour Hersh nem akárki, hanem 1965 óta az Associated Press Washingtoni irodavezetője, a Washington Post és New York Times álladó politikai hírma­gyarázója. Ő találta ki többek között 20 évvel ezelőtt azt, ami valószínűleg igaz is, hogy az Egyesült Államok biológiai és vegyi fegyvereket is gyárt. Ő közölte a világgal teljesen meg­hamisított számokkal a vietná­mi háború idején a My Lai­ vérengzés történetét, elhallgat­va azokat a sokkal súlyosabb bűnöket amiket az észak-viet­­námiak követtek el a Tet-of­­fenzíva idején. Neki köszönhető a CIA a titkosszolgálat teljes szétzül­­lesztése a Carter-adminisztrá­­ció idején és az, hogy az általa szolgáltatott adatok alapján a titkosszolgálati ügynökök tu­catjait gyilkolták meg Európa és Ázsia különböző országai­ban. Most aztán azért támad­ja a CIA-t, mert állítólag nem elég pontos és megbízható a működése. .Hersh volt az, aki 1982-ben, mikor az amerikai haditenge­részek egységei megszabadítot­ták Granada népét az egymás­sal is hadban álló kommunista­­ frakciótól, azt állította, hogy a granadaiakat most kergette rabszolgaságba az Egyesült ál­lamok. Hogy nem igaz, hogy amerikai állampolgárok élete veszélyben forgott volna és az amerikai diákok, akik az ellen­kezőjét vallották, egy titkos fa­siszta szervezet tagjai. És így tovább a végtelensé­gig. Hersh-nek most az a vád­ja, hogy amikor Líbia bombá­zására sor került, akkor a cél Ghadaffy életének elpusztítása volt és a ködös adatok olyan zagyva céltudatossággal vannak csoportosítva, mintha ez vala­milyen végtelenül aljas cselek­vés lenne. Hát persze, hogy el akarták pusztítani Ghadaffy-t aki a tá­madást megelőzően 3 héttel Nyugat-Németországban az amerikai hadsereg által látoga­tott éjszakai mulatóhelyet rob­bantotta fel. Hersh kifacsart politikai logikájára jellemző a következő megállapítás. Nem igaz, hogy e miatt a terrorcse­lekmény miatt kívánták volna bombázni Líbiát. Abba az em­lített kocsmába ugyanis kizáró­lag néger katonák jártak és az teljesen elképzelhetetlen, hogy Reaganék négerek védelmében támadják meg Ghadaffy-t. Ehhez hasonló sületlensé­gekkel van tele a cikk és van tele az a regény, vagy tanul­mány, amely rövidesen megje­lenik. Az ilyesmit nálunk senki sem akadályozza meg, sőt va­lószínű, hogy Seymour Hersh ezért a munkájáért rövidesen Pulitzer-díjat fog kapni. Igaz ugyan, hogy 1975-ben egyszer már javasolva volt és elutasí­tották, mert a bizottság megál­lapította, hogy hamis adatokat használ, de talán ezúttal sike­rül. Amerika hatalmas, erős és szerintem mély erkölcsű ország. Mégis felvetődik a kérdés: nem túlzott e szabadságot biztosító nagylelkűség a Seymour Hersh­­féle újságíró bújtogatókat ille­tően. Egri György STAR4PS4G 1987. május 1., péntek A Újszerű szovjet javaslat (Folytatás a címoldalról) hovására. Amerikai kormánytisztvise­lők elmondták, hogy nézetkü­lönbség van a kísérlet végrehaj­tását illetően a két fél között, de szándékukban áll alaposab­ban végiggondolni a szovjet ja­vaslatot. Washington részletekbe menő helyszíni ellenőrzést ja­vasolt az 1970-es években kö­tött robbantási szerződés be­tartásának biztosítására. A szovjet javaslat célja az, hogy egymás kísérleti telepeinek kö­zelebbi ismeretében pontosabb becsléseket lehessen készíteni a másik által végrehajtott rob­bantásokról.

Next