A Szabó család, 1967 (9. évfolyam, 58-63. szám)

1967 / 62. szám

Vajon kifizették volna a fotókért az ígért összeget? — Kétlem. — Én is úgy gondolom — mondta Kárpáti elgondolkozva. — Nem volt kár futni hagyni a szőke Nusit? — Gondolja, hogy futni hagytuk? — tudom, hogy figyelik, ahelyett, hogy kihallgatnák. Néhány ügyes keresztkérdés és kész a kocsi. De maguk futni hagyták. — Gondolja, hogy futni hagytuk? — ismé­telte meg a kérdést az őrnagy. — Mit gondolhatok? Együtt láttuk Nusit a csehóban Halász Feri mellett. — De utána őrizetbe vettük a nőt. — Szép — állapította meg szemrehányó­­lag Kárpáti. — Tizenöt órája vagyunk együtt és ezt csak most említi? — Tizenöt órája vagyunk együtt és még meg se kérdezte. — Azért még szólhatott volna. — Magának, szerkesztőm? Aki mindent megálmodik és megérez előre? Ezt nem álmodta meg? MÁTHÉ JÓZSEF A RÉGI LENDÜLETTEL ÉS HANGERŐVEL árulta az újságokat az EMKE sarkon, amikor odalépett hozzá Szabó Laci és tisztelettel üdvözölte. — Jó napot kívánok, Józsi bátyám! — Jó napot! — válaszolt komoran Máthé. — Haragszik rám a művész úr? — Művész? — motyogta Máthé, majd hiva­talos, üzleti hangon megkérdezte Lacit. — Mivel szolgálhatok? — Egy Képes Sporttal, ha még akad. — Elfogyott — mondta kurtán a rikkancs. — Ejnye, Józsi bácsi — csóválta a fejét Laci —, nem szép magától. Amiért nem mentem el a filmjének a premierjére, már 3946

Next