Szabolcs-Szatmári Szemle, 1973 (8. évfolyam, 1-4. szám)
1973 / 1. szám
A levélhez magyarázatul hozzá kell fűzni, hogy „Pap Endre levele a két költő levelezésének egyetlen ismert s fennmaradt darabja, egyúttal 1847 nyári szorosabb kapcsolataiknak mintegy zárszava. Petőfinek az a levele, amelyben a pénzről intézkedést megismerhetnek, nem maradt fenn. Alighanem valami kölcsönt fizetett vissza benne Pap Endrének, amelyet házasságkötése előtt vehetett fel tőle. Az elkallódott levélben bizonyára panaszkodott Szendreyékre. Pénzküldésről lévén szó éppen azzal kapcsolatban, hogy a szülők minden anyagi támogatást megtagadtak tőlük, a kisfiú Kálmán, akinek fogzásáról Petőfi Lubynak írt.” Petőfi és Lauka Gusztáv A Szatmár megyei ismerősök közt Lauka Gusztáv (1818—1902) a Károlyi grófok uradalmi főmérnökének a fia Vitkán született, s 3 éves korában került a családjával együtt Erdődre, tehát a legközvetlenebb közelről szerezhetett tudomást Petőfi és Szendrey Júlia ismeretségéről. Petőfivel egy időben maga is nemegyszer Erdődön tartózkodott, sőt 1847. május 16—20 között, Lauka erdődi látogatása idején szülei látták Petőfit vendégül. Ismeretségük egészen fiatalon kezdődött. Iskolái és a jogakadémia elvégzése után apja uradalmi tisztviselőként alkalmazta, de ez nem tetőzött neki, s Pestre ment, 1840- ben segédszerkesztő lett, majd 1841-ben akadémiai írnok. 1843-ban elnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját, s ekkor ismerkedett meg vele pesti tartózkodása alatt Petőfi, Pálfy Alberttel együtt. Egy ilyen találkozás alkalmával Petőfitől kölcsön kért nyolc pengő forintot, amint azt Petőfi Bajzának megírta Debrecenből (1843. nov. 28.), s három pengőjével még akkor is adós maradt. Petőfi Pesten való letelepedése után gyakran találkozhattak, s amikor 1846. szeptember 8-án megismerkedett Szendrey Júliával, a házasság előkészítése idején a Lauka család szívesen és szeretettel támogatta. Lauka Gusztáv az elsők között volt, aki Petőfi költészetét nemcsak megszerette, hanem annak jelentőségét is felfogta. 1847. február 25-én a győri Hazánkban költeménnyel köszöntötte, a halála után is az elsők között volt, aki verset írt hozzá, s a költő nagyságának teljes elismeréssel áldozott. Ez utóbbi verse Petőfi nevének csak kezdőbetűjével jelent meg, de mindenki tudta, kire kell gondolni. Petőfi Sándorhoz Lelked a szabadság fellengő madara, Oda emelkedik csattogó szárnyával, Hol közel van a nap, tisztább a levegő, Nincsen rabszolgaság, nyaktörő igával, Hol a szép természet országa kezdődik, Hol e ritt világnak országa végződik. — Onnan hangzik dalod, és zeng szabadságot, Egyenlőn a világ minden emberének; Magasztos lelkeddel együtt érez lelkem •— Azért tetszik nékem felülről az ének: Én is szabadságot, szabadságot kérek, Egyenlőn a világ minden emberének. 42