Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2012 (47. évfolyam, 1-4. szám)

2012 / 4. szám

52 Sípos Ferenc kiválva a harcolók közül, visszavágtatott a királyhoz. A régebbi szerzők 6t úgy tüntetik fel, mintha hebehurgya tettével ő okozta volna II. Lajos halálát. Az újabbak szerint 70 csupán Tömöri Pál fővezér parancsát teljesítette. Az lehetett ugyanis a haditerv, hogy a csatatérre lejtőn leereszkedő ellenséget nem engedik felsorakozni: külön-külön verik meg a ruméliai sereget (balszárny), a középhadat és az anatóliai sereget (jobbszárny). A török középhad váratlanul gyors közbeavatkozása azonban megfutamította a kez­detben sikeres magyar jobbszárnyat. A csata elveszett, a második hadrend már csak késve avatkozhatott a küzdelembe...71 * * * Mintha a jövőbe látott volna Bátori I. András: „a békébe háborúk és viszályok ke­verednek.” Azt azonban ő sem gondolhatta, hogy lesz egy olyan időszak, amikor több lesz a háború, mint a béke. Rendkívüli idők jöttek, végveszedelembe került az ország... Bátori III. István nádor pár héttel a mohácsi csata után Pozsonyban tűnt fel, ahol már az özvegy királyné, Habsburg Mária a testvére, Ferdinánd magyar királlyá választását készítette elő.72 Lista készült azokról a főurakról, egyházi személyek­ről, királyi és királynéi tanácsosokról, akik túlélték a mohácsi csatát, vagyis akiket a cél érdekében meg kellett nyerni. A névsorban „nagyságos Báthori András” is szerepelt.73 A Pozsonyban szervezkedők azonban lépéshátrányban voltak Szapolyai János erdélyi vajdával szemben, aki hadak élén Szegeden tartózkodott. A mohácsi csatát ugyan lekéste, de az általános zűrzavarban egyetlen erőként mutatkozhatott: Tokajba vonult. Gyűlésbe hívta az urakat, hogy az ország megmentéséről tanács­kozzanak. 1526. október 14-én — ekkor még nem sokat tudva a pozsonyi szervezkedés­ről — Bátori II. András is megjelent Tokajban, ahol végül Szapolyai János királlyá választását készítették elő.74 Itt ő a gyűlés döntő szavú résztvevőjének számított.75 Megbecsültségét az is jelzi, hogy a Székesfehérvárra meghirdetett királyválasztó or­szággyűlés meghívólevelét negyedikként írhatta alá megelőzve rangban fölötte álló több főurat. (A Tokaj, 1526. október 17-i keltezésű meghívólevelet 31 főúr látta 69 Kerékgyártó, 1858. 359.; Budai, 1866. 111.; Wertner Mór: A Báthoryak családi történetéhez. (Egy genealógiai táblával.) Turul, 1900. 1. sz. 13­ 70 Gyalókay Jenő: A mohácsi csata (1526. augusztus 29.) In: Mohácsi emlékkönyv, 1526. Szerk. Lukinich Imre. Budapest, 1926. Királyi Egyetemi Nyomda, 231.; Hóman Bálint — Szekfű Gyula: Magyar történet. Budapest, 1936. II. köt. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 610.; Perjés Géza: Mohács. Budapest, 1979. Magvető Kiadó [Perjés, 1979.], 415. 71 Perjés, 1979. 410-412. 72 C. Tóth Norbert: Ecsedi Bátori István nádor pozsonyi tartózkodásának számadáskönyve. Adalékok Magyaror­szág 1526 végi politikatörténetéhez. Levéltári Közlemények, 2009. [1—2. sz.] [C. Tóth, 2009/b.] 171. 73 Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. Szerk. Bunyitay Vincze, Rapaics Rajmond, Ka­rácsonyi János. Budapest, 1902. I. köt. Szent István Társulat [Bunyitay - Rapaics - Karácsonyi, 1902. I. köt.], 295-296. 74 Szalay László: Magyarország története. A’ mohácsi vésztől a’ linczi békekötésig, 1526—1645. Lipcse, 1854. IV. köt. [Szalay, 1854. IV. köt.] 13-14. 75 Détshy Mihály: Sárospatak vára és urai 1526-tól 1616-ig. Sárospatak, 1989. Rákóczi Múzeum Baráti Köre, 6.

Next