Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2020 (55. évfolyam, 1-4. szám)
2020 / 1. szám
Szemle mutatja be. A hölgyek — más arisztokrata asszonyokhoz hasonlóan — bekapcsolódtak a különböző, a karitativitása mellett politikai célokat is szolgáló egyesületekbe, így az ellenzéket erősítő és a magyar ipart pártoló tulipánmozgalomba és a helyi jótékony nőegyletekbe. Munkájukról, elismeréseikről is olvashatunk a családi fejezetben, amelyet Károlyi István temetésének leírása zár. A Károlyi-hölgyek karitatív és egyesületi munkájához hasonló tevékenységre számtalan példa hozható, ami mutatja, hogy a Szatmár megyei nemzeti ellenállási mozgalom történetének feltárása során sem szabad megfeledkezni a nőkről. Zsoldos Ildikó a kötet utolsó tanulmányában a tulipánmozgalom szatmári történetéről értekezik, visszanyúlva a gyökerekig. Nagyon tanulságos a szatmárnémeti nőegylet 1906. április 3-i gyűlésének leírása, amelyen ott volt a város színe-java, és nem csak a nők! Ezen a hazai ipart pártoló rendezvényen alakult meg a Szatmári Magyar Tulipánkert. Persze az is érdekes, hogy a szatmári előkelő asszonyok — főleg a szatmárnémetiek, nagykárolyiak, nagybányaiak - lelkesen támogatták a mozgalmat, ruháikat azonban továbbra is Bécsből és Párizsból rendelték. A kötetzáró epilógus összefoglalja és rendszerezi a korábban leírtakat, és átfogóan világítja meg a tényeket, az okokat és következményeket, kitekintve egy rövid pillanatra az 1914-ben eldördülő puskalövésig, amely megváltoztatta a világot. A tanulmányokat elolvasva is érdemes még lapozgatni a könyvben, hiszen a hatalmas mennyiségű felhasznált forrás jegyzékét követően a korszakot átfogó hazai és külföldi irodalomra is rálátásunk nyílhat. A román és angol nyelvű rövid összefoglaló pedig remélhetőleg a Szatmár megye mai határon túli részein élők figyelmét is ráirányítja közös történelmünk e fontos és még feldolgozatlan időszakára. Mi olvasók pedig reménykedhetünk, hogy a szerző, aki feltárt és feldolgozott szinte minden a korszakra vonatkozó forrást, legközelebbi tanulmányaiban megírja majd a századfordulós megye mentalitás-, kultúr- és gazdaságtörténetét is, hogy újabb lépést tehessünk egy új szemléletű, forrásokkal adatolt, korrekt megyemonográfia-folytatás felé. Lehet benne bízni, hogy sokan felfigyelnek e könyvre a boltok polcain is, hiszen figyelemfelhívó borítójának az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége, mert minden információt tartalmazva is dekoratív, figyelemfelkeltő. A szokatlanul hosszú cím precízen és tudományosan fogalmazza meg a XX. század eleji megye politikai életének mintaszerű feldolgozását. Aki ez alapján a témája miatt választja a kötetet szabadidős olvasmánynak vagy tudományos kutatása adatbázisának, esetleg dolgozata mintájának, nem fog csalódni. A 817 lábjegyzet külön is említést érdemel, hiszen nem csak a forráshelyek pontos jelölésére szolgál, hanem kiegészítő információkat tartalmazva segíti az olvasót a megértésben, eligazodásban. A 300 oldalas kötetet az Erdélyi Múzeum Egyesület adta ki Kolozsváron az Erdélyi Tudományos Füzetek 288. darabjaként. Első bemutatóján, 2019. május 28-án Kolozsváron két MTA külső tag, Sipos Gábor és Egyed Ákos méltatta a munkát és a szerzőt. Kívánom, hogy Szatmár határon inneni oldalán is mind többen ismerjék meg és forgassák örömmel Zsoldos Ildikó munkáját! Zsoldos Ildikó: Hatalmi törekvések és politikai platformok Szatmárban az 1905-1906-os kormányzati krízis idején. Kolozsvár, 2018. EME, 310 p. (Erdélyi Tudományos Füzetek, 288.) Kujbusné Mécses Éva 125