Szabolcsi Építők, 1970 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

. mo­­­v /­­l Vf * Az év első öt hónapjának tapasztalata Termelés: 105,2 százalék Árbevétel: 116,9 százalék 72 lakás helyett 131 lakás Az év első öt hónapjának ter­melését, árbevételét vizsgálva megállapítható: a termelésben — fővállalkozói szinten — a ter­vezett 208 millió helyett, 298 millió termelési értéket ért el a vállalat, ami 105,2 a bázishoz viszonyítva, 111,4 százalékos tel­jesítésnek felel meg. A saját épszer termeléseredménye: 104,8 a bázishoz vizsonyítva 109,8 százalék. Az év első öt hónapjára ter­vezett árbevétel 166 millió fo­rint a teljesítés: 194,1 millió, ami 116,9 százalékos teljesítést mutat. Az első öt hónapban kifizetett bér a tervhez viszonyítva 115,8 százalék, az átlagbér színvonal 105,4 százalék. A termelékenység terén a vál­lalatnak most sem sikerült előbbre lépnie. Az első negyed­évben a termelékenység 89,6 százaléka volt, az első öt hó­napban is csak 91,5 százalék. A főépítésvezetőségek terüle­tén a termelékenység szintje csupán a szerelőiparnál fogadha­tó el — 102,8 százalék. A leg­gyengébb a 3-as főép termelé­kenysége, amely 77,6 százalék, az 5-ös főépé 86,1 százalék. A 3-as főépen probléma van a ter­meléssel is. Tervüket csak 92,4 százalékra teljesítették. Lakásátadási tervét a vállalat túlteljesítette. Az első öt hónap­ra tervezett lakásátadás 72 volt, míg az átadott lakások száma 131, ami jó eredménynek mond­ható. Ha a vállalat öt hónapos tevé­kenységét elemezzük megálla­pítható, hogy két területen to­vábbra is probléma van. Az egyik: a kifizetett bér nincs arányban a termeléssel, hiszen a vállalat 11 százalékkal több bért fizetett ki, mint a mögötte lévő termelés. Ez csak bizonyos mértékig magyarázható azzal, hogy a megyénkre váratlanul rázúduló árvíz sok embert ki­vett a termelésből, de a bérüket fizetni kellett. Sajnos, ez az aránytalanság már az első ne­gyedévben is jelentkezett. Ak­kor azt mondtuk: a következő hónapokban ez a különbség már nem lesz meg, mivel kedvezőbb lesz az időjárás, jobbak lesznek a termelési lehetőségek. Saj­nos, nem így történt. Azt hisszük, hogy itt nem csupán a termelésről, hanem az ezzel szorosan összefüggő termelékenység nem kellő ala­kulásáról is szó van. Ennek okát annál is inkább vizsgálni kelle­ne, mivel a következő időben, pontosabban az év hátralévő szakaszában, kettőzött erővel kell küzdeni a vállalatnak. Mindenki előtt ismeretes, az a súlyos kár, amit az árvíz oko­zott megyénkben. Ennek hely­reállításában, új lakások építé­sében jelentős feladat hárul a vállalatra. Három község — Gyártelek, Fülpösdaróc, Gé­­berjén — romba dőlt lakásait kell felépíteni, ami az eddigi felmérés szerint, mintegy 200 lakás, de lehet, hogy több is. Nos, ezen lakás felépítése mellett a vállalatnak teljesíteni kell éves tervét is — ez a mi­niszter határozott állásfoglalása — hiszen olyan létesítmények elkészítéséről van szó, amelyek népgazdaságilag fontosak, ké­sedelmük vagy lemaradásuk sú­lyos károkat jelentenének a me­gyének és az országnak. Tehát ha a kettőt egybevetjük, világo­san kirajzolódik annak az erő­feszítésnek a szükségessége, ami a vállalatra a jövőben hárul. Ebből következik minden olyan intézkedés megtétele, amely elsősorban a termelé­kenység, a kapacitás növekedé­sére irányul. Ha eddig is szük­ség volt a szilárdabb munkafe­gyelemre, az előrelátóbb mun­kaszervezésre, a munka célsze­rűbbé tételére, a gépek maxi­mális kihasználására, az anya­gok gazdaságosabb felhasználá­sára, a műszaki és fizikai dolgo­zók közös együttműködésére, akkor az év hátralévő részében erre igen nagy szükség van. A vállalat dolgozói akkor já­rulhatnak igazán a súlyos ká­rok elviselhetőbbé tételéhez, a vállalati feladatok teljesítéséhez, ha önmagukat vizsgálva, maxi­mális erőfeszítést tesznek a gondok megoldására. Ha valaha szükség volt az emberek kezde­ményezésére, alkotó tehetsé­gük kibontakozására, akkor most erre nagy szükség van. Reméljük, hogy ezt valamennyi dolgozó érzi is. V. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1970. JÚNIUS Bensőséges ünnepség szín­helye volt június 17-én este az Építők KISZ Klubja. A fiatalok immár több mint két éves munkáját országos elis­merés koronázta. A III. Kivá­ló Ifjúsági Klub pályázaton el­nyerték a ” KIVÁLÓ IFJÚSÁ­GI KLUB’’ címet. Az értékelő bizottság a klub tartalmi munkája mellett figyelembe vette a sokirányú művészeti tevékenységet, az országos és megyei pályázato­kon való résztvételt, valamint a jubileumi és centenáriumi versenyeken, vetélkedőkön va­ló eredményes szereplést is. A KISZ Központi Bizottsága kezdeményezése nyomán szü­letett ifjúsági klubmozgalom régen hangoztatott irányelve, hogy igen hasznos ha az if­júsági klubok működési terü­letük kis „kultúrközpontjává” válnak, ahol tagjaik, a fiata­lok művelődési igényeiket a legdifferenciáltabb módon elé­gíthetik ki. Ezt az utat járja Kiváló Ifjúsági Klub az Építők KISZ Klubja s­en­­te most el ezt a rangos kitűn­nek elismeréseképpen nyer­­tetést. Növelni az építőipar kapacitását Bondor József miniszter tájékoztatója az országos építőipari konferencián Bondor József miniszter el­mondotta, hogy az ország épí­tőipari kapacitásának 22—25 százalékát foglalja le a lakás­építés mégis a lakásprogram teljesítése az építőipar legfon­tosabb feladata. Az ország fel­­szabadulása óta 1,1 millió új lakás épült, és így 3,5 millió ember költözött új otthonba. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány együttes ülé­sének határozata a lakásépítés fejlesztéséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeréről, most komplexen, igazságosabb teherviselés alapján rendeld ezt a nagyon fontos problé­mát. A határozat új alapokra helyezi a lakásépítési progra­mot is. Természetesen az igaz­ságosabb elosztáshoz is több lakás kell, a határozat tehát csak akkor érheti el célját, ha az építőipar is teljesíti tervét, kötelezettségeit. Tavaly az építőipar két és fél százalék­kal teljesítette túl lakásépítési tervét, de ez a többlet még­sem értékelhető túlteljesítés­nek, mert a városokban, ahol elsősorban lenne szükség sok lakásra, kisebb arányú az új otthonok építésének növeke­dési üteme. Vidéken tulajdon­­képpen az építkezés már mi­nőségi cserét jelent, mert ál­talában a régi lakások he­lyett építenek korszerűt, újat. A városokban viszont még a lakásszám növelése az elsődle­ges feladat. Új házgyárak épülnek Az ország 15 éves lakásépí­tési programjának valóra vál­tása érdekében a harmadik ötéves terv előirányzatát mint­egy 18 000 lakással kell túltel­jesíteni, s ehhe­­ az idén 70 000 új lakást kell építeni. A ne­gyedik ötéves tervben előirány­zott 400 000 lakásból 180—200 ezret állami erőből kell építe­ni. A magánlakás-építési for­mában mintegy 230 000 új ott­hon építése az előirányzat, de kedvező anyagellátás esetén a társasházak építésével túl­teljesíthető ez a terv. Különö­sen nagy feladat hárul az ÉVM vállalatokra. A harmadik ötéves tervben előreláthatóan átadott 107 000 helyett a ne­gyedik ötéves terv időszaká­ban 200 000 lakást kell felépí­teniük, legalább 152 000 lakást korszerű építési móddal első­sorban házgyári elemekből kell kialakítani. Ennek meg­felelően további öt új házgyár beruházását tervezik. Sokan felvetik még, hogy a házgyári házakból épített lakótelepek egyhangúak. Egyenlőre ugyan nem ez a legfontosabb problé­ma — hanem az, hogy a lakás­igényeket minél előbb kielégít­sük, — de az építészek sok­féle módszerrel, a homlokzat színeinek, az épület tömegének, a lakóházak elhelyezésének helyes megválasztásával meg­szüntethetik az egyhangúsá­got. Budapest harmadik ház­gyára már 13-féle lakóházhoz gyárt falelemeket, s az elem­sablonok felújításával a többi házgyár is lényegesen növelheti a választékot. A rendkívül gyors házgyári építésmódnál jelenleg még az a probléma, hogy sokáig tart az alapozás és elhúzódik a befejező, szak­ipari munka. Gyakori gond, hogy az épületek helyét ros­­­szul választják ki, s így feles­leges költséggel, a szükséges­nél nagyobb alapokat kell épí­teni. Az alapozást és az egyéb mélyépítési munkát az előre­­gyártás fejlesztésével kell meg­oldani. A panelekből összeszerelt la­kások befejező munkálatait is előregyártással kell gyorsíta­ni. A házgyári mérettűrés, te­hát a pontos építkezés, az is­métlődő méretek lehetővé te­szik a fokozott előregyártást. A vizsgálatok szerint e tartalé­kok kihasználásával további két hónappal lehetne csökken­teni a házgyári lakóházak épí­tésének idejét. Nagy gond a tatarozás Magyarországon az is növeli a lakásgondokat, hogy sok ela­vult, régi otthont kell lebon­tani, s többek között azért is, mert napirendre került a vá­­rosközpontok rekonstrukciója. Éppen ezért ügyelni kell ar­ra, hogy ez ne túl gyorsan történjék, a megfelelő „lakás­szaporulat” többlet biztosításá­val összehangoltan­­ kell meg­szervezni a városrekonstruk­ciókat, a régi elavult lakások lebontását. A miniszter meg­említette: furcsa divat most az országban a toronyházak építése. Néhol a városkép mi­att valóban indokolt a 20—22 emeletes épület, de semmi szükség arra, hogy valamennyi város feltűnő toronyházakat építsen. A felső emeleteken le­vő lakások nem célszerűek a nagy családok számára, ezért általában garzonlakások és irodák kerülnek a felső szin­tekre. A toronyházaknál több gondot okoz az ivóvízhálózat és a felvonó, s az építési költ­ség is magasabb. Ezért a ter­vek szerint az új lakásoknak 29 százaléka ötszintes, körül­belül 50 százaléka tízszintes házakban épül és csak 5 szá­zaléka kerül 20—22 szintes épületekbe. A beruházási és építkezési piac egyensúlya Bondor József hangsúlyoz­ta: a lakásproblémák megol­dásában legalább olyan nagy feladat a régi épületek felújí­tása, mint az új házak építése. Az ország 3,2 millió lakásának 20 százaléka 1900 előtt épült 150 000 lakás pedig már több mint száz éves. A fenntartási, felújítási munkákból az állami építőipar mind kisebb arány­ban vesz részt, hogy a korsze­rű, nagy, új létesítmények épí­tését gyorsíthassa. 1966-ban te­vékenységének 22, 1968-ban 14, 1969-ben 13 százaléka volt fenntartási munka Budapes­ten 9—10 milliárd forintra te­hető az elmaradás a lakóházak fenntartásában és felújításá­ban. Elsősorban a tanácsi épí­tőipari válalatok és az építő­ipari szövetkezetek feladata a felújítás és tatarozás. Ezért fontos tennivaló a szövetkezeti és a tanácsi építőipar műszaki fejlesztésének meggyorsítása is. A felújítási feladatoknak azonban csak egy része a régi lemaradás felszámolása. Gon­doskodni kell arról, hogy az új lakások tartós, jó minőségű anyagokból épüljenek, s ne maradjon el a rendszeres kar­bantartás sem. Nem egyszerű­en a beruházási költség hatá­rozza meg, hogy a lakás olcsó­­­, vagy drága. Jelenleg a blok­kos építési módszerrel kivitele­zett lakások a legolcsóbbak, de hozzá kellene számítani azt is, hogy ezek homlokzatát öté­venként újra kell tatarozni. A házgyári lakás­­ beruházása drágább, de a korszerű, tartós homlokzathoz 30 évig hozzá se kell nyúlni. A gazdaságossá­got tehát a beruházás és a fenntartás együttes összege alapján kell vizsgálni. Bondor József miniszter hangsúlyozta: az új létesítmé­nyek építésénél és a felújítás­nál is egyaránt az építőipar kapacitásának növelése a leg­fontosabb feladat, hogy létre­jöjjön az építési piac keresle­tének és kínálatának egyenlő­ (Folytatás a 2. oldalon)

Next