Szabolcsi Ifjúság, 1984 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1984-06-01 / 6. szám

Konzervgyár, MEZŐGÉP, KEMÉN­Y• Követelmény az államfé jé szint Sokan figyelik árgus szemekkel a világgazdasági híreket, hol, milyen fellendülés, csökkenés tapasztalható, várható, becsülik mi­nek milyen hatása lesz nálunk. A jelek arra vallanak, hogy ha egyes országokban mutatkoznak is a gazdasági élénkülés kezdeti jelei, a nemzetközi gazdasági élet pezsgésére még várnunk kell, sőt nem is várunk... Tudniillik, a kimagasló mű­szaki színvonalú, kiváló minő­ségű és elfogadható árú termé­keknek jelenleg is van piacuk. A gazdasági szabályozók szigo­rodnak, arra ösztönzik a vállala­tokat, hogy a piac igényeihez rugalmasan alkalmazkodva mi­nél kisebb önköltséggel, minél eredményesebben, nyereségeseb­ben tevékenykedjenek. A követ­kezőkben néhány vállalat KISZ- szervezeténél arról érdeklőd­tünk, hogyan tudnak a növek­vő követelményeknek eleget tenni, minek tulajdonítják ed­digi sikereiket? Konzervgyári rekord Pásztor Mihály, a Nyíregyhá­zi Konzervgyár KISZ-bizottsá­­gának titkára elmondta, hogy ta­valy a mezőgazdaságot és az élel­miszeripart egyaránt sújtó aszály ellenére a gyár fennállása óta eddigi legjobb eredményét érte el. Nyolcvanezer tonna árut állítottak elő, 169 millió forint nyereséget produkáltak. Mivel a gyár tevékenysége erősen kötő­dik a zöldségek-gyümölcsök érési, betakarítási idejéhez, ezért júniustól október végéig szomba­tokon és vasárnapokon is több műszakban dolgoznak. Ezt meg­felelő előkészítés előzi meg, melynek során a dolgozók át­érzik, megértik, hogy a döm­pingszerűen beérkező mezőgaz­dasági termékek gyors és jó mi­nőségű feldolgozásától mi min­den függ. Jönnek is, csinálják, annak ellenére, hogy többségük messziről utazik a megyeszék­helyre. A mozgósításban nagy szerepe van a KISZ-szervezet­­nek, ifjúsági brigádoknak. A KISZ-titkár említette, hogy a dolgozók, a fiatalok helytállásá­ban érződik az otthonról ho­zott személyes érdekeltség­­ is. Tudniillik, sok dolgozó­nak van kertje, s az abban ter­melt termékek nagy részét le­adják az Áfészeknek, s tudják, hogy azok onnan a gyárba kerül­nek, tehát, ha a konzervgyárban akadozik a verkli, akkor az ki­hat az ő otthon megtermelt jö­vedelmükre is. S akinek van kertje, gyümölcsöse, az talán az üzemben is jobban becsüli a ter­mészet és az ember produktu­mát, igyekeznek belőle jó mi­nőségű termékeket készíteni. Természetesen nem bíznak mindent a véletlenre, hanem az embereket a minőséghez kötődő bérezéssel is ösztönzik a jobb munkára. A vállalat igyekszik javítani a dolgozók szociális kö­rülményeit, könnyíteni a nehéz fizikai munkát. A fiatalok különböző, a terme­lést segítő akciók szervezésével, védnökségek vállalásával, elvég­zésével támogatják a kitűzött cé­lok megvalósulását. A jobb mun­kaidő-kihasználást segíti az úgynevezett időbank, amikor is a szezonidőszakban lehetőség van arra, hogy valaki időbetétet képezzen önmaga számára, amit, ha nem szorít a „cipő” kivehet. Ez annak a célnak a megvaló­sulásához is hozzájárul, hogy például a KISZ-gyűléseket ne munkaidőben tartsák. Ugyanis három műszakban dolgoznak, az összejöveteleket lehetetlen olyan időpontban tartani, hogy valakik­nek éppen ne legyen munkaide­je. Az időbank ezen is segít, tud­niillik, az így kieső munkaidőt az éppen műszakban „levők” már ledolgozták. A tröszt megszűnésével a vál­lalatnál sok belső tartalék sza­badult fel, most már a saját munkájuk révén gazdálkodhat­nak, boldogulhatnak. Ez való­színűleg jó hatással lesz a saj­nos elég nagy fluktuációra. A konzervgyárban három év alatt évi tízezer forinttal nőtt az egy főre jutó átlagjövedelem, de mégis, megyei szinten még min­dig a közepesen fizető vállalatok közé sorolhatók. Biztató kilátások A Nyíregyházi Konzervgyár fiataljainak sikereihez természe­tesen a vállalati stratégia bizto­sít teret, lehetőséget; meglehető­sen igényes tőkés piacokra sike­rült betörniük, ott a lábukat megvetniük. S a jelenlegi, de kü­lönösen az elkövetkezendő fej­lesztések révén a kilátásaik is biztatóak. Igyekeznek a válla­latnál a legmodernebb technikát, technológiát meghonosítani, melyben a számítógépnek kulcs­szerepe lesz. Számukra létfontosságú a ter­melőkkel való jó kapcsolat, kor­rekt partneri viszony. Ennek előnyeire jó példa a tavalyi aszá­lyos esztendő, amikor csaknem minden konzervgyár alapanyag­ellátási gondokkal küzdött­­ a nyíregyháziak, éppen a jó part­neri kapcsolatok révén mégis növelni tudták termelésüket. Hívei a a társulásos alapon lét­rehozott üzemeknek. így szüle­tett a vajai almalésűrítményt gyártó üzem, de így fog megva­lósulni a nagydobozos félkész­terméket gyártó üzem is. A munkaszervezés során arra törekednek, — a korábbi rossz tapasztalatok nyomán, — jól összeszokott kollektívákat ne bontsanak meg. A kismamákat külön szalagon, egy műszakban foglalkoztatják, így kevesebben veszik igénybe a gyest három évig. Sok fiatal tanul, és sikerült jó néhány fiatal diplomást nemcsak fel­venni, hanem megtartani is. Ha sürgős a munka A tőkés piacokon is sikeresen helytáll a Nyíregyházi Mezőgép Vállalat. Az elmúlt évben 44 millió forint értékű tőkés expor­tot produkáltak, az idén hetven­­millió forint értékűt terveznek. Szalanics István osztályvezető­helyettes, KISZ-alapszervezeti titkár elmondta, hogy nagyon nagy erőt, figyelmet fordítanak a munka minőségének javításá­ra, a termékek gyártási határ­idejének megtartására ... Mind­ezeket gyakran túlmunkavégzés­sel tudják megvalósítani. Több­ször van szükség rá, hogy egy­­egy sürgős munka elvégzését a központban dolgozó műszakiak a gyáregységekben történő (helyi) művezetéssel segítsenek. A vállalatnál már jó néhány korszerű, számjegyvezérlésű gép működik. De előfordul, hogy az azon dolgozó nem ér rá túlóráz­ni, ugyanakkor a tőkés export teljesítése forog kockán. Ezért a műszakiak, mérnökök az érdek­lődő szakmunkások — köztük a fiatalok­­ részére háromnapos továbbképzést tartottak, aminek révén elérték, hogy a bonyolult, számjegyvezérlésű gépekre min­dig állítható hozzáértő, precíz munkára alkalmas ember. A fiatalok egyre magasabb kö­vetelményeket állítanak ön­maguk elé. Ennek meg is van az eredménye. Évről évre szinte megduplázódik a tőkés export. Nap mint nap érzik a piac, fő­ként tőkés országok növekvő igényeit, a nemzetközi gazdasá­gi verseny értékítéletét, de az eredményeik lelkesítő hatását is. A tőkések egy-egy új gépből 3—4-et kérnek kipróbálásra, s utána nyilatkoznak: kérnek be­lőle, vagy sem. Tavaly három darab Super Mix takarmányke­­verő-kiosztó kocsit rendeltek, s valószínűleg eleget tettek a kí­vánalmainknak, elvárásaiknak, mert nem­sokára huszonhármat rendeltek belőle. De ezenkívül rengeteg pótkocsialvázat és részegységet készítenek tőkés exportra. Tajga-karrier Fő törekvésük a termékeik ön­súlyának csökkentése, a tőkés importból származó anyagok ha­zaiakkal való kiváltása, az anyag- és energiatakarékosság előmozdítása. Nem felejtkeznek meg a ha­zai, valamint a szocialista or­szágok igényeiről sem, új gyárt­mányokat igyekeznek kifejlesz­teni. A Tajga II típusú lakóko­csi iránti megrendelések 10 sze­resére nőttek, azokat döntő részt a Szovjetunióba exportálják. A gyártmányfejlesztést a fi­zikai dolgozók is számos ötlettel támogatják. A vállalat lehetővé teszi azt is, hogy a fiatalok kül­földi szakmai utakon is gyara­­píthassák ismereteiket; nem­régen egy párizsi gépkiállításon jártak,­­ gyűjthettek hasznos információkat, tapasztalatokat, de lehetőségük van az NSZK- beli tájékozódásra is, nem is be­szélve a szocialista országok gépiparával való ismerkedésről. A jövőben arra törekednek, hogy a vállalatnál a szerszámgé­peket, esztergagépeket ne csak felújítsák, hanem — igény sze­rint — automatikus üzemelés­re is alkalmassá tegyék. Erre azért is nagy szükség van, mert az üzemek többsége nem tud új gépekre milliókat áldozni. A Mezőgép vállalat KISZ-kol­­lektívája az idén negyedszer nyerte el a KISZ KB Vörös Ván­dorzászlaját. Fiatalok a leányvállalat élén A Kelet-magyarországi Álla­mi Építőipari Vállalat (KEMÉV) a tavalyi esztendőt — a vissza­fogott beruházások dacára — nyereséggel zárta. Az idei ter­veik a múlt évinél is merészeb­bek: 50 millió forint nyereséget szeretnének elérni. A KEMÉV ez évben egy pályázat elnyerése alapján kísérleti bérgazdálko­dást vezet be, melynek lénye­ge: olyan hatékonysággal, nye­reségtartammal kell dolgozni­uk, hogy annak révén a koráb­biaknál jóval nagyobb bérfejlesz­tést hajthassanak végre. Németh Istvánnak, a vállalati KISZ-bizottság titkárának tá­jékoztatása szerint a KEMÉV sikereiben nagy része van az újonnan alakult leányvállala­toknak, melyeknek vezetői fia­talok, rugalmasak, kezdeménye­zők — csakúgy mint a cég egyéb posztjain dolgozók. A vállalat­nál megüresedő vezető posztok­ba többnyire fiatalok kerülnek. A KEMÉV magatartását az ál­landó megújulás, a vállalkozó szellem kibontakozása, az új kö­vetelményekhez igazodás jel­lemzi. A kilenc KISZ-alapszervezet tevékenységének fő színtere a mindennapi, becsületes, példa­mutató munkavégzés. A válla­latnál eredményesen működik az FMKT-mozgalom; 67 műsza­ki és közgazdász fiatal munká­ját szervezi, fogja össze. Sok hasznos újítás kiötlői, megva­lósítói. Egyébként az elmúlt év­ben a vállalat dolgozói közül 22 fő adott be újítást. A KISZ-szervezet évente rend­szeresen megrendezi a Ki minek mestere? vetélkedőt, amin ta­valy 97 fiatal sza­kember ver­sengett. E szakmai „ki mit tu­dót” úgy szervezik, hogy a ter­melőmunkát is segítse, azaz an­nak révén egy adott létesítményt hamarabb, jó minőségben át­adhassanak. Záhonyi KISZ-fiatalok Megítélés a munka alapján Könnyű ott szólni a fiatalok­nak, ahol négy közül három te­vékenyen részt vesz az ifjúsági szervezet munkájában. S még nagyobb a megbecsülésük, ha a legfontosabb munkahelyeken, a nagyértékű átrakó berendezések kezelésénél, a karbantartó terü­leteken, a mozdonyok vezetőál­lásában javarészt fiatalok talál­hatók. A záhonyi vasutas KISZ- fiatalok pedig a maguk 1600-as létszámával meghatározóak az üzem munkájában éppúgy, mint a tágabb terület ifjúsági moz­galmában. — Bennünket mindenekelőtt a végzett munka alapján ítél­nek meg — fogalmazott tömö­ren Rákóczi András, az üzemi KISZ-bizottság titkára. — A dif­ferenciálásra kell törekednünk a végzett munka mértékének meg­felelően és ne segítsük a nivel­lálódást, mert ez rontja a jól végzett munka megbecsülését, csökkenti értékét. Mindezek olyan igények, ame­lyeket minden munkahelyen megfogalmazhatnak. Ám ahhoz, hogy szavuk legyen a fiatalok­nak, tenniük is kell érte. A zá­honyi átrakókörzet vasutasai pe­dig nem is egyszer felhívták magukra a figyelmet. Már meg­szokott, hogy minden év őszén vasutas ifjúmunkás napokat rendeznek. A gazdag esemény­­sorozat egyik kiemelkedő ren­dezvénye valamennyi munkahe­lyen a Ki minek mestere vetél­kedő. Nem véletlenül, ugyanis tavaly 19 szakmában három­száznál többen adtak számot el­méleti és gyakorlati tudásuk­ról. Mindez egyszerre segíti a szakmai és politikai ismeretek elmélyítését és a munkahelyi feladatok ezután­ jobb megoldá­sát. Vannak olyan új tevékenységek az átrakókörzetben, amelyek a fiatalok nélkül talán el sem képzelhetők. Mindezt megerősí­tik, hogy a legfontosabb részek­nél védnökséget is vállaltak, így a 380 millió forintos beruházással készült számítástechnikai bázis indításához, a pályakezdők be­tanításához, de még a beruházás gyorsításához is hozzájárultak a fiatalok. Nagy feladat volt, hogy az állomásokon, rakodóhelyeken is felismerjék, mennyire meg­könnyíti, biztonságossá teszi munkájukat az automatizált irá­nyítási rendszer. A vontatási fő­nökség mozdonyvezetői, karban­tartói évekig szorongtak, amíg az üzemi épület rekonstrukció­ja befejeződött. A tavalyi át­adáshoz nemcsak észrevételeik­kel járultak hozzá, hanem 150 ezer forint értékű munkával is. A szovjet gyártmányú vágány­fékek karbantartása a védnök­séget vállaló fiatalok nélkül szinte elképzelhetetlen lett vol­na, hiszen alkatrészeket gyártot­tak, szerszámokat és célgépeket terveztek, állítottak munkába. Ugyanígy sokat várnak a leg­újabb védnökségtől, amely a ra­kodógépek üzemeltetését vál­lalta. Az áruszállításban és átrakás­ban az ifjúsági szocialista bri­gádok felajánlásaira joggal szá­míthatnak minden évben, össze­sen 80 brigád közel hétszáz tag­gal tevékenykedik, közülük leg­utóbb az üzemigazgatóság Ho Shi Minh és a pályafenntartási főnökség Petőfi Sándor ifjúsági brigádja a MÁV Kiváló brigád­ja címet nyerte el. Ezek a bri­gádok jelentkeztek elsőként, amikor tavaly nyáron oly sok átrakásra váró szovjet kocsi összegyűlt, hogy társadalmi munkában igyekeznek csökken­teni számukat. Az őszi betakarí­tásban részt vevő 1800 embernek a fele a fiatalok sorából kerül ki. De bátran lehet nekik szól­ni, akkor is, ha a sportpálya lé­tesítményeit kell karbantartani vagy éppen a KISZ-helyiségeket rendbehozni. Ahogy a munkásfiatalok a sí­nek mellett, a karbantartó mű­helyekben mutatják meg, bármi­kor lehet rájuk számítani, úgy a műszakiak a maguk területén szeretnének többet adni. A fia­tal műszakiak és közgazdászok tanácsa mellett ezért született meg az Alkotók Klubja, igen szép kezdeti eredményekkel. Olyan pályamunkákat adtak be, amelyek jelentős megtakarítást hoztak. (Gond viszont, hogy az utóbbi időben csökkent az akti­vitás.) Korántsem angyalok a záho­nyi fiatalok, nem is akarnak többnek látszani, csak a becsü­letesen végzett munka örömé­vel tevékenykedni. Mindezt a KISZ-szervezetek olyan irányítá­sával, hogy kivívják az időseb­bek elismerését is, hiszen leg­többjüknek apáik, rokonaik itt dolgoznak, előttük méretnek meg. L. B. Négymillió társadalmi munkával A KEMÉV kiszeseinek sikerei közül feltétlenül említést érde­mel a nyíregyházi Ságvári-la­­kótelepen épülő 56 lakás, mely­nek a kivitelezése a KISZ Nyír­egyházi Városi Bizottságának koordinálásával 1981-ben indult. E lakások megvalósításában a KEMÉV fiataljai az effektív építésen túl 4 millió forint értékű tervezést, műszaki ellen­őrzést és egyéb feladatot végez­tek a társadalmi munkában. Az ifjúsági brigádok komoly segítséget jelentenek a a válla­lat kötelezettségeinek teljesíté­sében. De az igazsághoz hozzá­tartozik az is, hogy az építőipari munka jellegéből, sajátosságából eredően nem könnyű az építke­zéseken dolgozó KISZ-alapszer­­vezetek munkáját összefogni. A KEMÉV kiszesei örömmel nyugtázzák: a mai lanyha be­ruházási kedv mellett is a vállalat kapacitása lekötött, sőt már 1986-ban teljesítendő szerződé­seik is vannak. Ez nem kis rész­ben köszönhető a KEMÉV sok­oldalúságának, hiszen a vasút­építéstől kezdve a festésig nincs olyan építőipari munka, amit nem tudnak elvégezni — sőt a nemrég meghonosodott fővál­lalkozás révén már sok, az álta­luk építendő létesítményt maguk terveznek. Nem titkolják: munkaerő­­hiánnyal küzdenek, több ácsra, kőművesre és más szakemberre lenne szükségük. De a szakembe­rek vállalathoz kötődésében nem minden a pénz, sokat szá­mít a közérzet is — erre éppen a KISZ-élet, a fiatalok szolgál­tatnak bizonyítékot. Tudniillik, inkább az idősebbek mennek el a vállalattól, ők igyekeznek a lakóhelyükön elhelyezkedni, a fiatalok számára vonzó a városi munkahely, városi építkezés. A hiányzó munkáskezek pótlása érdekében több szakmában be­vezetik a szakmunkásképzést. Eddig csak szigetelő szakembe­reket képeztek. Az ösztöndíj­rendszert kiterjesztik a közép­­iskolásokra is. Abban pedig a KEMÉV szintén egyedülálló: a felsőfokú iskolában tanuló, a vál­lalattal szerződést kötő fiatalok­nak az ösztöndíjon túl még if­júsági takarékbetétet is nyit, s abban számukra havonta kétszáz forintot elhelyez. Cs. Gy,

Next