Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1865
Naplótöredékek egy-két svájci gymnasiumról. Tanuljuk ismerni a külföld tanrendszereit, hogy azokból azt, ami nálunk célszerű, átvéve, nemzeti művelődésünket a kor uralkodó eszméivel, a világ civilisatióval öszhangba hozhassuk. (Dr. Lázár Kálmán. Azon örvendetes tény, hogy hazai tanügyünk érdekében már legtekintélyesebb lapjaink is gyakrabban szólalnak fel, s hogy a nemzeti művelődés előmozdítása céljából kész törvényjavaslatok is hozatnak szőnyegre, világos tanúbizonysága annak, hogy a tanügy, mint nemzeti létünk legfőbb tényezője, országos figyelem tárgya kezd lenni. A gondolkodók megegyeznek abban, hogy tanügyünket gyökeres reformok által emelni kell; csak a javítás módjaira nézve térnek el a vélemények egymástól. Némelyek a múlt évtizedben követett „Entwurf“ hiányait mutogatva, abban találják a javítás fő és legbiztosabb módját, ha visszatérnénk a 49 előtti tanrendszerekhez , fitymáló phrasisokban beszélnek a külföldről, mintha bizony a műveit nyűgöt hozzánk küldené gyermekeit magasabb kiképeztetés végett. Mások ismét ellenkezőleg a külföld virágzó iskoláira mutatnak, mondván: ide nekünk is oly intézeteket kellene behoznunk, nekünk is oly tanrendszert kellene követnünk! Csekély nézetem szerint mind a két nézet helytelen és túlzott, mert, valamint a régibb hazai tanrendszerek, a fejlődés örök törvényeinél fogva, jelen időben ki nem elégitek, úgy más részről az idegennek majmolása vagy egyszerű átültetése sem vezetne célra. Amily nagyon külömbözik hazánk természeti fekvésére, társadalmi szokásaira, nyelvére és irodalmára nézve minden egyéb) országoktól, olyannyira külömbözni fog a mi viszonyainknak teljesen megfelelő tanrendszer is minden idegen rendszerektől. Vak utánzás — mondja a derék Wiese — a nevelés terén ép oly veszedelmes, mint a politikában. S mihelyt beismerjük, hogy például az angol, francia, német nevelészet és tanrendszer jelességének előfeltételei kisebb nagyobb mértékben azon nemzetek nyilvános életében, politikai helyzetében s történeti fejlődésében gyökereznek; úgy utánzásukról, vagy rendszerük átültetéséről szó sem lehet, mert a lehetetlenség önként előáll. Igen helyesen jegyzi meg egy jeles hazánkfia,midőn e tárgyat illetőleg így szól: „Reformálni akarva tanügyünket, kell, hogy mindenek előtt ismerni tanuljuk magát társadalmunkat, politikai életünket, nemzetünk igényeit, hivatását, jelenlegi művelődési fokát, hajlamait, gyöngéit, előitéleteit; s ezekből kiindulva akként szervezni iskoláinkat, hogy a közszükségnek megfeleljenek, gyakorlatiak legyenek, élni és dolgozni tanítsanak, előítéleteinket kiirtsák, s így előbb hazafiaknak s annyiban világpolgároknak neveljék, mennyiben a civilisáált világ szükséges részévé emeli nemzetünket, közművelődésünk helyes irányú fejlesztése által.“ —Kell, hogy a nemzeti jellemet, vagy nemzeti típust, mely mintegy önmagától, a nép életéből fejtik ki, mindig szem előtt tartsuk. De másrészről nem szabad felednünk, hogy hazánk az európai államoknak ezredéves társa, s mint ilyennek műveltség tekintetében sem szabad azoktól elmaradnia. Kell, hogy el ne zárkózzunk a nagy világtól, hanem — különösen most, midőn tanügyünk gyökeres reformoknak néz elébe — hazánk határain kívül is kitekintsünk, s más művelt nemzetek tanügyét figyelemmel kisérve s magunkéra