Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-11 / 24. szám

SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY A kir. pénzügyigazgató havi jelentéséből kiemeljük a következőket. Május havában be­folyt egyenes adó 105884 írt 05 kr; hátralék­ban maradt 946238 írt 81 kr; hadmentességi adó befolyt 221 írt 20 kr; bélyeg és közvetlen illeték fejében befolyt 11649 frt 62 kr. — Számi, ha nekem azonnal nem adsz 10 frtot, pofon ütlek, itt ezen a helyen, ebben a minutumban. — Wie hájszt, pofon ütsz ? Először is nincs tíz forintom, de ha volna is, hogy jövök én ahhoz, hogy neked tíz forintot adjak. Aztán ha még öt forintot kérnél, az még csak megjárná . . . — Isten neki! Ide azzal az öt forinttal! — Mondom, az még csak megjárná de nem adnék an­nyit sem. — Számi! Ez az utolsó szavad ? — Ez ! — A legutolsó ? — Igen. Erre az igenre kaptam egy akkora pofont, a­mi­ért a lic­itáczión is legalább 10 forintot adnának. A jobb oldalra kaptam és a baloldali képem fájt, meg­mozdult tőle az egész fogsorom, a szemem pedig szikrázott, hogy se eget, se földet nem láttam. Kap­tam én már nagyon sok pofont, de ilyet soha ! Ez valami fenomenális, kolosszális pofon volt. Még most is fáj, ha rá gondolok. A vádlott: Hát ne gondolj rá : A panaszos: Pszt! . . . Egy szót se ! Borotva nőjjön a gyomrodban ! A biró : hallgason ! . . . [a vádlotthoz] Nos ? A vádlott: Nos, ez az ember úgy hazudik, hogy ha még egy kevéssel jobban hazudnék, hát az már nem is volna hazugság. El akarja hitetni a biró úrral, hogy a szeme úgy szikrázott, hogy a ruhája tüzet fogott. A biró : Tehát nem ütötte pofon ? A vádlott: Sőt ellenkezőleg kétszer is pofon ütöttem , csakhogy meg volt annak az oka. Előtte való nap eladott nekem egy jegyet 13 frtért s mikor a totalizatőrhöz mentem Régi rossz jegyet adott el­ vele, kitűnt, hogy becsapott. A panaszos : Hisszen öregnemü­üzér vagyok. A járásbiró a vádlottat tiz forint pénzbüntetésre ítélte. A vándor czigányokról. E tárgyban szerkesztőségünk a következő levelet vette : Tekintetes Szerkesztő Ur! Kedves barátom! A köz és vagyonbiztonság képezi legtöbbképen az államok és emberek jólétét, mely mai napság is egyes államokban több irányban sokféle kihatásokkal veszélyeztetve látszik lenni. Nálunk a magyar államban a helyesen alkott és alkalmazott törvények és rendeletek minden­esetre dokumentumot fognak szolgáltatni a művelődés törté­netében korunk szellemének megítélésére. Bármily szigorral alkalmaztassanak is a rend­szabályok, egyes tekintetekben hézag mindig marad. Engedd meg kedves barátom, hogy nálunk az útlevél­ügy megszigorítására vonatkozó propaganda megindí­tása czéljából a következő észrevételekkel hozzád forduljak. Nemzetünk között éledő egy nép faj jellemvoná­saira s azoknak a köz és vagyon biztonságot felette veszélyeztető túlkapó garázdálkodásaira, haramia éle­tökre óhajtok reá térni jelen soraimmal s arra kérlek, hogy annak becses lapodban helyt adni szíveskedjél. Ezek a ma is nomád életet élő, vagyon és kere­set nélküli dologtalan vándor czigányok. — Ezeket vándorlásaikban biztosítja az útlevél ügy. — Az 1886. évi XXII. t.-cz. 16. §. b. pontja értelmében minde­niknek községi illetőséggel kell bírnia. — Ámde ezen vándor nép köz­ött a kik a csavargás és könnyű élet­nek az emberei, megtörténik, hogy vándor­utjokban számtalan gyermek születik egyik vagy másik község határán, hol nyernek ezek aztán községi illetőséget? Ezen kérdés mindenkor vitás marad, mert a községi elöljáróságok még a szülők illetőségét is igyekeznek mindannyiszor megtagadni azért, — nehogy érettük valamely teher viselésére köteleztessenek, — mig ellen­ben ha ezen vándor faj illetősége községében állan­dóan tartózkodnék, becsületes földművelő munkával szorgalmasan foglalkoznék, vagyont is szerezhetne s igy sem a községnek egyeteme, sem az egyesek vagyonbiztonsága sem a közbiztonság ily mértékben mint ma, átaluk veszélyeztetve nem lenne. Ezek nem szántanak, nem vetnek, nem aratnak, mégis lovakat, sertéseket, ebadó fizetés nélkül kutyákat tartanak s számos tagból álló családjukat fentartják, hogy miből? ezt mindenki magyarázat nél­kül elképzelheti. Ebből látható, hogy karavánszerű vándorlásaiknak mi a czélja. — Midőn a mezei termé­nyek betakarítva lettek, a szigorú időjárás bekövetke­zett; megélhetésüket egyedül a lopás és rablás biztosítja. Tekintsük meg a bűnügyi statistikát, melyből kitetszik, hogy a betöréses lopások s egyébb büntető­jogi beszámítás alá eső cselekmények három­negyed részben a vándor életű dolog kerülő czigányok által követtetnek el. írás, olvasást nem ösmernek, térképet nem használnak, mégis a karavánok egymás útjait a leg­pontosabban tudják és ösmerik minden levelezés mel­lőzésével s úgy haladnak egymás nyomában épen mint a leghíresebb repülő madár a „nevető sirály“ azon külömbséggel, hogy a vándor czigányok nem társa­ikat és önmagukat, han­em az egész világot nevezik a a reájuk nézve ily szabad térben mozgás megtűrése miatt.­­ Ha egy karaván valamely vidéken végig vonult, kártékonykodott, tovább megy, hogy az utána következő bandával magát megértesse az utak melletti­­ fák galyáira „útmutató jelt“ akaszt fel, vörös, kék, fehér stb. szinü rongyok avagy ruha darabokból, er­ről aztán térkép nélkül lemagyarázza a másik karaván, hogy a jelt feltevők, hova utaztak s hol fognak meg­telepedni. — Ha a fára akasztott rongy­darab vörös szinü és haj van bene, az az egymás iránti szeretet és a mielőbbi találkozásra vágyást simbolizálja. — Ezeket hát nem szorultak az Írásra, jelekkel is megér­tik egymást. Sok mindent lehetne ezen fajról elbeszélni, — én azonban csupán a czigányok eme vándorlásának s számos büntetendő cselekményeik meggátlására kívá­nok kiterjeszkedni. A sertés vész (sertés kolera) terjedésének meg­akadályozása s az e körüli óvintézkedések foganato­sítása a nagyméltóságú földművelési miniszter úr 9300—1898 sz. alatt kiadott rendeletében körvonalaz­­tatik, melyek végrehajtása nézetem szerint csak az esetben fog eredményre találni, ha a czigányoknak kara­vánszerü vándorlása megszüntettetik. — Hogy ezzel a sertés­vész terjedése minő összefüggésben áll, bebizonyítom. Az 1888. évi VII t.-cz. már intézkedett az elhul­lott állatok dögtéren való elfedéséről és a hullák fer­tőtlenítéséről. — Az 1894. évi XII. t.-cz. 95 §. i) pontja pedig hasonlókép büntetőleg rendelkezik a döglött állatok és állati maradványoknak bárki által más földjén hagyásáról. — Már most ezek tudvalevő­leg még az elásott sertéseket is kiássák s megeszik és pedig a meg nem evett sertések maradványait a mezei dűlő és községi közlekedési közutakon, ugar földeken legelőkön szóval ott és azon helyeken elásatlanul hátrahagyják, hol a sertés nyájak eljárni és legelni szoktak. — Ily körülmények között a sertés vész meg nem szünhetik; mennyiben a községi elöljáróságok ezen káros cselekményt meg nem akadályozhatják. A brandenburgi herczegségben a múlt század végén tartott hivatalos hajtóvadászat lőjegyzéke így hangzik: 1791 ápril. 2-án esett 6 őzbak, 3 róka, 1 vadmacska és 8 czigány. — Ezt nem azért hoztam fel, mintha a példa nálunk is követendő lenne; de ebből látható hogy ezen vándor nép ott akkor tájban igen sokat rabolhatott s gyilkolhatott s az erdők mélyében tanyázott, elfogni nem lehetett: ennélfogva az ellenök elrendelt statariális eljárás hivatalos hajtóvadászat alakjában hajtatott végre. Eme hivatás nélküli népet tehát vándorlásaikban feltétlenül meggátolni s illetősége községébe állandó tartózkodásra s mezei munkára szorítani s az útlevél kiadását pedig betiltani kell. Csenger 1899. junius 1-én, tisztelő barátod Böszörményi Endre, főszolgabíró. HIRE­K. — Személyi kir. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja ma Nagy-Árba utazott, a­honnét Szatmárra megy, hogy a hétfői gyűléseken elnököljön. — Dr. Serly Gusztáv megyei főorvos és dr. Czukor Lajos járásorvos 6 heti szabadságra a múlt héten Karlsbadba utaztak. — Nagy László alispán folyó hó 9-én az esteli vonattal vasúti gyűlésre Budapestre utazott, a honnét ma este érkezik vissza. — Fényes esküvő ment végbe í. hó 7-én várme­gyénk gentry közönségének egy kedvelt tagja, ludányi Bay Mihály csomaközi földbirtokos házánál. — A háziúr bájos és kedves leánya, Anna esküdött örök hűséget nagyborosnyói Kónya Kálmán m. á. v. mér­nök és háromszékmegyei földbirtokosnak. Szatmár és Szilágymegyéből s Erdélyből nagyszámú díszes ro­koni társaság gyűlt egybe ez alkalomra a lakodal­mas háznál. Mint násznagy és nászasszony Sántha Dezső tusnádi földbirtokos és ügyvéd s Kökkössy K­árolyné (Erdély) szerepeltek. Koszorús leányok voltak: Sántha Eveline és Irén, Nagy Erzsike, Bay Leona, Kökkössy Erzsike és N. Szabó Hedvig. Vőfé­lyek : Kónya István, Somossy Géza, Nagy Dezső, Nagy Béla, Sántha György és Bay Miklós. Az eske­­tést megelőző polgári házasságkötésnél mint tanuk, Sántha Dezső és Kökkössy Károly szerepeltek. Az esküvő után fényes lakoma volt, melyet számos szellemes pohárköszöntő fűszerezett. Vacsora után a násznép tánczra perdült és folyt a mulatság kivilá­gos kivirradtig. A vendégek egy része még másnap is ott maradt, hogy kikisérje az ifjú párt az Erdély bérczei felé robogó vonathoz. Boldogságot kívánunk a szívből kötött frigyhez! — Kinevezés. Vasvármegye főispánja Kisfaludy Józsefet, városunk rendőrkapitányát, Szombathely város, Vasvármegye székhelyének rendőrkapitányává nevezte ki. Míg egyrészről örvedünk annak, hogy rendőrkapitányunk érdemeit ekként messze földön méltatják, másrészről városunk rendészeti ügyei érde­kében csak sajnáljuk Kisfaludy József távozását. Mert azon idő alatt, míg rendőségünk ügyeit vezette, az irodában rendet, a szolgálatban pedig erélyt és pontosságot honosított meg, daczára azon elégtelen eszközöknek, a mely rendelkezésére állott. Boldogságot kívánunk neki uj otthonában ! — Házasság. Fényes esküvő volt a napokban Budapesten az egyetemi templomban. Chorin Margit, Chorin Ferencz Szatmár város országgyűlési­­ képvise­­lőjének leánya esküdött örök hűséget Söpkéz Sándor­nak, a magyar államvasutak főmérnökének, egyetemi magántanárnak. Az egyetemi templom hajócsarnoká­ban a budapesti társadalom kitűnőségei közül számo­san jelentek meg az ünnepi szertartáson, melyet I Krizsán Mihály papnöveldei igazgató fényes segédlettel végzett.­­ A társaság sok szép asszonyán kívül ott volt: Lukács Béla v. b. t. t., a párisi kiállítás kormány­­biztosa, Gyürky Ábrahám gróf v. b. t. t., Berzeviczy Albert v. b. t. t., Vadnay Andor főispán, Fáik Miksa, Szivák Imre, Lánczy Leo, Visontai Soma, Gajári Ödön, Emmer Kornél orsz. képv., Puky­ Ákos és Schvarcz Gusztáv egyetemi tanár, Frischmann Jakab Frigyes és Reimann Lázár a salgó-tarjáni kőszénbánya r. t. igaz­gatói stb. Mikor a díszes nászmenet bejött a temp­lomba, a zenekar Beethoven nászindulóját játszotta. Krizsán Mihály megható beszédet intézett az új párhoz, — Blaháné Nagy Károlyban. A magyar népszínmű csalogánya négy előadáson keresztül városunkban fog legközelebb vendégszerepelni. Ugyanis Csóka Sándor igazgató engedélyt kért a várostól négy előadásra, melyeken Blaha Lujzát mint vendéget lépteti fel. A szinügyi bizottság f. hó 6-án tartott ülésében kész­séggel véleményezte a játszási engedély megadását, oly kikötéssel azonban, hogy a helyárak 1 frt 50 kr­­nál magasabbra nem tehetők. Blaha Lujza évtizedek óta nem volt városunkban s igy remélhető, hogy zsúfolt házak előtt fog játszani. A művésznő ezen körútja búcsú lesz a vidéki közönségtől s igy a ki még egyszer meg akarja hallgatni a nemzet csalogányát, most nyílik alkalma. Az előadások f. hó 25—28-án tartatnak meg. Előjegyzéseket az előadásokra elfogad f. hó 20-ig Nonn sajat pénztárnoka. János kereskedő ur, azontúl a tár­A négy darab, a­melyben a művésznő fellép a következő : Piros bugyeláris, Tóth leány, Gyimesi vadvirág és Tündérlak Magyarhonban. A helybeli Kölcsey Egyesület f. hó 14-én szer­dán, déli fél 12 órakor választmányi ülést tart a vármegyeház emeleti kistermében. Az ülés tárgya lesz a szakosztályok tisztikarának megalakítása. — Ebéd: A közigazgatási bizottság tagjai köré­ben már egy hóval ez­előtt felmerült az a terv, hogy időnként az ülések napján társas ebédre gyűlnek össze a régi kaszinóban. Az első ilyen ebéd f. hó 9 én volt. — Esküvő. Folyó hó 8-án kelt egybe városunk­ban Kalós Kálmán helybeli kir. adótiszt, Kerekes Ilona kisasszon­­nyal, Kerekes Ödön helybeli keres­kedő kedves és szép leányával. Nászasszonyok voltak: Vetzák Edéné és özv. Csipkés Ferenczné, nászna­gyok id. Vetzák Ede és Suszterich Ferencz; koszorús­ leányok: Vetzák Mariska, Szobonya Mariska, Kerekes Etelka, és Erzsi: vőfélyek ifj. Vetzák Ede, Nonn Endre, Heltai Márton és ifj. Kerekes Ödön. A polgári házasság­kötést Hetey Áb­rahám városi főjegyző végezte fi honnét az uj pár a helybeli ev. ref. templomba vonult, a­hol a vőlegény apja Kalós Péter tiszabecsi ev. ref. lelkész áldotta meg frigyüket egyházilag, szép beszéd kíséretében. Este lakoma volt Kerekes Ödön házánál, a melyre sokan számos hivatalosak voltak városunkból s a­melyen az öröm pohárköszöntőben éltették az uj párt és a szülőket. Ez a nap igazi családi ünnepély volt,mert ugyanakkor tartotta a menyasszony húgával Kerekes Etelka kisaszon­nyal eljegyzését Heltai Már­ton, egy budapesti részvénytársaság tisztviselője ugy az uj párnak, mint a jegyeseknek szivből gratulálunk! A vizsgálatok sorrendje a nagykárolyi r. kath. főgymnasiumban az 1898—99. tanévben. Junius 13-án vallástan 1.—VII. Junius 14., 15-én: magánvizsgálatok. Junius 16-án: VII. latin, görög, görögpótló irodalom. V. történelem, természetr., mennyiségtan, görögpótló rajz. IV magyar, latin, német nyelv. Junius 17-én: V. latin, görög, görögpótló irodalom. III. történelem, számtan, fizikai földrajz, rajz. II. magyar, latin. I. magyar, latin. Junius 18-án, délelőtt rendkívüli tár­gyak; délután tornaverseny. Junius 19 én: VII. reáliák és görög pótló rajz. VI. magyar, német. V. történelem, mennyiségtan, természetrajz, görög pótló rajz. Junius 26-án: IV. történelem, természetrajz, mennyiségtan, rajz. III. rajz, földrajz, számtan, magyar, német, latin. II­­I. földrajz, rajz, számtan. Június 21 én: VII. magyar, német. VI. latin, görög, görög pótló irodalom. V. magyar, német. — 26-án kezdődik a szóbeli érettségi vizsgálat. 29-én reggel 8 órakor ünnepélyes Te Deum, a bizonyítványok és jutalmak kiosztása. * — Nagy-Károly város képviselő-testülete f. hó 4-én közgyűlést tartott, a­melyen a polgármester meg­nyitó beszédében megemlékezve, a város főorvossát, dr. gyömörői Vidor Adolfot ért azon kitüntetésről, hogy' ő Felsége által magyar nemességre emeltetett, a város nevében első tárgyú szerencse kivánatát tolmácsolta. A napirend volt a bor, hús és szeszfogyasztási adó­pótlék szedése iránt alkotott szabályrendelet, a­melyet a képviselő-testület decz. 16-án tartott közgyűlésében már elfogadott s a­melyet a miniszter csekély módo­sítás végett küldött le. Hosszas vita után meghozta a a közgyűlés azt a feltűnő határozatot, hogy a múlt­kor már megszavazott szabályrendeletet mikor már csak csekély módosításról volt szó, leszavazta 39 szóval 31 ellenében s így napirendre tért a szabály­­rendelet felett. Az ilyen határozat egyáltalán nincs hi­vatva arra, hogy a megyei székhely tekintélyét emelje. Ezután az építési szabályrendeletet módosították a belügyminiszteri leirathoz képest csakis a régi épüle­tek magasbítására vonatkozó előbbi határozatokhoz ra­gaszkodtak. A polgármester bejelentette, hogy Kosztics János városi mérnököt állásából felfüggesztette, minek folytán ez állásra Széchenyi Lajost helyettesítették. A képviselő-testület felírt a miniszterhez, hogy a

Next