Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-11 / 24. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY A kir. pénzügyigazgató havi jelentéséből kiemeljük a következőket. Május havában befolyt egyenes adó 105884 írt 05 kr; hátralékban maradt 946238 írt 81 kr; hadmentességi adó befolyt 221 írt 20 kr; bélyeg és közvetlen illeték fejében befolyt 11649 frt 62 kr. — Számi, ha nekem azonnal nem adsz 10 frtot, pofon ütlek, itt ezen a helyen, ebben a minutumban. — Wie hájszt, pofon ütsz ? Először is nincs tíz forintom, de ha volna is, hogy jövök én ahhoz, hogy neked tíz forintot adjak. Aztán ha még öt forintot kérnél, az még csak megjárná . . . — Isten neki! Ide azzal az öt forinttal! — Mondom, az még csak megjárná de nem adnék annyit sem. — Számi! Ez az utolsó szavad ? — Ez ! — A legutolsó ? — Igen. Erre az igenre kaptam egy akkora pofont, amiért a licitáczión is legalább 10 forintot adnának. A jobb oldalra kaptam és a baloldali képem fájt, megmozdult tőle az egész fogsorom, a szemem pedig szikrázott, hogy se eget, se földet nem láttam. Kaptam én már nagyon sok pofont, de ilyet soha ! Ez valami fenomenális, kolosszális pofon volt. Még most is fáj, ha rá gondolok. A vádlott: Hát ne gondolj rá : A panaszos: Pszt! . . . Egy szót se ! Borotva nőjjön a gyomrodban ! A biró : hallgason ! . . . [a vádlotthoz] Nos ? A vádlott: Nos, ez az ember úgy hazudik, hogy ha még egy kevéssel jobban hazudnék, hát az már nem is volna hazugság. El akarja hitetni a biró úrral, hogy a szeme úgy szikrázott, hogy a ruhája tüzet fogott. A biró : Tehát nem ütötte pofon ? A vádlott: Sőt ellenkezőleg kétszer is pofon ütöttem , csakhogy meg volt annak az oka. Előtte való nap eladott nekem egy jegyet 13 frtért s mikor a totalizatőrhöz mentem Régi rossz jegyet adott el vele, kitűnt, hogy becsapott. A panaszos : Hisszen öregnemüüzér vagyok. A járásbiró a vádlottat tiz forint pénzbüntetésre ítélte. A vándor czigányokról. E tárgyban szerkesztőségünk a következő levelet vette : Tekintetes Szerkesztő Ur! Kedves barátom! A köz és vagyonbiztonság képezi legtöbbképen az államok és emberek jólétét, mely mai napság is egyes államokban több irányban sokféle kihatásokkal veszélyeztetve látszik lenni. Nálunk a magyar államban a helyesen alkott és alkalmazott törvények és rendeletek mindenesetre dokumentumot fognak szolgáltatni a művelődés történetében korunk szellemének megítélésére. Bármily szigorral alkalmaztassanak is a rendszabályok, egyes tekintetekben hézag mindig marad. Engedd meg kedves barátom, hogy nálunk az útlevélügy megszigorítására vonatkozó propaganda megindítása czéljából a következő észrevételekkel hozzád forduljak. Nemzetünk között éledő egy nép faj jellemvonásaira s azoknak a köz és vagyon biztonságot felette veszélyeztető túlkapó garázdálkodásaira, haramia életökre óhajtok reá térni jelen soraimmal s arra kérlek, hogy annak becses lapodban helyt adni szíveskedjél. Ezek a ma is nomád életet élő, vagyon és kereset nélküli dologtalan vándor czigányok. — Ezeket vándorlásaikban biztosítja az útlevél ügy. — Az 1886. évi XXII. t.-cz. 16. §. b. pontja értelmében mindeniknek községi illetőséggel kell bírnia. — Ámde ezen vándor nép között a kik a csavargás és könnyű életnek az emberei, megtörténik, hogy vándorutjokban számtalan gyermek születik egyik vagy másik község határán, hol nyernek ezek aztán községi illetőséget? Ezen kérdés mindenkor vitás marad, mert a községi elöljáróságok még a szülők illetőségét is igyekeznek mindannyiszor megtagadni azért, — nehogy érettük valamely teher viselésére köteleztessenek, — mig ellenben ha ezen vándor faj illetősége községében állandóan tartózkodnék, becsületes földművelő munkával szorgalmasan foglalkoznék, vagyont is szerezhetne s igy sem a községnek egyeteme, sem az egyesek vagyonbiztonsága sem a közbiztonság ily mértékben mint ma, átaluk veszélyeztetve nem lenne. Ezek nem szántanak, nem vetnek, nem aratnak, mégis lovakat, sertéseket, ebadó fizetés nélkül kutyákat tartanak s számos tagból álló családjukat fentartják, hogy miből? ezt mindenki magyarázat nélkül elképzelheti. Ebből látható, hogy karavánszerű vándorlásaiknak mi a czélja. — Midőn a mezei termények betakarítva lettek, a szigorú időjárás bekövetkezett; megélhetésüket egyedül a lopás és rablás biztosítja. Tekintsük meg a bűnügyi statistikát, melyből kitetszik, hogy a betöréses lopások s egyébb büntetőjogi beszámítás alá eső cselekmények háromnegyed részben a vándor életű dolog kerülő czigányok által követtetnek el. írás, olvasást nem ösmernek, térképet nem használnak, mégis a karavánok egymás útjait a legpontosabban tudják és ösmerik minden levelezés mellőzésével s úgy haladnak egymás nyomában épen mint a leghíresebb repülő madár a „nevető sirály“ azon külömbséggel, hogy a vándor czigányok nem társaikat és önmagukat, hanem az egész világot nevezik a a reájuk nézve ily szabad térben mozgás megtűrése miatt. Ha egy karaván valamely vidéken végig vonult, kártékonykodott, tovább megy, hogy az utána következő bandával magát megértesse az utak melletti fák galyáira „útmutató jelt“ akaszt fel, vörös, kék, fehér stb. szinü rongyok avagy ruha darabokból, erről aztán térkép nélkül lemagyarázza a másik karaván, hogy a jelt feltevők, hova utaztak s hol fognak megtelepedni. — Ha a fára akasztott rongydarab vörös szinü és haj van bene, az az egymás iránti szeretet és a mielőbbi találkozásra vágyást simbolizálja. — Ezeket hát nem szorultak az Írásra, jelekkel is megértik egymást. Sok mindent lehetne ezen fajról elbeszélni, — én azonban csupán a czigányok eme vándorlásának s számos büntetendő cselekményeik meggátlására kívánok kiterjeszkedni. A sertés vész (sertés kolera) terjedésének megakadályozása s az e körüli óvintézkedések foganatosítása a nagyméltóságú földművelési miniszter úr 9300—1898 sz. alatt kiadott rendeletében körvonalaztatik, melyek végrehajtása nézetem szerint csak az esetben fog eredményre találni, ha a czigányoknak karavánszerü vándorlása megszüntettetik. — Hogy ezzel a sertésvész terjedése minő összefüggésben áll, bebizonyítom. Az 1888. évi VII t.-cz. már intézkedett az elhullott állatok dögtéren való elfedéséről és a hullák fertőtlenítéséről. — Az 1894. évi XII. t.-cz. 95 §. i) pontja pedig hasonlókép büntetőleg rendelkezik a döglött állatok és állati maradványoknak bárki által más földjén hagyásáról. — Már most ezek tudvalevőleg még az elásott sertéseket is kiássák s megeszik és pedig a meg nem evett sertések maradványait a mezei dűlő és községi közlekedési közutakon, ugar földeken legelőkön szóval ott és azon helyeken elásatlanul hátrahagyják, hol a sertés nyájak eljárni és legelni szoktak. — Ily körülmények között a sertés vész meg nem szünhetik; mennyiben a községi elöljáróságok ezen káros cselekményt meg nem akadályozhatják. A brandenburgi herczegségben a múlt század végén tartott hivatalos hajtóvadászat lőjegyzéke így hangzik: 1791 ápril. 2-án esett 6 őzbak, 3 róka, 1 vadmacska és 8 czigány. — Ezt nem azért hoztam fel, mintha a példa nálunk is követendő lenne; de ebből látható hogy ezen vándor nép ott akkor tájban igen sokat rabolhatott s gyilkolhatott s az erdők mélyében tanyázott, elfogni nem lehetett: ennélfogva az ellenök elrendelt statariális eljárás hivatalos hajtóvadászat alakjában hajtatott végre. Eme hivatás nélküli népet tehát vándorlásaikban feltétlenül meggátolni s illetősége községébe állandó tartózkodásra s mezei munkára szorítani s az útlevél kiadását pedig betiltani kell. Csenger 1899. junius 1-én, tisztelő barátod Böszörményi Endre, főszolgabíró. HIREK. — Személyi kir. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja ma Nagy-Árba utazott, ahonnét Szatmárra megy, hogy a hétfői gyűléseken elnököljön. — Dr. Serly Gusztáv megyei főorvos és dr. Czukor Lajos járásorvos 6 heti szabadságra a múlt héten Karlsbadba utaztak. — Nagy László alispán folyó hó 9-én az esteli vonattal vasúti gyűlésre Budapestre utazott, a honnét ma este érkezik vissza. — Fényes esküvő ment végbe í. hó 7-én vármegyénk gentry közönségének egy kedvelt tagja, ludányi Bay Mihály csomaközi földbirtokos házánál. — A háziúr bájos és kedves leánya, Anna esküdött örök hűséget nagyborosnyói Kónya Kálmán m. á. v. mérnök és háromszékmegyei földbirtokosnak. Szatmár és Szilágymegyéből s Erdélyből nagyszámú díszes rokoni társaság gyűlt egybe ez alkalomra a lakodalmas háznál. Mint násznagy és nászasszony Sántha Dezső tusnádi földbirtokos és ügyvéd s Kökkössy Károlyné (Erdély) szerepeltek. Koszorús leányok voltak: Sántha Eveline és Irén, Nagy Erzsike, Bay Leona, Kökkössy Erzsike és N. Szabó Hedvig. Vőfélyek : Kónya István, Somossy Géza, Nagy Dezső, Nagy Béla, Sántha György és Bay Miklós. Az esketést megelőző polgári házasságkötésnél mint tanuk, Sántha Dezső és Kökkössy Károly szerepeltek. Az esküvő után fényes lakoma volt, melyet számos szellemes pohárköszöntő fűszerezett. Vacsora után a násznép tánczra perdült és folyt a mulatság kivilágos kivirradtig. A vendégek egy része még másnap is ott maradt, hogy kikisérje az ifjú párt az Erdély bérczei felé robogó vonathoz. Boldogságot kívánunk a szívből kötött frigyhez! — Kinevezés. Vasvármegye főispánja Kisfaludy Józsefet, városunk rendőrkapitányát, Szombathely város, Vasvármegye székhelyének rendőrkapitányává nevezte ki. Míg egyrészről örvedünk annak, hogy rendőrkapitányunk érdemeit ekként messze földön méltatják, másrészről városunk rendészeti ügyei érdekében csak sajnáljuk Kisfaludy József távozását. Mert azon idő alatt, míg rendőségünk ügyeit vezette, az irodában rendet, a szolgálatban pedig erélyt és pontosságot honosított meg, daczára azon elégtelen eszközöknek, a mely rendelkezésére állott. Boldogságot kívánunk neki uj otthonában ! — Házasság. Fényes esküvő volt a napokban Budapesten az egyetemi templomban. Chorin Margit, Chorin Ferencz Szatmár város országgyűlési képviselőjének leánya esküdött örök hűséget Söpkéz Sándornak, a magyar államvasutak főmérnökének, egyetemi magántanárnak. Az egyetemi templom hajócsarnokában a budapesti társadalom kitűnőségei közül számosan jelentek meg az ünnepi szertartáson, melyet I Krizsán Mihály papnöveldei igazgató fényes segédlettel végzett. A társaság sok szép asszonyán kívül ott volt: Lukács Béla v. b. t. t., a párisi kiállítás kormánybiztosa, Gyürky Ábrahám gróf v. b. t. t., Berzeviczy Albert v. b. t. t., Vadnay Andor főispán, Fáik Miksa, Szivák Imre, Lánczy Leo, Visontai Soma, Gajári Ödön, Emmer Kornél orsz. képv., Puky Ákos és Schvarcz Gusztáv egyetemi tanár, Frischmann Jakab Frigyes és Reimann Lázár a salgó-tarjáni kőszénbánya r. t. igazgatói stb. Mikor a díszes nászmenet bejött a templomba, a zenekar Beethoven nászindulóját játszotta. Krizsán Mihály megható beszédet intézett az új párhoz, — Blaháné Nagy Károlyban. A magyar népszínmű csalogánya négy előadáson keresztül városunkban fog legközelebb vendégszerepelni. Ugyanis Csóka Sándor igazgató engedélyt kért a várostól négy előadásra, melyeken Blaha Lujzát mint vendéget lépteti fel. A szinügyi bizottság f. hó 6-án tartott ülésében készséggel véleményezte a játszási engedély megadását, oly kikötéssel azonban, hogy a helyárak 1 frt 50 krnál magasabbra nem tehetők. Blaha Lujza évtizedek óta nem volt városunkban s igy remélhető, hogy zsúfolt házak előtt fog játszani. A művésznő ezen körútja búcsú lesz a vidéki közönségtől s igy a ki még egyszer meg akarja hallgatni a nemzet csalogányát, most nyílik alkalma. Az előadások f. hó 25—28-án tartatnak meg. Előjegyzéseket az előadásokra elfogad f. hó 20-ig Nonn sajat pénztárnoka. János kereskedő ur, azontúl a tárA négy darab, amelyben a művésznő fellép a következő : Piros bugyeláris, Tóth leány, Gyimesi vadvirág és Tündérlak Magyarhonban. A helybeli Kölcsey Egyesület f. hó 14-én szerdán, déli fél 12 órakor választmányi ülést tart a vármegyeház emeleti kistermében. Az ülés tárgya lesz a szakosztályok tisztikarának megalakítása. — Ebéd: A közigazgatási bizottság tagjai körében már egy hóval ezelőtt felmerült az a terv, hogy időnként az ülések napján társas ebédre gyűlnek össze a régi kaszinóban. Az első ilyen ebéd f. hó 9 én volt. — Esküvő. Folyó hó 8-án kelt egybe városunkban Kalós Kálmán helybeli kir. adótiszt, Kerekes Ilona kisasszonnyal, Kerekes Ödön helybeli kereskedő kedves és szép leányával. Nászasszonyok voltak: Vetzák Edéné és özv. Csipkés Ferenczné, násznagyok id. Vetzák Ede és Suszterich Ferencz; koszorús leányok: Vetzák Mariska, Szobonya Mariska, Kerekes Etelka, és Erzsi: vőfélyek ifj. Vetzák Ede, Nonn Endre, Heltai Márton és ifj. Kerekes Ödön. A polgári házasságkötést Hetey Ábrahám városi főjegyző végezte fi honnét az uj pár a helybeli ev. ref. templomba vonult, ahol a vőlegény apja Kalós Péter tiszabecsi ev. ref. lelkész áldotta meg frigyüket egyházilag, szép beszéd kíséretében. Este lakoma volt Kerekes Ödön házánál, a melyre sokan számos hivatalosak voltak városunkból s amelyen az öröm pohárköszöntőben éltették az uj párt és a szülőket. Ez a nap igazi családi ünnepély volt,mert ugyanakkor tartotta a menyasszony húgával Kerekes Etelka kisaszonnyal eljegyzését Heltai Márton, egy budapesti részvénytársaság tisztviselője ugy az uj párnak, mint a jegyeseknek szivből gratulálunk! A vizsgálatok sorrendje a nagykárolyi r. kath. főgymnasiumban az 1898—99. tanévben. Junius 13-án vallástan 1.—VII. Junius 14., 15-én: magánvizsgálatok. Junius 16-án: VII. latin, görög, görögpótló irodalom. V. történelem, természetr., mennyiségtan, görögpótló rajz. IV magyar, latin, német nyelv. Junius 17-én: V. latin, görög, görögpótló irodalom. III. történelem, számtan, fizikai földrajz, rajz. II. magyar, latin. I. magyar, latin. Junius 18-án, délelőtt rendkívüli tárgyak; délután tornaverseny. Junius 19 én: VII. reáliák és görög pótló rajz. VI. magyar, német. V. történelem, mennyiségtan, természetrajz, görög pótló rajz. Junius 26-án: IV. történelem, természetrajz, mennyiségtan, rajz. III. rajz, földrajz, számtan, magyar, német, latin. III. földrajz, rajz, számtan. Június 21 én: VII. magyar, német. VI. latin, görög, görög pótló irodalom. V. magyar, német. — 26-án kezdődik a szóbeli érettségi vizsgálat. 29-én reggel 8 órakor ünnepélyes Te Deum, a bizonyítványok és jutalmak kiosztása. * — Nagy-Károly város képviselő-testülete f. hó 4-én közgyűlést tartott, amelyen a polgármester megnyitó beszédében megemlékezve, a város főorvossát, dr. gyömörői Vidor Adolfot ért azon kitüntetésről, hogy' ő Felsége által magyar nemességre emeltetett, a város nevében első tárgyú szerencse kivánatát tolmácsolta. A napirend volt a bor, hús és szeszfogyasztási adópótlék szedése iránt alkotott szabályrendelet, amelyet a képviselő-testület decz. 16-án tartott közgyűlésében már elfogadott s amelyet a miniszter csekély módosítás végett küldött le. Hosszas vita után meghozta a a közgyűlés azt a feltűnő határozatot, hogy a múltkor már megszavazott szabályrendeletet mikor már csak csekély módosításról volt szó, leszavazta 39 szóval 31 ellenében s így napirendre tért a szabályrendelet felett. Az ilyen határozat egyáltalán nincs hivatva arra, hogy a megyei székhely tekintélyét emelje. Ezután az építési szabályrendeletet módosították a belügyminiszteri leirathoz képest csakis a régi épületek magasbítására vonatkozó előbbi határozatokhoz ragaszkodtak. A polgármester bejelentette, hogy Kosztics János városi mérnököt állásából felfüggesztette, minek folytán ez állásra Széchenyi Lajost helyettesítették. A képviselő-testület felírt a miniszterhez, hogy a