Századok – 1893

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Haan Lajos emlékezete 289

290 MÁRKI SÁNDOR: Lesz-e majd­ olyan szeretet a mi kritikánkban, szigorú ítéletünk­ben, mint a­milyet a régiek tanúsítottak velünk szemben? Az lesz-e a mi jelszavunk is, a­mi az övék volt : »Kevesen vagyunk,­­ örülnünk kell egymásnak?« Már talán nem is vagyunk olyan kevesen. A történetírás­nak minden fajtája megtalálta a maga munkáját. Az akadémiá­ból kivált a történelmi társulat , s a történelmi társulatból több más egyesület vált ki. Mindegyiknek megvan a maga folyóirata. S az öregurak, kik könyveket írtak, reánk, fiatalokra bízták a czikkeket. S h­a írtunk könyveket, a­miket nélkülök talán meg sem teh­ettünk volna, ők örültek legjobban. Egy-egy öregnek elhunytakor éreznünk kell azt a veszteséget, a­mit az okoz, hogy a szeretettel való kutatás helyébe mindinkább a rideg tudás lép. Ma a kritika alaposabb, de a gúny kíméletlenebb , s a­ki bírál, nem is gondol reá, hogy midőn egy kísérletet leránt, egész írói jövőt semmisíthet meg. Mi, a­kik szerettük Haan Lajost, sokáig, mindvégig szí­vünkbe zárjuk a nevét. A hideg kritikusok napirendre térnek majd fölötte. Már­is napirendre tértek fő műve, «Békésvármegye történetei fölött. A második kiadást, melyet még ő rendezett sajtó alá, el kellett ejteniök. Száraz volt nagyon­ íróján, kinek könyvtára közel tízezer kötetből állott, nem látszott meg, hogy Macaulayt, Tainet, Salamont olvasgatta. Pedáns módon rendezte adatait, de ítélőképességének kevés jelét adta. A feldolgozásnak nem volt mestere. Stílust senki sem tanul tőle ; könyvét — egyhá­zamban — senki sem olvassa el. Nincs is arra szánva. Azután — oh, milyen vád a XIX. század végén ! — még csak illustra­tiók sincsenek hozzá ! Külsejével nem hat, előadásával untat. Azonban alapvető munka. Forgatása nélkül nemhogy Békés vármegyét, hanem környékét sem lehet megismerni. A vil­lamvilágítás korában is van becse a mécsnek ; bizonyos körön túl egy fény hatása sem terjed. S ez a mi villamvilágításunk a mel­lett még pislog is egy kicsit. Haan mécsese teljesen elegendő arra, hogy senki se botorkáljon többé, a­ki Békés vármegye múltját kutatja. Diplomatariumának két kötete pedig valóságos szövet­nek. Más szebben írhatja meg, de igazabban senki sem írja meg annak a szép vidéknek a történetét.

Next