Századok – 1899
Vegyes közlések - Lengyel János † 661
TÁRCZA. 661 közönsége, s ott voltak Petőfi kedves népe, a székelység ezrei. Kegyelettel vett részt az ünnepen a Magyar Történelmi Társulat is, szerény koszorújával, melyet »a magyar szabadság lantos bajnokának« elnökségünk megbízásából Fejérpataky László és Lampérth Géza tagtársaink tettek le a fehéregyházi mezőn elesett vitézek közös sírjára. — A HÉTHÁRSI HONVÉD-EMLÉK. Szép ünnepet ült julius hó 20-án Eperjes és Sáros vármegye közönsége is Roskoványon, a roskovány-dobói határon 1849 junius 20-án vívott, úgynevezett héthársi ütközetben elesett honvédeknek állított emlékoszlop felszentelésével, mely alkalommal id. Bánó József tagtársunk, mint ünnepi szónok, mondott lelkes és tartalmas beszédet. Az egész ünnepélyt, melyről részletes leírást az Eperjesi Lapok I. évi jul. 23-iki száma közölt, az eperjesi Széchenyi-kör rendezte. Végeztével Bánó Árpád főszolgabíró a megkoszorúzott emlékoszlopot Roskovány község elöljáróságának adta át gondozás és megőrzés végett. A héthársi ütközetről s azt megelőző első mérkőzéseinkről az interveniáló orosz hatalommal, jelen füzetünk Tárczája, épen alkalomszerűleg, tanulságos czikket hoz Hegyesi Márton társunktól. Ajánljuk a tárgy iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe. "• LENGYEL JÁNOS. Kevesen ismerték meg e nevet, melyet immár a sírkert gyászos keresztje őriz. Ifjan halt meg e név viselője, gazdagabban átélt küzdelmekben, munkában, tanulásban és tudományban, mint éveinek számában. Ha sorsa kedvez neki, bizonyára egyike fog lenni azon társainknak, kiket a szeretet és közbecsülés melege ölel körül. De kidőlt a sorból, kidőlt egy sokat ígérő, nemes ambíczióval megkezdett pálya elején, mikor a munkás ifjú évek vetése már-már aratással kecsegtette. Csak nemrég olvastuk figyelemre méltó dolgozatát Mária Terézia és II. József kereskedelmi politikájáról, melyet Beer Adolf könyve nyomán a M. Gazdaságtörténelmi Szemle egyik folyó évi füzetébe írt, s jogosan remélhettük, hogy számot tevő munkájává fog válni történetirodalmunknak. Huszonhat évet élt s hirtelen jött rövid betegség után a mult augusztus hó 12-én hunyt el, mint utolsó sarja egy idegen eredetű, de már nemzedékek előtt szívvel lélekkel magyarrá lett családnak, mely az elhunyt ifjú nagyatyjában s szépatyjában is jeles férfiakat adott közéletünknek. Nagyatyja, Lengyel Dániel, orvos volt s egy időben Arany János, Szilágyi Sándor, Szabó Károly tanártársa Nagy-Kőrösön ; szépatyja István, hírneves tanár Kolozsvárt. Özvegy édesanyja s még szintén élő nagyanyja egyetlen reménységöket siratják a szeretett fiúban ; társulatunk hű tagját, az Országos Levéltár pedig egyik legbuzgóbb tisztviselőjét gyászolja benne. Legyen csendes nyugodalma ! SZÁZADOK. 1899. VII. FÜZET. 44