Századok – 1899

Történeti irodalom - Massoneri; Gustavo: Cenni storici della guerra dell’indipendenza d’Ungheria nel 1848–49. ism. Csepreghy K. 537

554 TÖRTÉNETI IRODALOM. Magyarországra való küldetését, s felsorolja utasítása pontjait, melyek szerint itt működnie kellett.1) Az ezen küldetéshez kötött szép reményeket azonban mind megdönté Rovarra. Montit 1849 április havában kormánya vissza­hívta, de ő Gioberti minisztertől azt kérte, hogy mivel Magyarországon kilátás van a győzelemre,­­ hagyják őt itt mint ágenst, s az ügyek jobbra fordultával újra lehet diplomácziai küldött, mert, szerinte »szövetkezni kell e hős nemzettel (a magyarral), ha nem akar­juk, hogy még sokáig a szolgaság járma alatt nyögjünk.« Kossuth Gergőivel egyetértve, május 12-én bízta Montira az olasz légió megalakítását és vezetését, ki e megbízásnak szépen meg is felelt. A légió Dembinszki hadtestéhez csatla­kozott. Szerzőnk élesen elitéli e fővezért, de még élesebben azokat, kik kinevezték. A légió részt vett ezután az ó-kani­zsai és szőregi csatákban, mindenütt derekasan megállva helyét, de a rosz vezetés miatt vesztenie kellett. A szőregi csata után Monti szabadságot kapott, teljesen a maga belátása szerint operálni. Így vett részt a temesvári ütközetben is, hol szintén nagy vesztesége volt. A csapás után megmaradt 400 emberével, kevés lengyel és magyar menekülővel, Verseczen, Oraviczán át Orsovára érkezett, a­hol aug. 20-án szép levélben búcsúzott el a magyar csapatoktól. Innen az olaszok szerb földre mentek át, hol azonban nem a legbarátságosabb fogadtatásra találtak. De kárpótolta őket a török vendégszeretete Yiddinben, majd Gallipoliban, hol négy hónapnál tovább élvezék a török nép becsületes barátságát. Törökországból 1850 márcz. 14-én indultak hazafelé, s Máltán keresztül jutottak végre szülőföld­­ökre Cagliariba. A munka végéhez van csatolva azoknak névsora, kik a szabadságharcz alatt megsebesültek vagy elestek. Számuk ötven­három. A névsor korántsem teljes, mert hiszen csak emléke­zetből írta össze a szerző. Tökéletesebb ennél a Bettoninál olvasható lista. Nem a szabadságharcz történetének megírása volt mint láthatjuk — czélja a lelkes szerzőnek, hanem inkább részletes elbeszélése azon eseményeknek, melyekben maga is részt vett. Ezért adta művének a »Cenni storici« czímet. Közöl több okiratot, mely eddig — legalább szerinte — közölve nem volt. Ez okiratok jelenleg részint Velenczében élő Camillo nevű fiának birtokában, részint pedig a báró Monti családnál vannak.­ ­) Ezekről bővebben F. Bettoni föntebb említett munkájában és Klapka Emlékirataiban van szó.

Next