Századok – 1913
Történeti irodalom - Sörös Pongrácz: A tihanyi apátság története. (A pannonhalmi Szent Benedekrend története. XI. köt.) Ism. Karácsonyi János 203
TÖRTÉNETI IRODALOM. A tihanyi apátság története. Második korszak. Tihany mint fiókapátság. 1701-től napjainkig. Irta Sörös Pongrácz. (A pannonhalmi Szent Benedek-Rend története XI. k.) Budapest, 1911. Stephaneum. 8°. E második kötettel befejeződik a szép fekvésű és szép múltú tihanyi apátság története. E két század (1701—1910) alatt Tihany 15 évet kivéve rendeltetésének szolgált. Nem volt véres csaták színhelye, rövid ideig volt katonák tanyája, országos gyűlések vagy nagy feltűnést keltő események nem történtek itt és mégis lebilincselő érdekes tartalmú kötet ez, mert nem a harcz, a pusztulás, vagy tespedés, hanem a béke, a szorgalom, a munka műveinek áldásos képe tárul elénk belőle s főleg az, hogy a magyar nemzet békés haladásának e vidéken mily hatalmas előmozdítója volt a tihanyi apátság. A felszabadító nagy háború következtében üres királyi kincstár követelése okozta, hogy a XVII. század végén számos monostorunk idegen kézre került. A kincstár ugyanis a felszabadításért hozzájárulást kért a háború költségeihez. Az elszegényedett s a háború bajaitól a nélkül is sújtott magyar szerzetek honnan vették volna az ezreket a török kézből kikerült monostorok s birtokaik kiváltására ? A jobb jövő reményében a gazdag osztrák monostorok ellenben felajánlották a kivánt 10—20 ezer forintot, így került Tihany is 10.000 forintért a Kremstől északra eső altenburgi monostor birtokába, amely 1701-ben átvette azt. De a közbejött Rákóczy-felkelés miatt a külföldi benczések nem tudták e monostort és birtokait úgy igazgatni, hogy abból hasznuk lett volna. Ezért 1716-ban az altenburgi szerzetesek beleegyeztek abba, hogy a tihanyi apátságot a pannonhalmi főapátság vegye át, megtérítvén persze az ő költségeiket. Nem ment ez minden nehézség nélkül és különösen a Tihanyban fogadalmat tett Tusnay nevű eszes és, mint látszik, nagyravágyó benézés gördített eléje sok akadályt, de az akkori főapát, Göncz Czelesztin, mindent elhárított és Tihany birtokaival együtt magyar kézre került.