Századok – 1914
Történeti irodalom - Sörös Pongrácz: l. Pannonhalmi apátság alatt 416
TÖRTÉNETI IRODALOM. 417 dömölki kis apátság kiemelkedjék a csekélységből, úgyszólván a semmiségből és az egész vidéknek, sőt mondhatjuk az egész Magyarországnak áldása legyen. Mert hisz az apátság eredetileg kis családi monostor volt. 1553-ban, a török pusztítás előtt csak öt jobbágytelke van, a török uralom és a Rákóczi-fölkelés idején a csekély régi jövedelem is annyira megfogyatkozott, hogy egyetlen egy szerzetesen kivül többet eltartani nem bírt. A külföldi származású Koptik Ottó nem jövedelmet, hanem csak a magyar benedekrendűek főiskolai neveltetését óhajtván és e végből velők összeköttetést keresvén, kapta meg a pannonhalmi főapáttól a dömölki apátságot, nem annyira jövedelműt, mint inkább czímül 1739-ben. Először csakugyan mint czímet viselte, mert 6 évig küzdött a Szent-István-lovagrend és a magyar nemesi akadémia fölállításáért s távol volt Rómában, Bécsben és Pozsonyban. Csak, a mikor minden igyekezete hajótörést szenvedett, tért vissza 1745 elején Dömölkre. Mivel pedig ő az 1719—32. években Máriaczellen működött, s az ottani híres búcsújáró templom kincstartója volt, nagyon természetes, hogy a máriaczelli hires Máriaszobor másolatát elkészíttette, magával hozta a végből, hogy, a kik nem mehetnek Máriaczellre, itthon ájtatoskodhassanak. A régi dömölki apátságtól egy kissé keletre, egy emelkedésen kápolnát építtetett s abba a máriaczelli szobor mását elhelyezte. Ebből a kis kápolnából fejlődött azután a híres kisczelli búcsújáróhely. Már ez nyújtott a dömölki benedekrendűeknek új működési teret, majd ide épült az új monostor (1760—70) és végül ebből fejlődött e vidék legnagyobb, legéletrevalóbb kis városa, Czelldömölk. A dömölki apátság alapítója első birtokai és első ismert kegyurai után ítélve, a Marczal mentén birtokos Pápa nemzetség volt, de lehet, hogy maga a Pápa nemzetség csak egyik ága volt a nagy és hatalmas Pécz nemzetségnek, mert egyik, Pachertől nem értékesített adat szerint, Dömölk egyik javadalmazója Dénes nádor volt. Már pedig Dénes nevű nádoraink közül e vidéken csak az 1273—74-ben nádori hivatalt viselő Pécz Dénes volt birtokos. Ettől eltekintve Pacher lelkiismeretesen fölkutatott és földolgozott minden a dömölki apátságra vonatkozó adatot, és így annak lehetőleg hű történetét adja elénk. A dömölki apátság volt különben az, melyben II. József eltörlő rendelete után sem szűnt meg teljesen a benedekrendű szerzetesek élete, mert a volt tagok nagyobb része ott maradt a lelkipásztorkodás végzésére és egyet közülök ott talált még az 1802-iki helyreállító királyi rendelet is. A kötet második része csak függelék volna, de valóságban sokkal nagyobb területet és időt ölel föl, mint az előző összes kötetek, és így azokra nézve, akik az összes benedekrendű monostorok iránt érdeklődnek, sokkal nagyobb jelentőségű. Századok, 1914. V. füzet.