Századok – 1914
Történeti irodalom - Sörös Pongrácz: l. Pannonhalmi apátság alatt 416
418 TÖRTÉNETI IRODALOM. 418 Az elenyészett apátságok történetét adja elő ebben Sörös Pongrácz. A tőle már megszokott pontossággal szedte össze a magyar történeti irodalomban már megjelent adatokat a legelrejtettebb monostorokról is és rakosgatta azokat össze egységes képpé. Sőt ezzel meg nem elégedve, nekiállott a budapesti nagy levéltáraknak és azokat átkutatva, új, ismeretlen adatokkal is igyekezett a rég elpusztult monostorokra fényt vetni még olyan monostoroknál is, amelyek történetét, mint pl. a garamszentbenedekiét, mások már részletesen ismertették. Ismertetésében Sörös először a királyi kegyuraság alá tartozó apátságokat veszi sorra. Ezek régibbek is, nevezetesebbek is. Azután a magánkegyuraktól alapított apátságok történetét írja az érseki tartományok, illetőleg azon egyházmegyék szerint, amelyekben azok feküdtek és végül a telki és bélai apátságokról szól, amelyek 1513 óta Pannonhalma kegyurasága alá tartoztak. Ilyen nagy területre terjedő és oly sok írói véleményt felölelő műben természetesen fördulnak elő hiányok és tévedések is, s nem elismerésünket kisebbíteni, hanem a tévedéseket eloszlatni és a jövő kutatásokat irányítani óhajtjuk, midőn azokat itt fölsoroljuk. Első kifogásunk, hogy a szerző nem ismeri, vagy nem mindig tartja szem előtt a püspökségek régi határait, így a köszöni (köszini) és okormindszenti monostorok nem estek a veszprémi egyházmegye területére, hanem az egyik a győri, a második a pécsi egyházmegyében feküdt. Viszont a babócsai és a bodrogszentpéteri nem feküdtek a pécsi egyházmegye területén, hanem az egyik a veszprémi, a másik a kalocsai püspöki, illetőleg érseki megyében. A meszesi apátság nem feküdt hajdanában a váradi egyházmegyében (habár most elpusztult helye oda esik), hanem az erdélyi egyházmegyében. A zobori is hajdan az esztergomi s nem a nyitrai egyházmegyéhez tartozott. (1761.) Két monostor meghatározása nem szerencsés. A péteri apátságot Abauj megyébe, a mai Hernád-Petri mellé helyezi, de nagyon hibásan. Az az állítása, amely döntő volna, hogy a pápai tizedjegyzék »petrii« benczés apátságról szólna, a forrás megtekintése után valótlannak bizonyul, mert az idézett hely (Monumenta Vaticana I/1. 251.) nem péteri apátságot, hanem »monasterium sancti Petri«t említ az alsózempléni főesperesség plébániái között s mivel ott volt a Szent-Péter és Pál tiszteletére avatott szerencsi apátság, ez alatt mást, mint a szerencsit, nem érthetünk. Az, hogy rövidség okáért a tizedjegyzék írója nem teszi a védőszentek között külön Szent Pál nevét is, bennünket tévedésbe nem ejthet. Hernád-Petri különben sem volt Alsó-Zemplénben, hanem attól messzire. Sokkal természetesebb tehát, ha meg-