Századok – 1921-1922
Történeti irodalom - Hekler Antal: A classicismus jelentősége és térfoglalása az ókori művészetben. Ism. Gerevich Tibor 268
269 TÖRTÉNETI ,IRODALOM, és classicismust különböztetünk meg. Általában az újabb művészettel foglalkozó irodalom számos új szemponttal termékenyítette meg az ókori kutatásokat. Az ókori és a kereszténykori műtörténet módszere újabban lényegesen közeledett egymáshoz, bár az ókorra nézve az írott források viszonylagos fogyatékossága, valamint az a körülmény, hogy sok emlék igen töredékesen vagy épenséggel csak későbbi másolatban maradt fenn, a keresztény művészetre nézve pedig ellenkezőleg úgy az írott, mint az emlékbeli források hasonlíthatlanul nagyobb bősége és a közvetlenebb élményszerűség még mindig jelentékeny módszeri különbségeket idéz elő, amely különbségek egyébként kisebb mértékben a két nagy művészeti koron belül is fennállanak. Az összehasonlító művészettörténet újabban a stílustörekvések sok mélységébe világított be és a különböző korszakok emlékeinek párhuzamos vizsgálatával a művészi megértést nagyban mozdította elő. Ennek az iránynak nálunk Hekler Antal az első tudományos képviselője; rendkívül széleskörű emlékismerete úgy az ő, mint az újabbkori művészet terén, finom formaelemzése s stílusának az eredeti műalkotások hatásával vetekedő jellemzési készsége és kifejező ereje teszi ilynemű kutatásokra hivatottá és segíti fényes eredményekhez. E körbe tartozik, már tárgyánál fogva is, fenti dolgozata, egyúttal akadémiai székfoglalója, melyben a classicismusnak mesteri kézzel vázolt általános stíljellemzése után, az adatok és emlékek nagy bőségére támaszkodva, elsősorban azonban a történeti és stílusbeli összefüggések éles meglátásával oldja meg az ókori classicismus eredetének és térfoglalásának mindeddig vitás kérdését. Az ókori classicismus forrásvidéke nem, mint idáig hitték. Pergamon s általában a hellenistikus bároktól átitatott Kis-Ázsia, hanem a conservatív görög anyaföld, főként Athén. A classicismus kifejlődése arra az időre esik, midőn a politikailag elerőtlenedett görögség a létéért folytatott küzdelmet a kultúra terére viszi át. Az athéni művészet Kr. e. 16o körül fokozatosan hajlik át a régi mintaképek utánzásába s vezet a classicismus felé, melyet a Kr. e. I. században Athén virágzó műhelyei érlelnek meg és terjesztenek el. Athén újra elfoglalja a művészetben vezető szerepét s még Kr. e. 50 körül a művészeti termelés központja. Róma ekkor főként importra szorítkozik. A classicistikus athéni iskolák mesterei csak a Kr. e. I. század második felében telepednek meg nagyobb rajokban Rómában. Hekler számos meggyőző példával cáfolja meg azt az elterjedt felfogást, mely a classicismust a római szellemalkattal hozza genetikai összefüggésbe. Az érett classicismust athéni mesterek hozzák magukkal Rómába.