Századok – 1925-1926
Értekezések - BALOGH JOLÁN: Mantegna magyar vonatkozású portréi 234
238 BALOGH JOLÁN. lyekben Mantegnának, az olasz quattrocento egyik legnagyobb portréfestőjének csodálatos portréművészete, mely szigorú, kemény formákba sűrítve, komolysággal, energiával, öntudattal, nemességgel tölti meg az ábrázolt alakokat, már teljes erővel bontakozik ki. Nem kevésbbé nagy veszteség a kép elpusztulása az olasz portré történetének szempontjából, melynek éppen egyik legritkábban előforduló műfaja a kettős portré. Bár a quattrocentóban is előfordul, mint ezt Vasari feljegyzéseiből és egykorú inventárokból tudjuk, mégis emléke alig maradt. Raffaelnek Navagerot Beazzanot (?) ábrázoló képe (Róma, Gall, Doria) már a cinquecento formafelfogását képviseli és így annál fontosabb és érdekesebb lett volna számunkra megtudni, hogy ezt a rendkívüli nehéz formai és pszichológiai problémát miként oldotta meg a quattrocento nagy portréfestője, Mantegna. De talán legnagyobb veszteséget a magyar ikonográfia szempontjából jelent a portré elkallódása, hiszen Janus Pannoniusról semmiféle hiteles, festett vagy faragott emlék sem maradt fenn. Egyéniségét és külsejét csak kortársainak, főleg a firenzei könyvárusnak, Vespasiano Bisticcinek és volt tanulótársának, Battista Guarinonak a leírásaiból ismerjük, akik magasztalják szépségét és elragadó kedvességét, csodálatos tehetségekkel megáldott lelkét, mely magába zárta az összes emberi erényeket.5 Vasari: la maniera un pochetto tagliente e che tira talvolta più alla pietra che alla carne viva" (ed. Milanesi III. p. 390). V. ö. Goethe jellemzését „Die italienische Reise" című munkájában. - Az olasz kettősportrékkal foglalkozott J. Burckhardt is a „Das Porträt in der Malerei" című tanulmányában, melyben felsorolja az ismert emlékeket. (Beiträge zur Kunstgeschichte von Italien 1898, S. 178.) A szobrászatban egyik legérdekesebb példája Tullio Lombardinak a velencei Museo Archeologicoban levő kettős portréja. 3 Janus Pannoniusról fennmaradt két rendkívül primitív médaillon, melyek nemcsak művészi szempontból teljesen értéktelenek, hanem hitelességük is nagyon kétséges. Az egyik az Ernst Múzeumban van (felirata: Joh. Desinge, Ep. Q. Ecc.), közölte Tóth-Szabó Pál Szathmáry Györgyről írt életrajzában (Budapest 1906. 286—287. 1.). A másik, egy ezüst médaillon, a Beöthy-féle irodalomtörténetben van kiadva. (I. 97. 1. Felirata: Joh. Cesinge Eps. V. Basilic) Pecsétnyomóját, melynek felirata „Joh. Cesinge Ep. V", a pécsi nyilvános könyvtárban őrzik. (Haas Mihály: Baranya, Pécs, 1845. 284. 1.) 4 Abel: Adalékok 222, 203. 1. 5 \respasiano Bistieci : „Era giovane di bellissima presenza