Századok – 1925-1926
Értekezések - BALOGH JOLÁN: Mantegna magyar vonatkozású portréi 234
BALOGH J.: MANTEGNA MAGYAR VONATKOZÁSÚ PORTRÉI. 237 portrét nyomtalanul elveszett, egyetlen dokumentum róla Janus Pannoniusnak 1458-ban írt költeménye," amely antikizáló hasonlatokkal tele dicsőítések és a művészetnek halhatatlanságot adó erejére vonatkozó általános megjegyzéseken kívül egyebet nem tartalmaz, a képről leírást, jellemzést nem ad, csak a nagy hasonlóságot, élethűséget dicséri. A kép elkallódása vagy elpusztulása nagy veszteséget jelent Mantegna portréméhészete szempontjából, amelynek fejlődése ebben az időben vett nagyobb lendületet, mint Vasari beszélt volt mesterének, Squarcionenek gáncsoló és gúnyolódó megjegyzéseinek a hatása alatt, ki azt állította, hogy Mantegna alakjai nem élő emberek, hanem csak szobrok, mire a fiatal művész, hogy bebizonyítsa, hogy húsból és vérből való embereket is tud ábrázolni, az Eremitani-ciklus utolsó képén (Sz. Kristóf mártíriuma) leportretírozta kortársait. Ha Janus Pannonius arcképének művészi kvalitásáról valamelyes hozzávetőleges fogalmat akarunk magunknak alkotni, akkor ennek a freskónak nagyszerű csoportarcképeit kell megtekintenünk, ame 276—278. Magyar fordítása Hegedűs Istvántól. Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Uj folyam, XXVIII. 1895. 123. 1. 1 Ε kép úgy a külföldi, mint α hazai irodalomban régóta ismeretes. V. ö. Morelli. J.: Notizia d'opere di disegno.·. seritta da un anonimo. Bassano, 1800. p. 144. — Forster: Die italienische Kunst V. 1878, S. 249 (összetéveszti Vitézt Janus Pannoniussal). — Crowe and Cavalcaselle: A history ót' painting in North Italy I. ed. 1871. Vol. I. p. 334; II. etl. 1912. Vol· II. p. 38. — Müntz: La porpagande de la renaissance en Orient. Gazette des Beaux Arts 1894. II. p. 354. — Burckhardt: Beiträge zur Kunstgeschichte von Italien 1898. Das Porträt in der Malerei S. 194. — Kristeller: Mantegna. London 1901. p. 175, 450. — Ábel: Adalékok stb. 1880, p. 239. — Karácson Imre: Janus Pannonius élete és művei. Kath. Szemle, 1893. 207. 1. — Riedl: A magyar irodalom főirányai 1896. 46. 1. (Tévesen állítja, hogy Barbaro a suileiai patriarcha ismerte a képet.) — Divald: Budapest művészete 138. 1. 2 Az olasz-magyar kulturális kapcsolatok történetében nem ez az egyedüli eset, hogy egy magyar dicsőítő verset írt egy olaszról. Ugyancsak Paduában történt egy évszázaddal később, hogy Zsámboki (Sambucus) János magasztaló epigrammát írt „Franciscus Pocivianus, cognomento Maurus sacerdos" kalligrafusról, aki epitaphiumok vésésével szerzett magának hírnevet. (Scardeoneus: De antiquitate Urbis Patavii et claris civibus Patavinis. 1560. p. 377.) 3 Vasari: Vita di Mantegna (ed. Milanesi III- p. 389). Vasari e leírásnál Scardeone munkájából merít. (V. ö. Kallab: Vasari-studien 1908. S. 356.)