Századok – 1939
Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Az 1869-i „pénzválság” és a bankkérdés 33
70 JUHÁSZ LAJOS ügy. A magyar kormánynak már eddig sem lett volna szabad tűrnie a fennálló állapotot, most azonban — Horn cikkei szerint — elérkezett a végső idő, hogy súlyos mulasztásait helyrehozza az önálló magyar bankügy megvalósításával. Hasonló szellemben, de igen csekély hozzáértéssel cikkezett Jókai Mór is, ki mint józsefvárosi képviselő kötelességének tartotta, hogy választói érdekében gazdasági kérdésekben is hallassa szavát. Az ellenzéknek a kormány mulasztásait kárhoztató s az osztrák Nemzeti Bank ellen emelt vádjait a Hon szeptember 10-i száma foglalta össze. Kijelenti, hogy a bank az uralkodó állapotot rendszeresen készítette elő. Azzal, hogy a felvert árfolyamú papírokra igen magas előleget nyújtott, maga táplálta a szédelgést, majd mikor a spekuláció már hihetetlen magas fokra hágott, a leszámítolás és előleg kamatjának felemelésével, a hitel megszorításával, a papírokra adott előleg felmondásával a legkevésbbé sem felelt meg feladatának, hanem magatartásával előidézte a káros fejleményeket. Ezek a vádak csak kevés pontban tapintottak rá a valóságra, nem voltak mentesek rosszakaratú, túlzó beállítástól és általában sokkal kevésbbé szolgálták a közönség gazdasági érdekeit, mint az ellenzék politikai céljait. Hozzászóltak a kérdéshez a gazdasági érdekképviseletek, a Kereskedelmi és Iparkamara, a Pesti Nagykereskedők Társulata, és a Pesti Polgári Kereskedelmi Társaság. Szeptember második felében mindhárman emlékiratban keresték fel a földmívelés- ipar- és kereskedelemügyi minisztert. A Pesti Nagykereskedők Társulata körülbelül a Hornék által képviselt álláspontot foglalta el. A pesti válság okait nyugateurópai hírekre és a Nemzeti Bank magatartására vezette vissza. Vádjait főként a Nemzeti Bank ellen irányította. Igazgatóit tőzsdematadoroknak nevezte, kik előbb az értékekre való kölcsönzéssel sokat tettek a hossz érdekében, majd utóbb — úgy látszik — besszre spekuláltak. A bank üzelmeit azonban nem tartotta tovább megengedhetőnek s önálló magyar jegybankot követelt. Addig is, míg ez megvalósítható, a magyar fiókok dotációjának felemelését, a kamatláb felfelé való rögzítését, új bankjegyek kibocsátását kívánta. A helyzet világosabb áttekintéséről tett tanúságot a Pesti Polgári Kereskedelmi Társaság. Memorandumában elismerte, hogy a pesti vállalkozások, „melyek összes alap- 1 Hon 1869 szept. 10. 2 O. L. ( Orsz. Levéltár.) A földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter levéltára, 18.036/1869.