Századok – 1939
Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Az 1869-i „pénzválság” és a bankkérdés 33
AZ 1869-1 PÉNZVÁLSÁG ÉS BANKKÉRDÉS 57 tőkéje a város tőkeerejével talán egész helyes arányban nem állt", jelentékeny részben hozzájárultak a helyzet ilyen alakultához. Rámutatott a bizalmatlanság nyomasztó következményeire, az összegyűjtött és visszatartott pénzmennyiség hiányára. A válságot onnan származtatta, hogy az ipar és kereskedelem növekedett, de a pénzforgalom rendelkezésére álló fizetési eszközök nem gyarapodtak. Kérte tehát, hogy a bank az addiginál fokozottabb mértékben állítsa erejét Magyarország hitelszükségletének szolgálatába. A felvetődött kérdések megvitatásában legtöbb szakértelmet és tárgyilagosságot a Kereskedelmi és Iparkamara tanúsított. A helyzet elemzése során megállapította, hogy Pesten válság tulajdonképen még nincs is, bár a helyzet súlyos. A politikai viszonyok jobbrafordultával megélénkült vállalkozás mindent egyszerre akart pótolni, „hellyel-közzel — ebben nincs tagadás — a meglevő erő és bölcs előrelátás határain túl." A vállalkozások tehát alakulásukkor és még később is tetemes hitelre szorultak, a hiteligények lassan — a vidék bekapcsolásával — egyre növekedtek, a tőkekészlet azonban csökkent. Az 1869-i termés nem felelt meg a várakozásnak, előrelátható volt a fennakadás. Kinek módjában állt, megfogta a pénzt, sőt saját hitelét is felhasználta, jelentős öszszegeket vonva ki gyakran feleslegesen a forgalomból. A pénzintézeteket a legvégső határig igénybe vették, úgyhogy utóbb ezek már képtelenek voltak megfelelni a velük szemben támasztott igényeknek. Az elutasított ipar és kereskedelem a magántőkéhez fordult, de itt is a tartózkodással találta szemben magát, így állt elő a nyomasztó pénzszűke. Szabad pénzforgalmú országban ez gyors lefolyású lenne és nem járna különösebb következményekkel, de Magyarországon más a helyzet, itt csupán a Nemzeti Bank segíthet. Ez azonban Magyarországtól még a jogosan várható támogatást is megvonta és a tőlünk megtagadott segítséget a birodalom másik felében hasznosította. Magatartása, akár a magyar helyzet kellő ismeretének, akár az elvárható készségnek hiányából fakadt, természetesen rossz hatást keltett. Lépten-nyomon felvetődött a kérdés : „Mi hasznunk abból, hogy a bank kiváltságát, mely bennünket törvényszerűleg nem kötelez, tiszteletben tartjuk, midőn az még érdekeinket sem szolgálja." A Nemzeti Bank a válságnak természetesen nem kizárólagos előidézője, bár a nehéz helyzet egyik okát kétségtelenül benne kell keresni. Addig is, míg a bank magyarországi politikája változást nem mutat, a kormánynak 1 2543/1869. P. M.