Századok – 1950
Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235
MÉHES GYULA „a gazdaságon kívüli kényszer" kisebb vagy nagyobb mérvű fennmaradását ... anélkül, hogy a népességet egy vagy más formában lakóhelyéhez ne kötné ... a ledolgozás mint rendszer nem volna lehetséges."78 Ezek a megállapítások érvényesek a magyar viszonyokra is. Lenin a ledolgozás két alapformáját különbözteti meg: „1. olyan ledolgozásokat, amelyeket csak saját állatállománnyal és felszereléssel rendelkező önálló parasztgazda végezhet el, 2. olyan ledolgozásokat, amelyeket az a falusi proletár is elvégezhet, akinek semmiféle mezőgazdasági felszerelése sincs (pl. aratás, kaszálás, cséplés, stb.). Nyilvánvaló, hogy a ledolgozás első és második fajtája mind a paraszti, mind pedig a földesúri gazdaság számára ellentétes jelentőségű és hogy az utóbbi fajtához tartozó ledolgozások egyenes átmenetet alkotnak a tőkés gazdaságba, amellyel egy sor teljesen észrevehetetlen átmeneti fokozat közbeékelődésével egybeolvadnak."... „A legtöbb birtokon a föld megmunkálását és a vetést, tehát azokat a munkákat, amelynek gondos elvégzésétől függ a termés, állandó munkásokkal végeztetik, míg a gabona learatását, vagyis azt a munkát, amelynél a kellő idő- pont és az elvégzés gyorsasága a legfontosabb, pénzért, vagy használati jogokért a környék parasztjainak adják ki.79 Amit Lenin az oroszországi viszonyokra vonatkozólag oly megkapó szavakkal leírt, az lényegében Magyarországra nézve is teljes mértékben helytálló. Valóban a szegényparasztság az, amely elsősorban láncolja magát a földhöz, hogy a nagybirtok és a jómódú parasztság nyomásával szemben fenn tudja tartani magát, mert kicsinyke és egyre jobban eldarabolódó földje nem elég puszta megélhetésének biztosítására sem. Rajtuk kívül az elhelyezkedést találni nem tudó agrárproletariátus tömegei azok, amelyek föld, ház, esetleg csak munkaalkalom fejében is mint cselédek vagy szakmánymunkások magukra veszik a feudális kötöttségek bilincseit. A jobbágyfelszabadítás utáni években az agrárproletárság és dolgozó parasztság tömegei más lehetőséget fennmaradásuk biztosítására nem találnak, mint a különböző ledolgozási formák keretén belül újra és a viszonyok kényszere alatt saját elhatározásukból odakötni magukat a földhöz. A másik oldalon a földesurak a szükséges munkaerő biztosítása céljából iparkodnak minden eszközzel odaláncolni a földhöz a munkaerőt. A fejlődés során abban a mértékben, ahogy a bérmunka tisztán tőkés formája a gépesítés előrehaladásával párhuzamosan egyre általánosabbá válik, főleg az első csoportba tartozó ledolgozási rendszer egyre inkább kiszorul a mezőgazdaság üzeméből és a nagybirtok vonatkozásában egyre inkább az idénymunkák elvégzésére korlátozódik. A falusi burzsoázia vonalán viszont tovább él a ledolgozás mindenféle fajtája. 1. Kamatledolgozás. Magyarországon is megtaláljuk a ledolgozási rendszernek mindazokat a formáit, amelyeket Lenin orosz viszonylatban felsorol. „Olykor a parasztok gabonát vagy pénzt vesznek kölcsön arra kötelezve magukat, hogy vagy az egész adósságot, vagy annak kamatát ledolgozzák. Ennél a formánál különös éleséggel ütközik ki a ledolgozási rendszer egyik általánosságban jellemző vonása, nevezetesen a munkára való szegődtetés ilyfajta módjának szolgaságba döntő, kiuzsorázó jellege. Olykor a parasztok „tilosba hajtásért" dolgoznak (vagyis arra kötelezik magukat, hogy ledolgozzák a tilos legeltetésért rájuk kirótt büntetést), de dolgoznak egyszerűen „szívességből", azaz ingyenesen, csupán az élelmezésért.'80 Magyarországon ebben a vonatkozásban is teljesen hasonló a helyzet az orosz viszonyokhoz. A verebélyi járás több községében 1855-ben éhínség volt. „Számos gazdák 50—70 pft-on vettek az új termés rovására gabnát kölcsön, anélkül, hogy a házuk aratásig liszttel el volna látva, sőt többen 78 Lenin: Kapitalizmus, 193., 194.1. 78 Lenin: i. m. 196. 1. 80 Lenin: Kapitalizmus, 188. 1.