Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Andics Erzsébet: Lenin útján 1
LENIN ÚTJÁN* Nyolcvanhat esztendeje, hogy Vladimir Iljics Lenin megszületett, — több mint három évtizede, hogy már nincs közöttünk. Alkotásainak, művének nagysága az idők múlásával nemcsak nem kisebbedett, hanem egyre inkább kiteljesedett, világtörténelmi jelentősége ma már vitathatatlan. Tanúskodik erről az elmúlt évtizedekben lezajlott nagy történelmi események, forradalmi változások egész sora. Az emberiség fejlődésének menete, a népek sorsának alakulása, sok váratlan fordulat ellenére (hiszen éppen Lenin nem egyszer hivatkozott „a történelem ravaszságára") alapirányában őt igazolta. Mi tette Lenint képessé arra, hogy az emberiség jövőjének alakulását előre lássa? A lángész ereje? Kétségtelen, hogy lángész volt, az emberiség legnagyobbjai közé tartozott. De ez még nem lenne magyarázat. Lenin jövőbelátása a tudományos előrelátás volt, amely a társadalmi valóság helyes elemzésén, törvényszerűségeinek exakt felismerésén alapult. Lenint marxizmusa, materialista világnézete, dialektikus gondolkodása és tudományos módszere tette képessé arra, hogy a társadalmi fejlődés menetét feltárja, „előrelássa". Mert Lenin nemcsak nagy forradalmár politikus és államférfi, de a történelem egyik legnagyobb tudományos gondolkodója is volt. Erről Lenin méltatásánál nem szabad megfeledkeznünk és különösen nem Tudományos Akadémiánk Lenin emlékének szentelt ünnepi ülésén. A tudományos tisztánlátásra való törekvés a társadalom kérdéseiben — ez volt az, amire már a serdülő ifjú Lenin törekedett : annak az útnak a megtalálására, azoknak a társadalmi erőknek a felfedésére, amelyeknek a segítségével lehetségessé válik az emberiség felszabadulása a már elavulttá és fojtogatóvá vált társadalmi viszonyok nyomása alól, magasabb fokra emelkedése a történelmi fejlődés útján. A tudományos tisztánlátás, az objektív valóság helyes felmérése, a társadalmi erők reális értékelése nevében üzent hadat a fiatal Lenin a narodnyikizmus minden válfajának, számolt le a magukat forradalminak tartó, valójában kispolgári törekvésekkel és helyezkedett a modern társadalmi fejlődés előrehajtó motorjának, a munkásosztálynak az álláspontjára. Éles elméleti harcokban, tévesnek bizonyult egyes elvi álláspontok felszámolása, hamis bálványok megdöntése árán lett Lenin proletár forradalmárrá, marxista gondolkodóvá. A tudományos szocializmus elméletének, Marx és Engels tanainak elmélyült tanulmányozása, a szenvedélyes törekvés e tanok legbensőbb lényegéig hatolni — ez tette Lenint képessé azoknak a ferdítéseknek és elhallgatásoknak a felfedésére, amelyek korának szocialista pártjaiban a tudományos szocializmus elméleti kérdéseiben eléggé általánosak voltak. * A Magyar Tudományos Akadémia 1956. április 20-án tartott emlékünnepélyén elhangzott bevezető.